A Stella-díjon túl – avagy Amikor Amerikát is leküldjük megalázóba

Az Egyesült Államokban évente kisorsolják a Stella-díjat. Ezzel a kitüntetéssel a 81 éves Stella Liebeck előtt tisztelegnek, aki sikeresen perelte 2,9 millió dollárra a McDonald’s étteremláncot, miután harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a magára öntött kávétól.

Több – európai és magyar szemmel – képtelenebbnél képtelenebb esetről is beszámol az a kis összefoglaló, amely a díjat mutatja be a kívülálló érdeklődő számára. Nálam a csúcsot az Oklahoma Cityből való Merv Grazinski állította be. Ha a hagyomány állításának hinni szabad Mr. Grazinski vásárolt egy vadonatúj, 32 láb (majdnem tíz méter) hosszú Winnebago lakóautót. Első útján hazafelé az autópályán beállította a sebességet 110 km/órára, majd elhagyta a vezetőülést és hátrament, hogy készítsen egy kávét. Mint az várható volt, a lakókocsi letért az autópályáról, felborult és összetört. Mr. Grazinski beperelte a Winnebagót, mert nem jelezték a használati utasításban, hogy menet közben nem hagyhatja el a vezetőülést. A bíróság egymillió 75 ezer dollárt és egy új lakóautót ítélt meg a „károsultnak”. Ezek után a cég megváltoztatta a használati utasítást.

Ilyenkor értjük meg a buta amerikaiak – tudják, ők azok, akiknek oda kell írni a mikróra, hogy szárítás céljából ne tedd bele a macskádat! –, szóval a nekik készült ún. „a nagymamám is tudná kezelni” típusú gépek, készülékek, eszközök vagy szoftverek létjogosultságát. A végletekig el- és lebutított lakosság még készség szintjén sem tudja, vagy hajlandó elsajátítani a bonyolultabb, némi gondolkodást igénylő (melyik gombot miért is kell megnyomnom?) cselekvés-sorozatokat, legjobb lesz, ha csak egyetlen, a ki-és bekapcsoló gombot helyezik el az adott rafinérián.

A Nagy Víz túloldalán lévő messzi Ámerika, amely ugyan már régen nem Land of the Freedom (a Szabadság földje) sokkal inkább hajaz egy rendőrállamra – Géczy Gábor szerint már a gépről leszállva a repülőtéren tapintható a félelem és a feszültség –, mindezek ellenére még mindig a lehetőségek hazája, mindenki mindenért perelhető! Éppen a Stella-díj mutatja meg a legjobban számunkra, nem számít mennyire életszerű valami vagy éppen nem, az áras népekre oly jellemző anyagi haszonszerzés céljából, ha van elég vér a pucánkban (no meg az ügyvédünkében), hajrá amerikaiak, hajrá Amerika!

No, mármost joggal kérdezheti a tisztelt Olvasó, hogy a rossebbe gyün ide Amerika meg a Stella-díj? E helyt is, meg jó néhány más, magát nemzetinek tartó médiumban is többször elhangzott már, erőteljes amerikanizálódási folyamat figyelhető meg kis hazánkban, példának okáért a parlamenti berendezkedést nagy lendülettel próbálják noszogatni, toszogatni a két párti leosztás felé. Ugyanakkor ezzel egy időben zajlik a társadalom módszeres és hatékony megdolgozása is, legnagyobb sikert eleddig a kereskedelmi tömegmédia emlőin csüngő főváros és megyeszékhelyek lakosságának tekintetében arattak. A konzumidióta fogyasztói kaszt kialakításához szűk két évtizedre volt szükség csupán.

A televíziós közvetítésből ugyan kicenzúrázták Gaudi Nagy Tamás uniós zászlóval kapcsolatos – szerény véleményem szerint nagyon helyes és már régen esedékes – ügykezelését, az alternatív média azonban azonnal beszámolt róla. Én mégsem ezzel, hanem a másik, szintén az ülésteremben lezajlott dologgal, a lufi eregetéssel szeretnék foglalkozni. Ki tudja miért, de ez bekerült a tévéhíradókba. Tudom, hogy a darab időre „zászlóvivővé” avanzsált Gaudi Nagy Tamás cselekedete sokkal nagyobb horderejű és jelentőséggel bíró, mint a holmi vásári komédiázásnak tűnő léggömberegetés, mégis én inkább ezzel foglalkoznék, mert az esettel kapcsolatban elhangzott egy olyan kijelentés, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül, mi több, szóvá kell tennünk. Nemcsak azért, amiről szól, hanem azért is, aki mondta! Ő pedig nem más, mint Jakab István, az ülést vezető elnök.

Az Együtt-PM néhány politikusa, független képviselők narancsszínű léggömböket engedtek el az Országgyűlés 2010-2014-es kormányzati ciklusának utolsó ülésén. Ennyi a hír.

„A hvg.hu arról számolt be, hogy Jakab István levezető elnök szerint a lufik veszélyt jelentenek a képviselőkre, ezért büntetést helyezett kilátásba.”

(Forrás: delmagyar.hu)

Vajon mire gondolhatott Jakab István? Vajon milyen veszélyt jelenthet egy léggömb bármelyik képviselőre is? Valamelyik esti híradóban az is elhangzott, hogy akár egyetlen lufi kidurranása is terrorcselekménynek számít.

A hvg.hu videó bejátszásából megtudhatjuk, hogy Jakab elnök úr – nem rendelkezvén információkkal a léggömbök töltőanyagát illetően – „az égők belobbanása” miatt aggódott. Rendkívül figyelmes, köszönjük elnök úr!

És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz Istenben szeretett felebarátim, hogy legalább két kört ráverünk a Stella-díjra és Amerikára is!

Ugye érezzük, hogy itt valami nagyon nagy baj van?! A világgal is, meg a benne élő emberekkel is! De legalábbis a Homo Politicus nevű barommal mindenképp. Biztos hosszú út vezetett a Magosztól a lufik által jelentett terrorfenyegetettségig, az ember így első megközelítésben talán még mondana is olyat, hogy micsoda perspektívákat felvonultató karrier, de másodikra már, kijózanodva, afelett kesergünk, miért is zárták be annak idején a Lipótmezőt.

Ilyenkor azért tényleg nehéz megtalálni a szavakat. A nép egyszerű gyermekének, s ily forma vónék magam is, olyan érzése támad a levezető elnök szavai hallatán, mintha a politikusi garnitúra saját magát egy mindenki felett álló, megközelíthetetlen, mindenki mástól légmentesen elzárt világban élő külön kasztnak tartaná, akire nézve még egy ártatlan léggömb eldurranása is életveszéllyel járó fenyegetést jelent. A józanész szavára hallgatva más megközelítésben azt is mondhatjuk, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy ez a kaszt életképtelen. Mert hát mi más is lenne az, aki félelmében annyira összerezzen egy ártatlan luftballon durranásától, hogy akár bele is halhat? A terrorfenyegetettséggel meg ugye nem viccelünk! Mer’ az nem vicc kategória! De nem ám!

Meg a lelkiismeret sem az! Vannak emberek, akik a legkisebb neszre, zörejre, váratlan hanghatásra is összerezzennek. Általában ők azok, akiknél lelkiismeret tekintetében nincs minden egészen rendben.

Persze az is lehet, hogy a léggömbökkel van a baj! Merthogy ezek a léggömbök nem holmi ártatlan, tök átlagos, veszélytelen, amolyan vásári pukkantani való léggömbök! Dejszen most veszem csak észre, hiszen a vak is láthatja, cetli van rákötve mindegyikre! Na, itt a baj! Itten van a kutya elásva, kérem tisztelettel! Mégis csak bűnös, életveszélyes (terror)fenyegetettséget jelentő léggömbök ezek, kétségkívül, és a parlamenten kívül a helyük!

Történelmi időket élünk, ez kétségtelen tény! Ilyen még soha nem fordult elő a magyar történelem vérzivataros évszázadai alatt! Narancsszínű lufik ármádiája fenyegeti a törvényhozás derék hadát!

Beszarás! Komolyan mondom!

Vicc?! Nem, annak csapnivaló!

Inkább valamiféle adófizetői közpénzből finanszírozott bohózat ez, a baj csak az vele, hogy kínunkban már nemhogy nevetni, de már mosolyogni sincs kedvünk!

Még jó, hogy tegnap volt az utolsó felvonás és vége a dalnak.

Vagy mégsem? Folytatása következik?

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő