Cs. Szabó Béla: Árak, infláció, árfolyam és deviza

Közgazdaságból azt tanultuk még anno, amikor fiatalok voltunk, hogy az ár szoros összefüggésben van a kereslettel és a kínálattal. Azonban ennek a tézisnek a fogaskerekei közé mintha homokszemcsék kerültek volna, vagy olykor komoly szikladarabok! A közgazdaságtan a társadalomtudomány egy olyan ága, ahol minden állítás igaz, sőt néha még az ellenkezője is.

Miről is van szó! Többen láthatták azt a Facebookon feltűnt videót, ahol egy honfitársunk két fél kilós száraztésztát mutatott a nézőknek azonos súlyban, gyártmányban, típusban és logóval. Nos, a tészták között csak annyi különbség volt, hogy az egyiket 1 egységért, a másikat 1,5 egységért árulták, az egyiket Ausztriában, a másikat Magyarországon! Nem csak a honfitársunk, hanem mi is jogosan tesszük fel a kérdést vajon melyiket árulhatták Magyarországon? Ez a kérdés természetesen csak egy amolyan költői kérdés, mert a honfitársaink pontosan tudják, hogy a drágábbik tésztát kaptuk meg mi magyarok. De mégis, hogy lehet ez? Hiszen gondolná az ember, hogy az árképzés az mindenhol egyforma az esetleges földrajzi eltérésből eredő különbségek azok 1-2 forintnál nem lehetnek nagyobbak. De rá kell jönnünk, hogy a kutya mélyebben van elhantolva mint gondolnánk.

A középkorban például a céhes kereskedők nem kérhettek többet az értékesíteni szánt termékükért, mint az úgynevezett „jogos ár”: ez a termék beszerzési és a kereskedő létfenntartási költségeinek fedezésére volt elegendő. Aki ennél magasabb árat szabott meg, azt a közösség kiközösítéssel büntette. Vajon így van ez manapság is?

Ma a helyzet sokkal, de sokkal bonyolultabb. Miért? Nos, próbáljuk meg közös gondolkodással kitalálni, hogy mi lehet az eltérés a mai viszonyok és a régi „átkos középkorban” képviselt kereskedelem közötti különbség! Én emlékszem még a rendszerváltás hajnalán a TV-ben nyilatkozó Demján Sándorra (Isten nyugosztalja), amikor kijelentette, hogy vége a „sufniban és a pincékben” kereskedők világának, vagyis elkezdődött a kereskedelmi multik beáramlása Magyarországra. Kijelentette, hogy ezzel mind a kereskedés színvonala, mind az árak versenyképessége biztosítani fogja a lakosság jobb és olcsóbb ellátását! Nos kétségtelen, hogy úgy tapasztaltuk, hogy hosszú ideig ez a tény megfelelt a valóságnak, azonban az utóbbi évtizedekben valami radikálisan megváltozott! Megváltozott, mert minden ok nélkül minden multi azonos módon szinte egyszerre növelte az árait, de úgy, hogy arra az anyaországában sem volt példa!

Vajon mi történhetett? Tudva lévő, hogy a magyar élelmiszer kereskedelmi multik részaránya az országban igen magas, közelíti a 80%-ot. Az is könnyen belátható, hogy a magyarországi multik – mivel az anyaországok csak egyik leányvállalata – mind gazdasági, stratégiai, üzletpolitikai döntései az anyaországban születnek. Mégpedig igen cselesen! Vagyis az adott lezárt tárgyév nyereségi mutatóit úgy írják elő a következő évre, hogy az „X”%-kal több legyen mint a lezárt év nyeresége. Hogy ez az „X”% az mennyi azt mindenkinek a képzeletére bízom, ha belegondol a sok pénzéhes részvényesbe, akkor nem kevés(!). Ennek a nyereségnek a teljesítéséhez olyan prémium feltételeket szabnak, amely arra ösztönzi a Magyarországon lévő menedzsmentet, hogy azt minden körülmények között – akár a tisztességtelen ár fogalmát megsértve – is teljesítsék. Természetesen ezek a prémiumok, vagyis (bónuszok) kellően nagyok ahhoz, hogy ösztönző legyen a feltételek teljesítésére.

De, hogy lehet az, hogy a sok nemzet különböző cégei érdekes módon mind ugyanolyan módon és fázisban kezdik az árak drasztikus felhajtását. Erre a kérdésre csak azért nem tudok egyértelmű választ adni, mert a kartelezés az egy bűncselekmény, ezt nem tudom bizonyítani, így nem akarok a rágalmazás bűnébe esni! De hogy összekacsintás van az ügyben az biztos! Vannak más anomáliák is például az egyik népszerű kereskedelmi láncnál az ezerötszáz kilométerről ideszállított sör az fele árban kapható mint az ötven kilométerről beszállított Dréher sör. Ha rosszindulatú lennék mondhatnám, hogy tiltott ártámogatást hajtanak végre egy magyar termék hátrányára(!?). Ez az üzleti politika a kelet-európai piacon annyira elharapózott, hogy már nagyon csípi a társadalom szemét.

De, hogy kerül ide a címbe az árfolyam és a deviza? Közgazdászok pontosan tudják, hogy a gazdaságban minden mindennel összefügg! Mivel a fenti részben megállapítottuk, hogy az élelmiszer kereskedelmi multik kitettsége az országban jelentős vagyis a jelentős részük külföldi tulajdon, így a megtermelt profit teljes egésze a részvényesekhez vándorol, így elvándorol az országból! Semmi érdeke az itt tevékenykedő cégeknek a szelektív, nemzeti ipart és gazdaságot támogató árú-beszerzéshez, pusztán és kizárólag a profit előírások teljesítéséhez, valamint az anyavállalati központ előírásaihoz való alkalmazkodás a feladatuk. Belátható tehát, hogy az anyaországban immáron nyolc-tíz éve fennálló recessziós gazdasági hatások következményeként az anyaországok olyan szélsőséges nyereségességi mutatókat írnak elő, hogy azok olyan gazdasági hatásokat eredményeznek, amelyek súlyosan sértik az ország nemzetgazdasági mutatóit, úgymint például az infláció növekedése. Ez komoly visszahatást eredményez a nemzeti valuta árfolyamára, amely szintén aláássa a nemzeti szuverenitást, amelyhez minden nemzet foggal és körömmel ragaszkodik.

Egy szó, mint száz, a 2000-res évek gazdasági struktúrájának váltásakor elkövették/tűk azt a hibát, hogy olyan túlzott piaci részt adtunk egyes külföldi befektetők kezébe, amellyel minden lehetőségük megvolt arra, hogy egy kis odafigyeléssel de-stabilizálják az ország pénzügyi és így gazdasági helyzetét. Ezen anomáliáknak a megszüntetéséhez a kormánynak sürgősen valamilyen megoldást kell találnia, mert az állami beavatkozások csak időszakosan tarthatóak fenn, ami egy időre rendezi a helyzetet, de az állami beavatkozások elmúltával egy idő után újból fennáll a lehetősége a pénzszivattyú beindításának.

A szerző:  újságíró, közíró

Toll és Igazság

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: illusztráció / Fotó: Matthew Horwood/Getty Images