Az ukránok meghamisították a bucsai mészárlást – most ismét elővették a témát (videó)
A nagy semmiből hirtelen előkerült a Kijev közelében lévő Bucsa város neve, ahol az ukrán hivatalos verzió szerint a megszálló orosz csapatok 2022 tavaszán 400 embert lemészároltak. Már az események kezdetén erős kétségek merültek fel az ukrán állítással szemben. Például, hogy az oroszok kivonulása után a városba visszatért polgármester győzelemittas sajtértekezletén egy szót sem szólt a szörnyű tragédiáról, pedig akkor már egy teljes napja visszavette a település irányítását.
Az ukrán propaganda ismét játékba hozta a bucsai kártyát. A kijevi Védelmi Minisztérium Hírszerzési Főigazgatósága szerint augusztus 22-én egy orosz mobil légvédelmi egységet semmisítettek meg a Luhanszk megyei Kalinove megszállt településen. Az ukrán hatóságok megerősítették, hogy három orosz katona meghalt, kettő pedig súlyosan megsérült. A hírszerzés azt is közölte, hogy az érintett egység korábban, 2022-ben már részt vett katonai műveletekben a kijevi régióbeli Bucsában. Vagyis abban a városban, ahol az ukrán hivatalos verzió szerint az orosz katonaság 2022. február 27-én elfoglalt és ott legalább 400 civil személyt megölt.
Diplomatikusan fogalmazva, az állítás komoly kétségeket ébreszt. Több olyan tény is felmerült, amelyek szerint a kijevi vádak messze nem állják meg a helyüket.
Kezdjük talán az állítólagos tömegmészárlás dátumának megkérdőjelezésével.
Az orosz egységek 2022. március 30-án vonultak ki Bucsából. Ezt maga a város visszatért polgármestere Anatolij Fedoruk egy nappal később hivatalosan is bejelentette. Bucsa elöljárója ekkor még egy szót sem szólt arról, hogy az általa vezetett városban tömegmészárlás történt. Az akkor készült felvételek szerint a település ugyan az előző időszak összecsapásainak nyomait viselte, romba dőlt házak, kilőtt harci járművek és személyautók voltak láthatóak, de halottakat nem rögzítettek a kamerák.
Itt a videós bizonyíték, hogy az ukránok helyezik el a holttesteket Bucsában (+18) 📺
Senki nem beszélt tömeggyilkosságról. Hogyan lehet 400 ember lemészárlását eltitkolni egy körülbelül 30 ezer fős kisvárosban – ez nagyságrendileg Szentendrének felel meg –, úgy, hogy a helyi hatóságok akkor már 24 órája visszavették a település irányítását? Sehogy!
Bizonyíthatóan csak három nappal később kezdtek a városban arról beszélni, hogy „valami” történt az orosz megszállás alatt. A halottakról szóló mendemondák is csak akkor keltek szárnyra.
Schmidt Mária, egy történész pontosságával, aprólékos munkával idén, az akkori történések harmadik évfordulóján, szinte percről percre számolt be azokról az eseményekről, amelyek cáfolják az ukrán hivatalos álláspontot. A Terror Háza Múzeum főigazgatója Látószög blogjában felidézi Adrien Bocquet tanúvallomását, amelyet 2025 április 2-án az ENSZ-meghallgatáson tett, amit a Látószög idéz.
A francia felcser „2022. április elején önkéntes társaival, egy kanadai orvossal és egy bejrúti nővérrel együtt Lengyelországon keresztül ment Ukrajnába, hogy egészségügyi segítséget nyújtson… A csoport az Azov-egységgel együtt április 4-én érkeztek Bucsába”.
Az írás ezek után így folytatódik:
„A település keleti elővárosában látták, hogy tetemekkel teli teherautókból az út szélére rakják a holttesteket”.
A város központjában halottakkal megrakott hűtőautókat láttak. A várost addigra lezárta az ukrán katonaság, újságírókat nem láttak”
– írta blogjában Schmidt Mária.
A fent idézet szemtanúk elmondták, hogy látták, amint az ukránok orosz hadifoglyokat lőnek agyon. A jelenlevő Azov parancsnok csak később kapott észbe, hogy az elkövetett háborús bűnöknek külföldi szemtanúi is vannak, ezért az egészségügyi csoportot azonnali távozásra szólította fel.
Az ukránok az állítólag az oroszok által meggyilkolt halottakat – akiket a városon kívülről szállítottak Bucsába –, közszemlére tették, szabadtéren egymás mellé fektetve, amolyan színpadiasan mutatták meg a hazai és a nemzetközi sajtónak. De mint minden ilyen esetben, most is hiba csúszott a számításba.
Több holttest felső karján fehér szövetanyagból, amolyan karszalagféle volt látható. Fehér karszalagot az orosz katonák viselték egyenruháikon, megkülönböztetésül a hasonló ukrán uniformistól, a „baráti tűz” elkerülése érdekében.
A polgári lakosság körében azok hordták ezt a megkülönböztető jelzést, akik együttműködtek a megszállókkal, ukránok és oroszok vegyesen.
A jobban tájékozottaknak más is feltűnt a holttestek kapcsán. Több megölt személynél volt egy zöld színű doboz. Az ilyen dobozokban kapták az orosz katonák az ellátmányt. Ez rendszerint konzervekből, édes kekszekből, kétszersültből és egyéb nem romlandó élelmiszerből állt. A megszállt területen az oroszokkal szimpatizáló polgári lakosság ráállt a cserekereskedelemre. Friss tojást, túrót, sült kolbászt adtak egy-egy zöld dobozért, pontosabban annak tartalmáért.
Tehát a halottak mindenképpen oroszbarát civil személyek voltak. A kérdés az, ki és hol ölte meg őket?
És egy újabb kérdés. Mi haszna volt Ukrajnának ezekből az eseményekből? Az időpont volt a lényeges. Isztambulban ebben az időszakban parafálták az ukrán-orosz békeszerződést. Ez egyáltalán nem volt ínyére a globális Nyugatnak. Tehát Ukrajnának olyasmit kellet felmutatni, amely ürügyet szolgáltathatott a szerződésből való kihátrálására. A bucsai ügy pedig ilyen volt. Démonizálták Oroszországot, mondván,
„egy ilyen országgal nem lehet megállapodást kötni, amely népirtást követ el.”.
És nem is kötöttek egyezséget.
Az ukrán hivatalos verziót a Nyugat magáévá tette és egy lépést sem hátrált. Arról már nem is beszélve, hogy Bucsára hivatkozva sok büntetőintézkedést hoztak Moszkva ellen. Április közepén Boris Johnson akkori brit miniszterelnök Kijevben járt és ráparancsolt Zelenszkijre, hogy folytassák a háborút. A többit már tudjuk.
Arra is választ kell adnunk, hogy éppen most miért került elő Bucsa neve ismét? Olyan ez, mint a fertőző betegség elleni emlékeztető oltás. Ukrajna ugyanis bonyolult, nehéz tűzszüneti tárgyalásokkal néz szembe. Kijevnek most arra lenne szüksége, hogy támogatói egységesen mögéje álljanak, ennek pedig Bucsa a hívó szava.
A fő problémák: Vlagyimir Putyin nem akar engedni a területi követelésekből.
Az ukrán szélsőségesek Zelenszkijt halállal fenyegetik, ha enged az orosz elnök követeléseinek. Donald Trump mindenáron békét akar, úgy, hogy az USA jó üzletet csináljon.
Ezt nehéz lesz összehozni.
G. Fehér Péter – Magyar Hírlap
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
