A titokzatos fürdőmester – avagy A lefolyó mindenható urai

Vannak pillanatok, amikor nem lehet csendben maradni, muszáj megszólalni, hogy ne mondjam ordítani. Félreverni az összes kezünk ügyébe eső vészharangot, de legalábbis minden olyan készséget, mely figyelmeztető-, vagy vészjelzések leadására alkalmas. Nincs ez másként most sem. Főként akkor, amikor a népbutítás olyan fokot ért el, amire épeszű ember már nem nagyon tud mit mondani.

Idézzünk egy rövid részt Surján László „Fürdővízzel a gyereket” című írásából, mely az mkdsz.hu weboldalon olvasható teljes terjedelmében.

„Európa szerte vitáznak: kell-e Európai Unió. Egyre hangosabb a nem. Persze egy ilyen érzelmi alapú kijelentés nem megalapozott.”

Ne felejtsük el megemlíteni, hogy az iménti idézet szerzője 2004 óta az Európai Parlament képviselője, idéntől pedig személyében az Európai Parlament alelnöke is. Prominens személyiség, s mint ilyen, illik komolyan venni a mondandóját.

Nos, ha már az érzelmek szóba kerültek. Kérdezem én, az egyszerű, adófizető barom státuszába besorolt álom- és állampolgár, aki kétségkívül nem dicsekedhet olyan díszes nacionáléval, mint a képviselő úr – akinek szakmai és egyéb előmeneteléről mindenki személyesen meggyőződhet a http://surjanlaszlo.hu/surjan_laszlo oldalon –, jelen esetben valóban megalapozatlan egy efféle érzelmeken nyugvó döntés? De ha még így is lenne, mint ahogy nincs így, a későbbiekben majd látni fogjuk, racionálisan, ha tetszik értelmi alapon viszonyulva az adott kérdéskörhöz, józan gondolkokdású ember egész egyszerűen nem juthat más eredményre, mint hogy kifelé, elfelé innen, de méghozzá rögvest és izibe! A történelmi hagyományokhoz hűen kurucosan akképpen is fogalmazhatnánk: „Nyergelj, fordulj!”.

No, mármost a helyzet az, hogy kilóg ám a lóláb, igen tisztelt képviselő úr, de nem is egy helyen!

Aki látta az euroalkotmány tudatos érték veszejtését szervesen folytató vizuális förmedvényt, igen, azt a plakátot, amely egy ötágú csillagot formáz, legtetején a sarló és kalapáccsal, közvetlenül a kereszténység jelképe felett, na szóval az rögtön érti, hogy mire gondolok. És igaz, jó magyar emberek számára, akik kétségkívül keresztények is egyben, mert hát egy igaz, jó magyar ember milyen lehetne más, mint keresztény  tudjuk ezt ősidőktől fogva, hiszen a vonulási útvonalon előkerült mellkeresztek töménytelen mennyisége is azt bizonyítja, hogy Mani püspök, nem pedig Money istenség elveit követtük már akkoris, szóval egy igaz, jó magyar embernek ezek után már nincs is szüksége racionalitást felvonultató észérvekre, van neki annyi sütnivalója, hogy éles eszével azonnal átlássa, itten nekünk nem terem babér.

Talán ezért is van az, hogy rá is csodálkozik a magamfajta arra az elsőre érthetetlennek tűnő helyben maradásra, mellyel igen tisztelt képviselő úr és csatolt pártjai az Európai Unió irányában viseltetnek. Gondoljanak bele! Először csak az alkotmánynak nevezett alaptörvénybe nem voltak hajlandók belevenni a kereszténységet, mostanra már nyíltan, közszemlére is ki merik tenni, hogy ők valami egészen másnak a szolgálatában állnak. És akkor a sarló és kalapácsot még pofátlanul legfelülre helyezik, mintha nem tudnák, hogy az ún. kelet blokk országainak ez olyan, mintha kést forgatnának egy véres sebben, amire éppen sót szórtak.

Mindeközben kereszténydemokratámék főfunkcijának szeme se rebben és aszongya nekünk, hogy ne öntsük mán ki a fürdővízzel a gyereket is, mert hát lehet, hogy nem az igazi ez az új unió, de hát ugye nincs jobb helyette, különben is, nekünk mindenek előtt és mindenek helyett vagy felett, de itt a helyünk, ha beledöglünk akkor is.

Pedig már beledöglöttünk, a gyászmenetre ippeg most toboroznak!

Valóban ilyen egy demokrata, aki ráadásul még keresztény is? Surján úr, mondja csak, tud ön még tükörbe nézni? (A szerző csupán költői kérdést tett fel!)

Mivel jómagam sok millió hasonszőrű honfitársammal finanszírozom ezt az egész hóbelevancot, ezért merem venni magamnak a bátorságot és vindikálni a jogot, hogy megkérdezzem: a prostituálódás automatikus folyamat, ha valaki a politika és a hatalomdirigálás közelébe kerül?

Még valamit! Itt kérnék mindenkit nagy tisztelettel, hogy senki ne merészeljen zsidó-keresztény kultúrkörről beszélni, mert olyan nem létezik. Valaki vagy keresztény, vagy zsidó, egyszerre a kettő nem megy. Elég, ha valaki fellapozza a Talmudot.

Surján úr írása, mely a fenti idézetet is tartalmazza a következő okok miatt született meg:

„A Mail on Sunday című konzervatív vasárnapi brit lap megbízásából azt kutatták, hogy miképp voksolnának a megkérdezettek, ha „holnap” népszavazás lenne Nagy-Britannia EU-tagságáról. A válaszadók 51 százaléka mondta azt, hogy a távozásra adná szavazatát, 34 százalék a brit EU-tagság fenntartását szeretné.

A lap kommentárja szerint a kilépést pártolók aránya – amely a korábbi évek átlagában 41 százalék volt – különösen az utóbbi egy évben emelkedett erőteljesen, elsősorban az euróövezeti válság hatására.

Eközben a miniszterelnök, akinek párttársai körében 70 százalék az EU-ra nemet mondók aránya, igen határozottan kijelenti, hogy az Unióból való kilépés nagy hiba volna.

Mellesleg Orbán Viktor is ugyanezt mondta a héten.

Hazai felmérést nem ismerek, de az internet hangulata finoman szólva is tagság ellenes. Sértettek vagyunk, mert ok nélkül kritizálnak, sőt olykor igen méltatlanul bánnak velünk.

Persze ne feledjük a mondást, aki haragszik, annak nincs igaza. Érzelmek nélkül kell tehát vizsgálnunk a kérdést, s persze némi ismeretanyag sem árt. Ez utóbbi ugyan az interneten meglehetős bőséggel elérhető, de nem a hőzöngők sajátja, hogy tényekre építsék a véleményüket. Szoktuk mondani, hogy a Lajtán túl csak egy Magyarország van. Ezen azt értjük, hogy belső csatáink kint nem sokat érnek, s nem is helyes kivinni azokat, épp ellenkezőleg, minden magyarnak vállvetve kellene odakint a közös érdekért tevékenykednie.”

Oké. Vizsgáljuk akkor érzelmek nélkül a kérdést.

Mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy immáron a britek valamivel több mint fele mondja azt, hogy akkó’ szedelőzködjünk, ‘oszt menet van! Nem mi, a britek, akik nálunk kicsikét azért még mindig jobban élnek. Mondjuk azt, hogy nagyságrendekkel? Mondjuk. Egész nyugodtan.

Gondok vannak! Nem is egy!

Tán a Fürge ujjak, vagy valami más, hasonlóan tevékenységre ösztönző mozgalom keretében hozzáértő emberek kiszámolták, hogy a csatlakozásig hazánk 8866 milliárd forintot fizetet be. Ez azért tekintélyes summa. Most meg aszongyák, hogy 8000 milliárd körüli pénzért lehet pályázat címszó alatt kuncsorogni. Nem tehetek róla, de nekem rögtön a Himnusz ugrott be: „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”. Ráadásul ezenfelül még ki is fizette, nem tudom én hányszor. Azt a pénzt pályázhatjuk vissza, amit egyszer már befizettünk. Ugye milyen nagylelkű ez az EU?

Durr! Itt az első nagy pofon amit az objektivitás lekever nekünk.

De van ennél még rosszabb is!

A 2004-es csatlakozásról szóló referendum lábbal taposta a demokráciát, csak ezúttal nem orosz sztyeppe bakanccsal tette meg mindezt – az előző, a régi unióval az is kiment a divatból – hanem Dolce&Gabbana tűsarkúval tette ugyanezt, s mint ahogyan azt a múltkor is kifejtettem, azzal is lehet legalább akkora fájdalmat előidézni, bizonyos esetekben még nagyobbat is.

Ismétlés a tudás atjya, s anyja, mondjuk el még egyszer, csak a nyomaték kedvéért, az összes szavazásra jogosultnak csak mintegy 37%-a szavazott, ennek a 37%-nak is csak 80%-a mondta azt, hogy akkor uccu neki fakereszt.

Durr! Itt a második nagy pofon, ezt meg a racionalitás keverte le nekünk. Természetesen mindenféle érzelemtől mentesen.

Mindeközben kereszténydemokratámék fő funkcijának szeme ezúttal se rebben. Előzőekben már láttuk mennyit ér számukra a kereszténységük, ezúttal azt láthatjuk, mit értenek a demokrácia szó jelentéstartalma alatt.

Nem, kedves Surján úr, belépni, mit belépni, hagyni magunkat belerángatni, na az volt egy hatalmas hiba!

Nem furcsa, hogy pont egy kereszténydemokrata ragaszkodik mindennél jobban egy keresztényellenes és antidemokratikus, birodalmi struktúrát felmutató lélektelen, de ami még ennél is borzasztóbb, istentelen hatalmi képződményhez?

A képviselő úr írása további részében arról értekezik, hogy elfogadhatatlan az a fajta bánásmód, mellyel hazánkat illetik, de ami talán a leglényegesebb, és akkor innentől ismét szó szerint idézünk:

„Az Unióból való kilépés egy kicsit olyan, mint amikor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. Elég lenne a Bizottságtól megszabadulni, ami elavult, feladatát már betöltött intézmény.”

Na itt van az eb elhantolva, kérem tisztelettel. A képviselő úr le sem tagadhatná, hogy a rendszerváltoztatás gyermekeként lépett a politika színpadára. Úgy tűnik tökéletesen elsajátította az Antall József nevével fémjelzett, perfektuálisan funkcionáló csitítgatást, mégpediglen mesteri szinten.

Pizsamás miniszterelnökünk volt az, aki egyfajta modern Kazinczy hozzáértésével vette el a dolgok élét és súlyát, ő volt az, aki a rendszerváltásból – mondván az ember az alsó gatyáját váltogatja, nem a rendszert – a népnek fel sem tűnő módon, eredeti jelentéstartalmát szép csendben, ám gyökeresen megváltoztatta, amikor mindenkit arra biztatott, használná inkább a rendszerváltoztatás kifejezést.

Értjük ugye? Szó sincs itten másik rendszerről, nem váltottuk le egyik rendszert a másikkal, a rendszer maradt ugyanaz – személyi- és jogutódlás útján pártfolytonosság is megképződött! – tehát a rendszer maradt ugyanaz, csak a cégtáblát festették át. Az meg – ahogyan a 2002-es parlamenti nagytüntetés bölcs nyugdíjas mamijától tudhassuk: „csak ecset és festék kérdése”.

No, mármost Surján képviselő úrnál is ez játszik. Alapjába véve nincs itt nagy baj, tulajdonképpen technikai részletkérdésről van szó csupán. Nem számít, hogy nem vették bele az alkotmányba a kereszténységet, mint európai alapértéket, és nyilván csak a kisebb toleranciaküszöbbel bíró honfitársainknak szúrja a szemét az új plakáton a kereszt felett trónoló sarló és kalapács, ez tulajdonképpen mind nem érdekes – mondja nekünk a demokrata, aki amúgy mellesleg még keresztény is –, apró technikai nehézség mutatkozik mindössze, csodálkozik is, hogy ezt eddig, hogy a rossebbe nem vette észre rajta kívül senki, itt van ez a fránya Bizottság, na az tehet mindenről, aztat köll megszüntetni!

A képviselő úr, amikor írásában „szájmagyarkodásról” és „szájmagyarokról” tesz említést, szintén a tiltott önkényuralmi jelképek európai ügyintézésével kapcsolatban, akkor éppen a strasbourgi székhelyű emberjogi bíróság volt a ludas, amiről ugye köztudott, hogy nem is európai uniós intézmény, mégis azon kesereg, hogy ezek a „szájmagyarok” ennek a rossz döntéseit is az uniónak tudják be.

(Emlékeznek? Az intézmény, amelyik le akarta parancsolni az olasz iskolák falairól a keresztet, csak a derék taljánok bemutatták az egyezményes jelet. Ahogy mifelénk amolyan autentikus változatban mondani szokás: „Házhoz mentek a lófaszér’.” Gyengébb és cizelláltabb lelkületű olvasóimtól ezúton kérek elnézést, de a publicisztika és a szépirodalom kimeríthetetlennek tűnő eszköztárából a naturalisztikus ábrázolásmód tűnt a legszemléletesebbnek)

Tényleg nem akarok akadékoskodni, de ha a strasbourgi székhelyű emberjogi bíróság vörös csillaggal kapcsolatban meghozott ítélete nem fér össze a rendszerváltással és az arról itthon meghozott jogi döntésekkel, ugyanakkor ránk nézve kötelező érvényű, akkor nem édes mindegy, hogy uniós intézmény-e vagy pedig nem? Milyen értékrendet tükröz a meghozott ítélete az, ami számít! Lehet ezt egyáltalán értékrendnek nevezni? Nem inkább érdekrend?

És itt van a nagyon nagy baj! Mert a képviselő úr, aki lefeküdt ennek a birodalmi struktúrának, akinek a pártját és hasonszőrű eftársait kilóra megvette a gyarmattartó rendszer, mint új burzsoá komprádor elit, gyakorlatilag szemrebbenés nélkül meghazudtol mindent, ami pártja nevében értékként szerepel. Nem a rendszer ellen száll síkra – pedig ő maga is látjam, hogy úgy szar az egész, ahogyan van –, nem alapvetően megváltoztatni, átalakítani, elhagyni, vagy uram bocsá’, ha mindenképpen elkerülhetetlen lerombolni akarja azt, hanem szolgálni. Mindenek előtt és mindenek felett.

A titokzatos fürdőmester, a lefolyók ura dönti el, ki megy, és ki az, aki maradhat. Ki az, akiről megfelelő pillanatban kiderül, mert ki kell, hogy derüljön, honnan is jött (vagy küldték valójában, s erről a későbbi viselkedése is bizonysággal szolgál), és ki az, akit menthetetlenül kiöntenek a fürdővízzel együtt, vagy éppen lehúznak a fajanszon.

A titokzatos fürdőmester, a lefolyók ura belefúj sípjába, a gigantikus medencében pedig pavlovi reflexként beindul a kétségbeesett csapkodás, mindenki szeretne a felszínen maradni. Akit beszippant a lefolyó, annak menthetetlenül vége.

Kívülről, első ránézésre és látszatra nagy és csodálatos ez az Európa-ház. Belépve már egészen más kép tárul elénk. Igaz, nagyon nem mindegy, honnan érkezünk, mert ha csak a cselédlépcsőn át nyerünk bebocsátást, és a lakáj csak a mosókonyháig enged bennünket, akkor méltán hívhatjuk fel elégedetlenkedve a Kohn & Loeb Reisebüro-t, hogy a prospektusban nem éppen erről volt szó.

A ház sokkal lepukkantabb, mint a fotókon, a szállásért is jóval többet kérnek, a háziúr meg folyton elégedetlenkedik velünk, hogy nem válunk időben kámforrá amikor Nagyságosék lejönnek a reggelihez.

Többször hivatkoztam már Vlagyimir Konsztantyinovics Bukovszkijra, akinek most magyar szinkronos változatban is felkerült a EU=Szovjetunió című félelmetes analógiát felvonultató videója. Ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Kísérteties a hasonlóság.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=09AeuA-4Y40]

Végezetül még csak annyit, végzetes következményekkel jár, ha a politikai osztály elszakad a néptől és a valóságtól. Itt most éppen ezt éljük át már jó ideje. A törvényhozás hazai politikusai körülbelül a kismiska kategóriába tartoznak az EU-s képviselőhöz képest, már ami befolyásukat és javadalmazásukat illeti. Ha az ország politikacsinálói végzetesen elszakadtak a magyar néptől és a magyar valóságtól, vajon mit tételezzünk fel egy európai uniós képviselőről? És mit egy eu-s parlamenti alelnökről?

Hát így tessék öntözgetni! Fürdővizet, vagy éppen olajat a tűzre, kinek mihez van éppen kedve!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő