Az Amerikai Népszava és Kertész Ákos állásfoglalása
Kora reggel kaptam azt a hírt az üzenetrögzítőm éjszakai felvételének meghallgatását követően, miszerint az Amerikai Népszava (továbbiakban AN) és Kertész Ákos revideálta nézeteit, megkövette a magyar népet és Budapest önkormányzati képviselőit. Tisztázódott, hogy egyetértenek az önkormányzati képviselők többségének döntésével, Kertész Budapest díszpolgári címének törlésével.
Az AN elismerte, hogy egy olyan kiemelkedő képességgel rendelkező “zseni”, mint Kertész, nem lehet egy eltorzult arculatú város díszpolgára, nem lehet egy és ugyanazon listán olyan “senkikkel”, mint Agárdi Gábor, Makovecz Imre, Balczó András, Raoul Wallenberg, Tolnai Klári és a többi, tehetségtelen figura, s Ő (mármint Kertész) sokkal jobban megvan a kizártak csoportjában, ahol olyan hírhedt személyiségek vannak, mint pl.: Haynau, Sztalin, Paszkievics vagy Gergényi…
Az AN belátta, hogy a városatyák döntése bölcsességet és megfontoltságot tükröz. Sajnálatosnak tartja, hogy Kertész erre önmagától nem jött rá, és nem ő kezdeményezte a díszpolgárságának törlését, sőt még az AN firkászainak sem jutott eszébe, hogy egy megelőző lépés csak növelte volna Kertész hírnevét, emberi nagyságát és elfogulatlanságának nagyságrendjét.
Csak üdvözölni tudjuk, hogy visszatért (vagy megjött) az AN és Kertész tisztánlátása, realitásérzékük normális állapota. Talán így is kibírják némi orvosi (pszichiátriai) segédlettel azt a traumát, amelyen átestek az elmúlt napokban, ne aggódjanak miattunk, mi is átvészeljük ezt a nehéz időszakot olyan díszpolgárok nélkül is, akik a történelem szemétdombjára kapaszkodtak fel.
Mivel nem tudtam ellenőrizni az üzenetrögzítőről lehallgatott anyag hitelességét, ezért az esetleges téves információ továbbításáért előre sem kérek bocsánatot az érintettektől.
(Prof. Dr. Bokor Imre)
az MJB elnöke
(Nemzeti InternetFigyelő)
„Magyar büszkeség” mikor melyik segg, híresség nyalása tűnik előnyösnek, vagy kötelezőnek!
ADALÉK:
Isten, küldd e helóta népre
Földed legszörnyűbb zsarnokát,
Hadd kapjon érdeme dijába’
Kezére bilincset, nyakába
Jármot, hátára kancsukát!
Petőfi Sándor: NAGYKÁROLYBAN
Szilágyi Domoko: Magyarok