A románok köszönik, de nem akarnak részt venni az úzvölgyi temető helyreállításában
A Bákó megye kormányintézménye a csíkszentmártoni önkormányzathoz hasonlóan felperesként vett részt a törvénytelenül kialakított román parcella építkezési engedélyének érvénytelenítéséért indított perben, amelyben február 10-én hirdettek jogerős ítéletet. A Bákói Táblabíróság megalapozatlannak ítélte a Bákó megyei Dormánfalva (Darmanesti) város fellebbezését, és az alapfokú ítéletet léptette jogerőre, amely érvénytelenítette a temető román parcellájának építési engedélyét, és a törvénytelen építmény lebontását rendelte el.
Érintettsége ellenére a Bákó megyei prefektúra a Krónikával közölte: nem érzi illetékesnek magát a bírósági ítélet végrehajtásában. Lucian-Gabriel Bogdanel prefektus válaszában azt írta az ítélet végrehajtásának mikéntjét firtató portálnak: forduljanak kérdéseikkel Csíkszentmárton polgármesteri hivatalához, és a Hargitai megyei prefektúrához.
A 2010/299-es számú kormányhatározat értelmében a katonatemető a Hargita megyei Csíkszentmárton köztulajdonába tartozik – indokolta. Az elsőfokú bírósági döntés értelmében azonban a betonkeresztek lebontása Dormánfalva polgármesteri hivatalát terheli, és mindezt a táblabíróság jogerős ítélete is megerősíti.
Maga a prefektus pedig a kormány területi képviselőjeként a törvényesség betartásáért felel Romániában. Birtalan Sándor, Csíkszentmárton RMDSZ-es polgármestere a jogerős ítélet meghozatala után kijelentette:
Azt is elővetítette, hogy ez nem lesz egyszerű, mivel a temetőben korábban többször koszorúzó nacionalista román szervezetek már jelezték: nem engedik eltávolítani a betonkereszteket.
2019. június 6-án többezer román megemlékező erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miután a székelyek ezt élőlánccal igyekeztek megakadályozni. Egy héttel az erőszakos cselekmények után az illetékes román hatóság tisztázta: nem az úzvölgyi katonatemetőben nyugszik az a 149 román katona, akiknek a névsorát felolvasták a temető erőszakos elfoglalása utáni ceremónia részeként. A nacionalista temetőfoglalók azóta többször szerveztek koszorúzásokat a temetőben azoknak a román katonáknak, akik – immár a hivatalos román álláspont szerint – nem is ott nyugszanak.