BÜNÖS NEMZET? – avagy: Mi is a történelmi igazság!

Legjobb védekezés a támadás

Még  ma, a XXI.  században is  ott lebeg  a  fejünk fölött a   bünös  nemzet   szégyenfoltja.  Nem  is  csoda,  hiszen a mai  egyetemi  tanárok  jórésze a moszkovita  Andics Erzsébet, Révai József, és Molnár Erik  garázdálkodása idején  szívták magukba  a  burkolt, vagy  nyílt  magyargyülöletet. Sokuknak még ma  sem jutott  eszébe,  hogy  tüzetesebben  kutasson  a hiteles magyar  történelmi múlt  –  lett légyen szó akár a közelmúltról – felderítése  érdekében.  Ha beütjük az internet  keresöbe ezt a két szót, számos pro és contra  cikk ugrik elö.

Az akkori történészek legnagyobb része  elhallgatta a témát, vagy vonalasan  tört pálcát az egész nemzet fölött. Minden rossz és  bünös  volt, amit  csináltunk.  A  magyar  történelmet egyszerüen  kivették  az  európai   környezetböl.  Történelemkönyveinket olvasgatván az a kényszerképzetünk támad, hogy  Magyarország a Mars  bolygó  egyik  kiszáradt tengerének  a szigetén  található. Ha mégis kapcsolódunk Európához, az csak kárunkra van, mert mindenki jobb, szebb és tisztességesebb volt nálunk.  Szerintük!…

Nos,  nézzünk  egy kicsit körül,  mi  is  az igazság:

A németek által megszállt Európában, – kivétel nélkül   minden állam  együttmüködött velük. A németek  szolgálatába lépett  norvég miniszterelnökröl (Vidkun Quisling)  nevezték el  a collaboráló államférfiakat  quislingnek  A Gestapo  besúgó rendszere  nagyszerüen müködött  Athentól  Narvikig.  A  zsidókat minden állam  nagy   lelkesedéssel  szolgáltatta  ki  a németeknek.

Az antiszemitizmus nem volt magyar találmány.  Nehéz elhinni, de  Roosevelt amerikai elnök sem  lelkesedett értük. Joseph E. Persico, ismert amerikai  történész-iró a „Roosevelt titkos háborúja” (Roosevelt’s Secret War, Random House Trade Paperbacks/New York 2002, ISBN 0-375-76126-8)   cimü könyvben  eddig jórészt ismeretlen tényeket  közöl. Szemelvények:

1.  .218. oldal  A St. Louis. Hamburg.Amerika  hajón 1939 májusában menekülö 930 zsidót nem engedték partraszállni az USA kikötöiben, de Kubában, Kanadában  sem.  A Rooseveltnek irott  távirat válasz nélkül maradt.  Vissza kellett térniök Európába, ahol sokan a holocaust áldozatai lettek.

2.  218 oldal FDR ajánlotta Morgenthaunak: talán Kamerunban kellene letelepiteni a zsidókat. Ott csodálatos  sik felvidék és fü (!) van.  Az egész országot felfedezték,  felkutatták készen (van a telepitésre)

3.  219-220 oldal. Észak Afrika megszállása után  Rabatban a francia  pk. tábornoknak az alanti kijelentést tette: A  hivatásokban  (orvosi, ügyvédi) pályán müködö zsidók számát vissza kellene szoritani a lakossághoz viszonyitott százalékukra.  Ez a terv megelözné a német problémát, ahol a zsidóság a népességnek csak néhány százalékát teszi ki, de az orvosok, ügyvédek, tanárok és professzoroknak közel fele volt zsidó… Mondotta Roosevelt.

Ezek elképesztö  tények, nem illik bele a nyugati világról alkotott  álomképünkbe. Ehhez képest a mi „numerus claususunk”  és a II zsidótörvényünk gyerekjátéknak tünik.

Ebben a könyvben a hirhedt  Morgenthau tervet is ledorongolják  FDR mellett mások is.  „Ennek a tervek a publikálása tiz új német  hadosztály erejével  egyenlö” mondotta  az elnök.

Azt viszont már nem ismerte el, hogy a Casablankában meghirdetett „feltételnélküli megadás” elve oktalanul meghosszabbitotta a háborút, sok millió ember halálát és mérhetetlen anyagi pusztulást okozta, köztük angol és amerikai katona halálát is.

Eisenhower mondotta ezzel kapcsolatban: (Persico, 235. oldal): „Ha választani kell  a bitófa és és húsz bajonett megrohanása között,  inkább  a husz bajonettet kell választani.”

Ezt  csak azért kell emliteni, hogy a  magyar vezetés dilemmáját érzékelhessük valamelyest. Akkoriban – amerikai közmondást idézve, választhattunk két rossz között. Ami természetesen nem mentheti  a nyilas borzalmakat.

Ami  a szomszéd  gyöztes  államok  „dicső”  tetteit illeti, nem árt sorra venni azokat  sem.

Szlovákia:  Tiso páter  vezetésével  lelkes szervilitással  vették  át  a  német ideológiát. Minden elszállított  zsidó  után 500 DM-et fizettek a  németeknek. A  németeknek engedélyt adtak útaik és vasútvonalaik használatára a lengyel  háború  idején. (Ezt  mi  megtagadtuk,  Hitler legnagyobb  dühére.) A németekkel együtt, –   pár nappal késöbb –   támadták meg   a Szovjetuniót.

Románia:  A zsidóirtást  a  Vasgárda kezdte, majd a román  hadsereg  folytatta.  Bizonyítottan, 250-400,000  zsidót öltek meg, borzalmas  körülmények között.  Mindezt  a  legcsekélyebb  német  ösztönzés  és  segítség nélkül. (A németek csak késöbb kapcsolódtak be a romániai zsidóirtásba.)  Ezt  következetesen  tagadták 2004-ig,  amikor a  zsidó  szervezetek nyomására bevallották  rémtetteiket  és  a  kormányfö bocsánatot  kért a  zsidóságtól. Ennek az önkéntes akciónak a leirását olvashatjuk Matatias Carp: A Román Holocauszt cimü könyvében, ami magyarul és angolul is megjelent.  Ugyancsak   megirta ennek történetét Randolph Braham amerikai  professzor is és még sokan mások.

1941-ben,  a németekkel együtt  támadták  meg  a Szovjetuniót. Azonban  amikor a Nyugattal folytatott titkos béketárgyalások alkalmával a románoknak egyértelmüen tudomásukra hozták, hogy a Szovjetuniúhoz forduljanak, 1944 júliusában  átálltak  a szovjetek oldalára. Jutalmul megkapták  Erdély  északi  részét is.

Az  orosz csapatok  nyomán  beözönlö  Maniu gárdisták  borzalmas  vérfürdöt rendeztek  a magyarok  között.  Ezt még a Vörös hadsereg  parancsnokai is  megsokallták, és  kitiltották  néhány hónapra  a román  közigazgatást   Erdélyböl, ahol szovjet katonai fennhatóság alatt román-magyar kormány alakult. (1942-44 között az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is támogatta egy önálló Erdély megteremtését.)

Titó szerb partizánjai:

Itt álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg, hogyan és miért  nyúltak a kommunisták a partizán hadviselés minden emberiességet tagadó eszközéhez:

1941-ben, Bácska visszaszerzése után, a helyi szerbek és a (Trianoni békediktátum tiltó rendelkezései ellenére behozott) telepesek (dobrovoljácok), a titoista partizánok és a királyi csetnikek kezdték a gyilkolást.  Régi joggyakorlatnak megfelelöen,  az vállalja a teljes felelöséget, aki az ilyen hadviselést elkezdi. De! A gyöztest senki sem fogja felelöségre vonni, csak a vesztest.

Ukrajna és a  vietnami háború  óta, elsökézböl tudjuk, hogyan szervezik a partizánokat, ahol a jó búvóhelyeket kináló terep ezt lehetövé teszi.

A partizánok szervezését néhány kemény,  gyilkolásra és kegyetlenségre  hajlamos helyi származású, jól képzett katona  kezdi. Éjjel besurrannak a faluba, felkeltenek néhány kiszemelt férfit és közlik velük, hogy attól kezdve a partizán hadsereg tagjai. A feladatokat pedig jobb, ha gondolkozás nélkül teljesitik, különben  parancs megtagadásért kivégzik öket.

Kevesen  tagadják meg ezt a „behivót”, de akik mégis megteszik, ott helyben a családjuk elött ölik meg.  Ennek persze hire megy és mások már nem merik megtagadni a parancsok teljesitését. Az ilyetén beszervezett „patrióták” nappal végzik munkájukat a földeken, éjjel pedig felássák a géppisztolyt és  teszik dolgukat, ha nem is nagy lelkesedéssel.

Elsönek azokkal végeznek, akik  hivatalos kapcsolatban vannak azaz „együttmüködnek a  megszállókkal”, birók, jegyzök, postások, tanitók, stb.. Aztán a csendörök, rendörök, katonák következnek.  Elöször megölnek egy ört, az éj leple alatt.  Parancs szerint, meg is csonkitják, gyalázzák a holttestet, hogy az áldozat bajtársait  lehetö legnagyobb mértékben feldühitsék.

Ekkor  a  rend fenntartásáért felelös parancsnok nyomozást rendel el.  A feldühitett emberei kemény nyomozásba kezdenek, bajtársuk borzalmas halálát megbosszulandó. Valaki persze  a valószinü kinzások következtében vagy bevallja bünét, vagy másokat vádol az elkövetéssel.  Ezeket jobbik esetben átadják a nyomozóknak, rosszabbik esetben pedig „szökés közben” agyonlövik, vagy pedig „felakasztotta magát a zárkában” alapon intézik el.

A partizánok most felemelik a tétet. „Megtorlásul” egész csendör örsöt gyilkolnak meg a helyi „önkéntesek” segitségével.

Ettöl kezdve elszabadul a pokol. Azokban a vegyes lakosságú helységekben, ahol évszázadokon keresztül aránylag békében   éltek az emberek, az ellenséges érzület és gyülölet  lesz urrá. Már senki sem bizik szomszédjában.

 A veszteségek halmozódásával félelem, a düh a megtorlás vágya fesziti a fegyveres erökmindentagját.  Az elrendelt  rendteremtö akció soránminden  szemvedély, bosszúvágy  felszinre tör s válogatás nélküli öldöklés  elkezdödik.  Ez történt Újvidéken is.

Ezzel a partizán akció elérte politikai célját.  Néhány nap múlva az egész világ értesült a  magyar fegyveres erök vérengzéséröl, amely során  kb. 3200 embert, szerbet, zsidót, magyart, kommunistát öltek meg. A borzalmat kiváltó provokációkról – természetesen – mélyen hallgatnak.

Katonailag  csak kényelmetlenséget okoz a partizán a sürün lakott, sik terepen.  Egy jól megszervezett, szabotázsakció a gyárak, áramfejlesztök, hidak, közlekedési csomópontok  ellen, sokkal hatásosabb és kevesebb áldozatba kerül. De a cél elsösorban nem katonai.  Titó partizánjai  remekeltek a német erök elöl való visszavonulásban és kitérésben, de nyilt terepen, ahol a klasszikus gyalogság szerepében kellett volna harcolniuk,  nem sokat értek.

A háború végén azonban jöttek a partizánok a szovjet hadsereg nyomában. Rávetették magukat a védtelen és ártatlanságuk tudatában  otthon maradt  magyarokra, horvátokra, nemrég betelepitett csángókra, ruszinokra, németekre és Mihajlovics csetnikjeire. Válogatás nélküli öldöklés vette kezdetét, hüen nemzeti ösztönükhöz és kommunista elveikhez.  Több egybehangzó vélemény szerint (Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában,  Matuska Szilveszter: Megtorlás, stb) kb. 40,000 magyart öltek meg, borzalmas körülmények között.

Vietnámban  a  helyzet  sokban különbözött ugyan, de  lényegében  ott is ugyanigy müködött a partizánok szervezése. A terep kitünő volt az orvtámadások megrendezésére, búvóhelyek, a lakosság  homogenitása és idegen gyülölete nagyobb  hatásfokot biztositott.

A Viet Kong vezetösége tudta, hogy klasszikus háborút nem tud viselni, tehát a partizán akciókkal  harcolt az amerikaiak ellen.  Alkalmazták Mao elveit és tapasztalatait a kegyetlenséig.  A szegény parasztnak, akinek a legföbb vágya a béke és földje művelése volt, nem volt választása. Vagy a partizánok ölték meg, ha nem akart harcolni, vagy az amerikaiak, ha tette. Az 58,000 amerikai  áldozatnak legnagyobb részét a paraszt partizánok ölték meg, akik nem akartak sem ölni, sem halni.

A valódi háborús bűnösök nem a magyar Kovács örmester volt Újvidéken vagy Zsablyán,  nem az amerikai Calley hadnagy  Mi Lay faluban. Borzalmas tettükre csak magyarázat van, de nincs mentség.  Nem szabad azonban elfelejtenünk, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül. Az azonnali szörnyű  és értelmetlen halálmindenház, bokor mögött ott leselkedett, ami talán megváltás is lett volna.  De roncsolás,  csonkítás is napirenden volt,  talán egy  vietnami lány által,  akit a partizánok kényszerítettek ebbe a szörnyü helyzetbe.

A nemzetközi jog szerinti háború is maga a borzalom és az értelmetlenség. A partizán háború a poklok pokla. Azért pedig azok felelősek, akik kultuszt csináltak belöle:  Mao, Ho Si Minh, Tito és  büntársaik, akik elöre megfontoltan rákényszeritették az emberiségre ezt a borzalmat.

**

Hosszas  partizán provokációk  és  gyilkosságok miatt,  a magyar  fegyveres erők razziát rendeztek Újvidéken, ami sajnálatosan  vérengzéssé fajult, minek során   1300 szerb, zsidó és kommunista  lelte halálát.  Ez  méreteiben nagyobb volt, mint az Amerikai Hadsereg Mi Lay-i (VietNam)  hasonló  módszerekkel kiváltott vérengzése volt, de ugyanolyan  okai  voltak.

Amint   emlitettük, 1943-44 telén, a Szovjet  hadsereg  nyomában  beözönlő  partizánok  megtorlásként  kb. 40,000 (negyvenezer)  magyart öltek  meg,  balkáni módszerekkel. Ezen  áldozatokat 2006 áprilisában rehabilitálta   a szerb  kormány és  kártérítést helyezett  kilátásba   az áldozatok  hozzátartozóinak.   Nota  bene:  Az  áldozatok  emlékének  állított emlékmüveket, kereszteket, a szerbek rendszeresen meggyalázzák, ledöntik és  összetörik.  Viszont az  újvidéki  hid közelében  emlékmüveket állitottak a magyar vérengzés áldozatainak, s aztmindenodatévedő külföldinek  megmutatják.  A maguk  több mint  tizszeres   népirtásáról  pedig  szemérmesen hallgatnak.

Csehek:

Annak  ellenére,  hogy a  cseh  hadsereg  több  és  modernebb  fegyverrel volt felszerelve, mint a  német,  egy  puskalövés nélkül  adták  meg  magukat  a németeknek.

Az  egész  háborút megúszták  említésre méltó  veszteség  nélkül (Lidice).  A  német hadigépezetet   mukkanás nélkül,  megbízható  módon  ellátták fegyverekkel  és  lőszerrel.  Több tízezer teherautó, harckocsi, rohamlöveg,  löveg özönlött ki a cseh  gyárakból a  Wermacht  részére.

Amikor a Szovjet hadsereg megérkezett  – egyedül  Európában – testvérként fogadták és  védelmében  nekiláttak   a németek lemészárlásának és  kiüldözésének.  ALAPOS MUNKÁT  VÉGEZTEK.  Ha valaki kíváncsi  a számokra és  a  borzalmakra, amiket  a  „kulturált”  csehek elkövettek,  könnyen megtalálhatja az adatokat a Szudétanémet  szervezetek  honlapjain.

Nem csak németeket  öltek és telepítettek ki, de   magyarokat is. Sajnálatos, hogy napjainkig  csak a  Pozsonyligetfalu  árkaiban lemészárolt 90  erdélyi magyar levente  és  Dobsina  magyar valamint német férfi lakosainak a lemészárlása van   dokumentálva.  Több ezer  magyar  férfi gyanított  kivégzése még  nyomozásra vár.  Ugyancsak érdemes  elolvasni  Konstantin  Sakharow  cári  tábornok könyvét az első  világháborús  Cseh  Légió szibériai  viselt dolgairól. Az orosz államkincstár  aranya  jórészének és minden  mozdítható tárgy, gépezet, érték elrablása  mellett a magyarok gyilkolásával is lelkesedéssel foglalkoztak.

Mit is csináltak a magyarok(?), akiket előszeretettel neveznek hazai és külföldi politikusok és történészek

BÜNÖS NEMZET-nek:

A Szovjet elleni  háborúba  lépésünknek  több oka volt. Ime  néhány:

1. Akkor  még  nem lehetett  biztosan tudni, ki nyeri meg a háborút.  1940-41-ben, Anglia  egyedül  állt a  németekkel  szemben.  Az  USA  közvéleménye  a legkisebb hajlandóságot  sem mutatta  a  beavatkozásra a Pearl  Harbor  elleni  japán  támadásig  (1941, december  7).

2. A románok és a szlovákok már a háború elsö napjaiban csatlakoztak a németekhez. Erre való tekintettel vezetöségünk nem akarta megkockáztatni a várható gyözelemböl való kimaradást.

3. Hitler  tudomására hozta Antonescu román  diktátornak, hogy az kapja meg Erdély másik felét, aki a legnagyobb  áldozatot hozza  az orosz  háborúban.

4. Hitlernek tervei voltak Magyarország megszállására (eleinte szlovák és román csapatok bevonásával), ha az nem vesz részt a hadjáratban.  Ez  meg is  valósult  volna, amikor 41 öszén látták,  hogy  nem  sikerült megsemmisíteni  a vörös  hadsereget.

5. Horthy tanácsadóit arra késztette a német  megszállás réme, hogy rábeszéljék a minimális erövel  való  részvételre, amely   megmentheti a  magyar  zsidók  életét is. Gondoljunk arra, hogy Horthyt nem állították a Nürnbergi Bíróság elé, és élete végéig  Chorin Ferenc,  Kornfeld Mór és  társaik egy  alapítványon  keresztül  tartották  el a portugáliai  Estorilban.

AMIT  SOHA  NEM VETTEK FIGYELEMBE?

1. Közel 200,000  lengyel menekültek  fogadtunk be  és tettük lehetövé  továbbutazásukat,  hogy az angolok által  felállított  Anders  hadseregben harcoljanak  tovább  a  németek  ellen., Akik nem  mentek  tovább,  nyugodtan  élhettek Magyarországon.  Az  egyetlen  lengyel  középiskola is  Magyarországon  müködött  akkoriban  Balatonbogláron.

2. Francia, olasz (!), és zsidó menekülteket is ezerszámra fogadtuk be és védtük egészen  a  német megszállásig  (1944, március 19), de még azon  túl  is,  legtöbbször   a helyi  hatóságok  hallgatólagos  beleegyezésével.

3. A  magyar  légelhárítás  nem  lépett akcióba  az átrepülö angolszász repülők ellen,  egészen  Magyarország  bombázásának a napjáig (1944, április).

4. A foglyul ejtett angolszász repülöszemélyzetet nem adtuk át a németeknek, hanem dunántúli kastélyokban helyeztük el öket,  és lehetövé  tettük  menekülésüket.

5. A  német  megszállás, 1944, március 19. után  kezdödött  a  magyar  zsidóság  kálváriája.  De  amikor  a  német  hadsereg   java kivonult,  Horthy  leállítatta  a  deportálásokat.

6. Eichman, az  „Endlösung”   végrehajtója  mondta Izraelben,  hogy  az  egész  megszállt  Europában,  csak   Horthyék merték öt  kiutasítani  az  országból.

7. Miért nem  ugrottunk  ki  a  háborúból? Erre, többek között,   a Brit  külügyminisztérium egy  nemrég  felszabadított titkos  jelentése adhat  némi  következtetésre okot. Egy Mr. Randal nevü magasabb beosztású  úr  jelentette, (értelemszerü  fordításban):

„1943, október  14

A Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) megbízásából    Namier  professzor  kérte,  hogy ne kényszerítsük  a magyar  kormányt  az idö  elötti kiugrásra mert ez  német megszállást eredményezhetne. Ez  pedig  a 800,000  zsidó  megsemmisítéséhez vezethetne,  akik  most  relativ  biztonságban élnek   Magyarországon.

Mr.  Randal  említette,  hogy ez már oka lehet annak,  hogy  a  magyar kormány  nem közeledett  a Szövetségesekhez. .

Dr.  Namier  reménykedik,  hogy  a magyar  kormány nem  mozdul, amíg a németek  (egy  kiugrási  kísérletre) reagálni  tudnának.

Reg.:  ) 012035/385/21î” 

Nos, kik  is  voltak  a  bünösök?

Magyaródy  Szabolcs – CORVINUS Library

Nemzeti InternetFigyelő