Csoda vagy szélhámosság?

Kérem kedves Olvasóimat, az alábbi felvételt figyelmesen nézzék meg, majd utána, ha érdekli Önöket, olvassák el az erről szóló elemzésemet, kritikámat, cáfolatomat, amit hívő, keresztyén emberként teszek.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=JhRjBySCrCg&feature=player_embedded]

Mint fentebb is írtam, hívő, keresztyén ember vagyok, immár 23 éve. Nem kis idő, ez alatt számos megtapasztalásom volt már, s mint gyakorló igehirdető, sok mindent megértettem a Szentírásból, hiszen sokat kellett hozzá tanulnom, és tanulmányoznom kellett (kell ma is) a Bibliát. Hívő vagyok, de nem ostoba! Ezt előre kell, hogy bocsássam…

Eddigi életem, szakmám (matematikus vagyok) és bibliai ismereteim arra tanítottak, hogy mindent alaposan vizsgáljak meg, mielőtt bármit elfogadnék. Így, ezek ismeretében ki kell jelentenem, hogy hiszek Isten csodáiban, s tudom (mert magam is sokszor megtapasztaltam), hogy Ő tesz csodákat az életünkben. Mivel Őt Teremtőnek tartom, nyilvánvalóan elismerem, hogy olyan dolgokat képes megtenni, amit mi sokszor fel sem tudunk igazából fogni, és értetlenül állunk előtte. Azonban maga a Szentírás is figyelmeztet arra, hogy ne higgyünk el minden mesét, akármit, kritika nélkül:

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1Jn 4:1)

Ez nem jelenti azt, hogy hitetlenek vagyunk, csupán annyit, hogy nem vagyunk ostoba hiszékenyek.

„Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.”(Jak 2:19)

Ez a videó-riport azonban „ezer sebből vérzik”, mint vérezhetett az állítólag lelőtt Tony Davis is. Miért mondom azt, hogy állítólag? Mert a felvétel alapján semmi nem bizonyítja, hogy az eset meg is történt. „Messziről jött ember sokat mondhat!” – tartja egyik mondásunk. Vegyük hát sorba, mi is történt. A felvételen egy embert látunk, aki igehirdető, énekes, dalszövegíró, producer, TV és rádió műsorvezető, vagyis olyan, aki a szerepléséből él. Nem mondja Ő sem, hogy van fix munkahelye, ahol effektív munkát végez (bár ezek a tevékenységek is felfoghatók annak). Minden esetre Ő abból él, hogy „jól eladja magát”. Ehhez pedig mindig jól jön egy kis felhajtás, reklám. Története számomra ismerős a mesevilágból, Háry János történeteiként, no, nem szó szerint, csupán stílusában.

Tony tehát érte ment a feleségéért, amikor gengszterek támadtak rá. Megható, ahogy ekkor is a feleségére gondol, hogy Isten segítse át ezen a helyzeten, miközben nem a feleségét lövik, hanem Őt.  Hm. De ez csak azt jelenti, hogy Ő egy remek ember, aki ilyenkor is másokra gondol. Egymásra is lövöldöztek az emberek, ahogy mondja, de csodával határos módon senki nem sérült meg, csupán éppen az Ő autója. Azután megérkeztek a rendőrök, akik mindent megvizsgálva simán ott hagyják ezt az embert, hogy várja meg az autómentőt. Na, ez szinte kizárt, hogy egy nyílt utcai lövöldözés után ez történjen! Ekkora hibát nem követnek el a rendőrök. De tegyük fel, hogy mégis így volt. Ezek után kb. 15 perc múlva, miután az autómentő megjött, a gengszterek visszatérnek oda, ahol már előzőleg jártak, és a rendőrség is ott járt, és vidáman tovább lövöldöznek, de már csak Tony a cél. Ugyan, mivel vívta ki megkülönböztető figyelmüket? Hiszen, ha bandaháború lett volna, akkor mindenfelé záporoztak volna a golyók, és másokat is meglőttek volna, de nem, csupán Őt érte találat, mégpedig öt. A rendkívül ügyetlen gengszterek ennek az embernek csupán a vékony lábát találták el, de azt négyszer is, míg a jóval nagyobb felületű felső testét csupán egyszer. Csodával határos módon mindegyik golyó keresztülment rajta (anélkül, hogy bármelyik is csontot ért volna, ami a lábat tekintve eléggé hihetetlen, ugyanis igen sok benne a csont), hiszen ahogy elmondta, az öt lövés tíz helyen lyukasztotta ki a bőrét. Amikor erről beszél, maga is csodálkozó arcot vág. Nem mondom, tényleg hihetetlen. Nos, az, hogy szétlőtték a lábát enyhe túlzás, hiszen csak a húson ment át a golyó. De menjünk tovább. A másik oldalról jövő fiú hogyan üthette meg az oldalán, miközben nem lőtte agyon, ha már olyan közel volt? Még ekkor is csak a lábát találta el. Nem csodálatos? Nem hát! Ez egyszerűen lehetetlen, de nézzük tovább. Megmutatta, hogy az ötödik golyó hol érte az arcát (semmi, de semmi nyoma nem látszik!), és valami megmagyarázhatatlan módon kanyart véve a mellkasába csapódott. Nyilván ez is átment rajta akadálytalanul, hiszen így van meg a tíz lyuk! No, most akkor a fa mögött állt a lövöldöző fiú, vagy megütötte? Hm? És most jön a varázsszó, amire minden hívőnek el kell ájulnia, s ettől kezdve, aki kételkedni mer, azt mindenféle istentagadónak el lehet mondani, ez a szó (név) pedig: Jézus! Ha eddig még nem hitték el, ami történt, akkor most tessék hasra vágni magukat. Mert ez az ember Jézus nevében ellene áll a Gonosznak és a pisztolygolyóknak, és a gonosz gengszter elejti a pisztolyt! Ez ám az erős hit! A gyáva pisztolyos pedig egy fa mögött bujkál. Távol áll tőlem a gúnyolódás, de eléggé elképzelhetetlen. Az ördög pedig, amíg ő haldokolt, röhögött rajta. Megmondom őszintén, ezt elhiszem. Én is röhögtem. Hogy miért, arra még később kitérek. Közben érdemes megfigyelni a hallgatók arcát. Micsoda tömeghipnózis. A szegény óvatlan és jóhiszemű hívő emberek, Jézus nevét meghallva, és azt, ahogyan a Mennyről beszél ez a nagy mesemondó, minden kritika nélkül lenyelik a sok dumát. Érdekes, hogy a Mennyországbeli történésekről részletesen beszámol, miközben a vele történt támadás elbeszélésénél nagystílűen túllép fontos részleteken. Kétségtelen, hogy egy hívő előadónak is jó, ha kellő humora van, színesíti az előadást, ám itt szemmel láthatóan Ő élvezte legjobban a műsort. Nos, az Úr visszaküldte, mert még szüksége volt rá, de azt nem mondta neki, hogy beszéljen az ott látottakról és hallottakról bárkinek is, pláne nem, hogy siker előadást tartson. Ugye, jól hallottam? De még erre is visszatérek később. Feltámadt tehát Tony. Az orvos pedig úgy megrémül ettől (már csak ilyenek az orvosok), hogy elrohan, és magára hagyja (ahelyett, hogy gyorsan segítene egy addigi tetszhalotton), mert nyilván még hallani sem hallott tetszhalottakról. Hm. Érdekes az is, hogy a riporter kérdésére egészen másról kezd beszélni a mi barátunk. Nem arra válaszol, hogy meddig lehetett ott magában, hanem (de hogy ez hogyan jön ide, számomra érthetetlen) arról, hogy egy kétórás műtét több mint kétszer annyi ideig tartott. És neki ez azt jelentette, hogy órákig feküdhetett ott. Hogy is van ez? De ne akadjunk fent ilyen apróságon. Aztán jön az újabb szenzáció. Átvágták a torkát, hogy levegőt kapjon. Számomra érthetetlen, hogy miért gégemetszést hajtottak végre (hiszen elvágták a hangszálait is), mégpedig szakemberekhez nem illő ügyetlenséggel (kórházi körülmények között). Miért kellett ezt tenni? Rendben, a mellkasán átment golyó tüdőt sértett és nem tudott rendesen lélegezni. Legyen így, de utána olvastam, s azt találtam, hogy – mivel a torka nem sérült a lövöldözésben (hacsak az a fránya golyó nem tett még egy-két kanyart!) – ilyenkor intubálni szokták az illetőt (nem volt elzáródva a gégéje, tehát simán meglehetett volna tenni!), és ezért semmi nem indokolta a gégemetszést. Ha mégis hosszabb időre kellett a kanül beültetés, akkor ilyen esetben az intubálás után légcsőmetszést végeznek (ez hosszabb, kb. 15-30 perces rendes műtét, de sokkal biztonságosabb és megbízhatóbb – lásd: „Mi a különbség a gégemetszés és a légcsőmetszés között?”), és ott vezetik be a kanült. De mennyivel jobban hangzik, ha történik még egy – szükségtelen – csoda. A gospel énekesnek átvágja egy pancser orvos a hangszálait (amit kedélyesen közöl is a beteggel), majd az, a lebénult lábával együtt egy pillanat alatt, minden orvosi beavatkozás nélkül meggyógyul, mégpedig úgy, hogy azonnal beszélni tud és az egésznek sem a lábát, sem a hangszálait illetően nyoma sem maradt (emlékezzünk, az arcán semmi sérülés nem látható az azt ért golyó után!). Ha már lúd, legyen kövér! Nem? Majd, miután éjféltájban visszaviszik a kórterembe, nem sok időt hagynak neki pihenni (még közben az Urat is imádta, ami bizonyára nem egy-két perc volt) a szorgalmas orvosok, hiszen már hajnali 5-6 körül jönnek csodát látni (no, félre az iróniát, jönnek) megvizsgálni. Nem tudom biztosan, de úgy hallottam, hogy az után, hogy kihúzzák a kanült (a lyuk még nincs begyógyulva) eléggé hihetetlen, hogy azonnal megszólal! (Természetesen ekkor is Jézust dicsőítve, ettől lesz szerinte hiteles.) Hiszen akinek be van ültetve ilyen kanül, az is csak úgy tud beszélni, ha a lyukat befogja, de ilyen apróságon ne akadjunk továbbra se fenn. Aztán gyorsan előkapott tűt, cérnát a doki, és ott helyben összevarrta! Remek! Gondolom, kapott is érte egy fegyelmit.

Miért is elemeztem ennyire ezt az esetet? Mert rendkívül nagy veszélyeket hordoz magában. Mint már mondtam, magam is hívő vagyok, és egyet értek Tonyval, hogy Isten számára semmi nem lehetetlen. De kérdezem én, kell-e Neki Jézus Krisztus mellé még valami plusz, hogy az emberek higgyenek? Szerintem nem. Ha történnek is ilyen csodák, azok nem azért vannak, mert így akar hitre jutatni valakiket Isten, hiszen akkor angyalok seregét küldené el, és akiket meglátva az emberek azonnal leborulnának Őt imádni. Csakhogy ez nem szívből jövő lenne, nem hitből, hanem abból, amit látnak és rettegésből. Már pedig Isten nem ezt akarja. Hanem azt, hogy higgyünk Őbenne, és az Ő fiában, Jézus Krisztusban, és önként adjuk át neki a szívünket, fogadjuk el Jézust személyes megváltónknak. Jézus Krisztus és még valami, az tévtanítás.

Mi a helyzet azonban Tony esetével. Ha meg is történik egy ilyen csoda, az nem azért van, hogy erről részletes beszámolót adjon (hiszen egy egyszerű hallgató számára ez felfoghatatlan, éppen ezért Jézus is azt mondja több esetben is, ne beszéljenek róla), hanem azért, hogy őt megerősítse, hogy amikor találkozik a Gonosszal, biztos legyen abban, hogy Isten vele van! Legyen ereje ez által küzdeni. Mert még a legerősebbek is megfáradnak, ha állandóan a Sátán ellen kell harcolniuk.

Sokkal inkább félek attól, hogy a mi Tony barátunk egy szélhámos, aki jól kitanulta, megtapasztalta, milyen jól lehet élni komoly munkavégzés nélkül, és ezzel a Háry-történettel megtalálta a tökéletes eszközt ahhoz, hogy bejárja vele egész Észak-Amerikát, sőt talán az egész világot úgy, hogy a kis sztorizása fejében ingyen utaztassák, és tökéletesen ellássák, kényeztessék, sőt még csodálják is. Nem kell mást tennie, mint jópofán előadni a történetét (nyilván fog ez még színesedni), és nagy átéléssel emlegetni Jézus nevét, dicsőítve őt. Ezek ugyanis csak szavak, nem nehéz dolog kimondani őket, ha már jól begyakorolta. Minél többször adja elő, annál könnyebb, sőt, már-már maga is elhiszi, hogy mindez megtörtént (szomatizálódik – testileg is jelentkezik – a történet). Számomra (többször is megnézve a videót) egyre nyilvánvalóbb, hogy Tony Davis egy „megélhetési evangélista”, vagyis egy szélhámos. Nem meglepő (?), hogy sem a helyszínről nem beszél pontosan (hogy hol is történt ez az eset 2003. júl. 1-én), sem a kórházról és orvosokról (hogy hol és kik ápolták őt). Pedig, ha igaz lenne a történet, bizonyára tucatnyian jelentkeznének, hogy tanúsítsák akár a lövöldözést és az ott történteket (járókelők, az ott lévő boltok, cégek dolgozói, a rendőrök, akik kimentek), akár azt is, hogy milyen csodálatosan gyógyult meg a halálból visszatérő Tony (orvosok, nővérek). Nem beszélve az újságok és híradók beszámolóiról. De a mi barátunk egy teremtett lelket nem hoz magával, aki tanúsítaná azt, hogy igaz, amit mond; se rendőrt, se orvost, nővért, de még a feleségét sem! Pedig Ő ott volt a lövöldözésnél épp úgy, mint a kórházban (gondolom). De nem, Tony egyedül jön, és mesél, mesél,… Sőt, zárójelentés sincs nála!  Elég hatalmas ország az USA, hogy megtörténhessen ilyen eset, hiszen mindennaposak a lövöldözések; és elég sok ezer kórház van, ahol hihetetlen (ha nem is pont ilyen) gyógyulások tanúi az ott dolgozók. Vagyis jól eladható egy ilyen történet. Azonban, ha valaki megadja a pontos időpontot, helyszínt és kórházat, akkor jöhetnek olyan tanúk is (ha a történet hazugság), akik kerek perec kijelentik, hogy márpedig abban a városban, abban az utcában ekkor és ekkor nem volt lövöldözés, illetve abban a kórházban ekkor és ekkor nem ápoltak ilyen sérültet. Na, ez lenne a bukta! Így jobb nem is beszélni róla! Mindegy, hogy hol, lényeg, hogy megtörtént – gondolja Tony Davis.

Veszélyes még ez a történet azért is, mert félre vezeti a keresőket, és csodavárókat csinál belőlük. Így, ha a csodák elmaradnak, kétkedőkké válnak a keresők. Mint ahogy egyesek kétségbe vonják valaki megtérését, ha nem produkál bizonyos isteni ajándékokat! Ezek súlyos tévtanítások. Nem elég, ha valaki hangosan emlegeti Jézus Krisztust, és az Ő dicsőségét. Annál azért meggyőzőbb hívő élet szükséges a hitelességhez. Az igazán megtért emberek számos úgynevezett „hétköznapi csodát” élnek meg, ami sokkal hihetőbb mások számára is. Erről kell nekünk beszélni. Ráadásul ezeknek még szemtanúi is vannak. Maga Jézus int óvva attól, hogy minden őt emlegetőnek azonnal és fenntartás nélkül higgyünk:

„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék – ha lehet – a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.” (Mt 24: 23-28)

A csodák helyes kezelésére Pál apostol adott gyönyörű példát. Ő beszámol arról, hogy valaki (feltehetőleg Ő) feljutott a paradicsomig, de arról, amit ott látott, nem beszél, hiszen tudja jól, mennyire veszélyes ilyenekkel terhelni az embereket. Ugyanis kétkedőkké teszi az embereket, hiszen ezek olyan hihetetlen dolgok, amit az egyszerű emberek meg sem értenek, talán még botránkozással is fogadnak. Éppen ezért Pál elmondja, hogy hogyan kell kezelnünk a csodákat:

„Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12: 1-10)

Éppen ezért én Pálról veszek példát, és szerintem így kell viszonyulni a csodákhoz!

A másik nagy veszélye ennek a történetnek az, amiről Davis is beszélt már. Mégpedig az, hogy a Sátán röhög rajtunk, ha oktondi módon elhiszünk mindent. Azt tudnunk kell, hogy a Gonosznak jó az, ha nevetségessé teheti a hívőket. Hiszen, ha rajtunk nevet a világ, akkor már hiteltelenek vagyunk. Ezek után már hiába beszélünk mi a valódi evangéliumról, senki nem veszi komolyan a szavainkat! Vagyis diadalmaskodik a Sátán! Ez ám az igazi veszély! Ebben a videóban Davis olyan szépen, szívhez szólóan beszél Jézusról, úgy dicsőíti őt, olyan meghatóan hív Jézushoz, hogy közben észre sem vesszük, hogy csapdába csaltak, kiröhögnek bennünket, és hiteltelenné váltunk jóhiszemű naivságunk és Jézushoz való ragaszkodásunk miatt. Amíg mi nem feltételezünk rosszat másokról, a Sátán galád módon visszaél ezzel a bizalmunkkal. Ő tud hízelegve, mézes-mázosan beszélni, ha a céljai ezt követelik meg. Az ő célja pedig az, hogy minket tönkre tegyen.

Éppen ezért kérem kedves keresztyén olvasóimat, ne terjesszenek ilyen szélhámos történeteket, ne legyenek a Sátán munkatársai! Hanem mindent józan ésszel szemlélve, és az Urat szerető szívvel; megelégedve azzal, amit a Bibliából tanulhatunk; tegyünk róla bizonyságot.

Én magam számos csodát láttam már eddigi életemben, de azoknak mindig voltak, vannak tanúi is!

Czakó István

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!