Az árfolyamrögzítés problémái

„Szabadulás a bankok fogságából” címen közreadott, devizaalapú kölcsönszerződések semmis szerződési feltételeinek bíróság általi megállapításával kapcsolatos tájékoztatásom után számosan érdeklődtek az iránt, hogy akik az elmúlt év nyarán hatályba lépett árfolyamrögzítéssel kapcsolatos törvény alapján különböző szerződéseket írtak alá, azok az általam ismertetett tények alapján indíthatnak-e eredménnyel bíróság előtt peres eljárást. Az alábbiakban ezzel a kérdéssel kapcsolatos problémákkal foglalkozom.

——————————

A mellékletben látható az említett árfolyamrögzítéssel kapcsolatos törvény – 2011. évi LXXV. tv. – következő rendelkezései adják a törvényalkotói szándék lényegét:

 4. §²⁰ (1) A gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződésnek a következő feltételeknek kell megfelelnie:

a) a rögzített árfolyam alkalmazási időszakának záró időpontjáig a pénzügyi intézmény a hiteladós devizakölcsönből eredő bármely fizetési kötelezettségének teljesítése esetén, annak tényleges elszámolásakor a pénzügyi intézmény által alkalmazott törlesztési árfolyam és a rögzített árfolyam közötti különbség forint összegét, a teljesítés elszámolásával egyidejűleg a gyűjtőszámlahitelből történő folyósítással biztosítja, 

b) a pénzügyi intézmény a gyűjtőszámlahitelre vonatkozó hitelkeret-szerződésből eredő fizetési kötelezettséget a hiteladóssal szemben a rögzített árfolyam alkalmazási időszaka záró időpontjáig nem állapít meg, ezt követően a záró időpontban fennálló gyűjtőszámlahitel-tartozás alapulvételével az annuitás szabályai szerint havi törlesztési kötelezettséget állapít meg,

Eszerint a törvény akként állapított meg jogokat és kötelezettségeket, hogy a „kedvezmény” igénybevételéhez szükséges szerződés – hitelkeret-szerződés – aláírásával adósnak tudomásul kell venni azt, hogy…

a bankok által meghatározott fizetési kötelezettség szerint kell teljesíteni akként, hogy ennek a fizetési kötelezettségnek egy részét a szerződésben meghatározott időpontig a bank tényleges nem könyvelheti bevételként,

míg az időpont lejárta után nemcsak a bankok által akkori időpontra jövőben megállapítandó fizetési kötelezettségnek kell az adós által eleget tenni, hanem „gyűjtőszámlahitel-tartozás”-nak nevezett késleltetett tartozást is teljesíteni kell az „annuitás”, azaz az adósok által nem ismert szabályok szerint.

A törvénynek ezekből a rendelkezéseiből következik az, hogy a bankok által egyoldalúan meghatározott fizetési kötelezettség megállapítását tudomásul vette, törvényesnek tekintette a korábban bankok által diktált kölcsönszerződésben meghatározott alábbi és ehhez hasonló szerződési feltétel szerint is:

„ A Bank az ügyleti kamat mértékének, valamint az arra vonatkozó szerződési feltétel egyoldalú módosítására a következő feltéttelek, illetve körülmények bekövetkezése esetén jogosult: a Bank tevékenységére, működési feltételei vonatkozó vagy azt érintő jogszabályváltozás, jegybanki rendelkezés vagy a Bankra kötelező egyéb szabályozók megváltozása, továbbá az ezek értelmezésében, alkalmazásában bekövetkezett változás, a Bank forrásköltségeinek változása, a jegybanki alapkamat, a jegybanki repo és betéti kamatlábak változása, a pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek, a tőke- és pénzpiaci kamatlábak, és a bankközi hitelkamatok változása, a fogyasztói árindex változása, az Adósért vállalt kockázat tényezőinek – a Bank megítélése szerinti – változása, ideértve az Adós hitelképességének és a biztosítékok értékében bekövetkezett változást is, valamint a lakossági kölcsönök kockázatának, illetve a kockázati tényezőinek változása.”

Sőt azzal, hogy a törvényszöveg a bankok jogaira vonatkozóan akként rendelkezik, hogygyűjtőszámlahitel-tartozás alapulvételével az annuitás szabályai szerint havi törlesztési kötelezettséget állapít meg, eltüntette a bankok egyoldalú szerződésmódosítását lehetővé tevő szerződési feltétel semmiségével kapcsolatos perindítási lehetőséget az alábbi jogszabályhelyre tekintettel:

Ptk. 209. § 6. bek.: „Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.”

Ebből következően az a bank, amelyik az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos szerződéseknek adósok általi aláírásáig esélytelenül hivatkozhatott bármire az ellene indított, egyoldalú szerződésmódosítását lehetővé tevő szerződési feltételnek semmiségi perében a mellékletben olvasható Európai Bírósági ítélet rendelkező része miatt,

 „döntést hozó nemzeti bíróság feladata, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK irányelv 3. cikkének (1) és (3) bekezdése tekintetében értékelje a fogyasztói szerződések általános feltételei között szereplő olyan kikötés tisztességtelen jellegét, amelyben az eladó vagy szolgáltató a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak egyoldalú módosítását teszi lehetővé, anélkül azonban, hogy e költségek kiszámításának módját egyértelműen meghatározná, és anélkül, hogy e módosítás érvényes indokát megjelölné. Ezen értékelés keretében e bíróságnak a fogyasztói szerződésekben foglalt általános feltételek között – amelyeknek a vitatott kikötés részét alkotja – szereplő valamennyi kikötés, valamint a szóban forgó általános feltételekben előírtakat esetleg meghaladó jogokat és kötelezettségeket előíró nemzeti szabályozás fényében azt kell megvizsgálnia, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változtatásának okait vagy módját egyértelműen és érthetően fogalmazták‑e meg, illetve – adott esetben – azt, hogy a fogyasztók jogosultak‑e a szerződés felmondására.”

árfolyamrögzítéssel kapcsolatos szerződések aláírását követően a már hivatkozhat arra, hogy az adós jogszabály – törvény – alapján meghatározott szerződési feltételt írt alá, és ezért a Ptk. 209. § 6. bek-e kizárja az adós számára azt a lehetőséget, hogy az Európai Bírósági ítélet alapján kérje a szerződési feltétel semmiségének megállapítását.

Más kérdés az, hogy a törvénynek a tisztesség követelményének betartása esetén tájékoztatni kellett volna az adósokat arról, hogy bármiféle árfolyamrögzítéssel kapcsolatos szerződést írnak alá a törvény alapján, akkor a kölcsönszerződéssel kapcsolatosan őket megillető jogok érvényesíthetőségének jogát elvesztik, azaz a törvényi rendelkezés ennek a tájékoztatásnak elmaradása folytán nem kétségesen sérti a jóhiszeműség és tisztesség elvét, de mivel a törvény nem fogyasztói szerződés, a Ptk. 209. §alkalmazása szóba sem jöhet.

Ami pedig a törvény előterjesztőjét, a Kormányt illeti, abból a körülményből, hogy az Európai Bíróságnak magyar jog számára az alábbiak szerint értékelendő előzetes döntéshozatali eljárásban hozott, mellékletben látható ítéletből

————————-

„III. Az Európai Bíróság előzetes döntésének hatálya 

2. Az Európai Bíróság döntése köti az előterjesztő nemzeti bíróságot ugyanúgy, mint ahogy kötelezi az adott eljárással érintett egyéb hatóságokat is. Nem teljesen tisztázott, hogy vajon az előzetes döntési eljárásban hozott európai bírósági ítélet a konkrét jogvitán túli hatással is rendelkezik-e vagy sem – például későbbi eljárások vonatkozásában. Ennek megítélésében néhány elv segítségül szolgálhat. A nemzeti bíróságok ugyanúgy jogosultak a közösségi jogot értelmezni, mint az Európai Bíróság – ez utóbbi csak vitás esetben rendelkezik végső értelmezési monopóliummal. Ha az Európai Bíróság egy közösségi jogi normát semmissé nyilvánított, úgy a nemzeti bíróságok egy másik jogvitában hivatkozhatnak az adott norma már megállapított semmisségére. 

Ha azonban a nemzeti bíróság az Európai Bíróság egy korábbi előzetes döntésétől eltérő jogértelmezést kíván társítani adott normához egy későbbi ügyben, úgy újabb előzetes döntési eljárást kell kezdeményeznie. 

3. Az Európai Bíróság előzetes döntéseinek főszabály szerint ex tunc hatálya van: hiszen a már fennálló jogi helyzetet kell egyértelművé tenni a segítségével. 

 Az előzetes döntési eljárás idején folyamatba tett egyéb ügyek eldöntésekor szintén tekintettel kell lenni a Bíróság által adott értelmezésre. 

A Bíróság döntésének még bizonyos előhatása is lehet oly módon, hogy 

az adott előzetes döntési eljárástól független olyan ügyek, amelyek az előterjesztés idején már megindultak és ugyanazon közösségi jogi aktus értelmezésétől függnek, nem dönthetők el a Bíróság várható (!) döntését megkérdőjelező módon. 

Az eddigi tapasztalat szerint az előzetes

döntés megszületéséig az eljáró bíróság általában felfüggeszti az ilyen ügyet. Az is előfordulhat,

hogy az Európai Bíróság az eljárás során meghozott döntését – az érintett jogkérdés

messze ható következményei miatt – kifejezetten a jövőre korlátozza.” 

(Forrás: Szalayné Sándor Erzsébet*AZ ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁSRÓL – DIÓHÉJBAN c. mű)

———————————

megállapítható az, hogy a bírósági eljárás ott 2010. szeptember 29-én kezdődött úgy, hogy a Magyar Államot az eljárásban az ítélet szerint képviselték:

„a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Tóth Zs., meghatalmazotti minőségben,”

Igazságügyminisztériumnak Európai Bírósági Osztályvezetője – Dr. Szíjjártó Katalin – és  főosztályvezető helyettes Dr. Fehér Miklós meghatalmazottak kötelezettségüknek megfelelően minden bizonnyal tájékoztatták megbízójukat, a Kormányt a 93/13 Irányelv alapján várható Európai Bírósági döntésről, és az árfolyamrögzítésről szóló törvénynek megalkotására így az is okot adhatott, hogy nevezettek 2011. évi tájékoztatója alapján a Kormány belátta azt, hogy valamit tenni kell a bankok érdekében még a Luxemburgi Európai Bírósági ítélete előtt, mert az Európai Bírósági döntés után ez már nem lesz lehetséges.

———————————–

Fentiek ismertetése után belátható az, hogy az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos szerződéseket aláíró adósok jóval nehezebb helyzetbe kerültek a többiekhez képest a bíróság előtti eljárásban.

Ennek ellenére nem vagyok meggyőződve arról, hogy amennyiben a kölcsönszerződésnek banki szerződésmódosítását lehetővé tevő szerződési feltétel semmiségének megállapítását kérik az árfolyam rögzítési szerződéseket aláíró adósok, akkor a bankoknak fenti védekezési lehetőségének megfelelő ítéletet hoz a bíróság. Azért tartom még mindig alaposnak a korábbi keresetlevél minták alapján előterjesztendő igényeket bíróság előtt, mert a törvény a bankoknak egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségét egy szóval sem említette, nem is utalt rá, mely tényből következően a Ptk. 209. § 6. bek-re alappal ebben a körben a bank nem hivatkozhat.

Valamiféle elismerésre, vagy joglemondásra sem hivatkozhat eredménnyel a bank, hiszen sem az elismerést, sem a joglemondást kiterjesztően értelmezni nem lehet, márpedig az adósok nem mondtak le az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel megtámadásának jogáról sem a törvény alapján, sem az ennek alapján megkötött szerződésekben sem.

De mindenképpen kockázatosabbá vált az árfolyamrögzítés utáni helyzetben a peres eljárás, mint az azt megelőző helyzetben, ezért indokoltnak látom azt, hogy foglalkozzunk az árfolyamrögzítés utáni helyzetben indítandó peres eljárásban előterjeszthető kártérítési igénnyel is. Arra gondolva, hogy amennyiben a bíróság a bankok kérelme alapján dönt a semmis szerződési feltétellel kapcsolatosan, akkor természetesen az adósokkal szembeni törvényalkotói tisztességtelen magatartás miatt bekövetkezett kár megtérítésére vonatkozó igény előtérbe kerül.

====================

A kártérítési igénnyel kapcsolatosan szóba sem jöhet a törvényhozási eljárás miatti – Országgyűlés elleni – kártérítési felelősség, mivel a magyar jog az államjogi jogviszonyok alapján fennálló kártérítési igényt nem ismeri. Ellenben a jogalkotási folyamathoz tartozó, alábbi 2010. évi CXXX. tv. szerinti jogszabály előkészítési eljárás már nem államjogi, hanem közigazgatási jogviszonynak minősül a, mellyel kapcsolatos kártérítési igényt már a magyar jogrend ismeri:

„4. A jogszabály szakmai tartalmának és jogrendszerbe illeszkedésének biztosítása

2. § (4)  A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály

a) megfeleljen az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelményeknek,

b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe,

c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és

d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek. 

16. § (1) A jogszabály előkészítőjének feladata – a 2. § (4) bekezdésében foglalt követelmények figyelembevételével – a jogszabály szakmai tartalmának kialakítása.

(2) A 2. § (4) bekezdésében foglalt követelmények érvényesítéséről a kormányzati jogszabály-előkészítő tevékenység során a Kormány az igazságügyért felelős miniszter útján gondoskodik. E követelmények érvényre juttatása érdekében a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter

a) a törvény és a kormányrendelet tervezetét az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben terjeszti a Kormány elé,

b) a miniszteri rendeletet az igazságügyért felelős miniszter véleményének kikérését követően adja ki.

(3) Ha a miniszteri rendelet tervezetével az igazságügyért felelős miniszter alkotmányossági vagy európai uniós jogi szempontból nem ért egyet, a vitás kérdésben a jogszabály előkészítéséért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter közös előterjesztése alapján a Kormány dönt.

Az árfolyamrögzítésról szóló törvénynek fentiekben történt ismertetéséből következően kétségtelenül bizonyított tény az, hogy a most idézett jogalkotásról szóló törvényi rendelkezéseket az igazságügyért felelős miniszter útján a Kormány megsértette azáltal, hogy olyan törvénytervezetet terjesztett a Magyar Országgyűlés felé, mely nem illeszkedik a jogrendszer egységébe, és nem felel meg a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek.

Tekintettel arra, hogy a Kormány a törvény előkészítési eljárásában kifejtett azzal magatartásával, hogy e törvényhely megsértése folytán nem úgy járt el, mint ahogy az adott helyzetben általában elvárható, az alábbi törvényhely alapján köteles közigazgatási jogviszony mindazoknak a kárát megtéríteni, akiknek ezzel kárt okozott:

„Ptk. 349. § (1) Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.

PK 42. szám

a) A Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni.” 

A jogalapnak tisztázása után pedig indokolt a Kormány ellen előterjesztendő kártérítési igény összegszerűségét is meghatározni.

Dr. Léhmann György

A túl nagy terjedelem miatt folytatás a mellékletben… ( letölthető – NIF)

Mellékletek: 

1., AZ ÁRFOLYAMRÖGZÍTÉS PROBLÉMÁI

2., Devizaárfolyam rögzítés

3., Európai Bíróság ítélete

4., Árfolyamgát miatti tartozás-elismerés

5., 4. sz. keresetlevél

Nemzeti InternetFigyelő