Adolf Hitler Nobel-békedíja
Ma, amikor a Nobel-békedíj friss nyerteseit ünnepli a világ, emlékezzünk meg egy percre a Nobel-békedíj egyik nagy veszteséről is.
Baráti beszélgetés a javaslattevővel a Sasfészekben
„Bizonyára tudják” – nyilatkozta 1995-ben Gustav Hendrikssen, az uppsalai egyetem nyugalmazott professzora –, „hogy közvetlenül az 1938-as müncheni konferencia után Gertrude Stein [amerikai zsidó írónő], aki csodálatos vendéglátó és megszállott író volt, felhívást intézett egy sor értelmiségihez – nem, nem mind voltak zsidók –, akik közösen aláírt beadványban szólították fel a Nobel békedíj-bizottságot, hogy ítélje oda Hitlernek a Nobel-békedíjat. A bizottság udvariasan, de határozottan visszautasította ezt, az okok között említve a náci rezsim bánásmódját a zsidókkal szemben. Ha azt kérdezik, honnan tudok erről – nos, én is e bizottság tagja voltam.”
Az igazságot azonban nem lehet véka alá rejteni. A következő évben E. G. C. Brandt svéd parlamenti képviselő nyújtotta be a Nobel békedíj-bizottságnak Hitler nevezését. A bizottság nyomására azonban kénytelen volt visszavonni javaslatát…
Pedig a Nobel-békedíj kritériumait – „aki a legtöbbet teszi a nemzetek közötti egyetértésért, a fegyverben álló hadseregek leszereléséért vagy csökkentéséért, és békekonferenciák előmozdításáért” – Hitler hiánytalanul teljesítette az általa épp hetvenhárom éve, 1938. szeptember 30-án előmozdított müncheni békekonferenciával, amely a résztvevő nemzetek közös egyetértésével hozzájárult a Szudéta-vidék Németországhoz csatolásához, s jóváhagyta Ausztria és elősegítette Csehszlovákia német megszállását, ilyenformán hadseregük leszerelését.
„A történészek majd elismerik egy napon, hogy soha még egyetlen ember békés javaslatai sem találkoztak nagyobb gyűlölettel, mint az enyémek. Amikor Németország a világ példájává vált a társadalmi problémák és gazdasági nehézségek békés megoldásában, a bolsevikoknak és kapitalistáknak, a népek elnyomóinak és kizsákmányolóinak gyűlölete ellene fordult.”
Adolf Hitler, 1936
„Nincs boldogabb nép a németnél, és Hitler az egyik legnagyobb ember. Az öregek bíznak benne, a fiatalok bálványozzák. Csodálatraméltó nemzeti hős, aki megmentette országát.”
David Lloyd George, az első világháború és a versailles-i békeszerződés angol miniszterelnöke, Daily Express, 1936. szeptember 17.
A Life Magazin illusztrációja a müncheni egyezményről szóló tudósításhoz
Ukrán tankönyv
A Nobel-díj bizottsága oly sok érdemtelennek ítélte már oda a díjat fennállásának száztíz éve alatt, hogy igazán nincs mit csodálkoznunk rajta, ha ezúttal sem ismerték fel az igazi érdemet. Hálátlannak mutatkozott az utókor is, amely mindezidáig nem követelte a történelmi tévedés kiigazítását. Egyetlen nép bizonyult csupán hálásnak, amely mindmáig elismeri, nagyra értékeli és visszasírja a Führer békevágyát: az ukrán.
Az ukrán általános iskolai történelemórák hivatalos kiegészítő tankönyve, a Mikola Galicsanyec szerkesztette Az ukrán nemzet (Tarnopol, 2005) így vezeti be az Ukrajna szovjetek alóli német felszabadításáról és az OUN, a Sztepan Bandera vezette Ukrán Nacionalisták Szervezete nemzetépítő tevékenységének kezdeteiről szóló fejezetet:
„Hitler a lengyel háborúra készülve igyekezett elmélyíteni a lengyel-ukrán ellentétet, és az Ukrán SzSzK lakóinak szimpátiáját is megnyerni. 1939. április 1-én kinyilvánította, hogy fáj a szíve a nemes vérű ukrán nép és a kaukázusi népek szenvedéseinek láttán, s hogy elérkezett az idő az önálló ukrán állam megalakítására. Lengyelország bukása után a német hatalom igen magas pozíciókat bízott ukránokra, különösen az OUN tagjaira. A szlovákiai [felvidéki – szerk.] Pöstyénben szállodát nyitottak a lengyel börtönökből szabadult OUN-tagok talpraállítására…”
„Dicsőség Hitlernek, dicsőség Banderának!”
A bevonuló német és OUN-csapatokat üdvözlő felirat 1941. június végén Lwów környékén
Hitler szimpátiájában nincs is semmi rendkívüli. Hiszen ugyanez a tankönyv azt is megírja a Krisztus előtti évezredek ukrán történelméről szólva, hogy az ukránok – ellentétben a kevert fajú oroszokkal – mindig is árják voltak. De erről majd többet máskor, amikor ugyanezen könyv alapján részletesen is bemutatjuk a Krisztus előtti háromezer év rendkívül érdekfeszítő, de Ukrajnán, sőt talán e tankönyvön kívül alig-alig ismert ukrán történelmét.
Related Links
- Ha Hitler nem támad, a szovjetek Párizsig mennek!
- Hitler és horogkereszt a kártyán – beperelnék
- Hitler titkos bunkerén tanösvény vezethet keresztül
- Hitler utolsó élő testőre nem ad több autogrammot
Nemzeti InternetFigyelő
Midőn beindult a „Plan-Barbarossa” (melynek tervezésében a VI hadsereg későbbi parancsnoka Friedrich von Paulus is résztvett) a németek úgy haladtak előre mint kés a vajban. Ugyanis J.V.Sztálin -bár Richard Sorge a mesterkém IDŐBEN jelezte a német támadás tényét éds időpontját – még akkor sem hitte el a támadást amikor a határra telepített repülőterein százszámra lőtte szét a Wehrmacht a repülőgépeket, azokat a gépeket melynek használatára NÉMET pilóták képezték ki a szovjeteket. Sztálin még akkor is lábhoz tett fegyverrel állt, amikor már több ezer áldozata volt a behatolásnak.
EGYSZERŰEN NEM AKART HINNI MÉG A TITKOSSZOLGÁLATA JELENTÉSEINEK SEM! A németek -e kezdeti sikereit az az egyszerű ok segítette elő, hogy Sztálin TÁMADÓ háborúra készült Európa ellen, ezért vont össze jelentősebb technikai és élőerőt nyugati határain. Tudjuk, hogy egy támadó háborúhoz egészen más technikai-logisztikai feltételek szükségeltetnek mint egy defenzív háborúhoz.
„A haladó emberiség atyja” egyáltalán nem zavartatta magát, miután
rádöbbent kezdeti naivitására és hülyeségeire, kivégeztette a tábornokok új generációját és ezzel az első felvonás részéről elintézettnek tekinthető volt. Sztálinnak sohasem volt gondja az emberanyaggal, lazán halálba küldött százezreket.
Tehát ha Hitler nem támad, akkor belátható időn belül Sztálin indult volna meg nyugatra.
Tényként kezelendő viszont, az hogy nem tudható, hogyan alakult volna a világ képe ha a generalisszimusz nem rendelkezett volna Zsukovhoz, Rokoszoszkijhoz vagy akár Csujkovhoz hasonló kiváló stratégákkal.
de Loviaguin Alexander
Nem tudom Sztálin menyire lehetett naïve, legalább is kezdetben.Hogy nem védekezés céljából állította fel hadeseregét a lengyel keletihatárán, ma már egy elkönyvelt tény. Hogy támadásra készült, senkisem kételkedik benne, mert amint Németország megtámadta Lengyelországot, Sztálin is, hadïüzenet nélkül támadta meg Lengyelországot,és, de facto, elfoglalta az orzág keletifelét.[Érdekesmódon, Anglia és Franciaország nem üzent háborút a Szovjetúnió ellen. Vajon miért nem?]
Sztálin szándékát az is igazolja, hogy Anglia és a gyáva francia kormány, arraakarták rávenni a lengyeleket, engedje Sztálint Lengyelországonkeresztül, szövetkezzen Sztálinnal, amit a lengyelek mindenáron visszautasítottak.
Nem mintha lekicsínyíteni akarnám a szovjet tábornokok érdemét, de nagyon komoly gondjai lettek volna Sztálinnak az amerika korlátlan hadisegítsége nélkül, amit az északitengeren keresztül ömlesztett Roosevelt Sztálinnak, cigarettától mindent, amit csak eltud képzelni az ember.
Zsukov marsalról olvastam már nem a legkedvezôbb véleményeket is.
A némettek helyzete az oroszfronton más lett volna ha nem kellett volna idôtveszteniük Górögországban, hogy segítsék az olaszokat, akiket az görögök megállítottak a Metekszesz vonalnál.
Összefoglalva: Sztálin adta az emberianyagot és Roosevelt (aki felesége, Eleonor, nagy kommunista barát volt) a hadianyagokat.
Roosevelt életevégéhez közel vallotta be:”Sztálin becsapott”.
Corvinus
Re Corvinus: Zsukov marsall leginkább vakmerőségével tűnt ki, midőn keményen ellentmondott Sztálinnak a „sztavkában” (legfelső hadvezetés) Kurszk-ügyben. És mégis, Sztálin nem végeztette ki mert szükséges volt rá. Később, amikor megtörtént a teljes kapituláció és Zsukov, Eisenhower valamint Monty (Montgomery) találkoztak, Sztálinban feltört a féltékenység zsukov hallatlan népszerűsége miatt.
Ezért rövidesen egy Urálon túlik garnizonba száműzte. Zsukov egyébként az „emlékek, gondolatok” c, könyvében (a cimet De Gaulletól „lizingelte” sokat plagizál és bizonyos „sztorikat” valóságként állít be, Emberileg bizony nem sok jót lehet róla mondani, mert vitatathatatlan győzelmeit az élőerő végtelen pazarló feláldozásával vívta ki. Végeredményben el lehet mondani, hogy a Vörs Hadsereg vezetése nem takarékoskodott az emberanyaggal.
A „lend lease” keretében kétségtelenül sok technika jött az USA-ból azonban kellő mennyiségű emberanyag nélkül ezek nem lettek volna bevethetők.
Lévén mint harckocsizó szolgáltam a „dógózó népet” a sorkatonai időmben, tudom, hogy a második generációs T34-esekben Sherman-motorokat is beépítettek, melyeket később a szovjet fúrótornyok meghajtására használtak fel, miután leteltz idejük a dicsőséges Vörös Hadseregben.
de Loviaguin Alexander
Loviaguin barátom, Azt hiszem a T34-ssel kapcsolatban bôvítetted ismertségemet. Ezt nem tudtam, mert én nem voltam katona, sem othon, sem másütt, de, megvallom, imádom- rajongom a fegyverekért. [Az elsô fegyverem egy csúzli volt.Sosem tudtam lelôni egy madarat, de célbalövéssel, kivágtam a rezet.]
Emberileg mondani valamit is róla, értelmetlenség lenne,ha egyaáltalán igazságosak akarunk lenni.
Volt szerencsém ismerni magyar katonákat akik a keletifronton harcoltak. Hogyan ölette magát az orosz katona, a nyugatiszellemnek egy felfoghatatlan dolog. Igaz, vagy nem, az orosz katona napi vodka adaga 2 üveg volt harcban, tehát részegen ment az ellensége tüzébe.[Hátamögött volt a politikai komiszár csapat.]
Mesélte az egyik magyar katona: A hullahegyen másztak fel az orosz katonák, s csak egyenként kellett lelôni ôket.
Szóval legyegyünk igazságosak, nem lenne igazságos ha a marsalok számlájara írnánk fel a nagy oros élet álldozatot. Ha valakit nem érdekelt az orosz katona élete, az nem volt más, mint Sztálin.Saját fiját is kivégeztette, mert német fogságbaesett.Ez hazaárulás volt neki.
Az emberianyagot Sztálin adta, mint mondtam.Az angolok adták a Rolls-Roys Avon repüôgépmotorokat, és az amerikaiak a többit.
Üdv.
Corvinus
Én a kutyáimat etettem azokkal a madarakkal, amiket lelőttem (csúzlival) (Híradmin) 🙂 😀
HÍRADIM: Ezen aztán jót nevettem.
Hogy te is nevessél: Az elsô csúzlimmal arconlôttem magam!!! Hogyan? Fordítva fogtam a kezembe!!!
57-ben, amikor Ausztriában —a Traunsee mellett– éltem, szabályos (nem volt kimélet, sem irgalom) háborúkat játtszottunk csúzlival, addig a napig, amikor cepphíján nemlôttem ki az egyik „harcos” szemét.
Corvinus.
Hitlernek is annyit ért volna a Nobel-békedíj, mint manapság Obama USA elnöknek. Azóta is folynak Amerika háborúi zavartalanul.
Miért? Mert egykutya, hogy kinek ítélik oda, ugyanis minkét oldalt (Sztálint is) ugyanazon háttérhatalom irányította és irányítja ma is. T.István.
Egy biztos! Ha Obamát kitüntették, akkor Hitler is jogosult lett volna rá! (H)
T.István barátom!
Nem egy díj az, ami meghatározza az embert vagy annak érdemét, hanem az édemei az embert. Egy és ugyazon szintre tenni Hitlert Obmaval, vagy Obamat Hitlerrel, összehasonlítani a kettőt, nem mondhatnám szerencsésnek.
Nem csodálkoznám, ha az írásaimután valaki is azt vélné rólam, egy vérmes, vad, elkötelezett Hitler híve vagyok. Sajnálom kiábrándítani, de mélyen téved. Még azzal sem vádolhatnának, hogy tisztáraakarom mosdatni a hitleri Németországot, vagy akár magát Hitlert is. Amivel mindíg elkötelezetnek tartottam magam, az az IGAZSÁG, illessen az akárkit is. E mellett lándzsáttörök, speciálisan akkor, amikor szülôföldem és annak nemzedéke mellett kell tennem.
Az igazság még akkor is igazság, ha az az ellenfél oldalán áll. Nem Hitlert igyekszem fehérremosni, HANEM A TÖRTÉNELMET; kivetköztetni a cionista piszkos háborúspropaganda mezzéből, ami 1933-óta, a mai napig folyamatban van.
Ha valaki mindeáron elakarta kerülni a háborút, az Hitler volt.
Miután csapatai lerohanták Lengyeország nyugatifelét, akkor is felájánlotta a békét Anglianak és Franciaországnak, azzal a feltétllel, ha elfogadják, kivonja csapatait.
Ne felejtsük el: a trianoni szerződés nem volt más, mint egy fegyverszünet 20 évre. Tehát II.világháború lett volna Hitler nélkül is. Így minden bizalommal mondhatjuk: Hitler téves helyen volt a rossz történelmi pillanatban.
Nagyon sokat kell olvasni, úgy az egyik oldalról valamint a másikról, hogy a történelemről lekaparhassunk abból a tömérdek mocsokból, amit a propaganda 79 év alatt rákent.
Corvinus
THE GERMAN WHITE PAPER http://tmh.floonet.net/articles/germanwhitepaper.html
PATRICK J. BUCHANAN: Did World War II Have To Happen?
DAVID L. HOGGAN: The Forced War :When Peaceful Revision Failed
http://www.jrbooksonline.com/HTML-docs/David%20Hoggan-The%20Forced%20War.htm
THE FRENCH AND BRITISH BETRAYAL OF POLAND IN 1939
http://www.worldfuturefund.org/wffmaster/reading/history/polandbetrayal.htm
Corvinus
GEORG FRANZ-WILLING : THE ORIGINS OF THE SECOND WORLD WAR
http://www.ihr.org/jhr/v07/v07p-95_Franz-Willing.html
MARK WEBER: President Roosevelt’s Campaign To Incite War in Europe: The Secret Polish Documents
http://www.ihr.org/jhr/v04/v04p135_Weber.html
WINSTON CHURCHILL AND HITLER’S PEACE OFFER
http://www.fpp.co.uk/Letters/History_07/Rufo_070407.html
HERNÁDI TIBOR: A II. VILÁGHHÁBORÚ IGAZ TÖRTÉNETE
http://www.freeweb.hu/eszmelet/55/arad55.html
Corvinus
VIKTOR SUVOROV: WHO STARTED THE SECOND WORLD WAR?
http://www.fff.org/freedom/1191d.asp
PROFESSOR ISRAEL SHAHAK: Jewish History, Jewish Religion: The Weight of Three Thousand Years
http://www.biblebelievers.org.au/jewhis1.htm
DOBSZAY KÁROLY: AZ ANTISZEMITIZMUS VALÓDI OKAIRÓL
http://api.ning.com/files/7qnfAcLe3tniUGW*5UIND6u-bm3msbD-jW0X2hgip22rhXZzmJjyNUkBzsPHnftQqigmhUh*Es*DVzVq1lpspRf9mk97fjdN/Azantiszemitizmusvaldiokairl.pdf
PADÁNYI VIKTOR: NÉHÁNY SZÓ A ZSIDÓ KATASZTRÓFÁRÓL
http://www.angelfire.com/zine2/judeolog/cikkek/padanyi1.htm
Corvinus
Manapság a Nobel-díj az esetek jó részében lejáratja a kitüntetettet – legalább is hazánkban.
Horváth Bertalan
Corvinus-szal teljesen egyetértve, az amerikaiaktól kapott – szinte korlátlan – anyagi segítség a francia vezetés gyávasága nélkül J.V. Dzsugasvili komoly bajban lett volna!
Julianus Julius
Maradjunk annyiban, hogy a „Béke Nobel díj” megbélyegzés, mégpedig a népirtókat jelölték meg vele!
kató rudi
Fontos megállapítás!
Csak tudni kell hozzá, hogy kik adják és kik kapják (ugyanazon népirtók!).
De azt még érdekesebb lenne tudni, hogy ezek a kitüntető és kitüntetett népírtók, mégis milyen népeket írtanak immár 5000 év óta?
Nos, ennek a kérdésnek a feltárása lenne az igazi csoda, ami valóban Nobel-békedíjat érdemelne. T. István.
Hat igen, meg a TIME magazin is a 30-as evekben, Hitlert az ev emberenek ismerte el, igaz kesobb egy nagy X-el athuztak a kepet.
Gazos Bende