Celeb vagy, lophatsz is!
Lehet, hogy egyes celebnek kikiáltott emberekről így gondolkoznak manapság. Minden esetre nekem ez jött le Bakács viselkedésének megítélését hallgatva.
Az említett embert – aki mellesleg a médiatörvény elleni tüntetések egyik szószólója volt – közönséges bolti lopáson kapták rajta. S mit látnak szemeim? Egy tv-s közvéleményt kutató kérdésre az volt a nézők sokaságának válasza, hogy ő nem ítéli el az illető cselekedetét. Miért is?
Mert az említett piti tolvaj éhezik! Ezzel szemben mi is a valóság?
Bakács Tibor hazudott! Korábban azt állította, hogy azért lopott el egy rúd szalámit (nem egy tasak olasz felvágottat! – szerző) a bevásárlóközpontból, mert „nem volt pénze kajára”, most viszont Hajdú Péter Frizbi című műsorának felvételén elárulta: valójában 10 ezer forint lapult a zsebében, s csak a szeme kívánta meg a finomságot… Az újságíró-kritikus korábban azt nyilatkozta, annyira nehéz anyagi körülmények közé került, hogy már ennivalóra is alig jutott az utóbbi hónapokban. Kérdés persze, hogy ki mit ért a szegénységen, Bakács ugyanis töredelmesen bevallotta, neki bizony nyolcvanezer forintja marad arra minden hónapban, hogy megéljen, ami azért nem jelent egyet az éhenhalással. Sőt sok dolgozó ember örülne ma Magyarországon, ha a számlák kifizetés után, ekkora összeget tudhatna a pénztárcájában. A KSH tavalyi adatai szerint például a havi létminimum (ez az az összeg, amely biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek kielégítését) 19 356 forint egy főre. (írja a Blikk.hu)
Valahol pedig azt olvastam, hogy miért nem csirke farhátat lopott? Na vajon miért? Mert téliszalámira fájt a foga. Ha bejön, jó. Ha nem, még jobb! Beszélnek róla. Meggyőződésem, hogy ez a senkiházi tolvaj csak azért csinálta az egészet, mert már régen szerepelt a médiumokban. Nem forgott a neve! Kellett a felhajtás! Mindegy, hogy mit, csak mindenütt róla beszéljenek! Siralmas, szánalmas! Ezek a magyar „celebek”.
De nézzük csak, mit is takar a kifejezés?
A celeb a 21. század első évtizedében divatossá vált, főleg a médiában használatos szó, amely a celebritás (angolul: celebrity – jelentése: híresség, hírnév, híres ember, ismert személyiség.) rövidüléséből származik. Elsődleges jelentése: felkapott, „ünnepelt” híresség. A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, ill. egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába. E mellékjelentés nem tagadja, hogy az egyébként celebnek kikiáltott személyek társadalmilag valóban értékes teljesítményt produkálhatnak, csupán arra utal, hogy e produktum nem szükségszerű.
A celebek között találunk többek között filmsztárokat, színészeket, sportolókat, énekeseket, popegyüttesek tagjait, tévés személyiségeket, valamint – ritkábban – írókat. Újabban bűnözőket is. (Wikipédia). Ez a rettenetes magyar valóság!
S a bárgyú olvasó, néző észre sem veszi, hogy megint a figyelmét akarják elterelni sokkal fontosabb dolgokról. Működik a manipuláció! Ne foglalkozz te sordöntő dolgokkal, ne törődj a valósággal, ami téged sújt, fenyeget. Látod, még a sztároknak is mennyi gondja van?!
Ja, hogy ez az egész egy nagy hazugság? Hogy közben téged megvezetnek? Port hintenek a szemedbe? Na, és? – hogy a „nagy klasszikus” ávóst idézzem, kit érdekel? Lényeg, hogy kussolj! Törődj a celebekkel, ne azzal, hogy téged a totális nyomorba taszítanak, jóformán bőrödből is kiforgatnak! Ne törődj te az országot bitorló maffiózókkal! Ott vannak neked a celebek. Igaz, ők is érinthetetlenek, hiszen a maffiózók segédjei a nagy nemzeti átverésben, hókusz-pókuszban! A mai magyar „celebek” lophatnak, gázolhatnak drogosan, részegen, bánthatnak mindenkit,… ők megússzák. Legfeljebb egy kis ejnye-bejnyét kapnak, s aztán – hűségük, jól végzett vakításuk, szolgálataik fejében – élhetik boldog, gazdag világukat!
Te meg, szegény megvezetett, megzavart, már azt sem tudó honfitársam, hogy mi történik veled, körülötted, le vagy …
Czakó István
Nemzeti InternetFigyelő
Kedves István!
…, hogy ne a közíró, hanem egy, a likud-fidesz által, mára bizonyosan elfelejtett egykori retorika szerint, a Nemzet POLGÁRA fejezze be az utolsó mondatot, aminek kiteljesedését, kétségbe vonhatatlan igazság tartalmát, vastagon szedve, nap mint nap nap a bőrünkön tapasztalunk,…, nos tehát,hogy befejezzem István mondatát:
…szarva.
Le van szarva a birka, sörön, pálinkán, kubatov – listán szereplő, + egy ezresért megvett birkanyáj, le van szarva a közel egymilliós nemzeti szárny, le van szarva a valamivel még mindíg több, mint egymilliós ősbolsevik szavazótábor, s le vannak szarva az egyebek is.
Öööö!
Várjunk,csak! Lehet, hogy ezek, nincsenek leszarva! Lehet Mert Promt,
hirtelenjében, akkor amikor már világossá vált a teljes csődjük, láss csudát!
A fenébe! Mi történt?
Hetekig egy darab kopogtató cetlijük sem volt, és Ho-ho-ho-hó!
Két nap alatt tízezer szám összegyűlt annyi, hogy itt-ott, mindenesetre elégséges helyen, képviselő jelöltet tudtak állítani!
Újabb csoda!
Valaki úgy intézte, hogy be is válasszák őket a Magyar Parlamentbe, az önkormányzatokba, a párt élén, egy büntetőeljárás alá vont közpénz tolvaj zsidóval!
(Bárki beperelhet, ha az utolsó 7 szavam közül, egyik sem igaz és nem a tényeken alapszik.)
Nos Uraim, Kedves István!
Írjuk le még egyszer az utolsó mondatod!
Te meg, szegény megvezetett, megzavart, már azt sem tudó honfitársam, hogy mi történik veled, körülötted, le vagy …SZARVA!
Kedves Czakó Úr és „chabbix”!
Nagyon kerek az irás és a hozzászólás is.Ez a „magyar valóság”,amihez nincs mit hozzászólni,csak legfeljebb kiegésziteni,-amit nem teszek- csak egyre szomorúbban látom,hová,mivé süllyed ez a nép-és nem nemzet!!!-a tudatlansága,a megvezetettsége,és a cselekvésképtelen tunyasága miatt.Az utolsó mondatot,én is leirnám,de attól még ugyanúgy le vagyunk………
Ebben a „fekáliatengerben” felemelő volt olvasni Kenessey Csaba Úr gondolatait-minden igaz,szivében is magyarnak- aki nem „magyarkodik”,csak egyszerűen : magyar,úgy él,és úgy cselekszik,ahogy mindannyiunknak kellene-itthon is!!!.
Köszönet Mindannyiuknak,jó egészséget kivánva,mert ez a legfontosabb!!!!
Reális észrevételek, reális elemzés és helyes következtetés.
Gratulálok Czakó István úrnak, figyelemfelkeltő írásához és a köz érdekében végzett munkájához.
Annak az élőlénynek pedig, aki a Heti-Hetes szereplőihez hasonlóan csak trágárságok ismételgetésére képes, azt javaslom, hogy az emésztés végtermékének az emlegetése után öblögesse ki a hangképző szervét és tartsa magát távol észrevételeinek közlésétől.
Nem lesz hiányérzete senkinek…
Prof. Dr. Bokor Imre.
Tisztelt Professzor Úr!
Én tényleg nagyon tisztelem önt, de mint oly sokszor ezt Ön is megtette, a tényeket, sokszor – s mára, ez egyre igazabbá válik -, a maga teljes valóságában kell megnevezni.
Manapság egyre inkább szükség van erre annak érdekében, hogy mindazok, akik esetleg nem értik (a még normális oktatási rendszerben, bár a zsidó-bolsevik diktatúrában nevelkedettekkel ellentétben), nem tudják értelmezni a leírt szöveg mondandóját, nem értik a „…” mögé rejtett gondolatot.
Tudta Ön pédául, hogy 1990 , tehát a tiszta liberális oktatáspolitika magyarországi érvényesülése óta, csak a statisztika szerint – ami ugye mindíg kedvezőbb képet fest a valóságnál -, a tanulók 47 százaléka diszlexiás, diszgráfiás problémákkal küzd?
Nem azért, mert nincs esze, hanem mert olyan az általános iskolai tanrend és követelmény rendszer, hogy eleve nem tanítják meg őket írni-olvasni.
2011-re ott tartunk, hogy az ország szinte valamennyi középiskolájában – a Lauder féléket kivéve persze -, az irodalom és nyelvtan órák terhére plusz heti egy, úgynevezett szöveg értelmezési órákat iktattak be ajánlott-kötelezően -,a diákoknak!
De csak ettől a tanévtől!
Előtte volt még 20 évad ! Azok közül akik akkor, az idő tájt a Fodor-féle, Magyar-féle u.n. nemzeti tanterv alapján kezdték, folytatták, fejezték be az iskolát, a legidősebbek ma már közel negyven évesek!
Szóval, ne hergeljen Tisztelt Professzor Úr az illem, a liberális PC által diktált, s amögé bújt műfelháborodásával! Pláne ne a Heti Hetes emlegetésével, különösképp a személyeskedésbe torkolló megjegyzésével!
Képzelje, ha a PC jegyében, Petőfi, a „Mit nem beszél az a német” című versének egyes sorait így írta volna le:
„Mit nem beszél az a német,
Hogy az is…nyila ütné meg!
Azt követeli a sv…ság,
Hogy fizessük az adósságát!
(majd lentebb)
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja!
Foglalod ám a k…v anyádat!
De nem ám a mi hazánkat!”
Érdekes lett volna nem? Bár ezt soha nem tanították, mégis nagyon sok diák, ma is ismeri!
Tisztelt Professzor Úr!
Tudom, hogy jócskán benn van a korban…., és Adja az Isten, hogy még ennyit a Haza szolgálatában töltsön.
De mint ahogy – remélhetőleg emlékszik -, egykori katonai-, majd politikai ellenfeleiről sokszor Ön sem a legelragadóbb stílusban írt, nyilatkozott, ne vindikálja a jogot ezt másoktól, különösképp a fentiek ismeretében.
S ha netán végigolvasta volna a két írást együtt, értelmezhette volna azt az egyszerű tényt, hogy a cikk minőségéhez, mondandójához, belső tartalmához tényleg nem illett a magyar nyelvben trágárnak ugyan nem, legfeljebb csúnya szónak nevezhető kifejezés!
A közíró ugyan megtehette volna, hogy kiírja a teljes szót, de mint Czakó Úr ezzel teljesen tisztában volt, az írás egy más dimenzióba esett volna át.
Ezt én, mint hozzászóló egészítettem ki,
volt egyszerű, egykor polgárnak titulált magyarországi lakosként, a magam – mert én megtehetem – és sok más, egykor polgárnak titulált magyarországi lakos nevében.
De ha Önnek Tisztelt Professzor Úr mindenről a Heti hetes jut eszébe, hát ne nézze!
Én kb 10, de lehet hogy több éve, egy adását sem láttam, így azt sem tudom, ott hogyan és mit beszélnek!
Üdvözlettel:
Chabbix