A behálózott első szabadon választott magyar országgyűlés

Volt ügynökök, titkos megbízottak, titkos munkatársak mint az új rend képviselői

1990. május 2-án  délelőtt 10 órakor a BM  III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége   III/III-as csoportfőnökségének – a belső reakciót és szabotázst elhárító politikai rendőrség  – volt vezetői elégedetten tekintettek végig az első szabadon választott magyar országgyűlés képviselőinek padsorain. Igyekezetük nem volt hiábavaló: a 386 megválasztott országgyűlési képviselő között ott volt az a hirtelenjében összeszámolt, legkevesebb 25   állambiztonsági hálózati személy, akiket oda küldtek vagy akik küldés nélkül is jól érezték a hallgatólagos támogatást, nem különben azok, akiknek már volt valamilyen kapcsolatuk a titkosszolgálatokkal, mégis morális gátlás nélkül, veszélyérzetüket némiképp elaltatva  tűntek fel  a másik oldalon valamely rendszerváltó párt színeiben.

A  Cég volt vezetői persze tudták, hogy a 25-ös létszám valószínűleg nem teljes, mert nem voltak  információik a katonai hírszerzés és elhárítás hálózatához tartozókról, sőt, valójában a III/I-es csoportfőnökség operatív és hálózati nyilvántartásáról sem, mert a hírszerzés, a III. Főcsoportfőnökség elitje  azt mindig  külön tartotta nyilván, mint ahogy a számítógépes nyilvántartásból, a mostanában üzemképessé tett mágnesszalagokról is lementette saját nyilvántartását a jogutód  Információs Hivatal 1990-ben , s a mai napig hozzáférhetetlenné tette a másolatot őrző winchestert, amely pedig hiteles, hisz a törzspéldányt is  ők  készítették a rendelkezésükre álló 5-ös kartonokból és a hálózati anyagokból.

 

1990 május 2: összeül az első szabadon választott magyar országgyűlés

    Semmilyen törvény, jogszabály nem állt útjában a titkosszolgálatok korábbi vagy a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal 1990. február 14-i megalakulása  után is  további  szolgálatokat vállaló volt hálózati  embereinek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs), a T. Ház átmenetileg sem állított semmilyen szűrőt, a pártok többsége pedig  előzetesen a képviselő jelöltek úri becsületszavára hagyatkozott, esetlegesen  moralizáló vagy etikai  közhelyeket tartalmazó nyilatkozat  kitöltésével is beérte arról, hogy a leendő képviselő nem volt  úgymond „ávós, karhatalmista vagy besúgó.”

Az aláírásoknak nem volt súlya, az érintettek nem alaptalanul bizakodtak múltjuk ellenőrizhetetlenségében,  s abban,  hogy nem lesz semmi bántódásuk. Kilencven évre akarta zárolni a február 14-ig keletkezett hálózati anyagokat és a tovább nem foglalkoztatott hivatásos állomány iratait – a volt karhatalmisták tevékenységére vonatkozó iratokkal együtt – egy törvényjavaslat, melyet Fodor  István, Király Zoltán és Pozsgay Imre nyújtott be az első szabadon választott országgyűlésnek. Emlékszem, amikor 1990-ben  a 13 tagú Nemzetbiztonsági Bizottságban fel akartuk fedni a négy  beépített hálózati személyt, („Havasi Zoltán” MDF,„Nagy László” MDF, „Palotás János” FKGP, és „Magyar Károly” KDNP.),  s egy nyilatkozatot készítettünk elő  arról, hogy soha semmi kapcsolatunk nem volt az állambiztonsági szervekkel, a bizottsági ülésen mindegyik jelen lévő  érintett szemrebbenés nélkül, némi vállrándítással  aláírta azt.

A Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja 1990 őszén a Parlament  előtt a Pesti Hírlapot olvassa. Balról: Kátay Zoltán, Demszky Gábor,  Szokolay Zoltán: „Havasi Zoltán” tmb. (kezében az újsággal) és Szarvas Béla: „Nagy László” tmb.

 A rendszerváltó történelmi pártok egyes vezetőiről nem tudta a közvélemény, hogy kellő számú ütőkártyával  kézben tartja őket  „A Cég”. Például: Pártay Tivadart, a Kisgazda Párt örökös elnökét, aki  már  1948-49 fordulóján, kihallgatását követően  informátori feladatokat vállalt az ÁVH helyettes vezetőjétől,  Szűcs Ernő ezredestől;  ennek ellenére letartóztatták és  Kistarcsára majd Recskre vitték, ahol 1952-ben  beszervezte az I/4 osztály „Budai”/”Buday”  fedőnéven, s 1956 november 25-én már az első  besúgó jelentését adta az új hatalomnak, majd  1965-ig a párt legbizalmasabb  tanácskozásairól, vezető köreiről és  kiút kereső terveiről tájékoztatta a politikai rendőrséget.   Keresztes Sándort, a KDNP első  elnökét  előbb 1957 szeptember 30-án  szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának  II/5-a alosztálya, majd  1974 július 24-én a III/III-1-a., az egyházi elhárítás; 1990-ben országgyűlési képviselő, az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság tagja, de szeptemberben   – megóvandó az esetleges itthoni  támadásoktól és nemzetközi  egyházi kapcsolatait hasznosítandó – gyorsan elküldik vatikáni nagykövetnek, akkreditálva a Máltai Lovagrendhez is; visszatérve  1994-98 között  azonban ismét ott van a parlamentben, előbb a KDNP  majd a független frakcióban, a külügyi bizottság  és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja.

Felkészületlenség, tájékozatlanság

Teljes felkészületlenség, tájékozatlanság 1990 tavaszán,  a bemondásra történt nyilatkozatokat nem ellenőrzi senki, a pártok vezetői nem tudnak, de nem is nagyon akarnak tudni  semmi biztosat képviselőik  állambiztonsági múltjáról,  nem szervezik meg  hiteles önvédelmüket,  a tények  dokumentálható feltárása érdekében apparátusaik  később  sem folytatnak levéltári kutatásokat; néhány,   a holdudvarukban mozgó történészre  időnként kurzus jelleggel támaszkodnak,  változó  aktuálpolitikai érdekeik szerint. 1990 májusától  már működik a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár, majd tárca nélküli miniszter, de  még a következő ciklusokban is könnyedén beszivárog egy-egy hálózati ember, sőt szigorúan titkos állományú tiszt is a parlamentbe, például: Tóth István („Faragó János” tmb.) MDF, Szolnok megye, III/III;  Szita Károly („Krakus Péter” tmb.)  FIDESZ, Somogy megye, III/II;  Boros Imre D-8–as  SZT-tiszt,  III/II-es fő operatív rendőr százados FKGP, MDF, független, az Orbán kormány minisztere, vagy  „Sziklay” informátor, FIDESZ-KDNP, a katonai elhárítástól.  Az MSZP sem hagyja, hogy egyedül tartsa a frontot  a szegedi irodalomtörténész  „Csanádi” tmb.,  a második ciklusra behozza  „Stefán” és „László Péter” tmb.-t is, s egy ezredest is az állományból, Lusztig Pétert Pécsről, aki fajsúlyos állambiztonsági tapasztalatokkal rendelkezik.

A homály a mai napig tart, jellemző, tavaly előtt egy pártelnök érdeklődött nálam, mondjam már meg végre – de 19 évre visszamenőleg -, hogy kinek  sáros a múltja az ő pártjában, annak frakciójában és  választmányában.  Tragikomikus példák sora: a  győztes rendszerváltó párt,  az MDF  titkárságán az első pillanattól  ott van az állambiztonság embere: előbb „Erdélyi Miklós”  tmb. a III/III-tól, ( korábban a rendőrség bűnügyi hálózatának besúgója ), majd a K-3054-es hírszerző felesége. Antall József miniszterelnök titkárságán a sajtó-és médiaügyeket intézi régi kedves ismerőse, a munka-pszichológus  „Kátai György”/”Kovács Jenő” tmb; a képviselők irodaházában, a ” Fehér Házban”  az MDF frakció sajtóirodáján  „Koroknai” III/III-as  tm. kap bizalmi állást. Amíg Antallt nem választják meg miniszterelnöknek hivatalosan  nem jár neki a biztonsági őrizet, de az MDF választmányának egyik tagja látszólag önként  vállalkozik, hogy „kormányőrként”  vigyáz rá, mindenhova elkíséri, a parlament folyosóján is árnyékként követi;  mint utólag rájöttem , ő, a köpcös, jól fésült, sűrű, fekete hajú, kerek arcú, halk szavú testőr volt a „Kovács János” fedőnevű ügynök, civilben nyolc általánost végzett kisiparos,  akit terhelő adatok alapján szervezett be 1981-ben a BRFK III/III osztálya az egykori  politikai elítéltek ellenőrzésére, s  a jelek szerint 1990 után is vállalta a további szolgálatokat. Magyaros slamposság, elnagyoltság, felszínesség.  Antall azt sem tudta például – környezete pedig nem világosította fel arról -, hogy az a magyarosított nevű külpolitikai újságíró, akinek kinevezéséhez áldását adja 1990-ben az egyik legfontosabb magyar hírközlő szerv élére, az „Zsigmondi” fedőnév alatt már 1970 októberétől a hírszerzés titkos munkatársa, akit 1978-ban átvett a III/II. „Zsigmondi” szép karriert fut be Antall halála után is, meghálálta a nemzeti oldal bizalmát: 2002-ben belépett az MSZP-be.

   1990 tavaszán a rendszerváltó politika átmenti és megtűri a volt állambiztonsági vezetés és hivatásos állomány 90 százalékát. Csak a legfelső vezetés távozik. De az is nagy megbecsüléssel. Az Antall-kormány több hónapig irodát tart fent Harangozó Szilveszter r. altábornagynak, volt állambiztonsági főcsoportfőnöknek, Aczél György bizalmas,  közvetlen referálójának és Rédei Miklós r. vezérőrnagynak, volt III/II-es csoportfőnöknek (kémelhárítás), hogy javaslatokat dolgozzanak ki a BM III. Főcsoportfőnökség felszámolására. Ők pedig kidolgozták a békés átmentés módszertanát és  menetrendjét. Jól tudták, hogy a titkosszolgálatoknak minden rendszerben az információs monopólium és a mindenütt jelen lévő ügynökhálózat ad igazi  hatalmat. (Emlékeztetőül: 1945-ben Péter Gábor visszakéri a szovjetektől Ujszászy István vezérőrnagyot,  Horthy első számú nemzetbiztonsági tábornokát, a 2. vkf. osztály és az Államvédelmi Központ vezetőjét, s  a börtönben leíratja vele – szinte tankönyvszerűen  – a  védelmi  szolgálat (hírszerzés, elhárítás) felépítését, módszereit, az információ szerzés, s a hálózat működtetésének szabályait, gyakorlatát. A Horthy korszak politikai rendőrségének szakemberei közül még 1969-ben is 46-an dolgoztak a III/II-nél, 38-an a III/III-nál, 17-en a katonai elhárításnál, a III/IV-nél  és 16-an a BM Gyorskocsi utcai Vizsgálati Osztályán.)

 

Harangozó Szilveszter  altábornagy, volt állambiztonsági főcsoportfőnök, belügyminiszter-helyettes (1985-89)  és Ilkei Csaba a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén 1990-ben.

 

Rédei Miklós vezérőrnagy, kémelhárítási csoportfőnök (1977-1988)

 

Tovább szolgálók, eltüntetett iratok

   Az Antall által nyugdíjból visszahívott Boross Péter 1990 májusától júliusig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkár, júliustól decemberig pedig tárca nélküli miniszter. Októberben óvatos átszervezést hajt végre az akkor kb.  2500-as létszámú NBH-nál és a  600 fős Információs Hivatalnál. Az NBH állományából távozik  48 volt III/II-es (a kémelhárítási igazgató is, volt  párttitkár) és  40 volt III/III-as tiszt, főtiszt; a volt függetlenített régi pártfunkcionáriusok eltávolítása koalíciós kérés volt. Az 1990 előtti szt-tisztek többsége  – mintegy  600 fő -, a III/II-nél szolgált,  létszámuk októberre az NBH-nál 145 főre olvadt.

Boross Péter a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter 1990-ben.

   Információs hatalom és ügynökhálózat – ez a titkosszolgálatok kenyere. Ez teszi lehetővé, hogy ne csak végrehajtói legyenek a politikának, hanem befolyásolói és a háttérben urai is. Mivel a történelemben uralkodókra, politikusokra és pártokra is gyűjtöttek adatokat, információkat, a nyilvános  hatalom folytonosan fél a háttér hatalomtól. A befolyásolással hivatásszerűen foglalkozó szervezett és fegyelmezett titkosszolgálatiak hamar és könnyen kiismerik a  „civil bagázs”-t: a locsogó-fecsegő, rendetlen,  hanyag, széthúzó, veszekedő , félrelépő politikusokat, s kellő szakmai fölénnyel és derűvel megvezetik és kijátsszák őket, olyan zsákutcába viszik a manipuláció, a dezinformáció, a lejáratás, a bomlasztás,  az elszigetelés, a kiszorítás, stb. eszközeivel, amiből az esetek többségében nincs szabadulás. (Az nem volt véletlen, hogy a párt-és állami vezetők a III. Főcsoportfőnökségre (ezen belül is elsősorban a hírszerzéshez) dugták be gyerekeiket, lásd az Apró, Biszku, Brutyó, Cseterki, Gyuricza, Korom és Várkonyi családok csemetéit, Péter János és Rónai Sándor gyermekét. Volt olyan káder papa, aki lányát a hírszerzésnél helyezte el, fiát a kémelhárításnál, feleségét pedig a külügyben)

Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP KB titkára

    Amikor 1990. január 18-án Horváth István belügyminiszter parancsára jogutód nélkül megszűnik a III/III, s szerveződik a III/II helyett az új kémelhárítás:  a február 14-én megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal, annak emberei Nagy Lajos ezredes vezetésével nemcsak a III/II-ből vesznek át hálózati személyeket, hanem a III/III-ból is azokat, akik vállalják a további szolgálatot. (A III/III-asok közül egyébként szemezget a katonai hírszerzés és a bűnügyi hálózat is.)  Az NBH válogat a BM Roosevelt téri székházának pincéjében, az egykori banktrezorban február 2 és 12, majd április 4 és május 15 között, s közben magához véve eltüntet 17-18 ezer kartont, adatlapot az operatív és hálózati nyilvántartóból, melyekkel a mai napig nem tud elszámolni. Nagy Lajos  III/I-es ezredes, az NBH  alkalmatlan és igen kártékony első főigazgatója (1990 február – 1990 október) előbb  2002-ben, majd  2007-ben két  televíziós interjúban is   bevallja a jól sejtett tényt: igen, egyes fontos hálózati személyek esetében igyekeztek eltüntetni a rájuk vonatkozó  kompromittáló dokumentumokat. Hiánytalanul megmaradt viszont az 1200 SZT-tiszt anyaga  a BM külügyi osztályán, továbbá  a III/I kartonos és – mint már említettem – a volt Lumumba utcai bázis  központi  számítógépéről lemásolt, elvitt nyilvántartása. Mikrofilmre is vitték a kartonos nyilvántartást a Bűnügyi Technikai Intézetben. (1990 őszén hallottam azt a később meg nem erősített hírt,  hogy előkerült egy viaszlemez is, amelyen egy hang folyamatosan olvassa a hálózati neveket.)

Nagy Lajos ezredes, a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója

   1989 decemberében az állambiztonság vezetői már jól látják az új pártok meghatározó politikusait,  vannak hazai és  nemzetközi információik arról: kik lehetnek az ország leendő vezetői a legfontosabb közjogi posztokon. Ennek tulajdonítják egyesek annak a rejtélyes folyamatnak a megindulását, melynek nyomán fontos dossziékból kritikus oldalakat emelnek ki selejtezés címén és megsemmisítik azokat. Semmi sem indokolja ezt a múlt valós megismerése elleni, a  történettudomány és a levéltárak  alapvető érdekeit  negligáló   drasztikus lépést, hacsak nem  a tények meghamisításának politikai szándéka.

                                             Aczél György fogdaügynök

  Az egyik feltűnő beavatkozás 1989 december 18 és 22 között történik Bibó István, Göncz Árpád és társaik  1957-58-i büntető eljárási  és bírósági peres  anyagait őrző tucatnyi dossziéban. A csonkítás Bibót és Gönczöt egyaránt érinti. Eltűnik a leendő köztársasági elnök 3.1.9. V-150.003/2-c jelű vizsgálati dossziéjának záró lapja (400. old.), a 3.1.9.V-150.003 /5 jelű dossziéból csaknem 100 oldal, köztük záró lapok, összefoglaló jelentés, figyelési jelentések, őrizetbe vételi javaslat, térkép, fényképek, fotókópiák, nyilvántartási határozat, feljegyzések, kérdőjegyek, stb.

Irat kiemelés Göncz Árpád egyik dossziéjából 1989 december 18-án

Iratok kiemelése Göncz Árpád másik dossziéjából 1989 december 22-én

Az utóbbiak különösen érdekesek voltak, mert sok mindenről árulkodtak volna, ha véletlenül megmaradnak, ha bent felejtették volna őket a dossziékban.  A kérdőjegyeken, szolgálati jegyeken a belügyi szervek – szigorú belső szabályok betartásával – az operatív és hálózati nyilvántartásból „priorálhattak”, azaz ellenőrizhették, hogy egy-egy személynek van-e kartonja a nyilvántartásban, illetve, hogy az priusz tárgyát képezhette-e.  A karton alapján  lehetett eljutni az illető   dossziéjához. Némi kitérővel egy példa.

Egy ilyen  priorálást kérő szolgálati jegyből tudjuk, hogy a BM  X. osztálya, az operatív nyilvántartó 1954 június 15-i  „Szigorúan titkos – H” válasza szerint Aczél György a BM Büntetés végrehajtás Operatív Osztályának hálózati ügynöke – tehát fogdaügynöke – volt. (ÁBTL. 3.1.9. V-142696)

 

Aczél György, a BM BV  hálózati ügynöke

  [Aczél (Appel)  György, 1917. aug. 31. Weimann Aranka. Alkalmi munkás, 1932-ben belép a Somér cionista ifjúsági mozgalomba, 1935-től az illegális KP tagja, vándorszínész, majd  egy szociáldemokrata színjátszó csoporttal lép fel. 1945-ben az MKP propaganda osztályának munkatársa, 1945 nyarától V. kerületi propagandista, 1946 szeptemberében a párt Zemplén megyei titkára, 1948 májusától Baranyai megyei titkár. 1949 július  6-án az ÁVH letartóztatta. 1950 március 22-én a Budapesti  Törvényszék   népellenes bűntett, folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntette és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny  részvétel  bűntette miatt 15 évi fegyházra, 10 évi hivatalvesztésre, politikai jogai gyakorlásának 10 évre való felfüggesztésére és egész vagyonának elkobzására ítélte. Fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság 1950 május 13-án az ítéletet jóváhagyta, ám a népellenes bűntett vádja alól felmentette. 1954 július 29-én szabadult. 1956. május 11-én a legfőbb ügyész közli vele, hogy perújítási eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az összes vádpont alól jogerősen  felmentette, ezért büntetlen előéletűnek tekintendő. 1956-tól az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1957-67 között művelődésügyi miniszterhelyettes, illetve annak első helyettese, , 1967-74 és 1982-85 között a Központi Bizottság titkára, 1970-től 1988-ig a Politikai Bizottság tagja, 1974 és 1982 között miniszterelnök-helyettes, 1985-től országgyűlési képviselő.]

Az Aczél György  priorálását kérő Szolgálati jegy 1954-ben  „Szigorúan titkos H” minősítésű volt, ami az ÁVH 1952 január 2-án kiadott Titkos Ügyviteli Szabályzata szerint a titkosság legmagasabb fokát jelentette, mely kategóriába a legbizalmasabb iratok tartoztak, s a címzetten kívül más nem bonthatta fel az ilyen küldeményt. A BM Büntetés végrehajtás Operatív Osztályának belső elhárítási hálózatában elvállalt ügynöki szerepét tán az a mondata magyarázhatja, mely egy  1954-ben, a börtönben  saját kezével írt kérelmében olvasható: „A börtönben, ahol ellenség és árulók közé voltam zárva, még jobban megtanultam szeretni a pártot és gyűlölni az ellenséget.” (ÁBTL. 3.1.9.V-142696).

 Aczél  György 1956-ban sem tagadta meg önmagát. Berecz Béla,  előbb honvéd (1951)-, majd rendőr vezérőrnagy (1953) feljegyzéseiben azt írja 1956 októberének és novemberének eseményeiről, hogy ő látta el fegyverekkel az ávéhásokat és a „partizán elvtársakat”, akiket Aczél György vitt oda hozzá. „… mindenki annyi fegyvert kapott, amennyit kért, sok idő nem volt a gondolkodásra. Így láttam el igen sok elvtársat Aczél György elvtárs révén, aki odahozta őket…nagyon sok partizánt öltöztettünk fel rendőr egyenruhába.” (ÁBTL. 3.1.9. V-150393/9)

Berecz Béla :  ’56-ban  Aczél hozta  hozzám a partizánokat  fegyverért

 Aczél levéltári anyagában  – zömmel az ÁBTL. 3.1.9. V-142696/1 jelzetű dossziéban – 1958-ban nyilvántartásból törlés, 1959-ben kiemelés történt megsemmisítés céljából.

A mágnesszalagok menthetetlenül lelepleznek

   Ha nem sikerült volna 2009 november 5 és 23 között  adatvesztés és manipuláció nélkül sikeresen beolvasni és lementeni  –   a rossz tárolás miatt összetapadt, de finom  hőkezeléssel biztonságosan olvashatóvá tett – mágnesszalagokat, akkor is megdőlt volna az a nagy igyekezettel terjesztett legenda, miszerint az iratok  többsége 1989 december második felében (Duna-gate) és  1990 január elején  megsemmisült, más részüket hamisították, a maradékból pedig a múlt megismerhetetlen, tehát reménytelen az ügynök ügyeket felderíteni, felesleges velük foglalkozni. Több példa is azt bizonyította, hogy eredményt  hozhat  – teljes bizonyossággal vagy nagy valószínűséggel –  a megmaradt kartonos operatív és hálózati nyilvántartás anyagának keresztellenőrzése, azaz egybevetése a kiegészítő vagy ráutaló okmányokkal, így a BM volt  személyzeti főosztályának és külügyi osztályának  zárt irattári anyagával, továbbá a  a pénzügyi osztályon fellelhető bizonyítékokkal (fizetési listák, elszámolások, jutalmak); a bíróság előtt hatásos lehet  az egykori beszervező és kapcsolattartó tiszt vallomása, kiegészítve a vonalvezető tisztével, aki ellenőrizte a hálózati személy és a kapcsolattartó tiszt viszonyát. Senki sem vette a fáradságot, hogy jelentések tartalomelemzésével állapítsa meg a szerzőt, amikor az szükséges. A Független Kisgazda Párt egyik  frekventált történelmi vezetőjéről nem maradt fenn  sem beszervezési, sem munkadosszié, s nincs 6-os kartonja sem. Mégis a meglévő jelentéseiből tartalomelemzéssel (életútja, politikusi pályája eseményeinek és a jelentésíró által említett tények, körülmények összefüggéseinek feltárása) tökéletesen azonosítható. Tartalomelemzésre persze nem vállalkoztak az átvilágító bírák, s mai ítélkező kollégáik sem töltik ezzel az időt, sablonos és mechanikus  maradt a rossz átvilágítási törvény itt ragadt gyakorlata: ha az érintettséget igazoló négy bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, jelentések, pénzügyi dokumentumok) közül nincs meg legalább kettő, akkor a hálózati személy érintetlenségét megállapítva általában  felmentik őt a beszervezettség gyanúja alól. (Kivétel: saját beismerése vagy a beszervező-, kapcsolattartó- és vonalvezető tiszt érintettséget bizonyító vallomása.)

   A BM 1974-től  számítógépre vitt  állambiztonsági adatai 18 + 1 mágnesszalagon az Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR)  részei, illetve alrendszerei voltak. A most beolvasható és kinyomtatható állapotba hozott, korábban 2060-ig titkosított szalagokközül 18 a Nemzetbiztonsági Hivatalban található, rajta a következőkkel:

– „G” jelű adatbázis: operatív nyilvántartás a célszemélyekről;

– „H” jelű adatbázis: hálózati nyilvántartás személyekről (ügynök, tmb., tm.);

– „K” jelű adatbázis: az egykori III/II-es csoportfőnökség központi kémelhárítási adattára;

– „J” jelű adattár: az előzetes nyomozásokról;

– „U” jelű adattár a bizalmas nyomozásokról;

A 19. szalag az Információs Hivatalban található:

– „I” jelű adatbázis: a volt III/I csoportfőnökség, a hírszerzés hazai és nemzetközi hálózata.

 Mindezek teljesebb iratanyagot feltételeznek, mint amennyi papíron megmaradt, s melynek kb. 92-93 százalékát adták át eddig  az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának.

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltára

   A mágnesszalagok anyagának megismerése, kinyomtatása alkalmas lesz  legalább két babona felszámolására is. Az első: annak bebizonyosodása, hogy  a beszervezettséget igazoló 6-os hálózati nyilvántartó kartonokat nem hamisították, eddig még egyetlen ilyet nem találtak. A beszervező, a kapcsolattartó és a vonalvezető tiszt aláírásával ellátott okmány 8 kontroll ponton ment át, míg eljutott a  kartonos nyilvántartóba majd 1974 -től felkerült a számítógépközpont mágnesszalagjára.  Az adatbázisok a fedőneveket és a valós neveket is tartalmazzák, alkalmasak  a teljes azonosításra. A második: ha valaki nem adott sem  írásos, sem szóbeli  jelentést, azt hamar kizárták a hálózatból. Ám ha valaki ragaszkodott a szóbeli jelentéshez, úgy azt lejegyezték vagy magnóra rögzítették, legépelték és aláíratták vele, így lett szóbeli  információjából mégiscsak írásos jelentés. (Az utóbbit azok kedvéért, akik úgymond soha egy betűt nem vetettek papírra…) A megsemmisített, eltüntetett dokumentumok tartalma a lementett adatbázisokból feltárható.

„Szakértő” és Németh Miklós listája

   És most ugorjunk vissza 1990-be az ügynöklistákhoz. Amikor 1990 január 5-én Németh Miklós miniszterelnök elhatárolódik a III/III-nál történtektől (Duna-gate, az ellenzéki vezetők további figyelése, lehallgatása), a III/III hivatalos állományából többen ” fellázadnak”, mondván: „…ne a mi bőrünkre moralizáljanak az általunk tartott sáros ellenzéki politikusok”, s nyilvánosságra akarnak hozni 6 oldalon kb. 200 nevet, csupa exponált új politikus és pártvezető érintettségével. Pallagi Ferenc  főcsoportfőnök ezt nem engedte, kért 5 napot  beosztottaitól azzal, hogy ha nem tudja megvédeni őket, akkor nyilvánosságra hozhatják a listát. Nem tudta, s tartotta a szavát: január 10-én lemondott,  akárcsak Horváth József III/III-as csoportfőnök január 17-én. Január 18-ánHorváth István belügyminiszter jogutód nélkül feloszlatta a III/III-at, majd 23-án ő is távozott a miniszteri székből. Pallagi elégedetlen tisztjeinek listája mégsem akkor, hanem csak  2005-ben került fel az internetre „Szakértő” aláírással ;  219 nevet tartalmaz, nem is egészen alaptalanul, mert szinte minden névhez tartozik valamilyen anyag az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, legfeljebb (még) nem annyi, amennyit a rossz átvilágítási törvény nyomán kialakult bírói gyakorlat ma megkíván a „hálózati személy” érintettségének megállapításához.

Pallagi Ferenc  vezérőrnagy, a rendszerváltás előtti utolsó állambiztonsági főcsoportfőnök

Horváth József vezérőrnagy, a  III/III csoportfőnöke,  és Ilkei Csaba a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén 1990-ben

   1990  márciusában Gál Zoltán megbízott belügyminiszter letesz egy listát Németh Miklós miniszterelnök asztalára a kormányváltással kapcsolatos iratok közé. (Az összeállított  anyagot   Csikós József  ezredes,  a BM Adatfeldolgozó Szolgálatának vezetője és Nagy Lajos ezredes, volt III/I-es hírszerző, az NBH főigazgatója kontrollálta.) Németh Miklós a listát  május első napjaiban átadja Antall József leendő miniszterelnöknek, majd Göncz Árpád köztársasági elnökké választása után kér Antalltól egy másolatot, mert neki nem maradt példánya, s azzal megkeresi Gönczöt. Antall  nyomban beavatja Horváth Balázst, de Borosstállítólag csak október első napjaiban. Göncz tájékoztatja Tölgyessy Pétert, az SZDSZ frakcióvezetőjét és Demszky Gábort, a Nemzetbiztonsági Bizottság  első elnökét.

Németh Miklós iratokat ad át Antall Józsefnek 1990 májusában

 Ez a lista nem teljesen azonos a   „Szakértő” által összeállítottal. Emlékezetem szerint kb. 120-130 nevet tartalmazott: politikusok, pártvezetők, képviselők, egyházi méltóságok, újságírók, írók, művészek, tudósok. (Egyesek, akik nem látták a listát, 300-400 névről beszélnek.) Az aláírás nélküli összeállításról különböző kigyűjtések készültek, így például az első szabadon választott országgyűlésben helyet foglalókról. Az utóbbin 25 név vonatkozott a képviselőkre, ám közülük 5 nem volt képviselő, hanem a pártok vezetőségéhez tartozó személy.

 De más baj is volt az ad hoc jelleggel, hiányosan és pontatlanul összeválogatott nevekkel. Az eredeti III/III-asokat nem tudták  már leválasztani a kémelhárítás  új  adatbázisából, így egyfelől szándékuk ellenére nemcsak III/III-asokat  tüntettek fel, másfelől többeket is kihagytak közülük, noha szemmel láthatóan ott ültek a fényes padsorokban, például az MDF-nél: „Recski” informátor,„Doki” tmb., „Dunai András”/”Kovács István” informátor, „Kaposvári László” tmb., „Tokai” informátor, „Fodor Attila” tmb.; az FKGP-nél: „Róka”/”Rába” tmb., „Harcos” ügynök, „Nádasdy” ügynök; az SZDSZ-nél: „Kenderesi István” tm., „Ózdi István” ügynök; a KDNP-nél: „Tatár” tmb. Mivel a lista összeállítói  (akiknek felülről azért  súgtak néhány nevet, tehát konkrét kiindulási pontra dolgoztak) az 56 ezer hálózati személy valós neve és fedőneve között több azonost is találtak, aminek következtében  vagy rosszul tippelték meg a keresett releváns személyt, vagy többet is feltüntettek,  vagy  a valós név után nem az oda vonatkozó személyi adatok következtek (születési  hely, idő, anyja neve), hanem azokat összekeverték egy másik azonos nevű hálózati  személy adataival.(Az utóbbira tán a legjobb példa az, amikor az MDF választmányi tagjának a kaposvári  L. Józsefnek a neve után  egy azonos nevű pécsi  „T”-lakás gazda személyi azonosítói következnek.)

   Térjünk vissza a kezdethez: 1990 május 2-án  ünnepélyesen összeül az első szabadon választott magyar országgyűlés. Még minden a látszatok világa. Még nem kezdődtek el a végeláthatatlan, terméketlen és igazi megoldást nem hozó viták arról, hogy  kell-e átvilágítás a képviselők között vagy nem,  az jogi vagy  csak morális legyen; ha jogi, akkor  csak a III/III-asokat (politikai rendőrség) világítsák át vagy a III/I-eseket (hírszerzés) és a III/II-eseket (kémelhárítás) is, sőt a teljes  III-as főcsoportfőnökséget, amihez hozzátartozott a katonai elhárítás (III/IV) és az operatív technika is (III/V), mások ezt is tovább bővítették  a büntetés végrehajtás belső elhárításával, a fogda ügynök hálózattal, és a  honvéd vezérkarhoz tartozó katonai hírszerzéssel ; s még arról sem kezdődött meg a vita, melyről később hónapokig ment a szócséplés, hogy a III/III-asok közül kiket világítsanak át: csak a képviselőket, vagy minden  „esküre kötelezett” közéleti szereplőt, de akkor ki a közszereplő, mi  annak a jogilag meghatározható fogalma, s hol húzható meg az érintett személyek köre, stb.  Szóval még semmi sem kezdődött el, még mindenki szép volt, okos, nagyreményű, s minden gyanú felett álló.

Göncz Árpád köztársasági elnök első felszólalása 1990-ben

  „Hálózati tagok kilépni!”

   Ebben az állapotban nyissuk ki az állambiztonsági operatív és hálózati nyilvántartót, mint képzeletbeli  osztály naplót, s játékosan vezényeljünk: „Osztály sorakozó! Vigyázz! Hálózati tagok kilépni!”  S ha csak (!) a hálózati nyilvántartást nézzük, ( s még nem tudjuk, hogy a képviselő a névsorban szereplésen kívül jelentéseivel szerzett-e  külön érdemeket is) akkor  frakciónként a következőket látjuk, – persze nem 1990-ben, hanem ma, több évi kutató munka eredményeképp:

(A  rövidítések: inf.: informátor; ügyn.: ügynök; tmb.: titkos megbízott; tm.: titkos munkatárs. Zárójelben a beszervezés éve és a beszervező szerv.)

   Magyar Demokrata Fórum:

1., „Kaposvári László” tmb. (1960. BM. II/5-f.)

2., „Fodor Attila” tmb. (1966. III/III. Csongrád m.)

3., „Nagy László” tmb. (1980. III/III. Nógrád m.)

4., „Recski” inf. (1957. BM. Pol. Nyom. Főoszt.)

5., „Doki’ tmb. (1977. BM. III/II-2-a.)

6., „Havasi Zoltán” tmb. (1984. III/III. Tolna m.)

7., „Dunai András”/”Kovács István” inf. (1966. III/III. Veszprém m.)

8., „Evezős” ügyn. (1951. ÁVH. I/2-a.)

9., „Raszkolnyikov” inf. (1957. BM. Pol. Nyom. Főszt.)

10., „Kocsis Lajos” tmb. (1980. III/III. Csongrád m.)

11., „Tokai” inf. 1958. Pol. Nyom.Főoszt. Hajdú-Bihar m.)

   Független Kisgazda Párt:

 

1., „Virág Benedek” tmb. (1960. Pol. Nyom. Főoszt. Komárom m.)

2., ” Róka”/”Rába” tmb. (1957. BM. II/5-a.)

3., „Harcos” ügyn. (1951. ÁVH. Veszprém m.)

4., „Palotás János” tm. (1971. BRFK. Bü. Oszt.)

5., „Nádasdy” ügyn. (1989. III/III. Baranya m.)

6., „Szatmári” ügyn. (1957. Pol. Nyom. Főoszt. BRFK.)

   Kereszténydemokrata Néppárt:

1., „Magyar Károly” tmb. (1957. BM. II/5-a.)

2., „Tatár” tmb. (1972. BM. III/III.)

   Szabad Demokraták Szövetsége:

1., „György Péter” tmb. (1985. III/III. Heves m.)

2., „Seres” tmb. (1986. BM. III/III.)

3., „Kenderesi István” tm. (1957. BM. II/5-d.)

4., „Ózdi István” ügyn. (1958. BM. II/5-f.)

Megjegyzés:

D. I.-t  az Ábrányi Aurél – Struzziero Adalberto – Atkáry Arisztid kémperben (1955-1956)  a BM. I. főosztálya  beszervezte ügynöknek. (ÁBTL. 3.1.9. V-140799)  Ügynök  szerepét  1993-ban egy hetilapban  „bizonyos értelemben” elismerte. (Lezáratlan kutatás.)

  Magyar Szocialista Párt:

1., „Csanádi” tmb. (1979. III/III. Csongrád m.)

   A FIDESZ frakcióban megjelölt személyek közül azonosításra alkalmast az ÁBTL jelenleg elérhető iratai alapján nem találtam.

  Antall József kormánya:

1., „Régant” tm. (1968. BM. III/I-1-a.)

2., „Doki” tmb. (1977. BM. III/II-2-a.)

3., „Dunai András”/”Kovács István” inf. (1966. III/III. Veszprém m.)

4., „Kocsis Lajos” tmb. (1980. III/III. Csongrád m.)

 A  pártjukat, választóikat, a közvéleményt hidegvérrel, arcátlanul becsapók a következő fontosabb posztokat foglalták el:

– Az országgyűlés korelnöke;

– Az országgyűlés két alelnöke;

– Egy frakcióvezető;

– Egy bizottsági elnök;

– Az Interparlamentáris Unió elnöke;

– Két miniszter;

– Két államtitkár;

– Egy nagykövet;

– A Nemzetbiztonsági Bizottság négy tagja;

   Az 1990 előtti rendszerellenes tevékenységükért, 56-os szerepükért  felelősségre vont, vizsgálati fogságban tartott vagy bebörtönzött, de az állambiztonsági szervek által beszervezett országgyűlési képviselők, 1990-94:

1., „Kaposvári László”, MDF

2., „Harcos”, FKgP

3., „Recski”, MDF

4., „Evezős”, MDF

5., „Magyar Károly”, KDNP

6., „Tokai”, MDF

7., „Raszkolnyikov”, MDF

8.,”Ózdi István”, SZDSz

   A jelentéseik tartalma és terjedelme vagy más ok miatt

          figyelemre méltó  néhány hálózati személy:

 

 

1., „Virág Benedek” tmb.: Vörös Vince

 (1911. febr. 23, Kisbicsérd, Tóth Mária)

Az országgyűlés alelnöke, az FKgP országos listáján szerzett mandátumot. 1935-ben lépett be az FKgP-be. 1944-ben  Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, annak jegyzője. 1945-ben az FKgP főtitkárhelyettese, a Magyar Parasztszövetség főtitkára, a  novemberi választásokon  pártlistán ismét nemzetgyűlési képviselő lesz. Hat elemit végzett. 1956-ban a Baranya megyei FKgP alakuló ülésén megyei társelnökké választották. 1958-tól az Esztergom melletti kenyérmezői sertéshizlaló telepen brigádvezető, szakszervezeti titkár és a járási népi ellenőrzési bizottság szakértője.

 Itt szervezi be 1960-ban kompromittáló adatok alapján „Virág Benedek” fedőnéven  Berta Lajos r. főhadnagy a Komárom megyei Rfk. Politikai Nyomozó Osztályának kémelhárító hálózatába,  előbb ügynök, majd tmb. 1968-tól Pécsett élt, 1972-ben ment nyugdíjba. 1978-ban átveszi a BM III/III-3-a, amely a társadalomra veszélyes megfigyelt személyekkel és a volt politikai foglyokkal foglalkozott. 6-os kartonja lezáratlan, kódja szerint titkosított hálózati személy, aki feltehetően 1990-ig dolgozott az állambiztonságnak.

Terjedelmes és részletes, jobbára kézzel írt jelentései két kötetben olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Legfontosabb politikai jelentéseit a Magyar Parasztszövetség és a Független Kisgazda Párt vezetőiről, országgyűlési képviselőiről írja, köztük volt: Pártay Tivadar, B. Szabó István, Futó Dezső, Bejczy Sándor, Hám Tibor, Jaczkó Pál, Gyulai László, Kapócs Ferenc, Adorján József, Kiss Sándor, Horváth János, Ibrányi Gyula, Ibrányi Erzsébet, Hamza András, Farkas György, Hajdú Német Lajos, Czupi Bálint, Cséplő Jenő, Patonay Elek, Benárd Géza, L.Szabó Imre, Tompa István, Kelemen Sándor, Czipó László, Kovács József, Dancs József.

Vörös Vince jelentése kisgazda vezetőkről 1960 november 16-án

Vörös Vince jelentése B. Szabó Istvánról, Pártay Tivadarról és Futó Dezsőről 1960 november 30-án

Jelent környezetének reakciós elemeiről, így egy csendőr őrmesterről, aki szovjet katonákkal üzletel, Nyugatra utazó és onnan hazalátogató gyanús magyarokról, s megbízói utasítására mint bélyeggyűjtő lép kapcsolatba kijelölt külföldi és hazai személyekkel, akik  behálózandók a cserepartner szerepében. 1988-89-ben a kisgazda belharcokban  a Kovács Béla Politikai Társaság elnöke, az 1989. június 4-i érdi nagyválasztmányon  az FKgP elnökévé választották, később a párt örökös tiszteletbeli elnökévé. 1991 novemberétől a parlamentben a Pásztor Gyula majd a Szabó János vezette kisgazda frakcióhoz csatlakozott.

2., „Havasi Zoltán” tmb.: Szokolay Zoltán

  (1956. szept. 9, Hódmezővásárhely, Lénárt Éva)

Magyar-orosz szakos középiskolai tanár, tanársegéd, költő, a „Dél-Kelet” c. hetilap főszerkesztője. 1985-86-ban a Magyar írók Szövetsége KISZ szervezetének agit.-prop.-titkára. 1988-tól 1989 márciusáig a FIDESZ tagja.1989 március 14-től 1990. dec. 15-ig az MDF Országos Választmányának, 1991-ig  békéscsabai szervezete elnökségének tagja. Békés megye 1. sz. választókerületéből kerül be a parlamentbe, ahol a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnökének jelöli az MDF.

   A Tolna megyei Rendőr – főkapitányság III/III osztálya szervezte be 1984. május 16-án „Havasi Zoltán” fedőnéven, hazafias alapon, eredetileg az ifjúságvédelmi vonalra, kapcsolattartó tisztje: Hajnal József r. főhadnagy. Már egyéves tevékenységének értékelésekor (1985. május 20, Szekszárd)) roppant megvan elégedve vele az állambiztonság megyei vezetése: Eigner György r. alezredes, főkapitány-helyettes és  Gál István r. százados, osztályvezető: „A tmb. ellenőrzött, megbízható hálózati személy…az együttműködés során egyre tisztábban látja a belső ellenséges, ellenzékieskedő személyek káros szerepét.” „Beszervezése óta folyamatos /napi jellegű/ kapcsolatot tartunk a BM III/III-5-a. alosztállyal, ahonnan az általa szolgáltatott minden egyes információ hitelességét jelezték vissza.”

Szokolay hálózati tevékenységének értékelése 1985-ben

   Szokolay szorgalmasan, szabatosan, részletesen és mindig olvashatóan saját kézzel írta jelentéseit, ügyelve arra, hogy minél több érintett személyt nevezzen meg. Beszámolt a Magyar Írók Szövetsége üléseiről, rendezvényeiről, a  fiatal írók József Attila Körének összejöveteleiről, irodalmi körök, asztaltársaságok vitaestjeiről, a részvevők kritikus nézeteiről, így pl. a „Tiszatáj” irodalmi folyóirat körül kialakult helyzetről, a Tokaji Írótáborról, vagy az 1986. június 14-i „Vitahajó” nevű népes irodalmi délutánról a „Sződliget” sétahajón. Szinte minden szekszárdi és paksi értelmiségi rendezvényen jelen van, szamizdatokat gyűjt be és ad át a politikai rendőrségnek. A jelentett ismert személyek között volt – többek között -: Csengey Dénes, Fekete Gyula, Fodor András, Nagy Gáspár, Kunszabó Ferenc, Cseh Tamás, Bertha Zoltán, Csoóri Sándor, Páskándi Géza és Csurka István, s  száznál több író, újságíró, filozófus, esztéta, műkritikus és más  értelmiségi.

Szokolay jelenti 1986-ban, „Tárgy: JAK folyóirat”

   Emlékezetesen azt is feljelenti, aki autóstopposként segítőkészen felveszi őt Budapestre menve 1985 április 24-én  Szekszárd határában. Intésére megáll és felveszi egy 60 év körüli plébános, korábban szerzetes. A paksi benzinkútig viszi el. Szokolay sietve jelenti kapcsolattartó tisztjének, Hajnal főhadnagynak, hogy „erősen szovjet-és kommunistaellenes  beállítottságú egyházi személlyel” utazott együtt. A főhadnagy tájékoztatta az egyházi terület elhárítását, amely megtette a szükséges intézkedéseket. Az már a besúgó  jellemét mutatja, hogy az MDF után a Kereszténydemokrata Néppártnál tűnt fel, ott politizált.

  [1986-ban egyébként egy másik sikeres bölcsésszel erősít a BM. III/III Tolna megyében: Dr. Töttős Gábor szigorúan titkos állományú rendőr főhadnagyot (1954. június 17, Szekszárd, Erdődi Éva)  a megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztályának „T-19” operatív beosztásába helyezi,  egy főoperatív státus terhére.  Töttős   szt-tiszt  ( magyar-történelem szakos tanár, könyvtáros, helytörténész  Szekszárdon) kinevezési parancs száma: 009/331/86.  A rendőr főhadnagy, MSZMP-tag a rendszerváltásig szolgálja titkosan a Kádár rendszer állambiztonságát, leszerelési parancs száma: BMH. 009/38/90; a titoktartási esküokmányt 1989. december 28-án írta alá. ]

  1991. december 21-én egy parlamenti szavazásnál  Szokolay Zoltán („Havasi Zoltán”) MDF-es  szomszédja szavazógombját  is megnyomta a sajátján kívül, amiért lemondott  mandátumáról 1992. január 20-án. A Belügyminisztériumba távozott, március 1-től Boross Péter miniszter kabinetirodáján dolgozott. Nevéhez fűződik a jobboldali sajtó érdekvédelmi civil szervezet: a  Közakarat Egyesület megalakításának kezdeményezése 1991-ben.

3., „Nagy László” tmb.: Szarvas Béla

   (1959. júl. 20, Eger, Markovics Anna)

Üzemgazdász, könyvvizsgáló, főrevizor, szervezési és számítástechnikai csoportvezető. 1988-ban lépett be az MDF-be, az egri szervezet egyik alapítója és elnöke, Heves megye 1. sz. választókerületében szerzett mandátumot 1990-ben. Előbb a honvédelmi  majd  a nemzetbiztonsági bizottság tagja, később a költségvetési, adó-és pénzügyi bizottságnak is; az Interparlamentáris Unió magyar-norvég tagozatának elnöke . 1992-től a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egri szervezetének egyik szervezője, 1992 februárjától a Heves Megyei Vállalkozói Kamara elnökségi tagja.

   1980 december 17-én szervezte be Szalontai László r. főhadnagy a Nógrád megyei Rfk. III/III osztályának hálózatába hazafias alapon az ifjúságvédelem területére. „Nagy László” fedőnéven titkos megbízotti minősítést ért el. Három megye politikai rendőrsége is foglalkoztatta, Nógrádon kívül 1984-tól Szabolcs megye, majd 1986-tól Heves megye. Nyilvántartó kartonja lezáratlan, kódja szerint feltételezhető, hogy a rendszerváltásig  aktív hálózati személy volt. A III. állambiztonsági főcsoportfőnökség korabeli igényei és értékelési szempontjai szerint minden bizonnyal nem szerzett olyan kiemelkedő érdemeket, mint Szokolay Zoltán, de kissé szürke és sablonos  fogalmazásban megbízhatóan jelentett  a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetéből, Nyíregyházáról, a Szabolcs-Szatmár Megyei Moziüzemi Vállalattól, s az Ellenőrzési Főigazgatóság Szabolcs Megyei Igazgatóságáról, 1985-től pedig  az egri Építésgazdasági Szervezési Intézetből. Néha országosan is értékes információkkal szolgált, mint például 1982 májusában, amikor a Nógrád megyei III/III osztály így értékelt egyik kézzel írott jelentését: „A tmb. jelentése értékes. Központi értékű információt tartalmaz. A szamizdat irodalom Bp-i terjesztőivel kapcsolatos anyag nagy figyelmet érdemel, mivel Mizsei és Hunya az MTA munkatársai, Fóti Péter pedig az ELTE Bölcsészettudományi Kar II. éves hallgatója.” „Feladata: a Bp.-i személyekkel a kapcsolat elmélyítése, új személyek – akik a szamizdattal foglalkoznak – felderítése.” Szalontai főhadnagy, 1982. o5. 05.

Szarvas Béla jelenti 1982-ben, „Tárgy: szamizdattal kapcsolatos”

 

4., „Magyar Károly” tmb.:  Dr. Keresztes Sándor

 (1919. márc.9, Magyarókereke, Kolozs m., Fazakas Erzsébet Jogász, 1944-47 között a BM közigazgatási osztályán dolgozott, 1947-ben a Barankovits  féle Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője, majd az „Új Ember” katolikus hetilap és a „Vigília” kiadóhivatalában valamint a Szent István Társulatnál (1963-1989) tevékenykedett nyugdíjazásáig. 1956 novemberében részt vett  a Demokrata Néppárt  és budafoki szervezete újjászervezésében, a „Hazánk” című lap megjelentetésében, az utóbbiban követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását; s  kiigényelte a XXII. kerületi MNDSZ székházat a DNP számára. 1989. márciusában több társával megalapította a Kereszténydemokrata Néppártot, vezette a párt szervezőbizottságát; szeptember 30. és május 27. között a párt elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990-ben a KDNP budapesti listájáról került be a parlamentbe, szeptemberig az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság tagja, akkor kinevezik vatikáni nagykövetnek.

  1957 szeptemberében közbiztonsági őrizete alatt terhelő adatok alapján „Magyar Károly” fedőnéven  beszervezte a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5 osztályáról (a belső reakció elhárítása) Fogarasi Ferenc rendőrnyomozó hadnagy. Szeptember 30-i, kézzel írt beszervezési nyilatkozatában egyfelől ezt írja: „… az ellenforradalom idején elkövetett hibáim jóvátétele érdekében vállaltam a politikai rendőrséggel történt titkos együttműködést.”, másfelől azt, hogy „Tudomásul veszem azt a szóbeli ígéretet, hogy vallásos meggyőződésemmel és erkölcsi felfogásommal nem egyező feladatot nem kapok.” (Az utóbbi megfogalmazásért a beszervező tisztet felettese megdorgálta.) Ezek után –  tekintettel nyolc kiskorú gyermekére is – kiengedték a közbiztonsági őrizetből. 1957-ben leírja a vele személyes kapcsolatban lévők neveit, 1958-ban még  jelent a DNP-nél, az „Új Embernél”, a Szent István Társulatnál, a Katolikus Hittudományi Akadémián  és másutt dolgozó ismerőseiről, aztán teljesen meghasonlik önmagával, lelkiismereti okokra hivatkozva kéri a kapcsolat megszakítását, s május 30-án titoktartási nyilatkozat aláírása után kizárják a hálózatból.

   1973 végén, 1974 elején több  aktuális esemény ismét  kölcsönösen közelíti a kihűlt kapcsolatot. A Keresztes család útlevélkérelmet ad be  Jugoszláviába, ahol találkozni akarnak  Nyugat-Németországba disszidált, s ott férjhez ment lányukkal és annak férjével,  a Szent István Társulatnál pedig az átszervezés során felcsillan a vezető beosztásba kerülés lehetősége. A BM egyházi elhárítása: a III/III-1 osztály  a., alosztálya  önkritikusan megállapítja (1974. július 2), hogy a korábbi kudarcnak 1958-ban a kapcsolattartás felszínessége és hiányossága is oka volt a II/5 részéről, Keresztes Sándor pedig „…széleskörű egyházi kapcsolatokkal rendelkező világi személy, római katolikus egyházi körökben országosan ismert. Munkakörénél és emberi tulajdonságainál fogva alkalmas reakciós vezető egyházi személyek körében végzendő hírszerzésre. Lehetőségei a közeljövőben várhatóan bővülni fognak, mivel a Szent István Társulat átszervezése során létesítendő vezető beosztások betöltésénél számításba veszik. Vallási meggyőződését – karrierje érdekében – össze tudja egyeztetni a haladást szolgáló egyházi törekvések támogatásával. Mindszenthy elképzeléseivel már képviselő korában ellentétbe került, a Mindszenthy-ügy közelmúltban történt lerendezésével egyetért.” (Mezey Károly r. őrnagy, dr. Balázs Tibor r. alezredes alosztályvezető.)

  Az egyházi elhárítás pozitív várakozását megalapozta Keresztes Sándor 1973. október 17-i levele, mely a „Kiegészítő vonások arcképemhez” címet viselte. Ebben leszögezi, hogy rég elmozdult a lélektani mélypontról, az ország változásai nyomán pedig mind jobban elmélyülő meggyőződéssel szeretne tenni valamit a köz javára: „Szocialista társadalmi rendünket nemcsak tudomásul veszem, de vallásos-, erkölcsi- és keresztény társadalom bölcseleti motivációk alapján igénylem is azt. Meg kell állapítanom, hogy erre az álláspontra fokozatosan jutottam el és ebben segítségemre volt a XX. és a XXII. kongresszus nyomán megindult többirányú folyamat…”, „Én a formális megoldás helyett szocialista hazánk és az egyház érdekeinek egyaránt megfelelő, hosszú távú együttélési formájának kialakításáért fáradozom, mely egyház történelmi példává válhat.” 

Keresztes: „Szocialista társadalmi rendünket…igénylem is”, 1970. okt. 13.

 

  A III/III-1-a illetékesei így számolnak be a jelölt újabb beszervezését megelőző beszélgetésekről: „Lelkiismereti konfliktusba kerülésével igyekezett magyarázni a belügyi szervekhez való korábbi viszonyát. Elismeréssel szólt, hogy ezt méltányolták. Elmondásából kiderült, hogy később több kísérletet tettek a belügyi szervek a kapcsolatfelvételre, – de olyan hangon és megengedhetetlen módszerekkel -, ami még inkább taszította. Jelenleg érzi, hogy egyenlő partnerként kezeljük, kíváncsiak vagyunk véleményére, szolgálatait esetleg hasznosítani tudjuk. Alapvető egyházpolitikai célkitűzéseinket hajlandó támogatni.” „Meglévő – eddig kielégítetlen – karriervágyát látja elérhető közelségben, amennyiben a Szent István Társulat átszervezése során valamilyen felelős beosztásba kerülne. Igyekszik ehhez úgy igazítani magatartását, hogy a mi támogatásunkat is megszerezze.” Végül Mezei Károly őrnagy nyugtázza Keresztes első ténykedését: „Viszonzásképpen mi is részéről megnyilvánuló bizalomnak vesszük, hogy elsőként adott át részünkre olyan dokumentumokat, melyek még felsőbb vezetői, az egyházi hatóságok előtt is ismeretlenek voltak az átadás időpontjában. Ezek nagyban segítettek bennünket, hogy képesek legyünk felismerni, időben kivédeni azok mesterkedéseit, akik akadályt szeretnének gördíteni az állam és az egyház kölcsönösen kialakuló, eredményesnek ígérkező, további együttműködés elé.” „Beszervezés után a hálózat ellenőrzését párhuzamos ügynökséggel és „K” ellenőrzés bevezetésével (levél cenzúra, – i.cs.) végezzük. Ellenőrzésében részt vesz „Igaz Sándor”, „Sipos Péter” és „Tatár” fn. hálózatunk.” A dolog érdekessége, hogy „Tatár” fedőnevű titkos megbízottal aztán 1990-ben együtt feszítettek az első szabadon választott országgyűlésben, a KDNP frakcióban.

  1974. július 24-én nyilvános helyen Mezei őrnagy hazafias alapon másodszor is  végrehajtotta „Magyar Károly”  tmb. beszervezését, aki „Tájékoztatás céljából átadott részünkre egy több gépelt oldalból álló anyagot, melyet a Szent István Társulat alelnöke az elkövetkezendő napokban kíván eljuttatni a Püspöki Kar tagjaihoz.” „Lényegében rövid gondolkodás után, meggyőződésből, hazafias alapon késznek mutatkozott az együttműködésre. Erősen kihangsúlyozta a partneri kapcsolatot, melyre önként vállalkozott.”

 Újabb beszervezési nyilatkozatában  – egyebek között – a következőket írja saját kezével Keresztes Sándor: „Alulírott kijelentem, hogy egyetértek a Magyar Népköztársaság és a Római Katolikus Egyház közötti kapcsolat erősítésének szükségességével, s az ennek érdekében történő tevékenységre a belügyi szervek tisztjével történt beszélgetések még inkább elköteleznek. Állásfoglalásaimban ezért ezekben a kérdésekben a jövőben mindig lojális magatartást tanúsítok. Feladatomnak tartom – különösen egyházi jellegű funkcióba kerülésem esetén – az állam és az egyház közös érdekét szolgáló törekvések támogatását. Külföldi kapcsolataimat igyekszem – a valóságos helyzetnek megfelelően  – pozitív irányban befolyásolni, a Magyar Népköztársaság ellen irányuló alaptalan rágalmakat visszautasítani. Amennyiben tudomásomra jut, felhívom a belügyi szervek figyelmét az állam és az egyház zavartalan együttműködése ellen irányuló jelenségekre. Önmagamat ilyen tevékenységtől elhatárolom. Önként vállalom, hogy nyugati egyházi és világi személyekkel folytatott tanácskozásaim során a belügyi szerveket érdeklő személyek magatartásáról, tevékenységéről szóban és írásban a valóságnak megfelelő tájékoztatást adok.”Útlevélkérelmét teljesítették.

Keresztes: „…a jövőben is mindig lojális magatartást tanúsítok”, 1974. VII.24.

   Ugorjunk a történet végére. „Magyar Károly” tmb. az 1976. szeptember 15-i találkozón miután a Szent István Társulatnál tervezett előmenetele megfeneklett, kijelentette, hogy „Erőfeszítései a társulat ügyének rendezése végett nem jártak eredménnyel az egyházi hatóságoknál, az Állami Egyházügyi Hivatal részéről sem kapta meg a remélt támogatást. Megunta az egyoldalú erőfeszítést, a szélmalomharcot. Kilátást sem lát arra, hogy körülötte a helyzet változzon, két év múlva már úgyis nyugdíjba megy.”

  1977. május 12-én „Magyar Károly” tmb.-t az egyházi elhárítás hálózatából kizárják. A III/III-1-a indoklásában ez áll: „Mint titkos megbízott, hazafias alapon vállalta a velünk való további együttműködést. Munkáját eleinte nagy igyekezettel látta el, de konkrétan csak a társulat vonatkozásában volt hajlandó együttműködni. Itt is ragaszkodott azonban saját koncepciójához. Ez politikailag ütközött az állami elképzelésekkel.” A tmb. nyilatkozatában kijelentette, hogy „…kapcsolatunkból eredően hátrányos körülmények közé nem kerültem. Anyagi sem erkölcsi károm nem keletkezett.” Kapcsolattartó tisztjéhez: Mezei őrnagyhoz írott levelét pedig szép búcsú mondattal zárja: „Mindig kellemesen gondolok vissza az önnel és főnökeivel való beszélgetésekre, maradok tisztelettel: Keresztes Sándor.”

  A hálózati személyek lezárt  dossziéit idővel egy-egy érdeklődő osztály kikéri az irattárból tanulmányozás és újbóli beszervezés céljából. 1989.  szeptemberében a III/III-1-a ismét elővette Keresztes anyagát, ám Budai Miklós r. százados a következő feljegyzéssel tette vissza: „A kizárt hálózat újraszervezését kedvezőtlen személyi tulajdonságai miatt nem tartom célszerűnek.”

  Arról még nem tudhatunk, hogy  az 1990 utáni magyar polgári hírszerzés: az Információs Hivatal  támaszkodott-e az új  vatikáni magyar nagykövet („Magyar Károly”) szakmai tapasztalataira, széles körű személyes ismeretségére, a Céghez fűződő „kellemes” emlékeire.

5., „Kaposvári László” tmb.: Dr. Vizy Béla

   (1931. jan.13, Budapest, Ruchti Vilma)

Szegedi orvostanhallgatóként kapcsolódott be az 56-os forradalmi eseményekbe, november 6-án a szovjetek Budapesten elfogják és két hónapra a Szovjetúnióba viszik, majd Ungvárról haza jutva a szegedi Népbíróság 1958-ban 6 év börtönbüntetésre ítélte. Előzetes letartóztatásban a szegedi Csillag börtönben volt, büntetését a váci fegyházban és a budapesti Gyűjtőfogházban töltötte. 1959 áprilisában amnesztiával szabadult. Három évet a Chinoin Gyógyszergyárban  dolgozott segédmunkásként. 1962-ben engedélyezték tanulmányai folytatását, egy év múlva átvehette orvosi diplomáját. Később  tüdőgyógyász és röntgen szakorvosi vizsgát tett. Orvosi pályájának állomásai: Rókus Kórház, Vecsés,  Szada, Galgamácsa, Balassagyarmat, Nógrádgárdony, Sopron, Délpesti Kórház, Csepel Művek.  1988-ban az MDF XX. kerületi szervezetének elnöke, innen kerül a parlamentbe, ahol  a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság tagja, az Interparlamentáris  Unió magyar-ír és magyar-norvég tagozatának alelnöke. 1990-től választott elnöke a Pestszenterzsébeti Rk. Főplébánia Egyházközségi Képviselőtestületének, tevékenykedik a Máltai Szeretetszolgálatnál és szervezi a Magyar Cserkészszövetséget.

    Vizyt 1960. október 20-án szervezte be terhelő adatok alapján  Kuti György r. főhadnagy a BM. Politikai Nyomozó Főosztály belső reakció elhárító osztálya, a II/5-f hálózatába, ahol előbb ügynök, majd sikeres munkája elismeréseként titkos megbízott. Első foglalkoztatási vonalaként a katolikus ifjúsági elhárítást jelöli az állambiztonsági nyilvántartás, ám ez a gyakorlatban  az első pillanattól kibővül a  volt 56-os politikai foglyok, egykori rabtársai felderítésével és megfigyelésével, mindenkor értelemszerűen kiegészül munkahelyei – kezdetben  a Chinoin – rendszerellenes elemeinek leleplezésével és egyes katolikus vallási közösségek  (így pl. a rákospalotai plébánia) belső „reakciós” szerveződéseinek feltárásával. 1963-ban átveszi a  BM. III/III-2-b, 1965-ben a Pest megyei III/III-1, 1968-ban  a Nógrád megyei III/II, 1972-ben a Győr-Sopron megyei III/III.  Tizenhét évi besúgó tevékenységének terjedelme vetekszik a legnagyobb   jelentők  (Kiszely István, Kapuy Vitál, Timkó Imre, Szennay József, – valamennyien egyháziak) teljesítményével, Dr. Vizy Béla jelentései 5 kötetben olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.

  Mindenütt kitűnő baráti kapcsolatokat alakít ki a politikai rendőrséggel, jellemző, hogy  postán küldött nyílt képes húsvéti üdvözlőlapon köszönti 1966 márciusában  III/III-as  kapcsolattartó tisztjét: Rotter József r. századost, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság címén:  „Kedves Jóskám!” „Szeretettel csókol Kaposvári Laci”.

Vizy  húsvéti üdvözlőlapja kapcsolattartó tisztjének: „Szeretettel csókol Kaposvári Laci”

 Legértékesebb operatív értékű jelentéseinek időszakát (1960-65) így zárja le a BM. III/III-2-b: „A dossziéban elfekvő terhelő, illetve kompromittáló adatok több olyan személyre vonatkoznak, akik jelenleg is aktív tevékenységet fejtenek ki rendszerünk ellen. Operatív értékkel bírnak. Ennek alapján megsemmisítését nem javaslom. Bozsik László fhdgy.”

Vizy jelentései operatív értékkel bírnak – állapítja meg Bozsik főhadnagy 1965-ben

 

 Vizy ügynök tudatosan és módszeresen  hálózza be egykori börtöntársait: listát vezet róluk  meghatározott mutatók szerint. 1., „Baráti kapcsolatban vagyok vele”, 2., „Jól ismerem”, 3., „Csupán zárkatársak voltunk”, 4., „Tudomásom szerint még börtönben van”. Azt persze nem tudja, hogy rajta kívül másokat is beszerveztek a listáján lévők közül, például a „Bányász”/”Szatmári” ügynököt, aki őt is ellenőrzi.

Vizy listája börtöntársairól, csoportosítva, kézzel írva

Vizy listája börtöntársairól, csoportosítva, gépelve, 1-2 old.

Volt politikai fogolytársairól, mint ellenségekről jelent, elítélő, megbélyegző minősítéseivel  néha túltesz az akkori személyzetiseken. Pl. a Chinoinban találkozik Turner Istvánnal: „Turnerrel való ismeretségem a váci börtönben kezdődött… az ellenforradalomban való részvétele miatt elítélték…antikommunista beállítású,… erősen antiszemita, … kifejezetten nyugatnémet barát, a jelenlegi helyzet megváltoztatását a nyugatnémet revans politikától reméli… meggyőződése, hogy a  III. világháború a küszöbön áll, amit USA segítséggel Nyugatnémetország fog megoldani Európában, amely a Szovjetúnió teljes megsemmisítését fogja eredményezni.” (1960. március 27.)  Szabó Antalt a szegedi Csillagból és a váci fegyházból ismerte, aki  most ismét kémgyanús kérdésekkel kereste meg, gyűlöli a rendszert, fanatikus antikommunista, munkanélküli féléve, de feltűnően jól él. Az ügynök hasznos információkkal szolgál a benne teljesen megbízó volt vádlott társáról: Erdei István egykori szociáldemokrata országgyűlési képviselőről is, akit „az ellenforradalomban való ténykedése miatt” nyolc évre ítéltek.

Környezetéről a Chinoinban: „Bakos Mihály igen erősen antikommunista, gyűlöli a rendszert, elmondta, hogy komoly munkája lenne most a csendőrségnek, ha övék lenne a hatalom… várja a III. világháborút és első dolga lesz, hogy pisztolyt ragad és leszámol a kommunistákkal… csak a bosszú jár az eszében.”

Vizy: „Bakos Mihály antikommunista, gyűlöli a rendszert…” 1.old.

Vizy. „Bakos Mihály antikommunista, gyűlöli a rendszert…” 2.old.

 

 „Vekerdi József Kádár János csepeli beszédében igazolva látja a rendszer elleni gyűlöletét…kifejtette, hogy  újabb bizonyíték arra, hogy az 1956-os ellenforradalomban részt vett személyeket mennyire gyűlölik és soha nem tudnak megbocsátani nekik.” (1961. XII.8.)

 Vizy három nagy kárt okozó  gyári szabotázs  jellegű cselekményt is jelent, mindhárom elkövetője Gebhardt Mihály, akit így jellemez az ügynök: „… antikommunista, igen erősen antiszemita… többször dicsőítette előttem a Horthy rendszert, mert akkor jobb volt a munkások sorsa, mint ma. Szovjet gyarmatnak nevezi Magyarországot, a Szovjetúniót modern gyarmatosítónak… szerinte Kádár Jánosék a legpiszkosabb hazaárulók.” Az állambiztonsági szervek szerint Vizy kitűnő munkát végzett a Chinoinban az ellenséges csoportok feltérképezéséről, kiérdemelte, hogy folytathassa egyetemi tanulmányait és orvos lehessen.

  Múlhatatlan érdemeket szerzett  a „rákosfalvi plébánián folyó ellenséges tevékenység” leleplezésében. Nagy átkaroló mozdulattal lát munkához, amit 1961 július 28-i jelentése is tükröz: „Az alábbiakban ismertetem Bp. XIV. ker./Rákosfalva/ környékének politikai helyszínrajzát. Köztudomású, hogy a környéken lakók osztályhelyzetüknél fogva reakciós, klerikális beállítottságúak./Vitézi telkek, volt katona, rendőr tisztek./ Ezeknek összefogására a területhez tartozó plébánia vezetői összejöveteleket tartanak volt horthysta katonatisztek lakásán.”Visszatérőn jelent   Thiry István, Ikvay László, Gyimóthy Károly, Szabó Géza, Emődi László, Tóth József és Vincze Miklós  katolikus papokról,  s feldolgozza a legveszélyesebb  civileket, köztük Abafalvi József  Eörs Vezér úti volt hothysta rendőrtisztet vagy a volt MÁV főtanácsost: Sólyomvári Károlyt, aki „antiszemita, antikommunista, agresszív, egész családja tele van régi társadalmi előítéletekkel, vallási fanatizmussal.” ” Ebben a rendszerellenes körben a téma mindig ugyanaz: mikor változik meg a kommunista rendszer, mikor veszi át egy új kormány a vezetést, amely klerikális alapon áll” – írja az ügynök, aki biztonságban érzi magát, mert „…engem mindig örömmel fogadnak, tudják rólam, hogy börtönben voltam.” 

Abafalvi József szállítómunkásként dolgozik, költöztet a Honvédelmi Minisztériumba, ahol talál egy tekercs előhívatlan filmet. Odaadja Vizynek, aki rögtön jelenti a BM. II/5-f alosztályának: „Abafalvi József megkért – mivel tudta, hogy amatőrködöm a fényképészetben – csináljak nagyításokat a filmtekercsről. Én a nagyításokkal várok addig, amíg utasítást nem kapok az Állambiztonsági szervektől a továbbiakra.”

Vizy  utasítást vár az állambiztonsági szervektől, 1.old.

Vizy utasítást vár az állambiztonsági szervektől, 2.old.

 

 Vizy Béla jól kezeli a technikát, magnóra veszi és fényképezi is a megfigyelt  Soós László esküvőjét, amelyen megjelent Thiry István szintén ellenőrzés alatt tartott katolikus pap is. Részlet az ügynök jelentéséből: „…Soós egy nacionalista ízű beszédben megemlékezett azokról, akiket az önkényuralom halálba küldött, illetve még most is börtönben tart. Érzelmes jelenetek voltak, amelyeket soviniszta, irredenta versek elszavalása tarkított. Jelen volt Soós barátja Abrudbányai Iván, Gönczöl Dezső (Soós sógora), akik együtt lettek büntetve politikai bűncselekményért 1957-ben az 1956-os ellenforradalomban való részvétel miatt.” Az ügynök kíméletlen jelentései megalapozzák a Thiry István római katolikus pap elleni súlyos szankciókat. Jelenti róla, hogy: „Politikai nézetei, elképzelései: Regnum Mariánum, Mária országa! Egy keresztény diktatúrán alapuló politikai rendszer, amely módszerét tekintve klerikális-fasiszta. Thiry dicsőíti a fasiszta rendszert, mint egyedüli jót és célravezetőt… rendkívüli módon antiszemita és antikommunista. Az országban élő papság politikai irányvonalát nem ismeri el, a béke-papok hazaárulók, általában mindenki az, aki ezt a rendszert kiszolgálja.”  „Kaposvári László”  sikeres rákospalotai tevékenységének is köszönhetően  a megtorló  rendőri intézkedések is olvashatók a levéltári kötetekben: házkutatások, letartóztatások, vádhatósági eljárások, börtönbüntetések, évekig tartó megfigyelések, személyi ellenőrzések, zaklatások.

  Vizy tmb. hasonló sikerekkel teljesítette állambiztonsági feladatait Pest-, Nógrád-és Győr-Sopron megyében is.(Volt olyan város, Balassagyarmat, ahol egyszerre három volt elítélt társát – Kiss Tamást, Derzsi Endrét és dr. Guttmann Istvánt – is eredményesen derítette fel, s értékes információkat szolgáltatott róluk. Rádióamatőrként szabadon hódolhatott hobbijának, s még azt is jelenti, ha „…katonai vagy rendőrségi adóállomások által sugárzott adások szövegei nem tartoznak a hivatalos rejtjelezett szövegekhez, pl. nyíltan adnak, tárgyalnak nőügyeket…” Tizenhét évig szolgálta a politikai rendőrséget. Az igazi nagy kiugrás lehetősége   azonban  a rendszerváltozással  jött el a számára.

6., „Róka”/”Rába” ügyn., tk., tmb.: Dr. Balogh György

(1919. márc. 19, Debrecen, Garay Mária)

  Okleveles közgazdász, kereskedelmi középiskolai tanár, könyvvizsgáló. 1949-1986 között az Autó-és Alkatrészkereskedelmi Vállalat  /AUTOKER/ főkönyvelője. 1938-ban lépett be az FKgP-be, ahol 1945-től 1948 őszéig főállású politikus. Szervező titkár Zala megyében, ügyvezető elnök Veszprémben. 1947-48-ban Dobi István országos elnök titkára, titkárságának vezetője, majd főtitkárhelyettes. 1956-ban  októberében a párt ideiglenes intéző bizottságának titkára. 1989-ben ügyvezető alelnök, az FKgP politikai bizottságának tagja. 1971-1990 között tagja a fővárosi XII. kerületi Tanácsnak és annak Végrehajtó Bizottságába is beválasztják.. 1983-tól a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének tagozattitkára, állami és kormányzati kitüntetések birtokosa. 1990-ben az FKgP budapesti listájáról, leánya az országos listáról kerül a parlamentbe. A Honvédelmi Bizottság elnöke, azon belül az ifjúsági nevelési, oktatási, polgári védelmi és a hadiipari üzemek privatizációjával foglalkozó albizottság tagja.  (39. sz. melléklet)

  Az állambiztonsági hálózati nyilvántartás szerint 1957 augusztus 30-án szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának II/5-a alosztályáról Zalai Emil r. nyomozó százados hazafias alapon az FKP jobboldali szárnya ellen „Róka” fedőnéven.

Balogh György 6-os kartonja a hálózati nyilvántartásban

A beszervezés időpontjának két tény is ellent mond, egyfelől az, hogy első jelentését már június 20-án adja, másfelől abban a jelentésben, melyet a BM III/III-3. osztályának vezetője  Agócs István r. alezredes 1968. március 9-én ír Balogh Györgyről egy botrányos ügye kapcsán, a következő szerepel:

 „1956-tól 1959-ig ténylegesen segítséget nyújtott, mint ügynök a volt FKP. jobboldali elemeinek felderítésében. 1959-ben a hálózatból kizártuk. A kizárás okai:

– Hírszerző lehetősége leszűkült karrierista jellemvonása miatt. Mindenkivel annyira tartott kapcsolatot, amennyire saját érdeke ezt szükségessé tette. Így volt politikus kapcsolatai elmaradtak tőle.

– Családi körülményei nem tették lehetővé folyamatos felhasználását…a találkozóit – melyek számára fontosak voltak – a figyelmeztetés ellenére is hivatalában folytatta le, így „gyanú” ébredt munkahelyén dolgozótársai között személyét illetően.

  Kizárása után, mint társadalmi kapcsolattal találkozunk, időnként figyelmet érdemlő észrevételeket tesz. Jellemében alapvető változás azonban nem tapasztalható. Változatlanul karrierista, mindenekelőtt saját érdekeit és személyét tartja szem előtt.”

 A jelentés végén: „Egyetértek: Harangozó, III. 9.”

A III/III jellemzése Baloghról: „…karrierista, mindenekelőtt saját érdekeit és személyét tartja szem előtt”, 1.old.

A III/III jellemzése Baloghról: „…karrierista, mindenekelőtt saját érdekeit és személyét tartja szem előtt, 2.old.

 

   6-os kartonja szerint viszont csak 1960. szeptember 5-én zárják ki dekompromittálódás miatt. Ám  a hivatalos bejegyzés szerint 1982. október 10-től ismét foglalkoztatja a BRFK III/III-a  alosztálya,  feltehetően már  „Rába” fedőnéven és tmb.-ként. Kartonja lezáratlan, kódja szerint a rendszerváltozásig élő hálózat.

  A nagy tekintélyű Pártay Tivadar, aki szintén ügynök „Budai” fedőnéven,  1956. december 13-án ajánlásokat tesz a koalíciós kormányzásra készülő FKgP vezetésére,  a kormányzati munkában részvevőkre, s a Hazafias Népfront elnökségébe küldendőkre. Pártay már tudja Kádárék elvárását, ezért a baloldali csoportosulás tagjait hozná helyzetbe. „FKgP, elnök: Dobi István; alelnökök: Bognár József, Ortutay Gyula, Z.Nagy Ferenc (többek között); főtitkár-helyettes: Balogh György. A kormányban: Bognár József  kül- , vagy kereskedelmi minisztérium, Ortutay – népművelés, Balogh  György közlekedés  és postaügy. A HN elnökségébe 6 főt: Dobit, Ortutayt, Bognárt, Baloghot, Kovács Bélát és Z.Nagy Ferencet.” (A favorizált Dobi csoporthoz tartozott még: Szabó Kálmán, Cseh-Szombathy László, Dancs József, Szabó Elek, Pesta László, Barcs Sándor, Oltványi Imre,  Mihályfi Ernő és mások.)

  Pártay 1957. január 9-én „politikai és szakmai értékek” szerint három csoportba sorolja a számításba jöhető vezetőket. Balogh a második csoportba kerül, de  1957. január 29-én Pártay az FKgP lehetséges vezetői – az első 33 – között már nem említi Baloghot.

  „Róka” ügynök 1957. június 20-án így kezdi első, 10 oldalas jelentését: „Aki egyszer a politikát megkóstolta, az nem mond le arról az igényéről, hogy ha lehetősége nyílik rá, ismét ne folytassa.” Október 23-tól november 4-ig tekinti át a párton belüli kaotikus állapotokat, a vezető posztokért való tülekedést, a különböző irányzatok harcát. Soraiból kiderül: október 29-től napi kapcsolatban állt Dobi Istvánnal (aki aztán 1959-ben belép az MSZMP-be), a bizalmasabb ügyekről személyesen számol be, a fontos döntések előtt kikéri véleményét. A Semmelweis utca 1. sz. alatti  kisgazda központban „Október 31-én, szerdán reggel ült össze az első intéző bizottsági ülés. Az ülésen  dr. Balogh György kivételével mindenki jelen volt. Balogh Dobinál volt a parlamentben” – jelenti magáról, s szerepéről „Róka”, aki Pártayval együtt Tildy-ellenes  volt; Dobi és Tildy között a látszat ellenére is feszült a húr, s Tildy sem kedvelte Pártayt; a pártnak gyakorlatilag a Parlament és a Semmelweis utca között kellett ingáznia. Balogh szembe kerül Kovács Bélával és id. Antall Józseffel is, aztán Pártayval is. Dobihoz Z.Nagy is bejár, tőle Pártayhoz kerülnek az információk, melyeket ő hasznosít, manipulál a legjobban. „Róka” viszont pontos névsort ad az állambiztonságiaknak az október 23 és november 3 között a pártközpontban megfordult, az ország minden részéből jött kisgazda politikusokról, csaknem 100 nevet sorol, egyeseket jellemez is, a csoportosulásokkal együtt. 1958. december 19-én „Budai” jelenti: Balogh Ortutayval keres kapcsolatot, aki a legnépszerűtlenebb a jobboldali kisgazdák körében.

Tildy Zoltánnak és Vorosilov marsallnak húzza a cigány a Gundel étteremben

 

  1957. augusztus 27-én „Róka” 18 oldalas jelentést ad „Áttekintés a Kisgazda Párton belül 1940-1957 között kialakult csoportosulásokról”címmel. Leszögezi mindjárt az elején: „…a felszabadulás után a Kisgazda Párt a reakciós elemek kedvelt gyűjtőhelyévé vált.  Így volt ez 1945-ben és így indult 1956-ban is.”  

„Róka” jelenti: „…a Kisgazda Párt a reakciós elemek kedvelt gyűjtőhelyévé vált”, 1957. VIII. 27.

 Ő saját magát a Dobi István féle un. paraszti csoporthoz sorolja, amellyel „elég jelentős tömegű  párttag szimpatizált„, ő az egyetemi vonalon szervezte a pártot. Amikor 1947-ben Nagy Ferenc miniszterelnök Svájcban maradt, s a párt ideiglenes vezetését Dobira bízták, ő rögtön felhozatta maga mellé Veszprémből Baloghot, s rábízta a titkárságát. Az ügynök szerint ezután „A politikai életet Bognár és Ortutay mozgatta”, „1949 után a párt belső ügyeit Barcs Sándor és Pesta László vitte.” Majd ezt állapítja meg „Róka”: „Az ellenforradalom leverése után aztán a hangoskodók egy része disszidált. Az egységes Intéző Bizottság is széthúzott.” „Említést érdemel, hogy Balogh– így magáról az ügynök – Dobival is szoros kapcsolatot tartott fenn. Később Baloghon keresztül Pártay is kapcsolatot tart fent Dobival. Ez a kapcsolat azonban március elején megszűnik.” (Pártay ezután Z.Nagyon keresztűl tart kapcsolatot Dobival.)

  Balogh Dobihoz fűződő viszonyáról és 56-os szerepéről igen érdekes jelentést adott „Daru Mihály” ügynök 1957. november 5-én a Veszprém megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya V. alosztályának. Egyebek között a következőket írja: ” Dr. Balogh Györgyöt 1945 óta ismerem. 1947-ben a nagyválasztmány által megválasztott titkár lett, de mint ilyen is személyi titkára maradt Dobi Istvánnak. Tudomásom szerint most is állandó kapcsolatot tart fenn Dobi köztársasági elnökkel. Az ellenforradalom alatt és után is többször találkoztak és az októberi események idején tájékoztatta Dobit, s utasításokat hajtott végre megbízásából… értesüléseim szerint az ellenforradalom idején nagy szolgálatokat tett a BM-hez tartozó embereknek, hogy Budapestről ki tudjanak menni vidékre és ezzel esetleg életüket mentsék. Kisgazda párti igazolványokat adott és hogy vidéken nyugodtan dolgozzanak, pártszervezéssel bízta meg őket. Ezek az emberek nem kisgazda pártiak voltak.”

    1957. december 10-én a BM. Politikai Nyomozó Főosztályának II/5-a. alosztálya megállapítja, hogy id. Antall József kikkel tart kapcsolatot. A névsorban mindenki a saját nevén szerepel, kivéve a háromszor is csak „Róka fedőnevű ügynökünk„-ként említett Balogh Györgyöt.

„Róka fedőnevű ügynökünk” Antallal tart kapcsolatot, 1.old.

„Róka fedőnevű ügynökünk Antallal tart kapcsolatot, 2.old.

    1959. május 27-én „Somlói” ügynök jelenti  a BM. II/5-a. alosztályának: „Balogh György rendkívül törtető ember, állandóan panaszkodik, hogy ebben a rendszerben még azt sem érte el, hogy tanácstag legyen.” (Később ez sikerült neki.)

   1966. november 3. „Róka” jelenti, hogy lakásán Z. Nagy Ferenc bírálta Dobi Istvánt, aki  szerinte alkalmatlan  feladata ellátására, már csak  régi nimbuszát rombolja.

  1966. december 14. BM. III/III-3-a., „Munkaterv”: „A volt FKP jobboldali elemei vonalán 1967-ben az alábbi feladatok végrehajtását javaslom:

Ügynökség vonalán tovább foglalkoztatom „Bodrogi” és „Vadász” fn. ügynököket, valamint „Róka” és „Pásztor” fn. tk.-kat. Seres József r. százados.” („Pásztor”: Páll Tibor, „Vadász”: Szolnoki István, „Bodrogi”: azonosíthatatlan, – megj.: i.cs.)

  1968-ban Balogh vámmentesen akar megszerezni egy autót, s érdemeire hivatkozva,  azt kéri a BM.-től, hogy „szolgálati jegyre” adja ki neki a rendszámot. Az illetékesek ezt jogtalan előny kérésének minősítik, miközben nyüzsgésével dekonspirálódott (nem először), kérését megtagadják, s Baranyai György r. ezredes, III/III-as csoportfőnök, a BM III. főcsoportfőnök-helyettese úgy dönt, hogy rendőrhatósági figyelmeztetésben is részesítik.

Balogh III/III-as ügynök ismét dekonspirációt követett el

 Balogh azonban mozgásba hozza MSZMP-s kapcsolatait, fordul a Kádár-titkársághoz is, („Miután rendkívüli kérésem volt február 26-án,  Sándor József elvtárshoz küldtem Benkei András belügyminiszter elvtárshoz írt kérelmemet azzal, hogy amennyiben erre  érdemesnek tart a Párt, úgy támogató sorokkal küldje át a címzettnek kérelmemet.”)

Balogh György: „…amennyiben erre érdemesnek tart a Párt”

 Aminek következtében a Központi Bizottság Irodájának vezetője: Sándor József tényleg küldi is a kérést  támogató levelet  a belügyminiszternek. (Balogh kisgazdának  tehát tényleg lehettek érdemei a Pártnál, azaz az MSZMP-nél.) A presztízs harcot elveszti az állambiztonság, a békát le kell nyelnie, Balogh pedig elteszi a levelet, mely így kezdődik: „Kedves Balogh Elvtárs!”, s így végződik:”Kívánok Önnek és kedves családjának jó erőt, egészséget!Sándor József.”

  1971. október 20-án  a III/III-3-b. kissé hiányosnak tartja „Varga” ügynök jelentését Dr. Győr Zoltánról, („Varga”/”Varga Sándor”:Dömötör László újságíró, – megj.: i.cs.), ezért Seres őrnagy úgy intézkedik: Dr. Győr Zoltán szándékát „Róka”  tk.-n  keresztül ellenőrizni kell. Tehát „Róka” még mindig kéznél van. 1982-től pedig tán minden korábbinál fontosabb lesz, új fedőnévvel, új feladatokkal, kipróbáltan és elkötelezetten. Új fejezet.

Minden második lépésük szabálytalan volt              

   Az 1990 utáni politikai elit felkészületlenségét, tájékozatlanságát csak fokozta a törvényhozás  tehetetlensége, a belterjes  szócséplés, az időrabló viták sokasága. A hegyek vajúdtak és egeret szültek, nyitott kapukat hagyó átvilágítási törvényt,  következmények nélkül. A politikai pártok pedig  egyre inkább fertőzöttségük fokától függően riadtak vissza az állambiztonsági múlt teljes körű alkotmányos feltárásától. Felelősek azért, hogy máig megmaradt a tisztázatlanság, a bizalmatlanság légköre, a zsarolás, az időzített lejáratás és az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége.

  A mindenkori szolgálatok pedig nem lehetnek a mindenkori politikai hatalom kézi vezérlésű eszközei. 1990 után sem működtek példás jogállami módon, túl sok esetben folytatták az egy párti diktatúra titkosszolgálatainak gyakorlatát, az információ gyűjtés törvénytelen módszereit. Az első ciklus három titkosszolgálatokat felügyelő miniszterének (Boross Péter, Gálszécsy András és Füzessy Tibor) irányítása alatt 1990 és 95 között minden második, összesen 797 környezettanulmány vagy operatív megfigyelésszabálytalan volt. A titkosszolgák csaknem száz alkalommal elmulasztották az eljárások írásbeli elrendelését. A törvényben előírt esetekben nem történt meg az érintett személyek tájékoztatása és a vizsgálati anyag megsemmisítése. Gyakran előfordult, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalt nemzetbiztonsági szempontból teljesen indokolatlan vizsgálatokra használták fel egyéni és politikai céllal. Egyes megfigyeléseket arra fel nem hatalmazott személyek kérésére végzett el egyik vagy másik titkosszolgálat, ilyenkor elég volt egy kormánytagra vagy pártvezetőre hivatkozni. Az Antall és a Boross kormány saját kritikusaira legalább akkora figyelmet fordított, mint az ellenzékre. Kutatás alanya lett például egy, az MDF belső ellenzékéhez tartozó parlamenti képviselő és egy keresztény szakszervezeti vezető is. Jelentést készítettek az MSZP egyik vezetőjéről, majd amikor az egyik miniszternek peres ügye lett korábbi üzlettársával, elérte, hogy megvizsgálják annak környezetét. Egy magas rangú tisztségviselő biztonsági eljárásnak kívánta alávetni egy hozzá közel álló személy szexuális partnerét, mintegy magánnyomozó irodaként kezelve az NBH-t.

 „Magán fedésben pártokat is kiszolgálunk!”

  Az NBH első főigazgatóját, a szakma szégyenének tartott Nagy Lajos ezredest, volt  III/I-es hírszerzőt, a BM karhatalom egykori harcosát, saigoni és new-yorki megbízottat, aki moszkvai továbbképzéssel példásan együttműködött a baráti KGB-vel,  2005 február 28-án életművéért Mádl Ferenc köztársasági elnök – Kiss Péter kancellária miniszter előterjesztésére – egyszerre két rendfokozatot ugorva vezérőrnaggyá léptette elő, pedig a „nagy hazug” körül akkor már  bűzlöttek az üzleti ügyek, melyekben az S-Komplex-től az Apró klánnal az Együtt Egy-Másért-ig jutott el. 2005-2007 között végighazudta a magyar sajtót és egyes tévéműsorokat, melyekhez mindig akkor hívták, amikor a politikának szüksége volt rá.

Mádl Ferenc két rendfokozattal lépteti elő Nagy Lajost

  A második parlamenti ciklusban kezdődött a szolgálatok felhígulása, a régi kipróbált szakemberek az újgazdagok érdekszférájába tartozó vállalkozásokba mentették át kapcsolati tőkéjüket, szaktudásuk  először a biztonsági és biztonságtechnikai piacon kezdett kamatozni. Aztán kiderült, hogy a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs bázis a politika gazdasági-pénzügyi holdudvarában még jobban gyümölcsöztethető; s kamatozott is az információk adásvétele és cseréje, a bizalmas értesülések  gyűjtése nyílt és titkos eszközökkel. A folytatásban pedig: üzleti hírszerzés és elhárítás, titok szakértés, magánnyomozás, őrzés-és védelem, pénznyerő automaták üzemeltetése, milliárdos üzletemberek vállalkozásainak, személyes  háttér ügyeinek intézése. Kiérdemelt és megszolgált jól fizető, zsíros állások. „Magán fedésben pártokat is kiszolgálunk!”jelszóval. „Mi ott vagyunk a nagy politikai gazdasági-pénzügyi erőháttérben, – változatlanul!”  A versenyelőnyt a múltban való jártasság jelenti. Az áprilisi választások után az új nemzeti hatalomnak el kell döntenie: a politikai befolyásolási lehetőségeket tekintve hol húzódik a határ az állami és magán titkosszolgálatok között? A magyar törvényhozásnak pedig arról kell döntenie: mennyiben írja felül vagy korlátozza valamennyi  szolgálat azon meggyőződését, hogy ők nemcsak eszközei, hanem alakítói is a politikának. Ma még zavaros és hazug válaszokat kapunk legalább két alapvető kérdésre: mi a különbség a gyakorlatban az állami és az alternatív titkosszolgálatok között, s az alternatív cégek nyújthatnak-e illegális szolgáltatásokat politikai célokra?

  Az egykori állambiztonsági hálózati személyek és hivatalos kapcsolattartóik a mai napig nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből, s közülük válogat mindegyik, négy évente jövő-menő kormány, politikai döntéshozó, elfogadva, sőt igényelve nyílt vagy elvtelen  szolgálataikat.  A hivatásos állomány  tagjainak 31 százaléka volt MSZMP-tag az 1957-1990 közötti időszak átlagában. Az elhintett legenda, miszerint párttagot nem lehetett beszervezni a hálózatba (…”mert Kádár elvtárs nem engedte”) átlátszó hazugság volt, valójában a hálózati személyek kb. 20 százaléka volt MSZMP-tag, akik közül persze elsősorban a megtévedteket, a  szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetőket, a zsarolhatókat szervezte be a BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnökségének  valamelyik csoportfőnöksége.

 A mai nemzetbiztonsági szolgálatok örökölték elődeiktől a nem jogállami módszerekkel megszerzett információs monopóliumot, melyről maguktól nehezen vagy sohasem fognak lemondani. Ez megnehezíti és lelassítja a történészek, a levéltári kutatók munkáját, eredményeik nyilvánosságra hozatalát, s az áldozatok információs kárpótlását. Ám  egy elszegényedett, szellemileg, lelkileg, fizikálisan  és morálisan is  leépülő,  közömbös társadalomban is alapvető jogunk, sőt kötelességünk, hogy megismerjük  saját történelmünket, annak sötét lapjait is. Azokat t is, amelyeket  ma is takargatnak, elrejtenek előlünk. A jogos közérdek előbbre való, mint az egyén érdeke a névtelen titkolózáshoz. A volt szocialista országok többségénél az állambiztonsági besúgók neve  ma közérdekű adatnak számít. Nálunk is ez következne az alkotmányból és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényből, s már rég nemcsak a tudományos kutató munka eredményeként kellene megismerniük az embereknek történelmünk e sötét fejezeteit. Kikerülhetetlen alkotmányos kérdés annak kimondása vagy cáfolata, hogy az állambiztonsági iratok a Magyar Köztársaság kikiáltásával automatikusan elvesztették titoktartalmukat. Kulcskérdés továbbá az is, hogy maradhatnak-e olyan iratok a működő szolgálatoknál, melyeknek számukra nincs ügyviteli értéke, aktív nemzetbiztonsági érdek nem fűződik hozzájuk.  A nemzetbiztonsági szolgálatoknak nem a politikai hatalmat, hanem a nemzetet és annak polgárait kell szolgálniuk, – végérvényesen.  Nem lehet nyugodt a jövőnk, ha nem tiszta a múltunk!

Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató, 

volt országgyűlési képviselő

utolag.com

Nemzeti InternetFigyelő