Álmodtam. Álmodtam szülővárosomról, Marosvásárhelyről.
Átkozottak legyenek a trianoni diktátorok!!!
Álmodtam. Álmodtam szülővárosomról, Marosvásárhelyről. Álmomban minden úgy volt, mint valamikor régen.
Sétáltam gyönyörű, fás utcáin, ahol ismerősen csendültek fel a szavak, kimentem a Somos tetőre, ahonnan beláttam a várost, a cementlapokhoz, ahol mindig akadt egy-két jó barát, akikkel lehetett egyet fürödni a Marosban, végigsétáltam a Bulevárdon, ahol nyugalom és béke honolt, lesétáltam a régi Rákóczi lépcsőn, . . . .
. . . találkoztam mosolygós, békés emberekkel, akik méltósággal viselték a vásárhelyi jelzőt, megittam egy kávét a Tutunban, ahol mindig jókat beszélgettünk, bementem az Oroszlánba, ahol mindig akadt valaki, akivel sörözhettünk egyet, elmentem a Kultúrpalotába/ Cziffra palotába, ahol mindig büszkeség töltött el, mert az enyém is volt, felmentem a várba, ahol kikukucskáltam a lőréseken, és emlékeztem hányszor voltunk ott a téren, kimentem a piacra, ahol a nénikkel elbeszélgettem és alkudoztunk vidáman a termékeikre, végigmentem a főtéren, és ott volt a Maros étterem, tudtam, hol állt a Kossuth szobor, a Bodor Péter kútja, a virágórán megnéztem hány óra van, megcsodáltam a régi szép épületeket, kisétáltam a temetőbe, ahol édesapám nyugszik békében, letettem egy virágszálat a sírjára, csendesen elbeszélgettem a nénikkel, bácsikkal, akik emlékeztek rá. Mindannyiunk szemében megcsillant a könnycsepp…
Álmomban minden szép volt ismét…
Rossz hírek ébresztettek valóságra…
Szeretett szülővárosomban, és lakosaiban már nem él elevenen Marosvásárhely szellemisége. Elnyomta a nacionalizmus, a kivagyiság, a törpe szellemiség, a nem hozzánk méltó üzérkedés mindennel, ami valamilyen értéket is képvisel… Idegen emberek járnak utcáin, szotyiznak, köpdösnek, szorongó tekintetek kísértenek, a félelem által görcsbe rántott arcokkal siet mindenki a maga dolgára…
Belém hasít egy érzés: EZ NEM AZ ÉN VÁROSOM!
Pedig dehogyis nem, igenis az én városom! Mert itt születtem, itt nőttem fel, itt jártam iskolába, itt voltam először szerelmes, itt beszélgettem olyan emberekkel, akiket tiszteltem, itt tanultam becsületet, tisztességet, itt tanultam tovább, ide temettem édesapámat, itt éltem életem egy jó részét…
Petőfi Sándor azt írta: Anyám az álmok nem hazudnak… Én is arra vágyom, hogy az álmaim Marosvásárhelyről ismét igazak legyenek. Úgy szeretnék hazalátogatni, hogy örömmel, jókedvvel fogadjon a város, az emberek, úgy, mint régen…
szólj hozzá:
http://www.erdelyimagyarok.com/profiles/blogs/v-s-rhelyi-lom
Az oldal működését az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány biztosítja. erdelyimagyarok.com
Ha be szeretné állítani az Erdélyi magyarok a világban oldal értesítéseit, kattintson ide
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Ismerős érzés! A városok, utcák változóak, de keressük azt régit, ami nincs, még akkor is, ha megmaradt, mert mássá vált.
Bar, en nem vagyok Erdely szülötte, hanem annak, es minden elcsatolt NEMZET-TESTÜNKNEK VISSZAKÖVETELÖJE, es az örökos igazsagert harcolni akaro, Somogyorszag-i Koppany nepenek ivadeka, aki a Marosvasarhely-i tanulmany szerzöjenek minden soraval egyetertek!!!
Aki, -mint 56-os Veteran-, szamotokra azt ajanlom, hogy jogos panaszaitok mellett, mereszeljetek vegre a ” budapesti öntömjenezö, haracsolo kormanyt arra is felszolitani/ösztökelni, hogy vegye at vegre, az elszakitott NEMZET-TESTEINKEN 96. eve elni, fogyni es vegatalni kenyszeritett magyarsag VEDHATALMI STATUSAT!!
Es, „januszarcu” politikaja mellett, merje vegre, az összmagyarsag nemzeti erdekeit is, ne csak az ENSZ elött kepviselni, hanem jogos panaszainkat, a vilag összes orszagaival,, de föleg EURAZSIAI genetikai rokonainkal is megismertetni!!!!!!
Dr. Endredi Szabo Lajos, Becsböl.
lehet haragudni, lehet átkozódni …. és lehet kérni …
szerintem (nem vagyok egyedül) nekünk csak egy természetfölötti ero segíthet. Sokan ismerjük is, ez Isten. Na Ot kellene kérnünk, nem azért,
hogy embertársaink ellen, akik szintén az ovéi, hanem az igazért, amelyben O az elso érintett …
egy csomó hazugság, vád van ellenünk (pl-ul az, hogy az oláhok földjét elvettük eroszakkal). Na ezek ellen kellene kérjük az isteni
közbenlépést. Ez az O kompetenciájához tartozik (és nem az, hogy
egyik népet megsegítse a másik ellenében) ….
ha mi elkötelezzük magunkat (és ezt következetesen be is tartjuk)
az igaz mellett, akkor egész biztos imánk is meghalgattatik. Ha mi
hazudunk, hazudozunk …, akkor Isten soha nem hallgat meg bennünket ….
az igazat kérve senkit nem bántunk meg embertársainknál. Tudjuk,
hogy a közénk leszállt, megtestesült Isten, Jézus … visszautasított
közbenlépést a földi dolgokban. Viszont itt nem arról van, lenne szó.
Itt az egyszeru igazról csak …
Jézust hamis vádak alapján halálra ítélték. Ezen vádak soha sem
élték Ot, a halálát túl. Manapság a világon senki nem állítaná azt,
hogy ezen vád, vádak helyt-állóak voltak …
ami bennünket illet … már lassan oda jutunk, hogy már önmagunk
is kételkedünk az ártatlanságunkban !! Az egész világ (±) teljesen
meggyozodött azon, hogy a vádak állják, állták a helyüket …
csak ezt, mint vélemént. Persze hogy én is haragszom a bennünket
elítélokre. Viszont ha ezek nem ismerték a tényeket, akkor nem
is igazán bunosek. A franciák még ma is azt hiszik, hogy mi
elfoglaltuk egy csomó más nép országát és ezeket eroszakosan
hatalmunk alatt tartottunk. Ne ez nem igaz …, de kihez fordulhatunk
a segítségért !?
pl-ul sokszor nézegettem Mo-ról-való történelmi tanulmányokat,
ahol megtalálhatnánk azt, hogy mikor, hol is jöttek be az oláhok
hozzánk. Soha nem találtam ilyenekre (±). Közben csaknem
minden román történelemkönyvben szó van a mi jöttünkre. Egy
idegen számára ez tiszta sor. Nem eggyel, de többel társalogtam
ezen témában és ezek többnyire egy Erdélyt az ‘o’ Algériájukhoz
hasonlítják (ezek a jobb indulatúak) …
tehát nem elég Istent kérnünk, hanem egy helyt-álló, igaz …
történelmet is meg, ke kell írnunk és terjesztenünk ….
„segíts magadon és Isten is megsegít” (±)
az, hogy az idegenek rosszul ismerik a dolgokat, az elsosorban
a mi bunünk !!
szeretettel
T ismeretlen baratom, csak almodj tovabb mint nagyapam, temesvarrol, es vele almodott apam mi is oten gyerekek, mar regen eltemetuk oket, es tudod mi mar nem ismerhettuk meg ezeket a helyeket, es most en megis almodom talan egyszer en is meg meglathatom, de az ido rohan most mar en is 70 vagyok, es ilyenekrol egyre ritkaban almodom, de tudod nem veletlen a amit a kozmondas mond gyava nepnek nincs hazaja, es mi nagyon gyavak, vagyunk hataron tul es innen is, tudod magyar kuvasz miert ugatsz, a gazditol mindent kapsz meleg szobaban, pokrocodon raerossen lustalkodol, es ha ehes talalsz lenni van ki a labosod eled leteszi, magyar kuvasz necsak ugas riaszd el a farkasokat,mert a farkas hogyha ehes, neki bizony senki sem ad, de nem is ker o csak ragad, fagyban szelben ha ehes havat harap, osszebujnak hogy ha faznak, ez a sorsuk a farkasoknak, hat ne ugassal magyar kuvasz riazd el a farkasoka, necsak ugas hanem harapj hasznald a fogaidat, de gyava magyar kuvasz te csak egyre hangossabban ugatsz, pofa be mar magyar kuvasz ne boszantsd a farkasokat, csendesseben magyar kuvasz ne mutogasd podvas fogad ne ingereld a szomszedokat.
” az én hazám nem itt van,a csillagokon túl, ide születtem,mert valami(?) dolgom van itt,mégis érzem ,átérzem miről beszél a cikk írója. Egy csodás érzés jár át, a gyerekkor,emlékek,nagybácsik, fák,bokrok,hajók a tavon,a szomszéd kislány akit a sarokról lestem. Akkor szépnek láttam minden! Aztán hamar bealkonyult. A gyerekkori barátokból idegenek,vetélytársak, ellenfelek lettek. A faluból város lett,le rombolták a régi emlékeket, átépítettek mindent,amihez már semmi közöm, érzésem nincs. Elvesztek a gyökerek! Enélkül elpusztul, a fa ,az ember is. A világ ma is szép,csak az ember(?) lett ocsmány.
Az álmodozás szép és kellemei de még kellemesebb ha a valóságot álmodja az ember.az ember ki találta a jogot magának de azt is azért hogy legyen mit be nem tartani!De az álmok az álmokat meg is lehet valósítani.Azt senki ne várja hogy majd a kormányok legyen az bármelyik oldali hogy belefog egy határ revízióba az egyenes bukás.de ha a nép az az Istenadta nép ha nagyon akarja és nincs kis hitűséggel meg áldva akkor mennie kell!!A népek önrendelkezése jogán is lehet tenni érte követeljük vezetőinktől hogy egyre hangosabban és egyre sűrűbben duruzsolják csak azoknak az UNIÓS tökfejeknek a fülébe hogy itt még akadna egy kettő el intézendő kérdés!!
Megdöbbentő tudomásul venni a valóságot , bizony nagyon keserű az élet Marosvásárhelyt , már csakis az álomba meg az átokba bízhat az ember, mert ígérgetésekkel és stb -val tele a padlás közel száz éve
Átok? Székelyse50? Ha igaz lenne, hogy az érdemtelenül gondolt, mondott átok visszahull, akkor az oláhok legtöbbje már nem élne! Megértem az elkeseredéseteket, hiszen egy régebbi erdélyi körút után, hiába álomszép a táj, barátságosak a magyarok, örültem, hogy hazaértem. Meglátták a magyar rendszámot, Mátyás király szülőházát azonnal renoválták, Gyulafehérváron hirtelen filmet forgattak, Brassóban felszedett utcakövekkel dobáltak meg bennünket, a szálloda szobájába feljött a konyhaszag, víz nem volt, vagy csepegett, az étel ehetetlen volt.
Igaz, azóta sok idő telt el, legutóbb némi változást is észleltem, de az ott élő magyarokkal szemben nem, sőt talán rosszabbodott is a helyzet.