Cs. Szabó Béla: Mi lesz veled Európa?

Új esztendő nyílt és minden új esztendő nyitásnál érdemes áttekinteni, hogy honnan-hova jutottunk. Ezt azért is érdemes megtenni, mivel Európa helyzete igencsak kalandosra sikerült 2024-ben is és úgy tűnik, hogy a jövő is annak ígérkezik. Persze vannak, akik most is és eddig is nemes derűvel figyelték az eseményeket a saját ideológiai felsőbbrendűségük teljes tudatában és nem voltak hajlandóak figyelembe venni a hihetetlenül felgyorsult negatív tendenciákat, sem a politikai térben, sem a gazdaság területén. Ezek általában a liberális-baloldal neves politikusai, akiknek dolga lenne felszisszenni minden olyan gazdasági eseménynél, ahol az európai közösségnek kára, illetve hátránya származik. Ezek a politikusok általában az Európai Unióban székelnek és elvont ideológiai téziseket farigcsálva töltik boldog hétköznapjaikat, nem is kis javadalmazás mellett!

Eközben szép lassan vezető gazdasági hatalmak csúsznak egyre lejjebb a gazdasági mutatókon, miközben a társadalmi együttélés szabályai a középkor felé tendálnak azzal a különbséggel, hogy akkor a gyilkosokat – ha elkapták – vagy felnégyelték, vagy felhúzták az első fára. Jó tudom azóta más világ van, azóta humanizmus van, persze csak az elkövetők számára, mert akit megöltek, vagy meggyaláztak, annak nem jár semmi, még humanizmus sem!

Nos, tehát baj van! Nem én mondtam ki először, hanem a miniszterelnökünk éspedig Brüsszelben.

A baj bejelentésére csak annyi válaszuk volt, hogy a mi, vagyis a magyarok alkotmányos rendjét megtámadták, de alaposan, kánonban adták elő szánalmas közjátékukat, védtek meg (vélhetőleg!) köztörvényes bűnözőket, akik ma EU-s képviselők. A miniszterelnök válasza nem volt mindennapi, hiszen megsemmisítő érvekkel mutatott rá azokra kettős mércével mért kritikákra, amelyeket pár perccel azelőtt meglobogtattak az EU-s plénum előtt!

Hogy mennyi eredménye volt az orbáni felhívásnak? Láthatjuk semmi! Hiszen ugyan úgy öntik a pénzt az ukrán–orosz háborúba, ugyan úgy saját kárukra/kárunkra szankcionálják az orosz energiaszektort, amelyben Európának lényegesen nagyobb kára van, mint az oroszoknak. Olyan kis nemzetek mint a lett, litván, észt politikusok, olyan mérhetetlen háborús héják, mintha kétszáz hadosztály lenne totális harckészültségbe az oldalukon és teljesen elvakítja szemüket az orosz gyűlölet! Ez talán történelmi visszatekintésben érthető, azonban nem célszerű, még akkor sem, ha ezek a kis nemzetek öngyilkosok akarnak lenni!

Vagy talán valami más vakítja el őket? Talán nincsenek tudatában annak, hogy mégis csak egy atomhatalommal packáznak? Netán nem egy liberális verdiktről van szó, amelyet megkaptak „egy” helyről? És eközben csak csaholnak és csaholnak, mintha ez lenne a világ legfontosabb ügye, miközben szép lassan dőlnek be az európai gazdaságok!

Nekem úgy tűnik, mintha az európai érdekellentétek kezdenének a felszínre törni, mert ami eddig volt, az egy kis halvány buborék az érdekellentétek tengerében. Az európai kormányokban nagy változás kezd kialakulni, az osztrák, a német, a francia kormányok lélegeztetőgépen, miközben a társadalmi bajok a migráció hatására óriásira duzzadtak, aközben a bérek miatt a szakszervezetek tüntetést tüntetésre szerveznek.

Miközben Szlovákia dzsungelharcosként küzd azért, hogy biztosítani tudja országa számára a gázt, aközben Zelenszkij vigyorogva mutat neki egy nagy fityiszt! A magyarok összerúgták a port a lengyel testvéreikkel, akik odáig is elmehetnek, hogy a lengyelek, akár ki is rúghatják a magyar nagykövetet, amelyre a válaszlépés az borítékolható. Ennek az eseménynek is a mozgatórugója a globalista és szuverenista összecsapás, ahol kétszínű politikusok kétszínű történésekből csinálnak („megbízásból!)” háborút.

Európa jövője kérdéses. Kérdéses, mert nem lehet pontosan felvázolni, hogy mit hoz a jövő, hiszen vélhetőleg a korábbi kelet-nyugat együttműködésnek lőttek. Egy újfajta hidegháborús helyzet van kialakulóban, hiszen az USA a nagy szankciózásban egészen biztos, hogy Európát is arra kényszeríti, legyen részese ennek a folyamatnak. Ekkor a két tábor között a kereskedelmi forgalom a minimálisra csökken és így valószínűsíthető a világban a gazdasági pangás, miközben Európát még a magas energiaárak is tovább rombolják. Nem nézünk szép jövő elé a jelenlegi opció szerint! Persze ez csak egy lehetséges változat, de a legjobb változat szerint sem térhetünk vissza a régi általános helyzethez, csak egy valamilyen hidegháborús viszonyhoz, amelyben mind a két tömb maga sütögeti a pecsenyéjét, miközben ott tart be a másiknak, ahol lehet.

Az Európai Uniót komoly érdekellentétek feszítik szét, és a híres szolidaritás csak akkor érvényes, ha az egy érdekcsoportnak az érdeke. Ha nem, akkor nincs szolidaritás és ha ezt keményebb hangon követeled, akkor még retorzió is jár. Lásd példának okáért a szlovák gázkérdést, amelyben egy hang sem hagyja el az EU-s vezetők száját, miközben mosolyogva nyújtják át az európai polgárok adópénzeikből az euró milliárdokat Ukrajnának! Az ilyen európai vezetők nincsenek tisztában a helyzet súlyosságával, miközben azt gondolják, hogy már megint ezek a Európába fogadott új lator nemzetekkel kell foglalkozni, amikor itt van nekünk a gender-ügy, a migráns-ügy és még az USA-nak is meg kell felelnünk. És ez a hozzáállás nem vicc! Ez derült ki Orbán elnökségével kapcsolatban is a parlament plenáris ülésén. Az EP-ben mindennel foglalkoztak csak a dolgukkal nem! Itt tartunk most, miközben az USA-ban már a változások időszaka köszönt be. Addig az EU-ban színes lepkéket hajkurászva múlatják az időt. Így tehát fel kell tennünk a kérdést MI LESZ VELED EURÓPA?

Magyarország

Üsd a magyart ahol éred,- szól a parancs! Ugyan úgy mint a történelmünkben mindvégig és most az újkorban is. Ehhez azonban egy komprádor réteg kellett régen is és manapság is. Ilyen komprádor elit volt Rákosi és Kádár, Apró, Dögei, és ilyen kell ma is, akik kiszolgálják az idegen hatalom minden vágyát! Ezek a bal-liberálisok (nevezzük egyszerűen globalistáknak) ma demokratáknak álcázzák magukat és csak a jog lebeg a szemük előtt, de az a jog amelyet ők annak tartanak! A fentiekben erről írtunk bővebben a kétszínűségről és a híres „liberális toleranciáról”!

Nekik meg van az újabb „gumicsont”, amin jól elcsámcsoghat mind a sajtójuk, mind a politikai elitek, vagyis mind a kettő(!). Ez nem más, mint a mini dubaji gigaberuházás, amit a kormány indítana el. Anélkül, hogy pálcát törnénk az ügy felett, a főváros becsempészett egy seprű nyelet a kerekek közé és most tart az iszapbirkózás. Közel 20-25 éve nézegetjük a rákosrendező áldatlan állapotát és amikor valami történne, akkor mindig akadnak valakik, akiknek nem tetszik amit a kormány megpróbál megoldani. Ilyen volt az olimpia és a városligeti beruházás is. Olyan emberek szólalnak meg mint például Horn Gábor az SZDSZ volt politikusa, aki amúgy imádja az arabokat, akik migránsok, de utálja az arab tőkéseket. A migránsoknak adna lakásokat, pénzt, paripát, fegyvert, mert ők jó arabok! Szerencsére a kormány ezt a lehetőséget nem adta meg „miGáborunknak”, mert betett az ellenőrizetlen bevándorlásnak. Horn úr sokszor ül és mesél! Miközben mesél és reszelgeti a körmét, aközben hülyeségeket beszél! Történetesen azt fájlalja, hogy nem hazai a beruházó, miközben szót sem emelt az MSZP-SZDSZ alatti évtizedes Strabag uralomért a beruházások területén, de én tudom a választ, de nem írhatom le, mert nem tudom bizonyítani!

Apropó, úgy hallom, hogy Budapesten az önkormányzat hirtelen talált 10 milliárd forintot, miközben telesírt 300 papír zsebkendőt, hogy mennyire nincs pénze! Úgy hírlik, hogy ezt a pénzt hirtelen felindulásból eldugták. És itt álljunk meg egy pillanatra elvtársak! Hogy is van ez? Egy városi gazdálkodó szervezetnél csak úgy el lehet dugni 10 milliárdot? Mi van itt elvtársak?? Az én cégem is eldughatna, no csak pár százezret? A kérdés csak költői, de bármely vállalkozó joggal tehet fel ilyen és ehhez hasonló kérdéseket. Nos elvtársak csak rágjuk és húzzuk a gumicsontot, vakulj magyar – mondanák régen. Az ellenzék tehát még most sem találja magát. Hála Istennek -teszem hozzá –, mert addig sincs rombolás!

 A szerző:  újságíró, közíró

Toll és Igazság

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Alejandro Decinti, El rapto de Europa, 2019