Bayer Zsolt: A terrorról

Remélem, ezt a kártékony, hazug, becstelen ro­ha­dé­kot ha­ma­ro­san el­ta­ka­rít­ják az oszt­rák választók országuk éléről, de ad­dig is gondolkodjunk.

Kérem, egy pillanatra idézzék fel most magukban repülési élményeiket!

Áll a fehér, keresztény európai középosztály alsó és felső része Európa repülőterein. Áll, hosszú sorokban, egyre rémesebb körülmények között. Mert „9/11 óta megváltozott minden, óriásiak a biztonsági kockázatok, védekezni kell a terrorveszély ellen!”

Állunk reptereinken, és próbáljuk megszokni. Hogy elveszik a véletlenül magunknál felejtett körömcsipeszt, körömvágó ollót, hajcsatot meg a dédnagypapától örökölt bugylibicskát. Elveszik a húszforintos műanyag borotvát is meg a húszforintos műanyag öngyújtót. Kidobatják velünk a borotvahabos flakont, az arcszeszt, a sampont, az ásványvizes palackot.

Állnak Európa repülőterein a fehér, középosztálybeli lányok és asszonyok, megalázva, kezükben a cipőjük, toporognak mezítláb. Toporgunk mi is, férfiak, ha bokán felül ér a cipőnk, szintúgy le kell vegyük. És minden mást is. Idegesen kapkodjuk le magunkról a végtelenbe kígyózó sorban a karóránkat, karkötőnket, derékszíjunkat, hajigáljuk a műanyag kosárkába tárcánkat, telefonunkat, aprópénzünket, aztán ha mégis elkezdünk csipogni a biztonsági kapuban, akkor állunk hülyén, és pislogunk, amíg körültapogatnak a tapogatóval, közben imádkozunk, nehogy testüregi motozásnak vessenek alá.

Ilyenné vált a világunk.

Mert „óriási a terrorveszély!”

S amíg mi, a fehér, keresztény európai középosztály alsó és felső része ostobán, idegesen toporgunk reptereink végtelenbe kígyózó sorai­ban, addig délről számolatlanul és ellenőrizetlenül özönlik be Európába minden.

Jönnek. Özönlenek. Hordába verődve, megállíthatatlanul. Ha valaki mégis elébük áll, tüntetnek, ordítoznak, zavarognak, kővel dobálnak, fenyegetőznek, az idióta európai „jogvédők” meg melléjük állnak és segítik őket. Együtt a mainstream európai politikusokkal, akik öntudatosan és határozottan menetelnek szembe saját népük akaratával.

S a „mérvadó” európai sajtó ugyanezt teszi. Csupa eszement, kártékony gazember írja a vezércikkeket a „szegény menekültekről” meg a „gonosz nácikról”, akik bármiben is korlátozni akarják őket.

S persze mindig minden kiderül.

A médiasztárrá vált, a gonosz magyar operatőrnő által „felrúgott” (nem rúgta fel, az egészet egy pornós tetű találta ki!) szír „fociedzőről” kiderült, hogy az al-Kaida tagja volt. A kurdok közölték, hogy tömeggyilkosságban vett részt, és felvételük van róla, ahogy azt fejtegeti, miért kell kiirtani a kurdokat. (Előlük menekült el!)

És ez az alak most sztár, fociedzői állást kapott Spanyolországban, kölykét maga Ronaldo viszi ki a pályára. Csodálatos…

És itt van nekünk Ahmed H. is. Ő sem veszélyes ám! Ez az ocsmány pofájú rohadék megafonba üvöltözve lázította a hordát, és fenyegette a magyar rendőröket Röszkénél. Eközben kilenc (9!) útlevél volt nála, meg schengeni vízum meg négy bankkártya, amúgy ez a mocsok kőgazdag, Cipruson él, bármikor beléphetett volna az unió területére.

Ehelyett Röszkénél „tevékenykedett” a kilenc útlevelével.

De ő sem jelent kockázatot. Mert a kifejezetten nemzetbiztonsági kockázatot jelentő Index még a mai napig védi. Hát persze… A szír al-kaidás fociedző meg a kilenc útleveles Ahmed semmilyen kockázatot nem jelent.

Az Iszlám Állam egyik vezetője a napokban azt nyilatkozta egy ukrán honlapnak, hogy eddig négyezer emberüket juttatták be Európába a „menekültekkel”. (Ha az ukrán médiának nyilatkozik valaki, akkor a CIA-nek nyilatkozik, ezt is jó, ha tudjuk!)

De ez sem jelent kockázatot.

Biztonságpolitikai szakértők őrjöngenek az e­gész kon­ti­nen­sen, hogy ön­gyil­kos­ság, a­mit te­szünk, de ez sem szá­mít. Sem­mi sem szá­mít.

Mert tudják, mi a kockázat? Jenő bá­csi az orr­szőr­csi­pe­szé­vel meg Luj­za né­ni a WU2 szá­raz­sam­pon­já­val.

Ezt mantrázzák ma Európa vezetői és a CIA- meg Mo­szad-zsold­ban ál­ló, ki­ló­ra meg­vett, al­jas, ro­ha­dék „új­ság­í­ró­ink”.

Meg az osztrákok debil kancellárja a hü­lye, os­to­ba, band­zsa, ki­fe­je­zés­te­len te­kin­te­té­vel.

Merkel pedig, német egyetemisták kö­zött jár­va, ar­ra a kér­dés­re, hogy mi lesz a ter­ro­ris­ták­kal, és ki fog­ja meg­vé­de­ni a né­me­te­ket, azt vá­la­szol­ja, hogy nincs itt sem­mi baj, majd a­dunk a ke­zük­be egy Bib­li­át, és el­ma­gya­ráz­zuk ne­kik, mit je­lent az el­ső­ál­do­zás és a hús­vét.

Emberek! Ez nem vicc! Ezt bírta mon­da­ni E­u­ró­pa ve­ze­tő nagy­ha­tal­má­nak el­ső em­be­re!

Ez már a vég… És természetesen szo­ros össze­füg­gés­ben áll a Volks­wa­gen kö­rül ki­rob­bant bot­ránnyal. U­gyan­is Mer­kel nem ma­gá­tól hü­lyült meg hét­fő­ről kedd­re.

De ez már egy másik történet. Erről legközelebb.