A szükséges rossz, a központi kussoltatás módszertana – avagy Tartozni mán pedig mindig köll valahova!

„Egyedül nem megy!” énekelte egykoron a Ripacsok című film felejthetetlen párosa a mozivásznon a nagysikerű nadrágdalban. Mára ennek a dalnak a szövege is erőteljes átfazonírozásra szorul az eurokonform imídzs érdekében.

Ma úgy járja a nóta, hogy EGYEDÜL NEM MEHET!

Miért? Azért, mert NEM ENGEDIK!

Mindenkinek érintettnek kell lennie! Senki nem maradhat ki! Értsd: Senkit nem hagy(hat)unk az út szélén, még a végén magától feltápászkodik, és elindul az ellenkező irányban! Tehát lehet, hogy közelebb járunk az igazsághoz amikor azt mondjuk, hogy senki nem úszhatja meg! Igaz, ennek ára van, amit szigorúan behajtanak rajtad (no és persze veled együtt rajtam is), de hát pont ez a lényeg, mindenkinek fizetnie kell! Muszáj! Akkoris átkísérünk az út túloldalára, ha semmi keresnivalód sincs ott, és eszed ágában sem volt oda átkelni. Akkor is át fogunk kísérni, mert neked az a jó.

Senki sem maradhat ki az adófizetés alól! A sarc mindenek felett!

A Hír Tv legutóbbi Globál című műsorában Horvátország EU-s csatlakozásáról szóló népszavazásával foglalkoztak. Első ránézésre azt hihetnénk, a téma kevéssé érdekes a mi számunkra, mégis, az itt is alkalmazott eurokrata módszertan gyakorlata az, amely kitűnően példázza számunkra mennyire hiábavaló volt a hatalmas tömeg megsétáltatása az Andrássy úton. Megmutat még valmi mást is, de erről majd egy kicsit később.

Idézzük a műsor felvezető szövegét:

„Kelletlen horvát IGEN az unióra. Horvátországban a kétharmad az uniós csatlakozásra szavazott. A részvételi arány azonban több mint kiábrándító. Mindössze 43,5%-os volt. Vajon mit üzennek a számok? Miért nem tekintik történelmi igazságtételnek az uniós csatlakozást? Miért nincs felhőtlen öröm Zágrábban? A horvátok miért a szükséges rosszat látják az unióban? A stúdióban Sokcsevits Dénes és Skenderović Marin.

Az unió 28. tagállama lesz Horvátország. Így döntöttek a horvátok január 22-én vasárnap. Az IGEN-ek győzelme nem volt kérdés, hiszen minden jelentős horvát párt a csatlakozás mellett kampányolt. Sőt, még a Hágában raboskodó Ante Gotovina tábornok is erre buzdította a horvátokat.

Ami viszont mindenkit meglepett, az a mérsékeltnek is csak jóindulattasl nevezhető részvételi arány volt, 43,5%-kal. A kormány ennek megfelelően visszafogottan ünnepelt és a horvátok öröme sem volt teljesen felhőtlen. Az országra még számos átalakítás vár. Kezdve a közigazgatástól a költségvetésen át az igazságszolgáltatásig. Ezután következik majd a tagállamok ratifikációja. A tervek szerint 2013. július elsején csatlakozik majd Horvátország az Európai Unióhoz.”

Eddig és ne tovább! Ez az a végső határ ameddig ma engedélyezik az ún. fősodratú médiában a mértéket, ameddig el lehet menni. A szükséges rossz! Tehát nem jó, mindenki érzi, hogy a dolog már több mint gáz, de az összes esetlegesen felmerülő negatívum ellenére akkoris SZÜKSÉGES!

Nincs itt mese! Ez mán pedig akkó’ is köll nekünk! Ha beledöglünk, akkó’ is!

És itt érünk el megint ahhoz a pillanathoz, amikor a dogmatizmus megkérdőjelezhetetlen igazságnak tűnő kikezdhetetlen monolit márványtömbjébe ütközünk, ezzel a jól megtermett halmozott képzavarral. Megint a rossz kiindulási pont, megint a „csak és kizárólag”, megint a „nincs más út, Brüsszel meg Washington barátsága, mán pediglen ez ténykérdés” kezdetű össznépi kesergő.

A műsor időről időre szalagcímben felbukkanó aposztrofálásaként a következő felirat volt olvasható: Lelkesedés takaréklángon. Asszem erre szokták mondani, hogy BINGÓ!

Talán horvát barátaink tudnak valamit. Az is lehet, hogy vették maguknak a fáradságot, s kicsikét szétnéztek a szomszédságukban, hogyan is működik ez a nagyságos és fényességes Európai Porta.

Mv.: – Az önök hangjában is egy hezitálást vélek kihallani és ez a részvételi arány is mintha ezt mutatná. Egyfajta kritikát az egész téma, az uniós csatlakozás felé, hiszen ahogy említettük 43,5%-os volt a részvételi arány. A függetlenség idején, mintegy húsz évvel ezelőtt majdnem a duplája volt. Mivel magyarázható ez? Például mivel magyarázható, hogy Bosznia-Hercegovinában a horvátok alig mentek el szavazni?

Sokcsevits Dénes: – Igen. A függetlenségi népszavazásra a lakosságnak több mint 83%-a rész vett, és általában a parlamenti választásokon is mindig jóval nagyobb arányban mennek el szavazni a horvát választópolgárok, bár ezelőtt három évvel az elnökválasztásokon az első fordulóban a lakosság kevesebb mint 50%-a ment el szavazni. Én azt hiszem, hogy ebben a választópolgárok jelentős részének csalódottsága is szerepet játszik. Itt főleg elsősorban a jobboldali szavazók azok, akik igazán csalódottak.

Mv.: – Hát de miben csalódottak?

Sokcsevits Dénes: – Az utóbbi 10–15 év horvátországi politikájában, amelyinek egyébként, a nagyobbik részében ennek a korszaknak, annak idején a Tudman alapította Horvát Demokrata Közösség volt hatalmon, azonban olyan lépéseket tett, és olyan engedményeket tett, amelyekre kényszerült, éppen az európai uniós csatlakozási tárgyalások során, amelyet ezek a választópolgárok nem nagyon díjaznak.

Mv.: – Erről mindjárt beszélünk, de talán még mindig a statisztikánál maradva. Hogyha megnézzük az unió iránti lelkesedést Horvátországban, szigorúan a számok alapján, akkor azt látjuk, hogy 2003-ban, amikor az uniós felvételi kérelmet Zágráb beadta, akkor közel 80%-ra rúgott a támogatók aránya. Egyébként zárójelben megjegyzem, 66% szavazott mos vasárnap, múlt vasárnap az IGEN-re.

Ejnye! De ismerős ez valahonnan! Az összes választásra jogosult 43,5%-ának 66%-a szavazott az IGEN-re! Látható kisebbség! De ne aggódj! Mindenképpen bekerülsz, olyan nincs (és nem is lehet), hogy nem! Addig szavaztatunk, amíg csak kell! És ugye te is tudod, hogy meddig kell?

Mv.: — Van egy közmegegyezés a politikai elitben, hogy mindenki, a többség, a túlnyomó többség EU-párti, magyarán egy komoly legitimitása van most a csatlakozásnak Horvátországban.

Sokcsevits Dénes: – A politikai pártok szintjén feltétlenül, hiszen mind a jelenlegi baloldali kormánykoalíció, mind pedig a legnagyobb ellenzéki párt, az eddigi kormányzó HDZ, támogatta.

Mv.: – Tehát a politikai pártok pontosan értették a tételt, de vajon az állampolgárok mennyire?

Vajon tényleges legitimitás, ahogy mondani szokás, nemcsak szükséges, de elégséges feltétel is az, ha csupán a politikai osztályban élvez látható többséget egy ügy, az ország népének többsége viszont nem szimpatizál az adott kérdéssel? Vagy ez is arra világít rá, hogy – nagy valószínűséggel a globalizációnak köszönhetően kialakuló helyi komprádor elit általánossá váló berendezkedése miatt – immáron gyakorlati jelenségként beszélhetünk arról, hogy csak olyan politikai osztály az elfogadható a Birodalom számára, amely tudatosan és teljesen el-, illetve leválasztásra kerül a valóságtól, azaz a szavazóktól? Ez a Patyomkin-demokarácia igazi diadala!

Úgy tűnik a félelem immáron globálissá terebélyesedett. A véleményhatalom mindenütt ugyanazt a központi kussoltatást alkalmazza a fősodratú médiában, mert abban a pillanatban, hogy eltérő hangok is szárnyra kaphatnának – és itt most természetesen nem a pocskondiázásra, az érzelmektől túlfűtött heveskedésekre, hanem elsősorban és legfontosabbként a tények szakszerű és objektív ütköztetésére gondolok – bizonnyal kiderülne, mint hazánk esetében is, hogy a 2.0-ás unióra az égadta világon semmi szükség nincs. Ráadásul a szabványosított közös nagy semmi érdekében uniformizáló, Európa perifériájáról irányító, ahogyan azt megtapasztalhattuk, kizárólag az egyenlők  közti egyenlőbbek kedvéért kedvező sajátosan bürokratikus haszon- és érdekközösség már puszta létezésével is hihetetlen károkat okoz a (diszkrét presszióval, jó útra tereléssel, fűt fát ígérgetéssel és a jó ég tudja még milyen furfangokkal) tagállami státuszba kényszerített nemzetállamoknak.

Mv.: – Olvasom a kritikát az interneten, horvát lapoknál is, hogy az ellenzék, a nacionalista és szélsőbali ellenzék azt mondja, hogy az állampolgárok nem jutottak elég információhoz ahhoz, hogy felelősségteljesen tudjanak dönteni a jövőjükről. Igaz ez? Mert azt mondják, hogy a tévében, a rádióban, az újságokban állami pénzen kormányzati EU-propaganda folyt.

Skenderović Marin: – Hát ez igaz. Csak három hét volt a kampányra és az ellenzéki, annak aki ellene voltak, azoknak nem volt nagy lehetőségük megjelenni a médiában.

Sokcsevits Dénes: – Mindössze a 12%-a a választópolgároknak van tisztában az Európai Unió működésével.

Mv.: – Ez az adat viszont nem biztos, hogy rosszabb, mint akár a jelenlegi tagországok társadalma, ugye?

Sokcsevits Dénes: – Igen, lehetséges.

És ha már a tételeknél tartunk! Kik és hol írják a megértendő és felfogandó tételt, tételeket? Ki hatalmazta fel őket erre? Miért kellene nekünk elfogadni számunkra teljesen ismeretlenek tételeit? Csak azért, mert sok (virtuális) pénzük van? Csak azért, mert a világ bizalmának semmibevételével, a világ becsapásával gátlástalanul spekulálhatnak más kárára?

Tőzsde, valutaárfolyamok, Európai Unió, egyre megy. Szélhámosság az egész! Tudatosan hoztak létre, és erőltetnek rá a világra olyan rendszereket, melyek működésével csak az elenyésző kisebbség van tisztában. Ráadásul azt tették általánosan elfogadott viselkedési normává, nem is fontos, hogy az egyszerű ember tisztában legyen azzal, hogyan működik az a rendszer, amiben él! De ami még ennél is fontosabb, le kell szoktatni arról is, hogy egyáltalán felmerüljön benne az igény arra vonatkozóan, hogy megismerje a rendszert és annak működését, pedig benne él! Így végeredményként már csak jót derülünk egy 42-fogas amerikai fogpasztamosoly kíséretével azon, hogy hát tulajdonképpen így van ez jól, mert hát másutt is így működik ez az egész, ott sem érdekli különösebben az embereket.

Kicsit olyan ez, mint amikor a tökig eladósított Amerikára, meg a tőkés világ prominens országaira mutogatnak, hogy némelyik adósságállománya már a GDP 100%-át is meghaladta. Úgyhogy semmi gond nincs azzal ha emelkedik az államadósság, vagy ne adj’ isten, mi is átlépjük a ma még lélektaninak tartott álomhatárt.

Vegyük észre, hogy itt megint a szemléletmód, az alapvetés az, ami eleve hibás. Azért kell nekünk is tökig eladósodnunk, mert mások is tökig eladósodtak? És akkor ez innentől kezdve így van jól? Megint fel sem merül, még csak a kósza gondolat szintjén sem, hogy szó sincs itt holmi megmásíthatatlan természeti törvényekről, szentírásról, vagy valamiféle kőbe vésett alapigazságról, mely szerint létezni csak és kizárólag eladósodva lehet. Ez egyáltalán nem igaz, de mivel ma ez az általánosan bevett és jól bejáratott gyakorlat, hát akkor biztosan úgy is van! Megint rossz a kiindulási alap! Megint a számosság keretei között próbálunk felmentést adni magunknak olyasvalamivel kapcsolatban, aminek a minőségről kellene szólania. S mivel a minőségről kellene szólnia, számossággal, azaz a mennyiséggel nem mérhető! Áras népek gondolkodásmódja nem erőltethető rá szakrális talapzaton álló spirituális szemléletre! Ez a fajta mértékrendszer csak és kizárólag mammon világában használatos egyedül „üdvözítő” univerzális metódusként. A világ azonban nem csak számokból (értsd: hideg racionalitás) áll! De ne aggódj, gond egy szál se, hiszen mindenütt máshol is így megy ez!

Mv.: – Nézzük a csatlakozás tényét. Itt komoly történelmi érvek vannak, hogy Horvátországnak az Európai Unió tagjának kell lenni, akár csak az Osztrák-Magyar Monarchiát nézzük. Mondhatnánk azt is, hogyha a történelem úgy hozta volna, akkor igazságosan Szlovéniával és Magyarországgal kellett volna csatlakoznia Horvátországnak, hiszen maguk a horvátok, ha jól tudom, nem balkáni államnak identifikálják magukat, hanem egy közép-európai államnak. Volt ennek esélye 2004-ben?

Hopp, itt megint meg kell állnunk egy röpke kitérő erejéig!

Nem tudom, tetszettek-e figyelni? Megint a szóhasználat az, ami nagyon árulkodó!Horvátországnak az Európai Unió tagjának KELL lenni! Ez példázza a „szükséges rossz” kényszerűségéből fakadó muszáj dörgölőzködés módszertanának működését. Horvát barátainkat is, akárcsak bennünket, bekasztliztak valamelyik világbirodalmi tényezőként számontartott nagyobb haszonszivattyú-üzemeltető érdekkzösség alakulatába, az önálló létezés, a saját lábon történő megállás megoldása, akárcsak nekünk, az ő számukra sem engedélyezett! Tényleg testvérek vagyunk, de legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy azonos sorsot szántak nekünk!

A dologban az a legborzasztóbb, hogy már a szpíker sem veszi észre, mennyire ráállt a gondolkodásmódja és retorikája a birodalmi létezés gyarmati status quo-jára, pedig az eleve elrendeltetett provincialitás tükröződik a szaviból.

Sokcsevits Dénes: – Az a baj, hogy éppen a háború miatt nem volt. Mikor a horvátok az 1990-es évek elején kiváltak Jugoszláviából, akkor az egyik fő motivációjuk az volt, hogy szeretnének Európához visszacsatlakozni. Tulajdonképpen a horvát függetlenséget kivívó kormányzatnak is az volt a jelszava, hogy „Vissza Európához!” A háború azonban ezt gyakorlatilag megakadályozta. És tulajdonképpen ez volt a fő oka annak, hogy nem tudta megkezdeni az európai uniós felkészülést. 1995-ig ugye háború volt Horvátországban. Utána pedig egy másik probléma is volt, mert előkerült a háborús bűnösök kérdése, és attól kezdve Brüsszelből ezt a külön feltételt szabták meg Horvátország csatlakozásához, ami nem volt egy egyszerű dolog, mert Horvátországban még mindenki tudta, hogy ki volt az agresszor és ki volt az áldozat. Még mindenki emlékezett.

Mv.: – Brüsszelben nem biztos.

De vajon tényleg Európához találnak vissza az egykori államtotalitárius rendszerektől megszabadult nemzetek, amikor látványos külsőségek közepette az Európai Unió nyakába borulnak? Korántsem! Hiszen hogyan is jelenthetné ez a momentum az Európához való visszatérést, amikor ez a nemzetállamokon parazitaként élősködő, a profitmaximalizálás érdekében ördögi precizitással megálmodott és létrehozott bürokratikus adminisztráció minden európai értéket nélkülöz? A kereszténység, mint Európa egyik fundamentális alapértéke, mint deklarált véleménynyilvánítás, vagy hivatalos állásfoglalás, nem kapott helyet az unió alapvető jogi dokumentumainak egyikében sem! Helyhiány, vagy egyéb más okokból kifolyólag? Ki tudja?

A miheztartás végett egy röpke mondat erejéig idézzük ismét Barroso úr Dr. Halász Józsefnek írt véleményét a Szent Korona jogrendjéről:

„A középkori vallásos Szent Koronára épülő Európai Konföderáció tervezet a legveszélyesebb szélsőség az európai civilizációra”

No, hát valami hasonló lehet kerszténység ügyben is az EU részéről. Asszem korrektek vagyunk, amikor kimondjuk, mert ki kell mondanunk, az Európai Unió csak nevében európai, másban nemigen. Ne csodálkozzunk hát, ha horvát barátaink többsége nem érzi a magáénak az Európai Uniót. Nincsenek egyedül ezzel az érzéssel.

Azt kérded: európai értékek?

Azt mondom európai uniós érdekek. Azaz valamiféle zavaros és megfoghatatlan, multikulturálisnak kikiáltott, és sokszor a konkvisztádorokat is megszégyenítő arroganciával terjesztett értéktelenség. Maga az üreség, a kiüresedés.

Ezért nem beszélhetünk visszacsatlakozásról, mert az azt feltételezné, hogy egyszer már részei voltunk ennek az embertelen és lélektelen érdekszövetségnek, ami tényszerűen nem igaz!

Méghogy vissza Európához? Ez ám a világméretű hazugság, hiszen ez nem Európa! Európát az európai értékeket valló és magukénak érző, azokat gyakorló, aszerint élő emberek teszik Európává, nem pedig a falanszter világát előrevetítő, az élettől teljességgel elrugaszkodott szabályozó és korlátozó rendszerek garmadája. Így képződhetnek meg aztán olyan ostobaságok, és ép ésszel felfoghatatlan embertelenségek, amelyek fittyet hánynak tradicionális múltra visszatekintő jól bevált gyakorlatoknak, semmibe vesznek hagyományokon és élettapasztalatokon múló létezési modelleket, elsőbbségi prioritásokat biztosítva olyan hiábavalóságoknak, mint példának okáért az uborkának az ő görbülete.

Ezt a képződményt, ezt a kórosan terjeszkedő valamit sok mindennek lehet nevezni, csak Európának nem.

Mv.: – Melyek voltak azok a fejezetek, amelyekre másik vendégem Skenderović Marin úr utalt, hogy fennakadt a horvát fél és nem bírta teljesíteni a feltételeket? Melyek voltak ezek a kardinális kérdések?

Sokcsevits Dénes: – Hát a már említett háborús bűnösökkel kapcsolatos kérdésen túl is voltak akadályok. Például ilyen az Adriai-tenger-i különleges gazdasági övezet kérdése, amit a horvátok el is fogadtak. Tehát a horvát parlament elfogadott erről egy törvényt, ez is fennakadt a brüsszeli szűrőn. Vagy például az állami támogatás a hajógyáraknak. Ez egy nagyon kényes kérdés volt. Itt a horvát baloldali sé a horvát jobboldali pártok is nagyon nehezen mozdultak ebben az ügyben, hiszen Dalmácijában a hajógyárak az iparban nagyon jelentősek és az iparban igen sok embert foglalkoztatnak és hát ezekenk az állami támogatását meg kellett szüntetni. Gyakorlatilag ez a kérdés most is csak elvi megegyezés szintjén zárult le, valójában még itt a horvát kormányra nagyon fájdalmas lépések várnak.

Nem tehetek róla, de nekem azonnal Kovács Laci bácsi komisszárrá történő kinevezése jutott eszembe, meg az első nehézségek utáni révbe érés, amikor már nem rezgett a léc, és mégis beülhetett a brüsszeli bársonyfotöjbe. Valamelyik korai interjújában mondta fel a jól betanult leckét, mely szerint a biztosnak biztosnak kell lennie a dolgában, nem kivételezhet, nem képviselheti Magyarországot, neki elsősorban az Európai Unió érdekeit kell szem előtt tartania! És itt ütközünk bele ismét a természetellenességbe, az életszerűtlenségbe, amikor újból és újból arra kényszerítenek ebben a kifacsarodott rendszerben, hogy erőszakold meg a létezésedet.

Az unióban nem támogathatod, nem állhatsz ki a saját nemzetedért, mindig csak az európai érdekekért! Egyfajta természetellenes létezésmódra akarnak rákényszeríteni azzal, hogy tagadd meg a saját nemzetedet, innentől kezdve nem számít, csak az unió számít, amiről nagy kegyesen azt hazudják neked, hogy az testesíti meg Európát, holott jól tudják, s tudod te is, hogy köszönőviszonyban sincs Európával, mert értékek helyett érdekeket preferál csupán, abból sem a sokakét, hanem a kivételezett kevesekét.

Nagyon fontos, hogy a delikvensből a nacionalizmusnak még az írmagját is kiöljék! Egyfajta félre- és rosszul értelmezett mesterséges egyenlősdit hoznak létre, eltűntetve ezzel a sokszínűségben rejlő varázslatos változatosságot és az abban rejlő rugalmasságot, mozgékonyságot, reagáló- és versenyképességet. Ne csodálkozzunk hát, ha a moslékmentes egyenuborka földrészén a kelleténél jóval lassabban történnek a dolgok. És azon se, ha a szintén kényszeredetten, a „minden áron, ha beledöglesz, akkor is” ránk erőltetett címszó jegyében megrendezésre kerülő világversenyen Európának a futottak még kategóriájában marad hely csupán.

Most értjük csak meg igazán, miért fekszik olyan jól ez a tankok helyett bankokon alapuló újfajta létberendezkedés a két gyökéretelen kasztnak, és miért fogadják el őket legalább ennyire pozitívan az új birodalom új urai. Itt alapból ismeretlen a Nemzet, a Haza fogalma, itt hivatalból kötelesség (ha nem is ártani, de) nem használni a saját fajtának. Jól érzik magukat, ebben egész biztos lehetsz.

Érdekes és egyben fura fintora a sorsnak ez a minden áron való befelé törekvés. Mint a Titanic című filmben, az utolsó kártyapartin elnyerjük a jegyet csak azért, nehogy véletlenül lemaradjunk, csak azért, hogy elmondhassuk, utaztunk egyet a nagy hajón. A jéghegyről persze ekkor még fogalmunk sincs! MEGLEPETÉS!

Sarkosan fogalmazva

Szegény horvátok még nem igazán értik, mibe lépnek bele, de majd ők is megtudják, meg lesznek rendszabályozva, vége szakad a horvát nacionalizmusnak. Széles Gábor az Echo Tv interjújában világos helyzet- és jövőképet adott a békemenetről szólván: világos üzenet volt ez a külföldi közvéleménynek és a hazai ellenzéknek, nem hátrálunk, nem kötünk alkut, ez a kormány a miénk, magyaroké, kiállunk mellette.

Hozzáteszem: mondhatják azt a keresztény- és nemzetellenes szubkultúrában, hogy a békemenetben a „nyuggerek” vonultak, de álljon itt egy idézet magától Vásárhelyi Máriától, akinél nincs nagyobb híve a magyar demokráciának, ő egy felmérést idéz őszinte sajnálattal:

„Ellentétben a kilencvenes évek végén tapasztaltakkal, a politikai megosztottság a fiatalok körében nem bizonyos értékek elfogadása, hanem a szociáldemokrata és a kozmopolita értékrend éles elutasítása mentén rajzolódik ki: csaknem minden harmadik huszonéves jelezte azt, hogy ezek az értékek kifejezetten távol állnak tőle.”

Ez nem baj, hanem nagy öröm, nemsokára minden huszonéves így vélekedik.

És nem a szociáldemokráciától távolodtak el, hanem az MSZP-től, a DK-tól, az LMP-től, meg a globális, balliberális világkormánytól, amely a vérünket szívja.

De erről már Marsovszky Magdát kell kérdezni.

Szentmihályi Szabó Péter

Néhányan már felkapaszkodtunk az árbóckosárba, ugyanakkor a látási viszonyok nem a legjobbak. De talán nem is ez a lényeg, hiszen láthattuk, hiába a legmodernebb technika, ha a hajót tudatosan a zátony felé kormányozzák. Előbb utóbb el fog süllyedni.

Soha nem látta még ilyen borúsan a jövőt Soros György

Rendkívül komoly figyelmeztetéssel érkezett Davosba a magyar származású hedge fund guru, Soros György. Véleménye szerint ugyanis Görögország idén valószínűleg csődbe megy, ha pedig az európai döntéshozók nem lépnek, egész Európa összeomolhat, ami az egész világra pusztító hatással lehet. A munkanélküliségi és adósságproblémák miatt agresszív utcai tiltakozások elkerülhetetlenek lesznek az USA-ban, amit csak durva elnyomással tudnak majd megfékezni – írja a Telegraph. (…)

A guru szerint az utcai tüntetések elkerülhetetlenek, amíg a magas munkanélküliség és adósság továbbra is komoly problémát jelent, ez viszont a személyi szabadság csökkentéséhez és rendőrállamok kiépüléséhez vezethet, még az Egyesült Államokban is.

Forrás: portfolio.hu

Ahogy James, a Meldrum ház lakája szokta volt mondani: „Tudjuk, hol a helyünk!” Annál is inkább íg van ez, mert éppen most közlik velünk:

Angela Merkel német kancellár mondta a davosi Világgazdasági Fórumon:

„…merni kell még európaiabbnak lenni, és hozzá kell szokni ahhoz, hogy az Európai Bizottság egyre inkább kormányként tevékenykedik majd. Merkel ismét kiállt az euró megőrzése és a jelenlegi adósságválság megoldása mellett, ugyanakkor óvott az olyan ígéretektől, amelyeket nem tudnak majd teljesíteni a közös valutaövezet tagországai. A kancellár olyan Európát szeretne látni húsz év múlva, amelyben a lehető legszorosabban egyeztetik politikájukat a tagországok, s bárki bárhol szabadon letelepedhet és dolgozhat.”

A cél egyértelmű: felszámolni a nemzetállamokat. Az első ránézésre érthetetlennek tűnő minden áron való befelé törekvés a pusztulás, az összeomlás szélére sodródott birodalomba akkor válik világossá számunkra, ha megértjük, a hatalmat gyakorlók végzetesen elszakadtak a nemzettől. Ugyanaz megy egy kaptafára mindenütt. Nem maradhatsz ki belőle, állást kell foglalnod mindenképp, KASZF (Kötelezően Ajánlott Szorgalmi Feladat) jelleggel muszáj valahova beállnod. Ha nem velük vagy, akkor ellenük, harmadik lehetőség nincs!

Vagy talán még is? Talán mégis.

Az embersétáltatás két fő szervezője, Bayer Zsolt és Bencsik András a Péntek 8 legutóbbi adásában váltig bizonygatták, hogy ez nem Európa-, ne adj’ isten Európai Unió ellenes tüntetés volt, á dehogy. Ők csupán a kormány melett álltak ki tüntetőleg, és nehogy már Európa vegye magának a bátorságot, hogy belénk törölje a cipőjét minduntalan. (Vagy velünk törölje fel a padlót alkalmanként, ha arra szottyan úri kedve.) Én meg nézem otthon a tévét, és megint önkéntelenül is felmerül bennem a kérdés, vajon szükségünk van-e egy olyan rendszerre, ahol többszázezres tömegdemonstrációkat kell szervezni a célból, hogy nagyságosék kapjanak észbe, és méltóztassanak végre européer módon viselkedni! Vajon szükséges-e életben tartani egy ilyen rendszert? Vajon ragaszkodnunk kell-e, ráadásul sok esetben erőnkön felül, minden áron a tagsághoz egy ilyen rendszerben? A válasz minden bizonnyal az, hogy NEM!

Ezt azonban tilos kimondani! Még a rendszer ellen tiltakozóknak is!

Mindenkinek érintettnek kell lennie! Senki nem maradhat ki! Értsd: Senkit nem hagy(hat)unk az út szélén, még a végén magától feltápászkodik, és elindul az ellenkező irányban! Tehát lehet, hogy közelebb járunk az igazsághoz amikor azt mondjuk, hogy senki nem úszhatja meg! Igaz,  ennek ára van, amit szigorúan behajtanak rajtad (no és persze veled együtt rajtam is), de hát pont ez a lényeg, mindenkinek fizetnie kell! Muszáj!  Akkoris átkísérünk az út túloldalára, ha semmi keresnivalód sincs ott, és eszed ágában sem volt oda átkelni. Akkor is át fogunk kísérni, mert neked az a jó.

A fennmaradó időben mindenkinek kéretik otthon hagyni az autót (nem lehet gond, hiszen tankolni már nem nagyon tudod) és szép hosszú csendes sétákon elmerengeni a valóság mibenlétéről!

Isten áldja Magyarországot

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő