A politikához törleszkedik a nagytőke

A „magyar nábobok” gazdasági teljesítménye jóval alatta marad a külföldiekének. Politikai kötődésben viszont verik őket. A rendszerváltás után kialakult magyar nagytőkés osztály politikai befolyása növelésében a legaktívabb, nagyon sokat ugyan nem tett a nemzet közös asztalára, de igyekszik arról a legtöbbet elvenni. Ennek érdekében törleszkedik a politikusokhoz és ott hajbókol a hatalom képviselői mellett. A legismertebb és legtehetősebb új „magyar nábobok” nem mérhetők össze külföldi tejtestvéreikkel, sem gazdasági teljesítményük, sem társadalmi érzékenységük tekintetében. Egyetlen területen verik a többieket, a politikához való erős kötődésben.

A leggazdagabb magyarok pályafutása vagy előbb, vagy utóbb de találkozik a politikával és érezhető a magyar milliárdosok törekvése arra, hogy minél kedvezőbb gazdasági környezetet lobbizzanak ki maguknak. Csányi Sándor és Demján Sándor véleménye néha egészen konkrétan köszön vissza a Fidesz-kormány szociális intézkedéseiben, adó- és oktatáspolitikájában…

Mivel a magyar nagytőke jórészt hagyományos magyar sikeriparágakban igyekezett kezdettől pozíciókat szerezni, főleg privatizáció útján, ezért nem túl sok érzékenységet mutat a társadalmi, a technológiai haladás iránt.

A járműgyártást, a kereskedelmet, vagy az élelmiszeripart favorizáló magyar gazdasági elit főleg abban érdekelt, hogy olcsó, nem túl magasan képzett munkaerő álljon rendelkezésére. Ezért állítja Demján Sándor, hogy Magyarország nem elég szegény ahhoz, hogy a dolgozók kínai teljesítményt nyújtsanak, és ezért mondja a televíziónak nyilatkozva Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, hogy a hazai gazdaság sikeréhez le kell értékelni a magyar munkaerőt.

Demján kínai bért akar

Ingatlanbefektetéseiről és fejlesztéseiről ismert leginkább Demján Sándor, a Trigránit és az Arcadom cégcsoport tulajdonosa. A nagyvállalkozó több éven keresztül vezette a magyarországi leggazdagabbak százas listáját, a legfrissebb hírek szerint azonban gondokkal küszködik. Az Arcadom építőipari cége tavaly nem tudta kifizetni alvállalkozóit, a debreceni 2-es villamossal kapcsolatos beruházás kapcsán az elmaradások rendezéséről csak most sikerült megállapodni.

A kifizetés csúszását a nagyvállalkozó a válsággal, a bankok működésével és az építőipar mélyrepülésével magyarázta. Korábban megbuktak a Malév megszerzésére irányuló tervei is, ezen állítólag 600 millió forintot vesztett. Pénzintézetét, a Gránit Bankot pedig éppen felvásárolni készül az állam: megfigyelők szerint ezzel kárpótolnák a csődbe ment légitársaság értékesítésével összefüggő veszteségéért. Márpedig Demjánnak nagy szüksége lehet a pénzre, mert kénytelen volt kivonulni 5 milliárd eurós oroszországi beruházásaiból, szlovákiai elképzeléseiből egy sor nem valósult meg, és a Westend City kibővítésével kapcsolatos tervei is ácsorognak.

Mindemellett Demján Sándor bejelentette, hogy kiszáll a 2003-ban általa alapított Prima Primissima Díjak finanszírozásból, azt a jövő évtől a Csányi Sándor-vezette OTB Bank veszi át, Demján pedig a közönségdíjat fogja szponzorálni. Mindezért terjedhetett el, hogy összeomlóban van a Demján-birodalom. Ezeket az állításokat azonban a cég cáfolja.

Annyira azért nem kell félteni a nagyvállalkozót, hiszen bár vagyona az ingatlanpiac hanyatlása miatt az előző évihez képest 10 milliárd forinttal csökkent, még így is második helyre került tavaly a 100 leggazdagabb magyar toplistáján a maga 140 milliárd forintos vagyonával. Demján neve egyébként még 1973-ban vált ismertté, amikor megalakította a Skála Áruházláncot, később a Magyar Hitelbankot, 1996-tól pedig az általa létrehozott TriGránit Fejlesztési Zrt. elnöke lett. Ingatlanfejlesztései sorában megnyitotta a Bank Centert, a Gránit Pólus Rt.-t és a Pólus Centert, majd a WestEnd City Centert. Külföld felé is terjeszkedett: 2000-ben Pozsonyban a Pólus City Centert, majd 2005-ben a Silesia City Centert építtette a lengyelországi Katowicében.

Demján szintén azon nagyvállalkozók közé tartozik, akiktől nem idegen a politikai véleménynyilvánítás. Tavaly év elején még nagy reményeket fűzött az új kormányhoz, és szavai szerint nem is csalódott, az elkezdett irányt jónak nevezte. Május végén azonban már óvatosan beszélt. Azt mondta, hogy nem irigyli a kormány tagjait, mert a gazdasági növekedésben kitűzött célt nem lesz könnyű teljesíteni. Év végére pedig már nyíltan vállalta a kabinetről vallott lesújtó véleményét.

Mint mondta, kiszámítható volt, hogy Magyarország kénytelen lesz újra az IMF-hez fordulni. Növekedés nélkül az ország nem képes megbirkózni ekkora adósságteherrel, márpedig azt már a Széll Kálmán Terv tavaszi bejelentésekor tudni lehetett, hogy a program nem szolgálja a gazdaság bővülését. Ennek ellenére Orbán Viktor aligha feledkezhetett meg arról, hogy Demján a legutóbbi országgyűlési választások kampányában úgy nyilatkozott: „Minden magyarnak az az érdeke, hogy a fideszes csapat nyerjen. Ha ugyanis nem nyer, az mindenkinek rossz.”

Ami pedig Demján további közéleti szerepvállalását illeti: alapítványt hozott létre, amely tanulmányi ösztöndíjjal segíti a szociálisan rászoruló gazdálkodási és menedzsment, nemzetközi tanulmányok, gépészmérnök, mezőgazdasági és élelmiszer-ipari gépészmérnök szakos felsőfokú hallgatókat. Ám úgy tűnik, e szociális érzékenység csak magánemberként jellemzi, munkaadóként már a piac farkastörvényei alapján gondolkodik. Ezért fogalmazhatott úgy, hogy „Kína előrehaladásának legnagyobb motorja a szegénység volt. Ezt kell csinálni Magyarországon is, mert aki szegény és kifosztott, végig fogja dolgozni a napi 18 órát”. (Ezt az aljas, a magyar embereket semmibe vevő, őket rabszolgának tekintő, pénzéhes és lelketlen aljasságot vissza kell utasítanunk! – NIF szerk.)

Csányinak nincs pénze bérkompenzációra

A közgazdász, bankár, üzletember Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója lett 2011-ben a leggazdagabb magyar. A lista élére négy év szünet után tért vissza a legutóbbi adatok szerint 155 milliárd forinttal rendelkező vállalkozó, aki évek óta Demján Sándorral váltva osztozik a ranglista első helyén. A bankár először a Pénzügyminisztériumban és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dolgozott, majd a Magyar Hitelbank főosztályvezetője, később az Országos Kereskedelmi- és Hitelbank vezérigazgató helyettese lett. Az OTP Bank elnök-vezérigazgatójává 1992-ben nevezték ki. A pénzintézet 1995-ös privatizációja után is a bank vezetője maradhatott, és jelentős tulajdonrészt szerzett a cégben.

Banktevékenysége mellett egy ideig a Malév felügyelő-bizottságának elnöke, később egyebek mellett a Tiszamenti Vegyiművek Rt., a Matáv Rt. igazgatótanácsának tagja, s több éven át a Mol Rt. igazgatóságának alelnöke volt. Emellett évekig a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöki tisztségét töltötte be, 2002-ben pedig a Vállalkozók Országos Szövetsége társelnökévé választották. Az alapítástól kezdődően, 2003-tól a Prima Primissima-díj kuratóriumának elnöke, 2010-től a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Csányi magánérdekeltségeit tekintve igen széles a paletta: a borászattól kezdve az élelmiszeriparon át a telekommunikációs cégekig számos vállalatban van részesedése.

Tulajdonában van például a Sole-Mizo Zrt., a Délhús és más élelmiszer-ipari vállalatok is. Sajtóhírek szerint éppen egy csődközeli helyzetbe került élelmiszeripari cég, a gyulai és csabai kolbászt is gyártó húskombinát miatt különbözhetett össze Lázár Jánossal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjével. Lázár egy rádióinterjúban – Csányi nevét ki nem mondva – arról beszélt, hogy a bankár vállalkozásai polip módjára hálózzák be az országot. A fideszes politikus nagy befolyással bíró gazdasági szereplőkről szólva úgy fogalmazott: „Egy-egy bankkonglomerátum születéséről az elmúlt húsz évben, hogy hogy jött létre egy magyarnak tűnő nagy bank, annak a vezetője milyen hatást gyakorol a magyar gazdaságra, a magyar társadalomra, a magyar politikára. Polip módjára hogyan hálózza be az országot, erről kellene beszélni”.

Csányi Sándor egyébként erős érdeklődést mutat a politika és a politikusok iránt: nyílt titok, hogy az Orbán-kormány szimpatizánsai közé tartozik. Legutóbb a miniszterelnökkel és a köztársasági elnökkel közösen nézte az NB1 rangadóját Székesfehérváron. Annak idején pedig szóba hozták a nagyvállalkozó nevét az UD Zrt. lehallgatási botránya kapcsán is.

A kormányzati szimpátia ellenére az üzletember jelentős, több mint 10 milliárd forintos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni az OTP-ben, a kabinet végtörlesztésről szóló döntésének és a bankszektorra kivetett különadónak köszönhetően. Vélhetően ennek tudható be, hogy – miközben Csányi milliárdos magánemberként külön alapítvánnyal segít gyermekeket – tulajdonosként már nem futja arra, hogy cégeinél végrehajtsa a bérkompenzációt. Sajtóhírek szerint ugyanis a vállalkozó agrárérdekeltségébe tartozó Pick Szeged Zrt. is azon cégek sorába tartozik, amelyek – pénzhiányra hivatkozva – nem teljesítik idén a kormány elvárásait.

Feledésbe merült nagymenők

A rendszerváltás környékén felbukkant nagyvállalkozók közül mára nem sokan maradtak felszínen, az elmúlt években sokan vállalkozásaikkal együtt feledésbe merültek. Persze többen maguk zárkóznak el a nyilvánosságtól, ám az esetek zömében nem erről van szó, hanem arról, hogy a kezdetben sikeres nagyvállalkozások az idők folyamán megkoptak, kimúltak.

Keveset hallani manapság például a mindig csokornyakkendőt viselő Palotás Jánosról, akinek 1992 és 1994 közötti népszerűségét csak az államfő előzte meg. Az üzletember alakította annak idején a Köztársaság Pártot, tagja volt a rendszerváltás után i első magyar parlamentnek, s csaknem tíz évig irányította a Vállalkozók Országos Szövetségét.

Avagy Dicső Gábor is üstökösként robbant be a piacra az 1987-ben alapított Kontrax-szal, azóta újrastartolt a Greenenergyvel, ám ennek vezetését is átadta, és azóta alig tudunk róla.

A vagyon együtt jár a befolyással

Érdekes, ám nem túl meglepő eredményt hoz a leggazdagabb, illetve a legbefolyásosabb magyarok listájának összevetése. Míg a leggazdagabbak listájának első két helyén évek óta Demján Sándor és Csányi Sándor osztozik – 2011-ben utóbbi lett a listavezető –, addig e két üzletember a Haszon magazin elsősorban politikusokat felvonultató legbefolyásosabb 25 magyar személyisége közül is az élbolyban végzett: Csányi a harmadik, Demján a negyedik. Az alapvető kérdés az: mire is használják befolyásukat.

Sikert hozhatnak a politikamentes új ötletek is

A sikeres vállalkozók egy része óvakodik attól, hogy nevüket bármilyen színezetű politikai irányzattal összefüggésben emlegessék, s adnak arra, hogy kizárólag szakértelmükkel bizonyítsanak a piacon. E sorba tartozik az adatmentéssel befutott Kürt Zrt., illetve Kürti Sándor, aki testvérével 1989-ben alapította meg azóta is prosperáló IT cégét. Bojár Gábor, az építészeti CAD-gyártó és fejlesztő cég , a Graphisoft társalapítója, elnök-vezérigazgatója szintén arra mutatott példát, hogyan lehet egy innovatív ötletet sikeresen és politikamentesen meglovagolni.

Várszegi otthonra lelt Luxemburgban

Várszegi Gábor nevét az 1984-ben általa alapított Fotex Első Magyar Fotószolgáltató Kft. sikerei tették ismerté. Az egykor az iparcikk-kiskereskedelem legnagyobb privatizátoraként – Keravill, Ofotért, Domus, Kontur Papír –, valamint az Ajka Kristály tulajdonosaként számon tartott társaság mára többször átalakult és főként vagyonkezelőként működik. A nagyvállalkozó, aki 120 milliárd forintjával tavaly a harmadik leggazdagabb magyar volt, s 2011-re egy év alatt 20 milliárd forinttal gyarapította vagyonát – sohasem kereste a nyilvánosságot, sem a politika társaságát.

Cégében pedig a részvények névértékét ma már euróban számolják, miután a Fotex március közepén bejelentette, hogy távozik a pesti tőzsdéről és a luxemburgi tőzsdére vonul. Az 1990-es években a leggazdagabb magyar üzletembernek számító Várszegi lépését azzal indokolta, hogy a Fotex „tőkebevonással szeretne tovább növekedni, amihez fel kell építeni egy korrekt környezetet a részvénytársaság körül”.

Ám ami a nagyvállalkozó számára kedvező, az a kisbefektetőknek csapdahelyzet. Ők ugyanis csak hazai értékpapír-kereskedőkkel állnak kapcsolatban, a luxemburgi tőzsdén pedig olyan magas költséggel tudnának részvényeikkel kereskedni, ami aligha éri meg a számukra. Egy időben az MTK és a Fradi tulajdonosa is volt, de csalódott a focibizniszben és kiszállt mindkét egyesületből.

Fideszt támogató Széles

A tudásalapú nemzetgazdaság a társadalom hajtómotorja – hirdeti Széles Gábor mottóját honlapja. Az Ikarus és a Videoton korábbi, a Munkaadók és gyáriparosok Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Harvard Egyetemen végezte tanulmányait. Médiabirodalmának kiépítését 2005-ben kezdte, az Echo Hungária megalapításával, majd 2006-ban vette át a Magyar Hírlap vezetését.

Sajtóhírek szerint a vállalkozó mintegy 10 millió forinttal segítette a Fideszt 2009-ben, ezzel ő volt a párt legnagyobb magán támogatója. Vagyonát teljes egészében privatizáció útján szerezte. Nevéhez fűződik olyan nagy állami cégek magánosítása, mint az Ikarus, a Videoton.

Forrás: északonline.hu

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a cikk „jótékonyan” és „szerényen” elfeledkezik az MSZP-hez és a liberálisokhoz kötődő „nábobokról” (Kapolyi, Leisztinger, Máté, Zdeborszky, Kunos, Medgyessy, …), Márpedig ezek az emberek legalább annyira sárosak a hazai állapotok kialakulásában, mint a cikkben felsoroltak! – NIF szerk.

Nemzeti InternetFigyelő