Az Önjelölt Proféta a Csalánveregető ellen…

…avagy Vegyük már észre, a gombnyomásos módszer tömeges méretekben soha nem működik!

Miközben Bogár prof Boros Imre és Zsoca társaságában felvilágosító jelleggel okosítja a jónépet heti rendszerességgel arról, hogyan, s mi módon rabolnak ki bennünket azok, akiket megnevezni nem ildomos a politikailag korrekt köz- és médiabeszéd nyilvános diskurzustereiben, aközben – ahogyan a prof némi iróniával szokta mondani – kiscsoportos foglalkozás keretében arról is ejt néhány keresetlen szót, amiről televíziós kamerák, s ahogyan azt Boros Imrétől hallhattuk, a szerkesztő úr, azaz a Fidesz tagsági könyvvel rendelkező Bayer Zsolt társaságában nem lehet és nem szabad.

A Will Smith és Gene Hackman nevével fémjelzett „A közellenség” című film ugrott be rögtön. Az egyik jelentben a Gene Hackman által alakított tapasztalt titkos ügynök magyarázza el – amolyan röpdolgozat stílusban – a konspiráció lényegi momentumait a dolgok közepébe teljesen ártatlanul és váratlanul belecsöppent karakternek, akit természetesen Will Smith formál meg a vásznon. A korrepetálás röviden arról szól, ha az ellenfeled sokkal nagyobb, sokkal erősebb mint te, túlerőben van, akkor te legyél sokkal gyorsabb és ravaszabb nála.

Valami ilyesmiről beszélt immáron több alkalommal is Bogár prof, amikor arról szólt, hogy talán a rendezett visszavonulás nagyobb sikerrel kecsegtet, mint az ismételt, kétségkívül rendkívül hősies, ám biztos és azonnali kudarcra ítélt fejjel történő falnak rohanás. Azt hiszem erre gondolt Drábik János is, amikor arról beszélt, hogy van a kívánatos és van a lehetséges, és van a kettő közötti különbség.

A prof a rendezett visszavonulás alatt valami olyasfélét ért, mely során olyan erőterekbe vonulnánk vissza, s ezek lennének a kis szeretetközösségek, szellemi műhelyek, ahol összeszedve gondolatainkat erőt gyűjthetnék egymásból, stratégiákat alkothatnánk egymás tudásából, az összegyűjtött információkból, s így talán eredményesen vehetnénk fel a küzdelmet  a megnevezhetetlen Ellen ellen.

Mindeközben párhuzmosan zajlik egy másik, számomra rendkívül elszomorító jelenség. Itt értjük meg igazán a „Nem lehetsz próféta a saját hazádban!” mondás valódi jelentését. Nézem a majd’ egy órás videó összefoglalót, ahol szegény Dr. Halász József kesereg azon, hogy senki nem akarja megérteni, hogy a beszéd ideje lejárt, most már cselekedni kell. Ráadásul a baj még nagyobb, hiszen itt van, elkészült a körülbelül 1500 oldalra rúgó – és ez itt a leglényegesebb!!! – KONKRÉT, tehát teljesen kidolgozott, az egyes települések szintjére lebontott cselekvési és megoldási program, mégis úgy tűnik, ez az elsatnyult, elkényelmesedett, eltunyult társadalom a füle botját sem mozdítja. De még azok se nagyon, akik magukat jóakaratúaknak, vagy írástudóknak, vagy a kettő kombinációjaként jóakaratú írástudóknak nevezik.

A videó bejátszásban arról is kesereg Jóska bátyánk, hogy akárhányszor leül egy-egy ilyen írástudóval” – ahogyan ő nevezi: túlképzett elméleti emberrel – folyamatosan elbeszélnek egymás mellett, ahogyan ez éppen legutóbb is történt a valóban széles látókörű, hatalmas ismeretanyaggal bíró Ludányi Horváth Attilával történt beszélgetés során is.

Én csupán egyszerű adófizető állampolgárként, vagy ha Jóska bátyámnak így jobban tetszik, a Szent Korona tagjaként, de ha ez nem elég, akkor alázatos szolgájaként merem venni a bátorságot, hogy hozzászóljak a témához.

Papp professzor úr pártalapítási szándékánál elégedetten csettinthetem volna egyet, hogy végre megjelent az általam már oly hosszú ideje hiányolt napi praktikum. De óvatos duhaj vagyok, nem csettintettem. Most Jóska bátyánk is – igaz, fontos különbségtételként a válasz tási szócskát csak odabiggyesztette –, de belátta, hogy a mai rendszer közepete nem nagyon megy máshogy a dolog.

Rögtön hozzáteszem, hogy a magam részéről azonnal megszüntetném a párt rendszert, mert egy nép, nemzet, vagy ország-haza sorsának irányítására teljességgel alkalmatlannak tartok egy, a megosztáson, megosztottságon alapuló rendszert, márpedig a párt – benne van a nevében is – ilyen.

Ezen aprócska kitérő után tegyünk fel egy fontos kérdést: Miért nem fog működni ez a dolog?

(Legalábbis így, egész biztosan nem!)

Azzal kezdeném, hogy tökéletesen megértem Jóska bátyánk türelmetlenségét, magam is sokáig ilyen forrófejű voltam, mentségemre legyen mondva ifjonti korom hevülete. Mára már kicsikét lenyugodtam, köszönhetően nemzetünk csodás hölgyeinek, többé-kevésbé sikerült szert tennem a szív-agy harmónia kellő egyensúlyára, s ez bizony néha-néha türelemre, de legalábbis megfontoltságra inti az embert.

Többször előfordult már, hogy azok, legyenek jóakaratú emberek, legyenek magukat írástudóknak nevezők vagy e kettő kombinációja, akik a Haza, a Nemzet sorsáért aggódtak, aggódnak, vagy tenni akarnak érte, megfeleldkeznek erről az aprócska, ám annál fontosabb dolognak a jelentőségéről! Amikor erre őket minden alkalommal figyelmeztettem, ahogy mondani szokás, számos alkalommal kihúztam már a gyufát. Sokaknak ugyanis nem tetszik, amikor a nagy elméletgyártások közepette valaki figyelmezteti őket a realitásokra is.

Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy tessék venni a fáradságot és körülnézni, hol élünk, mikor élünk és kikkel élünk?

No, mármost ha figyelembe – és lévén, hogy mammon világában élünk – számításba vesszük, hogy nem csak olyanok élnek ebben az országban, akik igaz, jó magyar emberek, legfeljebb csak magyarul beszélnek, akkor bizony egészen más kép tárul elénk. Ekkor értjük meg azt, miért nem működik sohasem az általam csak gombnyomásosnak nevezett azonnali, gyökeres – igen, jól értette a kedves Olvasó: RADIKÁLIS – változás, és most tessék figyelni, mert itt jön a lényeg: TÖMEGES vagy TÁRSADALMI MÉRETEKBEN.

Egyetlen alkalom van, amikor mindez működik. Igaz, akkoris csak kényszerűségből. Akkor, ha a társadalmat egészében éri olyan brutális hatás, amely közvetlenül fizikai létezésében fenyegeti, vagyis azzal a következménnyel jár, hogy igen rövid időn belül az életét vesztheti. Ilyen lehet például a háború.

Ma pedig ettől még igen mesze állunk, és ez még akkor is így van, ha most is háború zajlik, csak megváltozott a természete és azok eszközök, melyekkel ezt a háborút megvívják.

Gondoljanak csak bele! Az emberek többsége, még akkoris, ha a számára legértékesebb, a saját egészsége érdekében kellene, hogy radikálisan megváltoztassa az életmódját, nem teszi meg. De legalábbis nagyon sokan nem hajlandóak, vagy nem képesek erre. Sajnos ugyanez figyelhető meg a társadalom tekintetében is.

Miért mondom, hogy messze vagyunk még a kritikus ponttól? Az ember felkel reggel, elmegy dolgozni – már akinek van munkája – ha nagy nehezen is, de azért van fedél a fejünk felett, van víz, van áram, bár egyre kevesebb, de azért van még mit enni. Tehát a rendszer működik! És figyeljék meg, erre megy el a legtöbb erőfeszítést, hogy továbbra is működtessék!

Ezért szoktam újabban kihúzni a gyufát egy-egy beszélgetés alkalmával, amikor szóba kerül a „de ha majd nem lesz áram, de ha majd nem lesz élelmiszer”, kezdetű szöveg. Nem lesz de ha majd nem lesz, legalábbis egyhamar egészen biztosan nem. Nem hagyják, mert akkor elszabadulna a pokol. Kézben tudják tartani a dolgokat egyelőre még, és semmi másra nem irányul az erőfeszítés, minthogy ezt az állapotot minél tovább fenn tudják tartani! És fent is fogják.

A rendszer összeomlásra van ítélve, és össze is fog omlani, efelől ne legyenek kétségeink. De tessék odafigyelni valami nagyon fontosra! A nagy kérdés, hogyan fog összeomlani! És akinek van szeme a látásra, elég ha megnézi az Európai Uniót, rögtön látni fogja, ez az összeomlás már meg van tervezve, és nem valamiféle forradalmian nagy változás képe született meg a tervezőasztalon, hanem inkább fog hasonlítani a nagy vívmányként értékelt „magyar” – kezdetben rendszerváltozásnak indult, később Antall Jóska által rendszerváltoztatásra csitított – átalakulási folyamatra, melynek legfőbb jellemzője a vér és következmények nélküli hatalom- és pozícióátmentés.

Ha rendelkeznék nagy összegekkel, mint ahogyan nem rendelkezem, nagy összegeket mernék feltenni arra, hogy az első száriagyártású vízzel működő autókon, vagy az azt üzemanyaggal, tehát vízzel ellátó kúthálózatokon ugyanúgy a mai olajtársaságok, vagy azok újonnan alapított leányvállalatainak emblémái díszelegnek majd. A vízért pedig sokkal borsosabb összegeket kell majd leszurkolnunk a kutaknál, mivel az autóhoz az otthon használatos, csapból kifolyatható víz egész biztosan nem lesz alkalmas. Az eredeti feltalálókról csak annyit tudunk, hogy már nincsenek közöttünk. Egyik sem.

Egyszóval tömeges méretekben rábírni a társadalmat arra, hogy hagyon ott csapot-papot, az eddigi életformáját, kapcsolja át a kapcsolót, és holnaptól csináljon minden mást, kizárt! Nem fog működni! De nincs is erre szükség! Asszem e tekintetben Bogár Profnak van igaza, ha nem muszáj, ne rohanjunk fejjel a falnak, amikor meg is lehet kerülni azt!

Rossz nyelvek szerint több más ok mellett azért is volt szükség az Európai Unió bővítésére, mert oly mértékű az élelmiszer túltermelés az öreg kontinensen, hogy eladatlan „tejtavak” és „vajhegyek” állnak különböző raktárakban folyamatosan. Ennyit a várható élelémiszer hiányról.

Jóska bátyánk elmondja, hogy az összes parlamenti párt, beleértve a Jobbikot is, csak a neoliberális kapitalizmus fótozgatja, ezért semmit nem érnek. Rendben van. Képzeljük el akkor a következő helyzetet! Jóska bátyánk és választási pártja sikerrel megugorja az akadályt, bejut a Törvényhozás Házába. Ott fog négy esztendőn át tevékenykedni olyan pártokkal körülvéve, akik számára az ő és pártja politikája, mondjuk ki, ellenséges. Mi fog történni? Nagy valószínűség szerint közösen összefogva egyszerűen ellehetetlenítik, vagy drasztikusabb esetben eltapossák ezt a politikai erőt.

A magam részéről egyébként drukkolok Jóska bátyánknak, nagyon szívesen megnézném, hogy tanítja móresre immáron egy hivatalos parlamenti párt képviselőjeként azt a Barrosot, aki az Európai Unióra nézve veszélyes szélsőségnek nevezte a Szent Koronán alapuló értékrendet.

Van még valami!

Említettem a napi praktikum hiányát. Aki nem veszi figyelmbe, vagy nem hajlandó tudomásul venni, hogy velünk együtt él itt ebben a Hazában a Horn Gyula kedvenc szavajárásával csak „lakósság”-nak nevezett tekintélyes számú tömeg is, hívójele: massza, vagy RTL népe, nos azt sok mindennek lehet nevezni, csak felelősen gondolkodó, cselekvő, ne adj’ isten politizáló embernek nem. E tekintetben valóban nem hagyhatunk az út szélén senkit sem! Miért? Hát csak azért, mert minél több elbutított, elktunyított, elkényelmesített ám egyben tudatlan embert visznek a szavazóurnákhoz a politikai erők, annál többen szavaznak a neoliberális kapitalizmus mellett, ráadásul úgy, hogy az általuk hatalomba juttatottak törvényeket fognak alkotni a Törvényhozás Házában, vagyis az Országgyűlésben, méghozzá oly módon, hogy azok minden magyar állampolgárra nézve kötelező érvényűek, s azokon számon is kérhetők.

Ne felejtsük el, a jelenlegi rendszer – s eztán még fokozottabban – azt prefereálja, aki elmegy szavazni, nem pedig azt, aki nem megy el!

Azt hiszem ismét Buddha az, aki számunkra bölcsen útmutatást ad. Valahol a Bogár Prof rendezett visszavonulást javasló megfontolt stratégiaépítése és Jóska bátyánk léleknemességgel átitatott, ámbátor egyre türelmetlenebb szakszerű hazafisága közötti középút lesz számunkra az a megoldás, mellyek elkerülhetjük a reánk omló romokat.

Talán ha elkezdenénk megvalósítani a Szent Korona értékrend alapértékeit a kis szeretetközösségeinkben, és mondjuk kistelepülési, falusi önkormányzatok hoznának olyan rendeleteket, melyek eszerint működtetnék a saját közösségüket a mindennapok során, ha lassan is, de talán egyre jobban megerősödve alulról újra épülhetne az országunk. És a JóIsten akaratával összecsengően hosszú évszázadok óta először végre a mi akaratunk is újra érvénesülhetne a mi Hazánkban!

Manapság jogállamban élünk. Ez azt jelentik, hogy a jog uralkodik, nem pedig az igazság. Ezért mondják egyre többen, hogy ebben az országban tulajdonképpen olyan, hogy igazságszolgáltatás, már nem is létezik. Sokak szerint (lehet, hogy ők meg még többen vannak – már jogszolgáltatás sem. Pedig ahogyan mondani szokás, a törvényből egyetlen bötűt sem szabad elvenni, mert akkor az igazságból nem marad más, mint a gazság.

Jogi eszközökkel, az európai uniós direktívákra hivatkozva jogilag ugyan semmissé lehet tenni egy-egy meghozott rendelkezést, de ha az egész település egy emberként kinyilvánítja, hogy már pedig mi ilyen és ilyen értékek szerint akarunk élni, és meg is indokolják, mindenki számára érthető és egyszerű módon, miért jobb ez, mint az új unió által a szó legszorosabb értelmében minden áron ránk erőltetett, tőlünk teljesen idegen, számunkra (forintosíthatóan is) károkat okozó központi szabályozás, a többi településen élő magyarok is példát vehetnek erről. A jó példa pedig ragdaós. Minél több ilyen ellenállási pont kezd el működni, annál nehezebben lehet majd kezelni, mert megosztja a hatalom erőit.

Az első időkben az elnyomó gépezet számára láthatatlanul kell tevékenykedni, ha nem muszáj, nem kell a figyelem középpontjába kerülni. Ma is van már számos példa arra, hogy egy-egy településnek esze ágában sincs még csak a közelébe se menni az uniós pályázatoknak. Kis önkormányzatok megoldják egymás közt okosba’. Érdekes, azonnal működik minden. És nincsenek kötöttségek, nincsen görcsös megfelelni akarás.

Muszáj változtatni, de ezt okosan tegyük meg! És hogy miért kell tényleg minden áron változásoknak bekövetkezniük? A mások megfelelő alkatrészével a csalánt könnyedén veregető miniszterelnök úr adja meg erre a választ:

„Azt kérjük az Európai Uniótól, mondja meg, hogy mennyi hiányzik. És akármennyit mond, azt mi elő fogjuk teremteni”

Ilyen nincs! Ez nem így működik! Mondasz egy összeget, én meg benyúlok valakik zsebébe, ‘oszt jó napot! Mert ugye senkinek sincs kétsége afelől, hogy ezt végül nekünk kell majd kifizetni? Egyedül Mátyás király esetében lett volna elfogadható egy kijelentés, lévén a Szent Korona visszaszerzéséről volt szó.

Amit ezzel a kijelentésével Orbán miniszterelnök úr megtett, az a szolgalelkűség ne tovább-ja. Nincs tovább miről beszélni!

A rendszer össze fog omlani, ez a Napnál is világosabb, de ha nem muszáj, ne siettessük, hogy ránk omoljon a ház! És amíg áll, ne rohanjunk fejjel a falnak, amikor meg is lehet kerülni azt!

Ha pedig nem muszáj, ne bombázzuk vissza magunkat a középkorba! Már pedig nem muszáj.

Ja és még valamit! Ezt is a filmből tudom! Soha ne nézzenek fel, mert akkor a műhold azonnal be tudja azonosítani önöket!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő