Bukik a lengyel kormány – az EU csapdába csalta Donald Tuskot

Donald Tusk ennél jobban nem is tudott volna ártani magának azzal, hogy hisztériának nevezte a lakosság migránsellenes megnyilvánulásait. A lengyel miniszterelnök elveszítette minden realitásérzékét, mert kijelentése mélyen sértette azokat a polgárokat, akik önkéntes alapon járőröznek és felderítéseket végeznek a közös német határ mentén.

Nem kétséges, kicsit meglepő, hogy a határellenőrzést, mint állami feladatot, civilek önkéntes alapon látják el. A helyzet jobb megértéséhez tudni kell, hogy a lengyel–német közös határ a schengeni övezet része, tehát senki és semmi sem állítja meg azokat, akik egyik országból a másikba akarnak menni.

Éppen ez a probléma, mert a német hatóságok, kihasználva ezt a lehetőséget, a hazájukba érkező illegális migránsok közül kiválogatják azokat, akiket nem akarnak befogadni. Buszokra rakják az idegeneket, majd átviszik Lengyelországba, és ott hagyják őket.

Lengyelország az EU globalista vezetésének kelet-európai „mintagyereke”. A lengyel kormánykoalíció teljes mértékben végrehajtja Brüsszel minden óhaját: önként és dalolva támogatja Ukrajnát, nem lép fel a genderőrület ellen, ahogyan becsukja mindkét szemét a Lengyelországba irányuló német „migránsexport” előtt is. Mindehhez még hozzájárul, hogy a választási ígéretekből semmi sem valósult meg, elmaradt a várva várt adócsökkentés is, és az egyéb reformok bevezetésére sem került sor.

Ha mindez még nem lenne elég a varsói globalista kormánynak, akkor – minden kapálódzása ellenére, például az elnökválasztási szavazatok újraszámolásának követelése – az államfőválasztást elvesztette, ami súlyos csapást jelent számára. A lengyel alkotmány ugyanis széleskörű jogokat biztosít az államelnöknek.

A megválasztott elnök már be is jelentette, hogy beiktatása után összehívja a Kabinettanácsot a rendkívüli helyzet megvitatására. A lengyel Kabinettanács egy különleges, tanácsadó jellegű testület, amely a köztársasági elnök vezetésével ülésezik, és amelyben a miniszterelnök, valamint a kormány tagjai vesznek részt. Feladata a politikai és stratégiai kérdések megvitatása. Állásfoglalásai nem kötelező érvényűek, de mégis súllyal bírnak, lehetőséget adva az államfőnek a kezdeményezésre és személyének előtérbe helyezésére.

Ebben az esetben előreláthatólag az új köztársasági elnök olyan kérdésekre vár majd választ, mint például: a határőrség miért nem hozza nyilvánosságra, hogy hány bevándorlót vett át Németországból? Lengyelország eddig miért nem vezette be a határellenőrzést? A jelek arra utalnak, hogy a lengyel rendvédelmi szervekre német nyomás nehezedik. Igaz-e ez a feltételezés?

A következményekről már különböző elemzések láttak napvilágot, amelyek közül több is azt vizionálja, hogy a jelenlegi globalista kormány nem lesz képes ennyi terhet viselni, és idő előtti parlamenti választásokat kell majd kiírni.

A lengyel belpolitikát most elsősorban a határhelyzet dominálja. Az ország nyugati körzetében már romlani látszik a közbiztonság, és a németek által generált migránsáradat sem akar csillapodni.

Pillanatnyilag ez a téma határozza meg a lengyel közbeszédet, háttérbe szorítva például az ukrán helyzet okozta problémákat. A felmérések egy része azt mutatja, hogy a koalícióban részt vevő Polgári Platform, amely Tusk pártja, több mint hét százalékot vesztett népszerűségéből.

A lengyel miniszterelnök bajban van. Szavazótábora csökken, mert végre kell hajtania Brüsszel utasításait, ami nem okoz osztatlan örömöt a lengyelek körében. Tusk végül is nem tehet mást, mert Varsónak kifizették azokat az uniós pénzeket, amelyek egyébként is jártak volna, de az EU mindenféle mondvacsinált ürüggyel a konzervatív kormány idején visszatartotta azokat. Most viszont Brüsszel benyújtja a számlát, és követeli az illegális migránsok tömeges befogadását.

A lengyel miniszterelnök már most rossz helyzetben van, mert ha most lennének a parlamenti választások, akkor a jelenlegi globalista kormány elveszítené azokat.