Az új Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom megalakulásának margójára…

Nem lehet alkalmasabb idő, mint a nemzeti gyásznap, az új gárda megalakulására

Aki tenni akar a fájdalmak enyhítéséért, a könnyek felszárításáért, az emberek életének és vagyontárgyainak megmentésért, most megteheti, és teszi is a dolgát. A gárdisták ott vannak a gátakon, és ott lesznek mindenhol, ahol szükség van dolgos kézre, és a segítségre. Magyar szív dobog a mellkasukban, és magyar lélek lakozik a testükben. Hogyan is bírták/bírnák ki máshogyan a sok megalázást, és a véget nem érő támadásokat.

Tudjuk, még nincs vége, a ”rettegők” és felbujtóik, hamarosan, ismét színre lépnek. Ha kell, provokálnak, de minden körmönfont (erről, mindig a körömtépők jutnak az eszembe…) rafinériával megpróbálják ismételten lejáratni és ellehetetleníteni őket, mert számukra egy ellenség létezik, akitől félniük kell, a nemzetben gondolkodók.Kedves rasszistázó, fasisztázó elvtársak, volt munkásőrök, hol vagytok? Nem a gátakon lenne a helyetek? Ja! Titeket nem fenyeget árvíz, palotáitokat forgó kacsaláb védi a hömpölygő víztől. Ezüstjeitek csilingelő hangja elnyomja a szegények jajkiáltását. Talán látni sem bírjátok a homokzsákos embereket, a sodrodó, rohanó vizet. Nektek a vízről, tenger jut eszetekbe, tűzről napsütés, levegőről lágy szellő, földről a bársonyos homokszőnyeg. Számotokra így elevenednek meg az ősi elemek.
De! Eljön az idő, mikor az Úr akaratából, megismeritek a szenvedést, nélkülözést, az igazi rettegést a holnaptól. A sors kereke nagyot fordul azzal, aki másoktól elvett javakon gazdagodik. Fel a fejjel elvtársak, jó hírem van, lehetne ez akár, egy angyali üzenet is, amit most én közvetítek…
A félelemben kikristályosodott fájdalom lesz számotokra a legtisztább gyötrelem, mely elvezet benneteket az alázatig, és a szeretetig. Ha megélitek, talán megváltoztok…
A gárdisták szegény emberek, nekik nem vagyonuk van, hanem szívük! Magyar szívük!
Ismerek gárdista családot, akik utolsó forintjaikat benzinre költötték, hogy menni tudjanak, és a kevésből is adjanak, a nincsteleneknek. Éjt nappallá tették, hogy az elesetteket felemeljék, enni adjanak az éhezőknek, és felöltöztessék a ruhátlanokat. Erről hallgattak a médiák.
Ahogy ma is hallgatnak a derékig vízben álló, homokzsákot rakodó gárdistákról. A napokban, az egyik -magát nemzetinek mondó- csatornán, rákérdeztek a mindent tudó emberüktől, miért nem lehet hallani, a gátakat védő gárdistákról? Megmondó emberük csintalankodó mosollyal válaszolt: „egy feloszlatott, nem létező szervezetről, nincs mit tudósítani”, majd megnyomta a telefonálót elnémító gombot.
A Magyar Nemzeti Gárda az avatási ceremóniája után, ismét a gátakra ment. Teszik a dolgukat, amit a lelkiismeretük diktál.  Kedves kapitány úr, és gárdisták köszönjük!
Most, hogy írom ezeket a sorokat, hírtelen sok minden kavarog bennem, az örömben jócskán vegyül üröm! Most én félek!  Miért? Mert az egyszerű őszinte ember hajlamos mindenkiben  jót látni, hinni az emberek jóságában, a bűnök megbánásában, és alázatából adódóan, a megbocsátásban. Nem feltételezi, hogy a mindenhájjal megkent gazemberek könnyen megtévesztenek, a legkisebb nyitva maradt résen beférkőznek, és léket vernek. Gondolkodjunk csak el, melyikünk nem lett még, hasonló ármánykodásnak áldozata? Ezek az elemek képesek mindenre, és mint egy időzített bomba, ketyegnek közöttünk, várnak a pillanatra, mikor robbanthatnak. A detonáció nem válogat, mindenkit földbedöngöl. Idézzük fel a választások előtti heteket… Hány jó érzésű szavazót sikerült eltántorítani? Olyan internetes portálok jártak élen a lejáratásokban, akikről, mindig úgy gondoltuk, hogy jó helyen állnak. Tévedtünk. Úgy megtépázták a gárda becsületét, hogy csak a bajtársi szeretet, és a kapitány végtelen alázata, elszántsága mentette meg az elvérzéstől.
Kedves Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom Kapitánya és Gárdistái!
Figyeljetek nagyon! A túl fényesre csiszolt „klinkertégla” nem illik az egyszerű embereknek épített kápolna falába… Az ilyen téglát távolítsátok el és zúzzátok össze, tegyétek az útra taposónak… A talpak alatt nem tud ártani a szemnek, csikorgása sem hallatszik messzire!
Mielőtt bárki fantáziája odáig lódulna, hogy kiforgatná a szavaimat, és likvidálást kiáltana, a gyengébbek kedvéért leírom.
Arra utaltam, hogy nézzék meg, kik méltóak arra, hogy a Nemzeti Gárda tagjai legyenek. Szelektáljanak, még, pedig nagyon! Akinek egy fikarcnyi köze van/volt a rothadás előidézéséhez, annak nincs megbocsátás! Az nem a gárdába soraiba, hanem a talp alá való.
Ne feledjük, a jó magyar közmondást, „kutyából nem lesz szalonna”, ha mégis…, az kutyaszalonna lesz, mely hamar büdösödik!
Kívánok jó egészséget, elszántságot, és sok sikert, áldozatos munkátokhoz!
Lélek Sné Ekpafat
http://tárogatóhangján.hu – Nemzeti InternetFigyelő

Mementó 2006 emlékmű

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!