Ajánlom magamat…
(Vízválasztó – avagy szatirikus kortesbeszéd tetszőleges szórólapra és kampánygyűlésre, továbbá más népkijózanító ütőhangszerekre, pl. karikás ostorra, furkósbotra és vasdorongra)
Kedves Választópolgárok, tisztelt agyhalott Honfitársaim!
Az őszödi „gyűlöletbeszéd” után immár botorság összevissza hazudozni, bár tudom, hogy Önök sokadszorra is hajlamosak bedőlni a könnyelmű ígérgetéseknek és a gátlástalan szómágiának. Ilyenkor, (országgyűlési és helyhatósági) választások idején, minden jelölt – eltekintve attól, hogy éppen melyik párt színeiben (avagy „függetlenként”) indul – igyekszik előnyös képet festegetni magáról, s rendszerint az lesz a győztes, aki a legfondorlatosabban képes eladni – a semmit.
Épp ezért határoztam el, hogy szakítok az eddigi ocsmány „hagyományokkal”, a megtévesztő köntörfalazással, s kendőzetlenül feltárom a meztelen igazságot. (Inkább ettől kábuljanak el a tömegek, mint az ellenkezőjétől!)
Nem tagadom, alig várom már, hogy végre én is a húsosfazék közelébe férkőzhessek. Jelenleg éppen munkanélküli vagyok, s rendkívül súlyos gondokat okoz népes családom eltartása. 4 kiskorú gyermekemet kell fölnevelnem, ráadásul feleségem igényei is átlagon felüliek (mondhatnám: kielégíthetetlenek), a magam féktelen vágyait most nem is említve. Bizony nagy-nagy szükségem lenne a képviselőségből fakadó busás jövedelemre, valamint a pozícióval együtt járó egyéb félhivatalos juttatásokra, kenőpénzekre és korrupciós szerzeményekre. Mi az hogy, nagyon is!
Legutóbb sajnos kissé melléfogtam, és rossz lóra tettem, mert a pártom 3 kacskaringós, „érdemekben gazdag” ciklus után kihullott a rostán, így én is hoppon maradtam. Dolgozni pedig egyáltalán nem volt kedvem, hiszen semmihez sem értek, noha a házi gyűjteményemben akad néhány használhatatlan, gyorstalpaló diploma, tánciskolai és faiskolai elismerő oklevél. Most ügyesen helyezkedtem, azaz sikerült idejében pártot váltanom. Úgy néz ki, hogy biztos befutók leszünk, sőt kis szerencsével (ez az Önök áldott naivitásán is múlik!) még a választásokat is megnyerhetjük. Lényegében mindegy, hogy kormányon vagy ellenzékben szélhámoskodunk-e a következő 4 évben, hiszen felelősséget úgysem viselünk kártevéseinkért, s ha elég elvtelenül kiszolgáljuk külső és belső „láthatatlan megbízóinkat” (ezek korántsem Önök!), akkor a hajunk szála sem görbülhet, bármennyire is áthágjuk a saját kaotikus, alvilági „törvényeinket” és „alkotmányunkat”.
A föntiekből világosan kitetszik, hogy mi lesz az én személyes hasznom, ha az Önök jóvoltából a Parlamentbe (városi/megyei önkormányzatba) kerülök, akár listán, akár egyéni jelöltként. De vajon mit profitálhat ebből az ország és szűkebb pátriám? Bátran leszögezhetem, hogy az égvilágon semmit! Eszemben sincs szembemenni az uralkodó áramlatokkal, pláne „forradalmat” vagy „rendszerváltást” fontolgatni, hiszen nem vagyok a magam ellensége. De azt is régen beláttam már, hogy legjobb csöndesen meghúzódni a háttérben, s arctalanul (azonosítószám nélkül!) elvegyülni a langyos, zavaros iszapban, mert különben rókalelkű ellenfeleim még megpróbálnának befeketíteni és megzsarolni, ami ugye – tekintélyes mennyiségű piszkos ügyemet megbolygatva – pofonegyszerűen megvalósítható részükről. Hát hiányzik nekem ennyi idegborzoló kalamajka?
Programom eleve nincsen, miként pártomnak (s az összes többi pártnak és jelöltnek) sem. S ha akadna is efféle „falrengető” irományunk, később úgysem tartanánk be semmit belőle, tehát akkor abszolút értelmetlen ilyen meddő dolgokkal foglalkozni. Csupán az számít, hogy nekünk jó legyen, s könnyedén megkapjunk mindent, ami elérhető, sőt még azon is túl. Hogy Önök maholnap éhen vesznek, hogy nincs munkájuk, se pénzük, sem elfogadható lakásuk és egészségügyi ellátásuk, hogy totálisan kiszolgáltatottak minden gyülevész élősködőnek, fehérgalléros és etnikai bűnözőnek, hogy jogot és igazságtételt sehonnan se várhatnak – nekünk tökmindegy. (Ahogy részegen is bölcs kisgazda ismerősöm állította: „Akinek nincs földje, az magára vessen!”) Tulajdonképpen Önök és mi is tehetetlen rabszolgák vagyunk egy barbár módon hódító, minden értéket szétziláló és elpusztító birodalomban, de mi legalább dúskálhatunk az anyagi javakban. Hiába, mindenkinek nem adatik meg a Kánaán, kizárólag nekünk, boldog „kiválasztottaknak”. Hovatovább huszadrangú kérdés, hogy kit (kiket) juttatnak hatalomra, az Önök nyomorúságos sorsa semmit sem javulhat ebben a sátáni zsarnokságban; csak akkor, ha véletlenül (vagy kellő törtetéssel) fölkerülnek a „vezető elit” érinthetetlen kasztjába.
Fölösleges tovább szaporítanom a szót. Ebből is mindnyájan megérthetik, hogy kár a gőzért, mert itt Önöknek nem terem babér. A többi jelölttársam most nyilván megpróbál hangzatos jelszavakat, frázisokat puffogtatni, és betegre hazudozza magát, hogy elnyerje az Önök kegyeit. Én már túlléptem ezen, s amint jeleztem, a végletekig őszinte voltam (most is, mint mindig!). Ha bánatomra nem engem választanak, akkor nyilván még nálam is hitványabb képviselőjük lesz, akiben ráadásul csalódni is fognak. Kérem, hogy kerüljék el a „kései lelepleződés” olcsó kárörömét, s nyugodtan szavazzanak rám, mert én legalább semmi jót sem ígérek Önöknek.
Ne higgyék, hogy cserbenhagyott a maradék józanságom, bár elismerem, hogy velejéig romlott közéletünkben szokatlan az ilyen provokáló kitárulkozás. Szerintem inkább az nyilvánítható sültbolondnak, aki ennyi csalás, sunyi átverés után még részt vesz bármilyen „választáson” és „népszavazáson”. Ez alól csak azok a derék állampolgárok tekinthetők kivételnek, akik rám és pártomra voksolnak. Ebben bizakodva hívom Önöket (a legkiválóbbakat!) is az urnákhoz. Kérem, föltétlenül karoljanak fel, hogy legalább az én jövőm felhőtlen legyen, ha már Önöknek nem juthat hasonló vigasz. Mivel a jelenkorinál még sokkal viharosabb idők is sújthatnak bennünket, nemzetgazdasági és népjóléti szempontból óriási szükség lenne rá, hogy további gondtalan életet biztosítsanak nekem és szeretett családomnak.
Egyébként pedig segítsenek magukon és egymáson, ahol és amiben csak tudnak, mivel ezt tőlem (tőlünk) aligha remélhetik. Mindezek dacára készséggel ajánlom magamat szíves figyelmükbe és kitüntető jóindulatukba!
Az Önök leendő passzív és szürke (vagy inkább óvatosan harácsoló?) képviselője:
X. Y. Z.
Írta: Siklósi András
Közreadta: Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt cikkíró!
A szatirikus leírás, melyek korunk kitenyésztett politikus fajáról írt, tökéletes. Meg kell, hogy mondjam, nagyon élveztem a cikket, azonban mégis úgy érzem, hogy vitatkoznom kell önnel.
Egy dolog a cikk tartalma, és más dolog, hogy mit sugároz. A cikk tartalmilag egy jó szatíra, ami, mint mondtam elnyerte az én tetszésemet is. Amit viszont a cikk sugároz, az egyáltalán nem tetszik, sőt károsnak tartom.
Most a cikk főhőséhez szólok: kedves Mr. Ajánlom Magamat!
Ön téved, a politikában sem mindenki olyan, mint maga! Bár kétségtelen, hogy ha a titokzatos és láthatatlan főnökei helyében lennék, én is azt próbálnám elültetni az emberekben, hogy a politika színpadán mindenki ilyen sz@rházi. És közben hunyorgatnék és összekacsintanék a sok megtévesztett emberrel, hogy: „igen, ilyen a világ, ilyen az ember…”
Nem, drága uram, az ember nem ilyen. Ilyenné tette magát sok ember, de korántsem mindenki. Persze az ön főnökei mindennél jobban szeretnék, ha ezt hinné mindenki, mert a reménytelen és megtört embereken könnyebb uralkodni. Az ember azzá válik, amire érdemesnek tartja magát. Sajnálom önt, hogy mivel csak ennyire tartja magát, ezért nem is lesz soha jobb ennél. Sajnálom, az olyanokat, akik látják a saját helyzetüket, még sem kívánnak rajta változtatni, mert bevették azt a maszlagot, hogy „kár a gőzért, mert itt Önöknek nem terem babér” , meg hogy a háttérben meghúzódó arctalan ellenség ellen úgysincs esélyünk. Az ilyen szövegek terjesztésénél mindig a Háttérhatalom Vakoló Brigádjainak a logikája szaglik, függetlenül attól, hogy az ilyen szövegeket terjesztő egyén tudja-e ezt, vagy sem.
Spártában az olyan katonát, aki nem áll ki akár egyedül is utolsó emberként is a túlerő ellen, bizonyosan letaszították volna a Taigetoszról. Mert ők érdemesnek tartották magukat a győzelemre is és a dicső halálra is. A hunyorgató gyávák persze akkor is elfutottak. „Csak a bátor vitéz esik le a lováról a csatában! Mit tudja a térden csúszó gyáva, hogy mi a zuhanás…” Egyébként nem várom el öntől, hogy a játék diplomáival megértsen ilyen dolgokat. De ha tanult történelmet, akkor tudja, hogy nem mindig a túlerő győz!
Szóval, nincs igaza uram, nem minden politikus és politikai párt szarházi, és van olyan párt is, akinek van komoly programja, bármily hihetetlenül hangzik is. Minden olyan ember nevében, aki bátran kiáll, és megpróbál harcolni a túlerő ellen, kikérem magamnak a sértegetést és üzenem önnek, hogy: Leonídasz üdvözletét küldi a Thermopülai szorosból!
Tisztelettel: Muad-Dib
P.S.: én pedig üdvözletemet küldöm a Kőmíves Kelemen Brigádnak!