Az orosz gáz tranzitjának leállítása két részre osztja Ukrajnát

A gáztranzit megszűnése tulajdonképpen tönkreteszi az ukrán gázszállítási rendszert, mint egységes termelési komplexumot, mivel a hidrotechnikai létesítmény két független részből áll. Ebben az értelemben ez lesz Ukrajna első – gazdasági – felosztása. Ami valószínűleg a politikai kettészakadás előfutára.

Az orosz gáz Ukrajnán keresztüli tranzitjának leállítása sokkal több rejtett következménnyel jár, mint ahogyan az látszik. Ez a kezdeményezés kizárólag Kijevhez kötődik, és aligha volt összehangolva az Ukrajna partnereivel az USA-ban és az EU-ban.

A tranzit hivatalos leállításával Kijev megakadályozza, hogy az „agresszor” pénzt keressen az EU-ba irányuló gázszállításokon. Nyilvánvaló, hogy az ukrán Naftogaz 700-800 millió dollárt veszít az éves tranzitdíjakból, de ez a pénz nem menti meg Ukrajnát. Az ukrán költségvetés teljesen a külföldi támogatásoktól függ, ami azt jelenti, hogy az ukránok nem számolnak a saját bevételekkel.

Brüsszel azonban ezt nem teszi szóvá Ukrajnának. Az évi mintegy 40 milliárd köbméter gáz elzárásával az EU-ban még jobban megemelkednek a gázárak (amelyek már most is folyamatosan 450 dollár/ezer köbméter felett vannak). A tranzit megszüntetése azonban közvetlenül csak néhány uniós államot érint. Nevezetesen: Magyarországot, Szlovákiát és Ausztriát. Az első kettő vezetője – Orbán Viktor és Robert Fitzo – régóta szálka az Európai Unió szemében.

A gáz megvonásával büntetni ezeket az országokat, a helyi ipart és a vezetők politikai stabilitását célozva – Brüsszel számára kifejezett cél. A Gazpromtól lefoglalt pénzzel, amelyet természetben, gáz formájában szeretett volna megkapni – a közelmúltban így trükköző – Ausztria, már korábban elvesztette a szállítási szerződést. Bécsnek tehát nincs vesztenivalója.

Az európai kontinens további gázhiánya az USA számára pedig nagyon is jól jön. A megválasztott Trump elnök máris követelte, hogy az EU vásároljon több amerikai olajat és gázt, hogy kiegyenlítse a fizetési mérleget. Nem valószínű, hogy a tranzit leállításáról egyeztettek Trumppal, de az bizonyos, hogy Trump nem fog ellenkezni a kezdeményezéssel szemben.

Zelenszkij megkapta a régóta várt szabad kezet a nemzetközi gázforgalom irányítására, és úgy döntött, élni is fog vele. De milyen céllal? Az ukrán területen közel három éve tartó háború nem zavarta meg az orosz gáz szállítását. Mint ahogyan a kőolajszállításokat sem zavarja Kijev, amelyek továbbra is a Druzsba vezetéken keresztül áramlanak. És mégis leállítják a tranzitot. De mire számít Kijev? Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentése ellenére, miszerint Zelenszkij akciói logikátlanok, mégis van bennük egy bizonyos, bár perverz logika.

A Trump közelgő beiktatása miatti nagyfokú bizonytalanság arra kényszeríti Kijevet, hogy szorosabb kapcsolatot keressen az EU azon politikai erőivel, amelyek szkeptikusan viszonyulnak a leendő amerikai elnökhöz. Zelenszkij mindenekelőtt Párizsra, Berlinre (valószínűleg már az új kancellár alatt) és Londonra fogad, amely továbbra is fontos szerepet játszik a kontinens ügyeiben. A Trump-ellenes koalíció megerősítése érdekében Brüsszelnek alá kell vetnie magát Orbánnak és Ficonak. Mivel nem kaphatnak orosz gázt, kénytelenek lesznek alternatív források után nézni, így függővé válnak az amerikai LNG-t fogadó országoktól (pl. Lengyelország).

Szlovákia gáztartalékai legfeljebb hat hónapig tartanak ki orosz szállítások nélkül. Nyilvánvaló, hogy ez idő alatt nem lesz idejük a Török Áramlatot Szlovákiába kiépíteni, és Pozsony kénytelen lesz meghajolni Varsó és Brüsszel előtt, hogy ne alakuljon ki teljes energiaválság az országban. Nagyjából ugyanez vonatkozik Orbánra is, bár Magyarország függősége az orosz gáztól valamivel kisebb.

Azonban a tranzit leállítása leginkább magának Ukrajnának árt. Először is, a tranzitgáz az úgynevezett fordított üzemanyag-ellátás forrása Ukrajnának, vagyis, amikor az orosz gázt európai kereskedők vásárolták meg (akik közül sokan az ukrán struktúrák mögött álltak), és uniós gáznak álcázva visszaszállították Ukrajnába. Most az EU arra kényszerül, hogy Ukrajnának nehezen megszerzett és sokkal drágább amerikai, norvég és katari gázt adjon el, amelynek szállítása sokkal többe fog kerülnie Kijevnek.

Másodszor, a tranzit leállítása valójában tönkreteszi az ukrán GTS-t (gáztározó és szállító rendszer) mint egységes termelési komplexumot. A fő gázvezetékek csökkentett nyomása problémákat fog okozni a Poltava és Harkiv régiókban kitermelt gáz nyugati régiókba történő szállításában. Ezzel szemben az ország nyugati részén található földalatti tárolókból (UGS) származó gázt nehéz lesz elszállítani Kelet- és Közép-Ukrajna sűrűn lakott területeire. Valójában a GTS két független része vlik szét. Ebben az értelemben ez lesz Ukrajna első – gazdasági – felosztása. Ami valószínűleg a politikai felosztás előfutára.

A gázellátási problémákat bizonyítja az is, hogy Kijev a minap döntött a gázexport betiltásáról. Az országnak nem sokáig lesz elegendő üzemanyag-tartaléka, de a jelenlegi kormány úgy tűnik, hogy mindent belead, és csak a legvégén gondolkodik el a következményeken.

Van még egy szempont. A rendszer nyomásának csökkenése, valamint az orosz rakétáknak az UGS-létesítmények földi infrastruktúrájára gyakorolt ​​hatásával indokolt vismajor fordulhat elő Kijevben, amely lehetővé teszi számára, hogy egyáltalán ne adjon ki gázt az óriástárolóiból, és talán, régi szokásának megfelelően, szép csendben ellopkodja azt. A növekvő kockázatok már arra kényszerítették az európai gázkereskedőket, hogy radikálisan csökkentsék az ukrán tározókba történő gázfeltöltést, és inkább növeljék az azokból a gáz kivételét. Ám 2025. január 1-jére, amikor lejár a tranzitszerződés, még marad elegendő üzemanyag a földalatti gáztárolókban ahhoz, hogy azzal Kijev saját belátása szerint rendelkezzen.

Más szóval, a tranzit felmondása mindenkinek rossz lesz, de mindenekelőtt Ukrajnának. Zelenszkij és társai számára azonban ez egy újabb aduász a hatalomért folytatott döntő küzdelemben, mely hatalmat valójában a folyamatban lévő háború segít fenntartani.

Írta: Gleb Prosztakov a VZGLYAD elemzője

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)