Amerikai Irán-politika: Hányszor kell még megírni ugyanazt a cikket?
Az utóbbi hetekben az amerikai Irán-politika ismét a figyelem középpontjába került, ahogy a Perzsa-öböl felett gyülekeznek a fellegek. A közel-keleti feszültség fokozódása idején Jude Russo, a The American Conservative felelős szerkesztője egyfajta keserű „déjà vu” érzéssel tekint a Washingtonból érkező háborús üzenetekre. Cikkében rávilágít: bár a szereplők és a jelszavak változnak, az amerikai Irán-politika ugyanazokba a végzetes hibákba készül belesétálni, mint az elmúlt évtizedekben bármikor.
Újra dörögnek a fegyverek?
Donald Trump elnök és Scott Bessent pénzügyminiszter „Make Iran Broke Again” (Tegyük Iránt újra tönkre) jelszava mögött egyre sűrűbb a füst a Perzsa-öböl felett. Russo szerint a jelenlegi amerikai Irán-politika ismét a jól ismert receptet követi: kemény szankciók, hadihajók átcsoportosítása és hangos diplomáciai fenyegetések…
Azonban a szerző felteszi a húsbavágó kérdést: mi is a valódi cél? Egy újabb „koreografált” csapásmérés, ami a hazai közönségnek szól, vagy valódi kísérlet a teheráni rezsim megdöntésére?
A rezsimváltás katasztrófája
Russo emlékeztet arra, amit már korábban is megírt: az ajatollahok rendszere ugyan nem népszerű az irániak körében, de nincs olyan hiteles alternatíva, amely ne torkollna káoszba. A száműzetésben élő sah fia, Reza Pahlavi, az izraeli érdekek kiszolgálójaként tűnik fel, a MEK (Népi Mudzsahedek) pedig Russo szerint nem más, mint „baathizmus báj és kifinomultság nélkül”.
A szerző figyelmeztet: Irán összeomlása nem demokráciát, hanem revansvágyat és egy „siíta ISIS” felemelkedését hozhatja el. Egy technológiailag fejlett, nukleáris küszöbön álló állam szétesése pedig éppen azt tenné lehetetlenné, amire Amerika vágyik: hogy végre kivonuljon a régióból.
Ismétlődő körök
„Lusta dolog korábbi cikkeimből idézni, de ugyanilyen lusta dolog ugyanazokat az ostoba politikákat folytatni”
– írja Russo.
A cikk végkövetkeztetése szerint a jelenlegi kardcsörtetés vagy csak színjáték, vagy egy olyan katasztrófa előszele, amelynek végén Amerika megint csak mélyebben ragad bele a Közel-Kelet mocsarába, ahelyett, hogy a valóban fontos stratégiai területekre koncentrálna.
Kiemelt képen: a USS Gerald Ford anyahajó / fotó: Az amerikai haditengerészet fotója: Malachi Lakey
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
