Attica visszaüt – Katonai berendezések "stresszálló" tesztje Texasban

Három hét telt el azóta, hogy az elisiai hadsereg megtámadta a szomszédos Attica államot, az Egyesült Államok szövetségesét. Washington azonnal csapatokat küldött szövetségese megsegítésére, a nemzetközi határ visszaállítására, és több mint 50 mérföldet – mintegy 80 kilométert – nyomult előre. A két háborúskodó ország nevétől eltekintve az eseménysor akár valós is lehetne.

A londoni The Economist a képzelt konfliktusról szóló helyszíni beszámolóját azzal folytatta, hogy a feladat nem volt könnyű: az amerikai katonáknak nem csupán a nehéz tereppel és a rendkívüli időjárási körülményekkel kellett megküzdeniük, hanem az atticai biztonsági erők oldalán fel kellett venniük a küzdelmet a radikális atticai Iszlám Kongresszussal, a transznacionális Iszlám Testvériség a Szent Háborúért nevű szervezettel, továbbá a Wolf Brigád ellenséges hackerjeivel, és még a térségben tevékenykedő közönséges bűnözőkkel is…

    A valósnak hangzó, bár kitalált szervezetekkel és erőkkel zajló „harci cselekmények” tényleges színhelye a nyugat-texasi Fort Blisstől az amerikai Új-Mexikó államban lévő White Sands rakétatámaszpontig terjedő térség volt. Mintegy 3800 katona és több ezer katonai, illetve polgári alkalmazott vett részt a tavaszi műveletben (Network Integration Evaluation, NIE).

    Ez volt a harmadik alkalom, hogy megrendezték az évente kétszer esedékes újfajta hadgyakorlatot, amelynek célja felmérni, hogyan működnének egy igazi konfliktus nehéz körülményei között az új térképészeti és kommunikációs rendszerek, mennyire bizonyulnának „stresszállónak”.

Hosszú átfutási idő

    A hatalmas kiterjedésű White Sands rakétabázis az 1940-es években jött létre, több mint 3000 négyzetmérföldön terül el Új-Mexikóban. A hadműveleti térség földi területét és légterét, valamint frekvenciáit a hadsereg ellenőrzi. Jelen van a haditengerészet és a légierő is (az előbbi egy olyan „hajóval”, amely a szárazföldön található, és kizárólag tesztelési célokat szolgál), valamint az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA, továbbá egy különleges filmes csoport is. Fort Bliss pedig az ország egyik legnagyobb katonai központja, amely számos magáncéget és kutatót vonz ebbe a körzetbe.

    David Miller, a hadsereg modernizálási parancsnokságának helyettes igazgatója elmagyarázta a sajtónak, hogy a katonai kommunikációs rendszerek bizonyos időszakokban akár évekkel is elmaradnak a kereskedelmi forgalomban megtalálható alkalmazásoktól. Ez meglepőnek tűnhet ahhoz képest, hogy például mind az internet, mint a GPS a Pentagon – az amerikai védelmi minisztérium – védő szárnyai alatt jött létre. Csakhogy amikor sor kerül a tényleges beszerzésekre, a szolgálatok gyakran beleütköznek az igencsak hosszú költségvetési átfutási időbe és a bizánci bonyolultságú szerződéskötési procedúrákba.

    A NIE mintegy erre reagál a hadsereg új, Agile nevű programjának keretében. Célja a magánszektor prototípusainak beszerzése a hadgyakorlathoz, hogy a tapasztalt veteránok és az újoncok egyaránt kipróbálhassák azokat működés közben. Ha egy adott rendszer nem múlja felül az előző változatot, vagy ha például egy új rádiótípust tönkretesz a sivatagi homok, a hadsereg felmondhatja a szerződést vagy az eszköz áttervezését igényelheti.

Az eszközök nem helyettesíthetik az emberi döntést

    A legutóbb tesztelt új rendszerek egyike a Nett Warrior nevű strapaálló okostelefon volt.

    Az eszköz korábbi változatát tavaly próbálták ki, de akkor kitűnt, hogy jóval nehezebb és drágább – továbbá nem is lényegesen jobb – azoknál, amelyek már rendelkezésre állnak. Adtak még egy évet a tökéletesítésére, és most bevált.

    Azok a rendszerek, amelyek helyt állnak a próbán, gyorsított ütemben fejleszthetők ki, illetve kezdhetik meg a gyártásukat. Ennek eredményeként a hadsereg hamarabb és ésszerűbben szerezhet be új eszközöket úgy, hogy kevesebb fajtát rendel, pénzt takarít meg, ugyanakkor hatékonyabban is működhet – bár önmagában a technológia nem sokat jelent.

    „Egyik ilyen elektronikus eszköz sem helyettesítheti az ember döntését vagy tapasztalatát. De jobb, ha a mai követelményeknek megfelelő intelligens eszközöket rendszeresítenek a fegyveres erők, mintha továbbra is öt évvel ezelőtti, butább rendszereket használnak” – mondta a brit hírmagazinnak Dan Pinnell ezredes, az első páncélos hadosztály második dandárjának parancsnoka, aki az Attica határainak visszaállítására indított amerikai offenzíva parancsnoka volt a hadgyakorlaton.

MTI – 2012. június 25.

Nemzeti InternetFigyelő