Akár napi száz katonával is szexelt a tábori kurtizán
A tisztek és a legénység szexuális életét akarták szabályozott mederbe terelni, így hozták létre az első világháború elején a tábori bordélyokat. Szigorú szabályok voltak, ezek azonban csak a katonákat védték, a kurtizánokat nem. A nőkkel kegyetlenül bántak, voltak olyanok, akiknek egy nap akár száz katonát is ki kellett szolgálniuk, a szabályzat szerint a kiégett, nemi betegségekkel megfertőzött nőket át kellett lökni az ellenséghez. Balla Tibor alezredes, a Hadtörténeti Intézet osztályvezetője kutatta az első világháború tábori bordélyait.
Az első világháborús tábori bordélyokról kutatott évekkel ezelőtt – hogy jött pont ez a téma?
Nagyon érdekes iratokra bukkantam a bécsi hadilevéltárban, amelyek erről a témáról szóltak. Ekkor döntöttem el, hogy elkezdem kutatni a tábori bordélyok történetét 2010-ben. Addig semmi nem jelent még meg erről, se cikk, se tanulmány, pedig a mindennapi élethez tartozik. Arról már annyi minden megjelent, hogy mit ettek a katonák, hogyan harcoltak, milyen volt az utánpótlás, de erről nem. Pedig nem érdemes homokba dugni a fejét az embernek – ez is nagyon fontos téma. Az ősi mesterségként emlegetett prostitúció egyidős az emberiséggel – ezt szokták mondani, és valószínűleg ez így is van. Ráadásul a háborús időszakokban ez különösen igaz.
Már a háború kitörésekor, rögtön az elején ki is alakították ezeket a bordélyokat a táborokban?
1914 augusztusában, amikor kitört az első világháború – vagy ahogy közkeletűen ma mondják: a nagy háború -, milliós embertömegeket küldtek a hadszínterekre. Az osztrák-magyar monarchia pedig több hadszíntéren harcolt. Orosz, szerb, olasz, román fronton, és azt kevesen tudják, de a magyar katonák eljutnak még a török hadszíntérre is. A katonák lövészárkokba kerültek az állóháború idején, ahol több héten keresztül össze voltak zárva. Amikor egy kis időre kiszabadultak ebből a kényszerű összezártságból, mondhatjuk azt, hogy az ösztönösen feléledő vágyaikra a legközelebbi tábori bordélyokban vagy tartalékbordélyokban kerestek gyógyírt. Vagyis igen, már a háború kezdetén kialakították ezeket a bordélyokat a táborokban. Ugyanis az osztrák-magyar hadvezetés hamar felismerte ezeknek az intézményeknek a hasznosságát. 1915. nyarán egy egész szervezetet hoztak létre: szabályzatban foglalták össze a bordélyok működésére vonatkozó pontokat. A cél egyébként egészen egyértelmű volt: a tisztek és a legénység szexuális életét valamilyen viszonylag szabályozott mederbe akarták terelni – úgy, hogy ki is elégítsék a katonák vágyait, és elnyomni a sok összezárt férfi között kialakuló homoszexuális vágyakat. Ezen kívül rendszeresen tartottak szexuális felvilágosítást a táborokban. De a legfőbb cél a háborúban terjedő nemi betegségek megelőzése illetve kordában tartása volt.
Akkor ezek szerint a bordélyokban dolgozó nőket rendszeresen vizsgálták?
Katonaorvosok ellenőrizték rendszeresen őket. Fényképes igazolványuk volt, és be is kellett mutatni a kuncsaftnak még azelőtt, mielőtt bármi elkezdődött volna. A heti többszöri vizsgáltra azért is szükség volt, mert ezek a nők 30-50 vagy 100 kuncsaftot is kiszolgáltak egy nap alatt. Éppen emiatt eléggé hamar kiégtek, pszichikailag összetörtek, sokan alkoholba menekültek. Néhány hónapnál, esetleg egy évnél többet nem is bírtak ki a tábori bordélyokban. Aki pedig teljesen kiégett, az a szabályzat szerint billogot kapott, és egy nemi betegséggel megfertőzve átlökték az ellenséghez. Azt nem tudom, hogy valóban volt-e ilyen, vagy csak a szabályzatban írták le.
Vagyis ezeket a nőket – legalábbis a szabályzat szerint – gyakorlatilag biológiai fegyverként is használták, ha már nem voltak alkalmasak?
Így van. Korabeli biológiai fegyver volt.
Bárki lehetett örömlány vagy válogattak közülük?
Szigorú szabályok voltak erre is. 18 év alattiak, terhesek, szüzek, házasságban élők és gyenge testalkatúak nem lehettek örömlányok. Egyszerűen nem voltak alkalmasak és nem is vették fel őket. Azt is nézték, hogy van-e tapasztalata – dolgozott-e már korábban más bordélyházakban. Fontos volt a kinézet is és az, hogy mennyi idős a nő. Túl sok jelentkező nem volt – az utánpótlás nem volt túl egyszerű. Galícia nagy része 1915 májusáig orosz megszállás alatt volt, de amikor visszafoglalták 1915 őszére ezt a területet, éhínség dúlt, és azok közül a nők közül jelentkeztek néhányan a tábori bordélyokba, akiknek meghalt a férjük a háborúban. Gyerekük már volt, férjük nem, a szükség hajtotta őket, a családot ugyanis el kellett tartani. Tehát a nélkülözés miatt, kényszerűségből választották ezt a mesterséget. A tábori nyilvános házak személyzetét három kategóriába osztották: voltak a tiszti örömlányok, illetve az első- és másodosztályú legénységi örömlányok. Azt is megszabták, hogy egy tiszti örömlány egy nap alatt 6 emberrel érintkezhet, a legénységi pedig 12-vel. Persze a gyakorlatban nem így történt, mindig több volt a kuncsaft. A legénységi állomány 15 percet kapott, a tisztek kortól és beosztástól függően 30-60 percet, illetve a tábornokok 120 percet. Itt persze vegyük figyelembe azt, hogy a tisztek és a tábornokok már idősebbek voltak – valószínűleg szükség is volt erre az időre.
Mennyire terjedtek a nemi betegségek a táborokban?
Ügyeltek arra, hogy a katonákat felvilágosítsák. Ez folyamatos volt. A katonaorvosok pedig rendszeresen vizsgálták a közlegényeket. A táborokban és a fronton is heti kétszer-háromszor ellenőrizték őket, aztán amikor hazamentek szabadságra, előtte is, és amikor visszatértek szabadságról, akkor is. A katonák egyébként ezeket a vizsgálatokat „farokparádé”-nak hívták.
Erről van írásos dokumentum, hogy így nevezték a katonák a vizsgálatot?
Igen. Nem volt népszerű egyébként a katonák körében a vizsgálat. De a nemi betegségek terjedésének megakadályozása miatt szükség volt erre. Ezen kívül a lányok szolgáltatását igénybe vevőknél a betegségek megelőzése miatt nagyon figyeltek arra, hogy óvszert használjanak a katonák. Ezt többször ingyen osztották a katonák között, amellett, hogy felvilágosító brosúrákat is terjesztettek.
Ha ilyen komoly és sok vizsgálat volt, hogyan alakult a nemi betegségek aránya a hadseregben?
1914-ben 6% volt a nemi betegek aránya a katonák között. 1915-re ez a duplájára emelkedett, 12% lett. 1916-ra viszont visszaszorították megint 6%-ra és ez a háború végéig így is maradt.
A nőknek volt lehetőségük védeni magukat, vagy egyáltalán lehetséges volt a higiénikus tisztálkodás?
Lényegében nem. Volt borvazelin, a hipermangán és a szappanos mosakodás. Gyakorlatilag ezek voltak csak, ezekkel próbálták a nők tisztán tartani vagy fertőtleníteni magukat.
Arra volt szabály, hogy milyen ruhában lehetnek a lányok?
Igen, ezt is megszabták. A tábori kurtizánok csukaszürke egyenruhát használtak, egy bő szabású felsőt és egy szoknyát, és fekete karszalag is volt rajtuk. A tiszti örömlányok fekete félselyem harisnyanadrágot használhattak, a legénységiek pedig vörös színű pamut harisnyát. A tábornokok kurtizánjai a harisnyájukra vörös tábornoki lampaszt ragaszthattak.
Mondta, hogy a tiszti és tábornoki örömlányokat egy idő után – hogy is mondjam – lefokozták. A legénységi örömlányok – ha jól dolgoztak – lehettek tiszti kurtizánok később?
Nem, felfelé nem léphetett senki. Ebben a rendszerben csak lefelé lehetett lépni.
Mennyit kellett fizetni a szexért?
A nyilvánosházak használati díjairól nem találtam konkrét adatokat, arra nézve viszont maradtak adatok, hogy például Szerbiában, az osztrák-magyar csapatok által megszállt belgrádi nyilvánosházakban a tiszteknek 10 korona volt a tarifa, a legénységnek 3 korona.
Hol rendezték be ezeket a tábori bordélyokat?
Általában a frontvonal mögött, annak közelében voltak, a bordélyok elhagyott kastélyokban, elhagyott falusi házakban, vagy külön erre a célra felállított fabarakkokban vagy elhagyott vasúti vagonokban. Ezek – a barakkok és a bordélyok általában – nem voltak túl sokáig egy helyen, egy-egy hónapig, legfeljebb egy évig. Megszűntek itt, újak létesültek ott. A tábori bordélyokat a frontvonal mögött, a táborokban hozták létre, a tartalékos bordélyokat távolabb, az úgynevezett „hadtáp” területen. Meg lehetett egyébként messziről ismerni, hogy mely bordélyok voltak a legénység számára fenntartottak, mert ott kígyózó sorok álltak. A tiszti bordélyok előtt nem.
Ez teljesen elfogadott volt, hogy a katonák járnak bordélyba? Nem számított, hogy otthon várja-e a felesége, vagy sem?
Természetesen próbáltak a katonákra érzelmileg hatni, hogy ne vegyék igénybe a kurtizánok szolgáltatásait. Korabeli orvos szakírók kis szórólapokat írtak, hogy hassanak a katonákra. Ezek elsősorban az önmegtartóztatásról szóltak, hogy milyen szép dolog az, gondoljanak a feleségeikre, akik otthon dolgoznak és várják őket, amíg ők védik a hazát. Ebbe a sorba illeszkedik a Magyar Absztinens Orvosok Egylete által az egyszerű bakák számára készített és alább közölt felhívás is, amely jól szemlélteti, hogyan próbálták őket rábírni (megmosolyogtató naivitással) az önmegtartóztatásra és az alkoholtartalmú italok élvezetéről való lemondásra.
3. A legtöbb nemi betegséget is így szerzik, a megfontolásnak és a tudatnak alkoholélvezet folytán beállott kábulatában, – sőt nemcsak a részegen, hanem már a „kapatos” állapotban is.
4. Aki pajzán könnyelműséggel s főként aki alkoholfogyasztás hatása alatt magát a házasságon kívüli nemi érintkezés nagy veszélyeinek kiteszi, az súlyos kötelességszegést követ el önmagával, családjával és egész hazájával szemben.
5. A házaséleten kívüli nemi érintkezés magában rejti a fertőző nemi betegségek megszerzésének veszélyét. A kéjnők legszigorúbb rendőri és orvosi felügyelete sem elég fegyver ezek egészségének biztosítására. Nincs más igazán bizton ható védőeszköz e veszélyekkel szemben, mint a házaséleten kívüli nemi érintkezés elkerülése.
6. A szeszes italok élvezetétől való megtartóztatás csökkenti a nemi megbetegedés veszélyét.
7. A szeszes italok élvezete a nemi betegség lefolyását és tartamát is kedvezőtlenül befolyásolja.
8. Nemi betegségek szakszerű kezelése csakis hozzáértő orvos által – de sohasem valamely kuruzsló útján, és főleg ne levélileg – történjék. Ha valamely ilyenfajta betegség gyanúja előáll, azonnal orvosi tanács kérendő ki. Minden halogatás súlyosbítja a bajt.
9. Minden egyes ember, akinek bujakórja (szifilisze) vagy kankója (tripper) volt, tartózkodjék a megházasodástól (avagy ha már házas: a nemi érintkezés újrafölvételétől), amíg csak azt neki egy megbízható orvos kifejezetten meg nem engedi.”
Ezeknek a szórólapoknak nem volt sok foganatja. Főleg később. Ugyanis 1918-ban már 17-18 éves fiatalokat is behívtak a hadseregbe, akiknek nem volt még élettapasztalatuk. A fiatal, tizenéves katonák úgy voltak vele, hogy nem akarnak szűzen meghalni. Mindig ott volt bennük, hogy bármikor meghalhatnak, lelőheti őket az ellenség. Ez is ösztönözte őket arra, hogy ha más nincs, akkor egy tábori bordélyban veszítsék el a szüzességüket.
A háború után mi lett a nőkkel, akik tábori prostituáltak voltak?
Az akkori közerkölcsök másmilyenek voltak. Aki tábori prostituált volt, később megvetették, kirekesztették. A háború után nem is volt könnyű életük, már aki túlélte.
Arról van bármilyen írásos dokumentum, akár magánlevél, hogy egy katona vagy egy tiszt szerelmes lett az egyik kurtizánba?
Nem, ilyet nem találtam. Tiszteknél viszont el tudom képzelni, hogy szerelmes lett és maga mellé vette. De az biztos, hogy nem sűrűn történt ilyen.
A nagy háború alatt volt akár egyetlen híres prostituált?
Nem, nem volt. Ők is próbáltak egyébként a névtelenségbe burkolózni. Sokan nem merték ezt névvel felvállalni.
Talált-e valami érdekeset a bécsi levéltárban még, amint mondjuk ön is meglepődött?
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Igen, néhány akta mellé még korabeli óvszer is csatolva volt, és találtam felvilágosító brosúrákat.
Forrás: Beküldte Olvasónk A.V., faktor.hu
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
Az alezredes úr bezzeg arról nem tesz említést, hogy az I. vh-ban sok katona azért menekült meg, mert csak és kizárólag a magyar hadseregben volt kötelező előírás a váltás fehérnemű.
arrol aki 100-at is kiszolgállt. A vén kisasszony: milyen igazságtalanság: valakinek minden, valakinek pedig semmi. (akkorbeli vicc)
Félek attól, hogy ez a tábori bordélyokról szóló írás minden alapot nélkülöz, ugyanis eddig, ebben a formában ilyenről még sohasem hallottam. Valaminek a nem tudása, ill. nem ismerete persze nem jelentheti azt, hogy nem létezik, ill. sohase létezett; ám én attól tartok, hogy ez a történet is, mint csaknem minden más történet is múltunk bemocskolását célozza. Egy biztos, hogy az utóbbi száz évben az emberi természet nemigen változott. Ha mégis, akkor ez csakis rossz irányba történhetett. Minden egészséges férfiben és nőben akkor is voltak vágyak, de ezeket szigorú szabályok keretei közt lehetett csak kvázi kiélni, kielégíteni. Eleink felfogása annyiban biztosan különbözött a maiakétól, hogy nem kérkedtek olyan dolgokkal, amelyek nem tartoztak másokra. Kivételt persze képeztek azok a férfiak, kik (állítólagos) nagy kalandjaikkal dicsekedtek, kérkedtek. Akkor is voltak, kik tilosban jártak, voltak rossz házasságok, voltak kuplerájok, voltak ferde hajlamú emberek! — de hogy tábori kupik léteztek volna, ezt én erősen kétlem! Vattay Szabolcs
Az usraeli hadsereg táborai valószínűleg komplett kuplerájok lettek mióta engedélyezték a homoszexuális kapcsolatokat a hadseregben.
H.B.