Czakó Gábor: Ki merészel itt magyar lenni?
Európa tele van olyan emberrel, aki lelki testvére a tizenegy évvel ezelőtt megmutatkozott magyarelleneseknek.
Pósa Károly délvidéki magyar ember, aki tegnap ünnepelte negyvenötödik születésnapját, azt írja honlapján: „Sokan közületek még most is jobban bíznak a papírjaikat eldobáló, úti-okmánytalan népvándorlókban, mint pár éve, december 5-én például bennem, aki három gyerekét Szerbiában is magyar iskolába járatja, magyar bizonyítványért.”
Így igaz. Miért bíznak jobban? Ezért: Pósa három gyermeket nevel magyarnak, tehát a maga módján gondoskodik népünk magyar szellemű utánpótlásáról, hiszen a szerb megszállás alatt soha nem volt könnyű magyarnak lenni. Tegyük hozzá, horvátnak vagy koszovói albánnak sem. A megszállás már ilyen. Szóval a Pósa gyerekekről föltételezhető, hogy az átlagnál tapasztaltabb, sőt, esetleg keményebb magyarok lesznek.
Akik a magyar állampolgárságról szóló 2004-es népszámláláson mocskolták őket, és fölhordtak ellenük tücsköt-bogarat, azok ezt jól tudták. Ugyanolyan jól, mint ahogy most úgymond pártolják az állítólagos menekültek befogadását. Miért? Mert tudják, hogy ezeknek a kilencvenkilenc százalékából semmilyen magyar nem lesz. Legelőször azért, mert egyik sem akar az lenni. Másodszor meg azért, mert jó nekik a mai nemzetiségük, vallásuk, kultúrájuk. Harmadszor, mert azért küldték őket, hogy a maguk „igaz hite” nevében elfoglalják Európát. Negyedszer azért, mert ezért fizetik.
Az ilyen magyar a legjobb magyar; vele csak a halott magyar és a meg nem született magyar versenyezhet. Az akkori és mostani jogvédők, balosok, humanisták – a jelzők sora a széljárás szerint bővíthető, illetve rövidíthető, csak a Pénz ne maradjon el a háttérből soha… – tudják, hogy a népvándorlóknak ez a hulláma nem hozzánk igyekszik. Vezéreik ismerik a történelmet, és tudják, hogy Európát nehéz elfoglalni a peremvidékein át. Nem sikerült ez a középkorban és az újkor elején sem, amikor az olasz csizma partvidékein kiépített hídfők előbb-utóbb elestek, a konok magyarok pedig nem adták meg magukat. Annak ellenére sem, hogy tudták, ha megteszik, nem kell többé százféle adót fizetniök, köztük janicsáradót a kisfiaik „beszolgáltatásával”. Egyenrangúak lesznek a többi muzulmánnal, nyitva előttük akár a sztambuli karrier is, ésatöbbi.
A mai stratégák a lépésről lépésre haladás elvét elvetve a nagy ugrás mellett döntöttek, és Európa közepét vették célba. Megfordították az ősbölcsességet, mert észrevették, hogy a célnépség már megásta sírját a gazdaságkori fordulat idején: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek!” Tehát nem a szív irányít, hanem a kincs. Németországot, Franciaországot, Németalföldet és Angliát célozták meg. Itt fészkel a Kincstár, a tudományos nagyipar, az erő a vezérkarral, a mai európai (szent)háromság.
Atombomba helyett népesedési robbantás következik: ezért vonul az élen félmillió ifjú legény. Ha létrejön ebben a térségben az iszlám túlsúly, akkor a többit elintézi a demográfia, a népellenes demokrácia, a liberalizmus meg az öreg kontinens száz mihaszna izmusa. Köztük azt a csekélységet, ami Európa szívjavaiból valami csoda folytán itt-ott még túlélte a „fejlődést”. A két tűz közé került határvidékek ezután maguktól omlanak össze.
Szemtanúk sora állítja, hogy a „menekültek” sok pénzzel rendelkeznek. Ruháik, gépeik, cigijük és a többi holmijuk a legjobb minőségű. Alacsony harcértékű idősebbeket nem hoznak magukkal. Asszonyokat és bizonytalan hovatartozású gyerekeket is csak annyit, amennyi álcának elég és mozgékonyságukat nem csökkenti.
Európa tele van olyan emberrel, aki lelki testvére a tizenegy évvel ezelőtt megmutatkozott magyarelleneseknek. Ezek nálunk és mindenütt a bevonulók, a jövendő uralkodó vallás szálláscsinálói. Nem azért, mert Istent, az iszlámot, az arabokat vagy a feketéket szeretik, hanem mert elegük van a keresztényekből, a magyarokból, a németekből és a többiekből. Feszélyezik őket, mert ugyan elzúgott a Pósa-féle hollandok, magyarok fölött a fejlődés rakétája, eszméik, még álmaik is szemétre kerültek, de valahogy mégis rossz lelkiismeretet gerjesztenek maguk körül a fejlett jövő fejlett híveiben.
Forrás: Magyar Hírlap
Mementó 2006 emlékmű
Csak a tárgyilagosság kedvéért. Emlékszem 2004 re és a Fidesz Passzív hozzáállásához, meg egy Még Nem Aktuális szöveg elterjesztésre, mellyel a szimpatizánsok nagy része kibújt az aláírás alól. Tudom, aláírást gyűjtöttem. Ahhoz képest igen jól meglovagolja, az MVSZ fáradozásait. Ügy hogy ki kit köpött szembe, hagyjuk. Itt az egész magyarságot köpték szembe, a belhoniakat is.
Eddig is befogadó nép voltunk. Nagyon is. És ennek két nagy veszélye van. Akik nem akarnak a magyarsággal azonosulni, azok még az utódaik nevelésével is bomlasztják a magyar szellemet. A másik csoport, akik nem is ide tartoznak, de amikor „haza” jönnek egy pár hónapra, a kint élő társaik parancsait követik. Ezek a rosszabbak, mert ha Magyarországon ég a talaj a lábuk alatt, akkor gond nélkül el tudják hagyni ezt az országot. Aztán van még egy bevándorló, vagy talán egy betelepített csoport is, akik itt hazát találtak, és sok „magyarnál” is jobban védik hazánkat.
Az évszázadok alatti támadások kivédésével is keveredett a magyar. Ennek a nyugati országok élvezték az előnyét, mert amíg itt pusztult a magyar, addig ők a gyarmataikon gond nélkül összerabolhatták magukat.
Szóval, az itt élő sok befogadott, és betelepített elért egy olyan kritikus tömeget, amikor hazánk, és népünk már az önmegsemmisítés határához érkezett. Sajnos nagyon jól tudják ezt liberális tömegeink, akik a tönkretett magyarokon az aluljárókban átlépve, idegen nevű csoportokban tömörülve, és jól pénzelve, gyomorforgató ál humánus magatartásukkal, gusztustalanul védik a betolakodó idegen „kultúrát”. Képzeljük el, hogy mi lett volna, amikor az egri vár megvédése közben ilyen emberek, a török népség megsegítésével foglalkozott volna a vár megvédése helyett. Ez már a tragikomikum végkifejlete, és végrehajtói a magyar nép árulói
Baumag