Bene Gábor: Pénzpóráz nélkül?

Levelet kaptam ma, s azonnal felmerült bennem a kérdés, hogy ha egy „átlagos dolgozó sokkal érzékenyebb, érdekesebb és radikálisabb dolgokat gondol, mint amit látszólag bármelyik párt vagy szervezet Magyarországon” – akkor vajon miért nem veszik igénybe a NEEM vagyis a NemzetEgyesítők szolgáltatását? Pedig éppen őket – az átlagos dolgozókat – segítené be a törvényhozásba teljesen önzetlenül, e szokatlanul tiszta politikai csoport.

Ugyanis lehet hazánkban tüntetni, öklöt rázni, petíciózni és kritikát gyakorolni a kormány ellen, de ezek nem hoznak eredményt! Jó irányú változást nem Magyar Péter, nem a pártok fognak hozni hanem az, ha szervezett helyi közösségek fognak pártonkívüli jelölteket állítani a 2026-os választásokon úgy, hogy a NemzetEgyesítőnek a tanácsait és segítségét kérik az induláshoz. Pénzt ugyanis nem tudnak adni, mert egyetlen forintot sem vettek fel azon a választáson ahol indultak, pedig milliók jártak volna nekik. Felsorolhatnám, hogy hány ügyet felvállaltak, az AB-nek hány beadványt juttattak el, vagy hány nyílt levél szólt az állam vezetőihez, de nem teszem.

Kérem inkább, hogy olvassák el az alábbi (pénzkolduló) levél sorait! S tanuljunk belőle, hogy pártok és média nem tud működni pénzpóráz nélkül, de a magyaroknak van egy olyan politikai pártként bejegyzett közösségük, akik viszont mereven elutasítják azt, hogy bárki meg tudja őket vásárolni! Igaz, ennek az ára az, hogy teljesen agyonhallgatja őket a média és a politikum is. Éppen most történt meg Romániában, hogy egy ilyen agyonhallgatott személy ragyogó eredményt ért el az elnökválasztás első fordulójában, pedig csak alternatív kampányolást folytatott.

S mi kellene ahhoz, hogy hasonló sikert érjen el 106 pártonkívüli magyar, akiket a helyi közösségeik jelölnek és nem a pártok elnöksége? Akik jó irányú változást szeretnének elérni hazánkban. Szervezzük meg együtt a helyi érdekképviseletet, mert nélküle csak sodródunk a pénzpórázon lévő pártok/média tengerében. S a pártokból való kiábrándulás, elidegenedés miatt szükség lesz a helyben ismert és elismert, pártonkívüli, tiszta kezű és képviseletre alkalmas személy képviselőjelöltként való indítására. S akkor majd elválik, hogy a hány százalék szavazó sóhajt fel és voksol a párton kívüli jelöltre és listájára, s nem a lejáratott pártok képviselőjelöltjeire!

Az alábbi levél a Mérce egyik újságírójától érkezett, aki szeretné, ha támogatnám. Természetesen pénzzel, mert ahogy írja: „A Mérce ma is legfőképp olvasói támogatásból építkezik és a stabil működésünkhöz 2500 társra van szükségünk, akinek ugyanúgy fontosak ezek a kérdések. Köszönjük, ha te is megfontolod, hogy akár egyszeri vagy rendszeres adománnyal betársulsz a Mérce működésébe, hogy folytathassuk ezt a munkát.”

A levél tehát valójában támogatókat, szponzorokat vadászó felhívás, amit a NEEM-esek soha nem engedtek meg maguknak. Igaz, agyon is hallgatta őket az összes „független médium” és egyetlen egy sort sem hoztak le arról, hogy van egy olyan közösség, akik nem akarnak hatalomba kerülni, hanem önzetlenül felajánlották a saját listájukat a nép igazi, helyi képviselőinek.

Ilyen politikai párt még nem volt a történelemben, de a botrányt vadászó médiát ez teljesen hidegen hagyta. Ugyanis ez a NEEM-esen gondolkodó közösség nem vesz fel közpénzt, s így nem tud tejelni, nem tud pénzpórázra venni egyetlen újságot vagy nagy nézettségű televízióadót sem. Márpedig ami nincs újságban, vagy a TV-ben reklámozva, az állítólag nincs is.

Ki van ez találva rendesen, s a bankárkaszt megtanulta a leckét, hogy mi kell a népnek: kenyér és cirkusz. Ám ha kicsi a kenyér akkor a cirkusz biztosan nagy lesz. Ugye? Most csak az a kérdés, hogy lehet-e „mikró-adományok és bankárkaszti pénzpóráz” nélkül bejutni a törvényhozásba?

A NemzetEgyesítők szerint IGEN! Ők ugyanis csak a pártfinanszírozásra mondanak egy nagyon is határozott NEEM-et! Sőt dupla határozottsággal utasítják el a pártoknak adott közpénzt: NEEM, NEEM SOHA!

Remélem a magyarság ismeri a közmondást : SEGÍTS MAGADON, S AZ ISTEN IS MEGSEGÍT! S így az isteni sugallatra létrehozott NEEM-esek, vagyis a NemzetEgyesítők kisközössége segíthet azokon, akik végre segíteni akarnak magukon! „….kérjetek, és adatik, keressetek, és megtaláltok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.…”

A NemzetEgyesítők tehát adni akarnak, de ahhoz a megszervezett helyi közösségeknek kérni kell. Csak nem közpénzt, hanem lehetőséget!

S Ők mindenféle adomány nélkül is folytatják az előre felvállalt munkát, a többszörösen kifosztott, megosztott, leszegényített Nemzet: egyesítését!

S teszik ezt akkor is, ha a Mérce és a többi pénzpórázra fűzött médium, nem vesz róluk tudomást, mert nem kapnak érte semmit! 

(S örök dicsőség azoknak a médiumoknak, akik pénz és főleg pénzpóráz nélkül is kiteszik a NEEM-es magyarok nyilatkozatait, nyílt leveleit, elemzéseit!)

(BG a NemzetEgyesítők önkéntes, civil szóvivője)

***

Kedves Bene Gábor!

 

Miért van az, hogy egy átlagos dolgozó sokkal érzékenyebb, érdekesebb és radikálisabb dolgokat gondol, mint amit látszólag bármelyik párt vagy szervezet Magyarországon?

Talán már te is találkoztál A hónap dolgozója sorozatunkkal. Amikor tavaly belevágtunk, mi se gondoltunk, hogy hónapról hónapra a Mérce legjobb és legnépszerűbb tartalmait fogja szállítani ez a formátum. Úgy tűnik, az olvasóink sokszorosan meghálálják, hogy valódi emberek mondatait olvashatják a közéletben jól ismert pártok, politikusok, médiaszereplők eleve a médiába szánt megszólalásai mellett-helyett.

Amikor egy külföldön vendégmunkásként dolgozó ismerősömet kérdeztem, elsőre szokatlan válaszokat kaptam. Később, az interjú gépelése közben értettem meg, hogy valójában mennyire szabadon beszél: nem kötik intézményi elvárások, nem szeretné szereplésével jövőbeli karrierjét egyengetni, nem kell és nem is akar megfelelni senkinek. Saját és környezetének gyakorlati és morális ítéletei vezetik a válaszadás során, és nem az aktuális közéleti viszonyok árnyjátéka.

Azzal pedig, amit mond, könnyű azonosulni. A magányról beszél. Az elmagányosodásról. És az elidegenedésről. Arról, hogy a munka tönkreteszi az életed, de munka nélkül nincs élet. Arról, hogy szeretne találkozni a barátaival, hogy nem bírná ki, ha nélküle nőne fel a gyermeke (mint oly sok vendégmunkásnak), de mégis visszamegy, egyedül. Mert kell a pénz, és a pénz jelentette biztonság.

A sorozat sikere persze nem jelenti, hogy a dolgozók küzdelmeit csak így lehet és kell feldolgoznunk. Ennek a küzdelemnek kollektív formáit és intézményeit is szeretnénk megmutatni nektek. Ezért követtük a volánbuszosok küzdelmét a béremelésért, élő adásban, percről percre tudósításban, interjúban, elemzésben feldolgozva harcukat. És mi számoltunk be először arról, hogy 27 év után kirúgták a Continentáltól Radics Gábort, és mi írtuk meg elsőként azt is, hogy a szakszervezeti vezető elbocsátásának híre egészen Franciaországig jutott. Sőt, még Lázár Jánosnak is üzentünk az ügyben.

Nagyon sok munkánk volt, van és lesz még abban, hogy közelebb hozzuk a „munka világát”, ezeket, a médiából egyre inkább kiszoruló, életünket meghatározó tapasztalatokat. Hogy a szakszervezeti mozgalmat, a dolgozók ügyéért küzdő civilek, szervezetek, pártok tevékenységét kirángassuk az absztrakciókból. Hogy régi-új nyelvet találjunk e történetek elmondására, olyat, amelynek segítségével a szlogenek és készen kapott formulák helyett a valóságot mutatjuk meg.

Mert médiaként ez a feladatunk.

Köszönjük, hogy te is követed a munkánkat! Mérce ma is legfőképp olvasói támogatásból építkezik és a stabil működésünkhöz 2500 társra van szükségünk, akinek ugyanúgy fontosak ezek a kérdések. Köszönjük, ha te is megfontolod, hogy akár egyszeri vagy rendszeres adománnyal betársulsz a Mérce működésébe, hogy folytathassuk ezt a munkát.

Kőszeghy Ferenc újságíró

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt kép: illusztráció / Fotó: iStock.com