Büntetőbíróság elé állhat a BKK vezére
Bizonyíték szándékos eltüntetése, súyos testi sértés, melyet foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés előz meg, garázdaság, hivatali kötelezettségek elmulasztása, jelentős anyagi kár okozása mind szerepelhetnek azokban a büntetőjogi és polgári perekben, melyek a napokban zúdulnak a BKK nyakába a vasárnap este elkövetett súlyos utasverés eredményeként
A Keleti pályaudvar aluljárójában vasárnap este verték véresre a BKK ellenőrei a tátrai kirándulásról hazaérkező negyvenéves családapát. A férfit állítólagos ittasságára hivatkozva nem kívánták beengedni az állomás területére. Ez dicséretes és preventív magatartás, hiszen az állampolgárt meg kell óvni a metró alá részegen bebotorkálás kellemetlen hatásaitól, nem beszélve a leálló forgalom miatt hátrányt szenvedő tömegekről. Persze, csak ha igaz ez a gyakran előrántott hivatkozás. Az ellenőrök mindennapos érvelését maga a helyszínre kiérkező mentőorvos cáfolta meg a kötelezően elvégzendő vizsgálat keretében, melyben az áldozat alkoholos és drogos befolyásoltságát kizárta és ezt jelentésében rögzítette is.
De visszatérve az előzményekre, a visszautasítást kérdés és szóváltás követte, a helyszínen lévő több BKK alkalmazott közül két ellenőr és az utasjelölt között. Az utazni vágyó – aki jól öltözött, civilben egy ismert HR cég vezető munkatársaként dolgozó, átlagos kinézetű állampolgár – egy idő után, bár rendelkezik érvényes
jeggyel az utazás igénybevételére, okos enged alapon, a korlátozás kényszerének hatására feladta a metróval történő továbbközlekedési szándékát és más megoldás után kívánt nézni. Az ellenőröket és a szidalmakat faképnél hagyva a távozás mellett döntött és elindult az ellenkező irányba. Eközben –gondolta – mégiscsak feljegyezné az eljáró személyek, nyilvános, köztájékoztatási célt szolgáló azonosítókártyáján található információkat. A hibát ott követte el, hogy ezt a szándékát előre közölte is az ellenőrökkel és telefonját elő is készítette a fotózásra. Az ellenőrök közül az egyik ezt meghallva, a tőle már eltávolodott személy után futott, azonnal nekitámadva leütötte, a telefont összetörte. A szereplőket és az esetet is, ahogyan sokmillió utas arcát mindennap, a biztonsági kamerák rögzítették. Az ütés erejére jellemző, hogy az utas a mozgólépcsőre zuhant, ennek következtében füle és feje felszakadt, a lába eltört, sebei erősen véreztek, a metró lejárat környékén minden véres volt.
A bekövetkezett sérülések egy laikus első látására is – de a helyszíni és a kórházi dokumentumok szerint egyértelműen és hivatalosan – 8 napon túl gyógyulók, ezért már a súlyos testi sértést valósítják meg. Az elkövető a súlyos sérültet ezután magára hagyta és távozott a helyszínről.
Sem az elkövető, sem a helyszínen tartózkodó BKK munkatársak, ideértve a monitorok mögött ülő, kamerákat ellenőrzőket és a létesítmény (állomás és aluljáró) egyéb dolgozóit is, semmilyen módón nem segítettek az erősen vérző sérültön, annak ellenére, hogy jó néhányan, bizonyíthatóan látták az esetet. Az első ellátást az áldozat által hívott rendőrök és mentők kezdték meg, mintegy 40 perc elteltével. A megkérdezett jogi szakértők egyetértenek abban, hogy több eljárást is felvet az ügy: az eset büntetőjogi értelemben nem különbözik attól, amikor is egy bűnöző egy járókelőt megtámad és megver, amivel sérülést és anyagi kárt okoz. A kamerák által is rögzített, áldozat után történő futással és a rátámadással a
bűnelkövető sikeresen ki is zárta saját maga számára az önvédelem mögé történő bújás lehetőségét. A lábsérülés hosszú ideig fogja akadályozni a sérült munkájának ellátását, az elmaradt jövedelem, ismert maratoni futóként pedig a tervezett, befizetett futóversenyeken történő részvételek lemondása pedig szintén sok problémát okoz. Nem beszélve a vészhívásra még éppen alkalmas (ezen hívott segítséget), de egyébként tönkrement telefonról, ami önmagában kétszázezer forint értéket képviselt. A büntető eljárás mellett az egyik polgári eljárás ezek miatt elég tetemes anyagi kár elszenvedéséről és megtérítéséről szólhat már normál esetben is, de az ügyvédek persze még feljebb is strófolhatják azt. Mivel mind a szóváltás, mind az azt követő erőszak és garázdaság a munkakör ellátása kapcsán következett be, ezért a munkáltató felelőssége jelentős lehet. Ezt tovább súlyosbítják a jogkorlátozások, a bizonyíték kezeléssel összefüggő cselekmények, a segítségnyújtási és jelentési kötelezettségek – sok alkalmazottat érintő – sorozatos, esetleg szándékos elmulasztásai.
A cég belső eljárásában természetesen elintézhető az érintett ellenőrök elbocsátásával és csoportvezetőjük megrovásával, de a hivatalos büntető és polgári eljárásokra már nem a vállalat által írt szabályzat, hanem a törvénykönyvek vannak hatással. Így ezeknél a munkáltató jogokat gyakorló vállalat felelős vezérigazgatójának érintettsége is felmerül, a középvezetőkével együtt. A sérült egy nappal később adott nyilatkozatában elsősorban szeretné elfelejteni ezt a lidérces emléket, ugyanakkor szeretné ha nem maradna következmény nélkül az eset, mert ekkor könnyebben és gyakrabban eshet meg ez történet bármilyen más fővárosi utazóval is.
További kérdés persze, hogy Budapest forgalmas közterületén, egy bűncselekményt elszenvedő, súlyosan vérző áldozatnak miért kell negyven percet várnia a felmentő seregre, amit neki magának kell hívnia? Egy olyan, városi alkalmazottaktól is nyüzsgő városban, ahol a már nem szomjas hajléktalanok (akik egyébként háborítatlanul utaznak a törvénytisztelő állampolgárokkal, ráadásul jegy nélkül) közterületről történő eltakarítására perceken belül ott vannak a megfelelő rendvédelmi és egészségügyi szervek. Kétségtelen, hogy demagóg a szerencsétlenek otthontalanok ilyen összemosása az esettel, de sokakat bánthatnak a naponta tapasztalt, hasonló és sokak által látható körülmények. Senki nem irigyli sem a mentők, sem a rendőrök munkakörülményeit, hétvégi, éjszakai feladataikat és juttatásaikat. Ezért nyilvánvaló hogy a kritikáknak nem a munkájukat (még) ellátó egyénekről kell szólnia (ezért inkább elismerés járna nekik), hanem maga a budapesti rendszer az, ami csak szlogenek és látványos díszletintézkedések szintjén működőképes, a felszín alatt magatehetetlenül bénult és nem méltó az adófizető lakosok alapszintű kiszolgálására, a világvárosi színvonalat pedig már nem is meri senki szóba hozni.
Forrás: richpoi.com
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Vitézy Dávid! Ne félj, kutyabajod sem lesz, elvégre nem akármilyen rokonaid vannak. Ellenőreid meg fogják úszni na-na-val, ezt Te majd levajazod Anikóékkal, legfeljebb kirúgod az ellenőreidet és helyébe újak lépnek.
Prosit Kedves Dávid! Így kell ezt csinálni. Apropos! A térfigyelőkről már leszedetted a felvételeket?