Akkora válságban van az Európai Unió, hogy akár fel is bomolhat

„A jólét csökkenése és a munkanélküliség: Ursula von der Leyen kereskedelmi megállapodásának a következményei drámaiak lesznek. De még a Turnberry-i botrány után is ünnepelnek a brüsszeli elit tagjai. Az igazság az, hogy az EU válsága alapvető kérdéseket vet fel ”– fogalmazott cikkében a német lap szerzője.

Mint felidézte, a skóciai Turnberryben szimbolikus volt az, ahogyan Donald Trump amerikai elnök Ursula von der Leyent kezelte. Az Egyesült Államok elnöke két golfkör közti szünetben rövid időre fogadta az Európai Unió legfontosabb tisztviselőjét és kíséretét, akik „iskolásgyerekekként ültek a kanapén, engedelmesen bólogattak, udvariasan mosolyogtak, és hízelegtek az elnöknek, miközben az fecsegett.” Az újságíró ezt párhuzamba állította Mark Rutte NATO-főtitkár és Donald Trump tárgyalásaival: mint írta, Rutte szintén nagy alázattal viszonyult az amerikai elnökhöz, de az ő viselkedése mögött volt némi keménység, és a szerepe eltért annyiban, hogy neki biztosítania kellett Washington feltétel nélküli támogatását a szövetség számára.

Ezzel szemben Ursula von der Leyen abban a pozícióban volt, hogy keményen tárgyalhatott volna Trumppal, de elmulasztotta ezt.

„A Turnberry-i szégyen – egy kereskedelmi megállapodás, amely valószínűleg hatalmas jóléti veszteségeket okoz az európai fogyasztóknak és termelőknek, munkanélküliséget és vállalatok áttelepülését eredményezi az Egyesült Államokba, valamint a globális kereskedelem rossz elosztásához vezet – sajnos jellemző az Európai Unió állapotára. Az Unió önmagát kicsinyíti le. Politikai szempontból gyenge. Gazdasági potenciálját messze nem használja ki teljes mértékben, és a döntéshozatali folyamatok szervezettsége – a tagállamok közötti alapvető kérdésekben fennálló markáns nézeteltérések, az egyének vétójoga fontos döntésekben, valamint annak betartatása, hogy az EU egy jogállamiságon alapuló közösség – nem optimális” – sorolta a problémákat cikkében a szerző, aki szerint mindeközben az Európai Unió elitjének teljesen más képe van a helyzetről és önmagáról.

„Egyre több döntést bélyegeznek »történelmi jelentőségűnek«, rendszeresen dicsérik az »európai értékeket« mint iránymutatást a világ többi részének (amely azonban gyakran vádolja az EU-t »kettős mércével« ezeknek az értékeknek a kezelésében), és dicsérik saját vonzerejüket, mert egyre több ország szeretne csatlakozni az Unióhoz. Ez önszuggesztió, tudatlanság vagy szűklátókörűség?” – fogalmazott, hozzátéve:

„Az igazság az, hogy az Európai Unió mély válságban van. És ez a válság olyan drámai, hogy alapvető kérdéseket vet fel az EU szervezeti modelljével kapcsolatban. Ma már elmaradott lehet ez a politikai szervezet, amely évtizedekig nagyon jól működött és jelentősen hozzájárult az európai megbékéléshez? Nem lenne szükség radikálisan új eljárási folyamatokra és koalíciókra Európán belül, de akár harmadik országokkal is, hogy jobb eredményeket lehessen elérni? Röviden: nem lehet, hogy az EU-nak vége?”

A Die Welt szerzője szerint az efféle kérdésekre Brüsszelben „eretnekségként” tekintenek,  és mindenki azt mondja, hogy az EU zökkenőmentesen működik. „Lényegében azonban ez a válság egyik szakasza, amelyet Reinhart Koselleck történész a következőképpen ír le: »A válság elrejtése és súlyosbítása egy és ugyanaz a folyamat. A válság elrejtése pontosan az, ami súlyosbítja azt, és fordítva«”– idézte fel.

Három aktuális ügy, amelyeknél a válságtünetek jól látszódnak

Az újságíró szerint az EU gyengeségét, sebezhetőségét jól mutatja három aktuális közéleti ügy is: a Washingtonnal kötött vámalku, valamint az Európai Uión szerepe a közel-keleti válságban és az ukrajnai háborúban.

Az elsővel kapcsolatban véleménye szerint az EU önmagát degradálta le, mivel egy olyan alkut kötöttek, amelynek értelmében az Egyesült Államokba importált európai árukra 15 százalékos vámot fognak kivetni, miközben az amerikai áruk vám nélkül érkezhetnek Európába. Ezen felül pedig az EU összesen 1350 milliárd eurónyi befektetést, vásárlást vállalt az Egyesült Államok vonatkozásában, ami teljesíthetetlen. Mindezt az Európai Unió vezetése megpróbálta sikerként eladni, és – mint arra a Kieli Világgazdasági Intézet rámutatott egy elemzésben – meg sem próbált olyan országokkal szövetségre Trump ellen vámügyben, mint például Kanada, Mexikó, Dél-Korea vagy Brazília.

Mindeközben pedig az EU GDP-jéhez mérve kevesebb, mint ötödakkora Egyesült Királyság is sokkal jobb egyezséget tudott kötni a vámok ügyében Donald Trumppal, mint az Európai Unió.

Ami a két háborút illeti, a közel-keleti válságnál „az európaiak a gyerekek asztalánál ülnek”, és a közel-keleti szereplőket csak az Egyesült Államok és Oroszország kívánságai érdeklik. A szerző szerint ennek az az oka, hogy az EU tíz éve teljesen elhanyagolja a régiót. Az orosz-ukrán háború esetében pedig az látszik, hogy az EU-nak nincs elég önbizalma Ukrajna támogatását illetően.

„Trump hálás lenne, ha Washington végre kimaradhatna az ukrajnai háborúból. Miért nem mutatnak az európaiak önbizalmat, és szállítanak végre olyan nagy hatótávolságú rakétákat, amelyek jelentősen gyengítenék az agresszor Oroszországot, és jelentős segítséget nyújtanának Kijevnek? Ez egy új korszak kezdete lehetne”

– fogalmazta meg véleményét a Die Welt újságírója.

hirado.hu