Az áldozat soha nem nevet és nem sír együtt hóhérjával – Prof. Dr. Bokor Imre ünnepi beszéde

PROF. DR. BOKOR IMRE ÜNNEPI  BESZÉDÉNEK  RÖVIDÍTETT VÁLTOZATA

(ELHANGZOTT NAGYATÁDON, 2009. OKTÓBER 23-ÁN.)

MÉLYEN TISZTELT HALLGATÓSÁG!

Az ’56-os forradalom-és szabadságharc 53. évfordulóján,- jogos büszkeséggel és tisztelettel emlékezünk hőseinkre és világraszóló tetteikre. Ugyanakkor nem felejtkezünk el azokról a háborús és népellenes bűnökről sem, amelyeket a szovjet csapatok és a velük kollaboráló gyászmagyarok hajtottak végre a forradalom, a szabadságharc, valamint a megtorlás során.

Ünnepi megemlékezésemben a közismert tények felvillantása mellett, a kevésbé ismert kérdésekkel kívánok foglalkozni, amelyeket a  közvélemény elől elhallgattak vagy durván meghamisítottak.

Talán sokan emlékeznek Leslie Bain  megállapítására, miszerint: „Az újabbkori történelemben nem volt olyan esemény, amelyről annyit hazudtak volna,  amelyet annyira eltorzítottak és beszennyeztek volna, mint a magyar forradalmat”.

Sajnálatos, hogy ezek a torzítások, hazugságok, elhallgatások és csúsztatások a rendszerváltozást követően is folytatódtak, mégpedig azoknak az aktív támogatásával, akiknek jól felfogott érdekük volt a dokumentumok megsemmisítése vagy titkosítása, az álforradalmárok népszerűsítése, gazdasági és politikai hatalmuk permanens növelése.

Közismert számunkra, hogy történelmünk során -, számos alkalommal kényszerültünk  harcba bocsátkozni idegen hódítókkal,- legjobbjaink ontották vérüket szabadságunkért a tatárok, a törökök, az osztrákok, az oroszok, a csehek, a románok, valamint a szovjetek elleni küzdelmekben.

Szülőföldünk védelmével (az esetek többségében) közvetlenül és közvetve, Európát is védelmeztük, míg forradalmi harcainkkal példát mutattunk a szabadságuktól megfosztott népeknek, kiváltva együttérzésüket és elismerésüket.

Aligha van olyan történelemkönyv vagy lexikon a világon, amely (pozitív hangvétellel), ne foglalkozna az 1848-49-es és az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetével.

Az ’56-os forradalom hősei között kiemelkedő szerepet játszottak a Pesti Srácok, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ifjú („veres sipkás”) honvédjeinkhez hasonlóan, halált megvető bátorsággal szálltak szembe a túlerőben lévő, állig felfegyverzett agresszorokkal,  a történelem torz fintoraként, 1849-ben a 200 ezer fős  orosz  ármádiával, 1956-ban pedig az ugyancsak 200 ezer fős szovjet csapatokkal.

A Pesti Srácok,-  a hazánkban  diszlokált  szovjet különleges hadtest egységeit    kényszerítették Budapest  elhagyására,  és csak a beözönlő újabb  18 hadosztályukkal,  vadászrepülőkkel, bombázókkal, deszant alakulatokkal  és más szakcsapatokkal  tudtak úrrá lenni  5-6 ezer, benzines palackokkal és silány fegyverekkel rendelkező forradalmárok felett.

Az agresszorok győztek(!), de elvesztették(!) (kormányukkal egyetemben) becsületüket, tisztességüket, nehezen (és hazugsággal) felépített mítoszukat, valamint legyőzhetetlenségükről terjesztett legendáik igazságtartalmát, és a szabad világ   szimpátiáját.

A forradalmároktól olyan leckét kaptak (olyan sebet ütöttek rajtuk) amelyet képtelenek voltak kiheverni, és kezdetét vette az agonizálásuk, ezzel együtt az általuk összetákolt szocialistának elkeresztelt tábor széthullása.

Az agresszorok „győzelme”, de maga az agresszió ténye, brutális kivitelezése, majd a megtorlás  mérete,  aljassága és borzalma  kiváltotta a világ  népeinek felháborodását és ellenszenvét a szocialistának álcázott, kommunista-bolsevik elmélettel, illetve gyakorlati  megvalósításával szemben.

Az egész világ említése nem tévedés vagy tájékozatlanság részemről,  mert  kizárólag a homo sapiensekre jellemzőkre gondoltam, kizárva az  alulképzett, elfogult, „szemellenzős”  vagy ortodox személyeket,

Bizonyítékul megemlítek  néhány konkrét példát:

-Felbomlott és meghasonlott (többek között) a nyugati világ két legerősebb (francia és olasz) kommunista pártja, a szocialista táboron belül  forradalmi jellegű, szimpátia megmozdulások  robbantak ki Kijevben, Leningrádban,  Rigában,  Taskentben, Tallinnban, Kolozsváron, Varsóban,  Lipcsében,  Kassán és sok más városban;

-Tüntetések tömege zajlott le a szabad világ országaiban, az ENSZ napirendjén pedig éveken át  téma volt a magyar ügy;

-A Szovjetunióban is zavargások sokasága robbant ki, a belügyi szervek gyors intézkedésére ezreket – tízezreket  internáltak,  és igyekeztek minden nyomot eltüntetni, de mégis sikerült néhány közvetlen vagy közvetett bizonyíték átmentése.

-Grúziában,  Zviad Gamszahurdija (a grúzok Petőfije) vezetésével tömegek vonultak Tbiliszi főterére és a következő manifesztumot jelentették meg (rövidített kivonat).

GEORGIAIAK!( GRÚZOK!)

„Meddig kell még fejet hajtanunk a barbár kommunisták kardja alatt?  Ma, amikor az egész értelmes emberiséget felháborítják Moszkva  rettenetes gaztettei, ideje összefognunk egyetlen zászló alatt. Nézzetek csak körül.  Az egész világ forrong. A Kreml hóhérjai a leszámolásra készülnek.  Tbiliszi, Poznan, Budapest ártatlan lakosságának általuk kiontott vére igazságszolgáltatást követel!

Baráti üdvözlet a hősi magyar népnek!   Legyen a magyarok hősiessége példa  minden elnyomott nemzet számára.

El a kezekkel Magyarországtól! Le a népeink vérétől vöröslő kezű megszállókkal. és felfegyverzett ordas falkájukkal!”

2/ Egy grúz költő, Szilován Narimanidze költő, a hazánkban szolgáló  grúz katonákhoz írt     verséből megtudhatjuk azt is, hogy az itt szolgáló   grúz  katonák között is sokan voltak, akik életüket áldozták forradalmunkért:

„Testvéreim, ma hősnek nevezhetlek benneteket/ Méltóságotok égig emeltétek. / Ti voltatok akik, a szabadságra esküt tettetek / A büszke magyar sasokkal / Hátatok  mögött harsogott a parancs / Miért nem lőttök!? / Dobbant a szívetek és azt sugallta, / Még ha  lenyugszik is  életünk napja / Grúz akkor sem lőhet magyarra!

Zviad Gamszahurdia úgy halt meg, mint Petőfi,- a szovjet névre átkeresztelt orosz betolakodók elleni harcban,- Grozníjban.   Dudajev csecsen elnök kísérte utolsó útjára, de alattomos módon őt is tőrbe csalták,  mint Maléter Pált  vagy  Nagy Imrét.

Alekszandr Gujdini  szovjet egyetemi tanár döbbenetes tárgyi tudásra utaló versben foglalta össze ’56-os forradalmunk történetét.  Hat év kényszermunkára ítélték négy versszakos művéért:     PETŐFI BOSSZÚÉRT KIÁLT!

Másodszor is meggyilkoltátok.

rommá lőttétek otthonát,

ti túlerőben  dicsőséges,

s nők ellen vitéz katonák.

….

Szovjet katonák, három kellett

egy magyarra belőletek,

és kisfiúkra háztetőkön,

tankok mélyéből lőttetek.

….

Nagy Imrét orvul elfogtátok,

szószegés minden szavatok,

amit Dudásnak, Maléternek,

meg a többieknek adtatok.

….

Kétszer öltétek meg Petőfit,

pöffeszkedhettek győztesek!

Az orosz nép tán szétszakítja

a hálót amit szőttetek,

és számon kéri majd Petőfi

mindkét halálát tőletek!

……………………………………………………

Kivonat  Karlo Kaladze  költő,  SANDOR PETEPHI-hez írt  költeményéből:  Verseid lobognak zászlainkon /Rajtuk vérrel írt  soraid olvasom,/  Csak az időt kérem, öreg koromra  /  Ne vegye el erőm, hogy ellenséged  vágjam darabokra. /  Magyarország – a Te földed-  az én hazám is, / / Fáklyaként világít  szemfedőd, / Nem méltó hozzád a nyughely, nem alhatsz,/  Ébredj Sándorom, itt a Te időd!

( MEGJEGYZÉS: A grúz költők verseiből kiemelt idézetek Babirák Hajnalka  „Magyar-Georgiai irodalmi kapcsolatok” c. művéből lettek átvéve.)

Folytathatnám  tovább közismert  spanyol, olasz,  finn, német, angol  és más nemzetiségű költők, politikusok és  művészek  verseivel vagy nyilatkozataival.  Felidézhetnénk  a forradalmárokhoz  csatlakozó francia riporter  halállal végződő  helytállását,  valamint mások  hősi tetteit, mert a dicsőséges napok  története még távolról sincs feltárva,  a levéltárak  kapuit  nehéz feltörni, a félelmet és a közönyt  még nehezebb feloldani.

Amikor az MVSZ-el karöltve,  a Justitia Bizottság  (mai nevén: Magyar Justitia Bizottság) tételesen  feldolgozta és összegezte  a szovjet agresszorok által hazánknak okozott veszteségeket   (amelyek  kb. 10 ezer milliárd  forintra tehetők), akkor  a 32 oldalas  okmányt   Sólyom László,  Gyurcsány Ferenc, Szili Katalin,  az Alkotmány Bíróság ,  a Legfelsőbb Bíróság és a parlamenti pártok elnökei  válaszra  sem  méltatták!

A Brüsszelben megtartott nemzetközi sajtókonferencián több  külföldi  (angol, francia, belga,  holland és magyar részről  Lovas István)  vett részt, mint  az azt megelőző  budapestin,  ahol   összesen  egy szerkesztőséget  érdekelt ez a  téma.

Gondoljuk meg: Magyarországot  agresszornak  minősítették az első és második világháborút  követő béketárgyalásokon,  területünket  megcsonkították és   jóvátétel megfizetésére köteleztek  bennünket,  akkor  miért  játszanak  strucc-madarasdit   magas beosztású hivatali méltóságaink,  pártvezetőink?   Miért kell szerénykednünk, hallgatnunk vagy kitől és mitől kell félnünk? Hányféle  agresszió létezik a nemzetközi jogban?

A  szovjetek  ’56-ban  agresszoroknak minősültek,   Jelcin elnök  1992-ben személyesen követte meg a magyar népet  parlamentünkben,  és kijelentette, hogy  az ’56-os agressziójuk  a Szovjetunió legszégyenletesebb  (soha le nem mosható)  bűne volt!

A  második világháború után még a  szlovákoknak is jutott   a  magyarokra  kiszabott  jóvátételből,  holott  történelmi tény, hogy  Szlovákia  két éven belül két agressziót követett el, 1939-ben  Lengyelország ellen,  1941-ben a Szovjetunió ellen,  ugyanakkor Horthy 1939-ben elutasította  a németek és a szlovákok kérését, hogy a  lengyelek elleni felvonulásukhoz magyar területeket vegyenek igénybe, 1941-ben pedig  a szlovák csapatok  50-60 km.-es mélységben masíroztak  szovjet területen,  mikor  Magyarország  vis maior helyzetben,  utolsó államként  csatlakozott  a németekhez.

Mélyen Tisztelt  Hallgatóság!

Ünnepelünk és emlékezünk. Büszkék vagyunk hőseinkre, mártírjainkra, tetteikre, de el kell ítélnünk a hazaárulókat, a kollaboránsokat, a hazugokat és az ügyeskedőket!

Nem hallgathatjuk el, hogy büntetlenül most is itt vannak köztünk, többségük magas pozíciókban,- dúsgazdagon „tengeti” az életét.

A hazugság már-már  a hatalom,  a vagyon és a hírnév megszerzésének és megtartásának  legfőbb eszközévé  vált!  Semmilyen  befektetést, tanulást vagy munkavégzést nem igényel.

A magyarság történelmének legvéresebb kezű despotája, hazaárulója  (Kádár) is hazugsággal kezdte- büntetlenséget ígért a forradalmároknak,  külön  kiemelve  Nagy Imrét  és társait, majd Haynaut is  „lekörözte” az évekig tartó megtorlás időszakában.

Ünnepünk méltóságát nem bonthatom meg azzal, hogy felsoroljam a többi uborkafára felkapaszkodott szépszámú hazugokat, csalókat, tolvajokat, az egészségügy tönkretevőit, a  közlekedés leépítőit, a nemzeti vagyon elherdálóit, eladósodásunk  előidézőit, mert ellentétbe kerülnék  a miniszterelnök tegnap esti nyilatkozatával, amely  felért egy újabb öszödi böszmeséggel: hazugságokkal, ígérgetésekkel, együtt nevetésre és sírásra buzdító jövendő kép felvázolásával.

Erről csupán annyit, hogy az áldozat soha nem nevet és nem sír együtt hóhérjával, a milliárdosok sem sírnak együtt a kisemmizettekkel, a munkanélküliekkel vagy a hajléktalanokkal.

Bajnaiék még most is a jövőre tervezek, nem veszik észre, hogy a visszaszámlálás megkezdődött, a hazugok lelepleződtek. Nélkülük is boldogulni fogunk!  Sőt!!!

Számomra most már csak az maradt hátra, hogy megköszönjem szíves figyelmüket, meghívásukat  és  boldogabb,  gondtalanabb  jövőt kívánjak Nagyatád, valamint hazánk minden polgárának.

(Közreadta: Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke

Nemzeti InternetFigyelő