Beszélgetések Kópé kutyával (8): Kópé csere-berél

Kópéról tudni kell, hogy imád játszani. Vannak kedvenc játékai – közülük is a legfőbb kissé már megrágott sárga teniszlabdája, amit nem szívesen enged ki a foga közül, ha egyszer megkaparintotta –, de ezen kívül bármivel tud játszani. Vastag faággal, amit jól lehet rágcsálni, de például WC-papír gurigával is, amit nagyon gyorsan miszlikbe tud rágni.

A történet, amit most elmondok a minap esett meg, s ha nem lettem volna szem- és fültanúja, magam sem hinném el. A Pincénél történt, késő este, amikor Mami (Kópé ember-anyukája) lefekvés előtt kivonult a toalettre. Kópé mint hűséges kutyalány, ide is mindig elkíséri. Nos, ezúttal őkelme a mosógép tetején megpillantott egy WC-papír gurigát. Vágyakozó tekintettel és sűrű farkcsóválással jelezte, hogy szeretné megkapni. Még vakkantott is néhányat, hogy jelezze szándéka komolyságát.

– Majd megkapod holnap, most már késő van – vélte megnyugtatni izguló kutyalányát Mami –, megyünk aludni.

Kópé erre kirohant a kertbe, behozta, s Mami lába elé dobta kedvenc sárga teniszlabdáját, amelytől – mint már mondottam – magától soha sem válik meg. Közben a WC-gurigára függesztette tekintetét, ily módon adva tudtul, heves farkcsóválással kísérve, hogy kedvenc játékáért cserébe szeretné megkapni a gurigát. Mami elképedt: – Oda kell adnom, különben azt hiszi, hogy nem értettem meg a szándékát! – magyarázta a tornácra eközben kiérkező Apónak. Kópé tehát megkapta kívánsága tárgyát, s boldogan elrohant vele.

– Ez szabályos csereüzlet volt – állapította meg Apó.

Nem sokkal később Mami Kópét a konyhába hívta, hogy mutassa meg Apónak a gurigáját. Legnagyobb meglepetésünkre Kópé boldogan hozta. Kapott is érte jutalomfalatokat: rágcsálnivaló apró sós kekszeket. A guriga-bemutatót még vagy háromszor megismételtük. Kópé egyre lelkesebben hozta a mindinkább elvásott gurigát, s boldog lihegéssel tartotta száját a falatokért. Az utolsó hívásra azonban már guriga nélkül érkezett. – Hol a guriga? – kérdezte Apó.

– Szétrágódott – billegette tárgyilagosan fejét Kópé, s tátotta száját a jutalomfalatért.

– Guriga nélkül nem kapsz falatot! – mondta Mami szigorú képpel. – Ha falatot akarsz, hozd be a labdádat!

Kiderült, hogy Kópé a jutalomfalatokkal kísért guriga-bemutatók közben elfelejtette, hol hagyta labdáját. Először a kertet tette tűvé érte, eredménytelenül. Mami segítsége kellett, hogy meglelje a mosógép előtt. Hozta is be boldogan, kiérdemelve ezzel az utolsó jutalomfalatokat.

***

Utóirat: Apó éppen a csere-bere délelőttjén olvasott fel egy érdekes cikket Maminak egy kísérletről, amely a Magyar Tudományos Akadémián folyik, s amelynek eredményképpen sikerült bebizonyítani, hogy kutya és ember agya együttélésre van „drótozva”. Ugyanis az érzelmekért felelős agyközpont kutyánál és embernél is a homloklebenynek ugyanazon a pontján található, s ez több tízezer éves együttélésünk során még jobban összehangolódott. Mami javaslatára Apó a kutatás eredményét röviden összefoglalta Kópé számára. Okos barna szemét Apóra függesztve őkelme türelmesen végighallgatta a rezümét, majd kijelentette:

– Mindezt én régóta tudom, drága műszerek nélkül is – s farkát büszkén az ég felé emelve elviharzott.

Vászoly, Öreghegyi Novák-Krasznai Pince, 2014. szeptember 1-3.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!