A népi naivitás ideje lejárt! – avagy TTIP helyett Kert-Magyarország, de EU-módra?

Hogyan csempésszük be könnyen, gyorsan és mindenekelőtt feltűnésmentesen a génmódosított élelmiszert a kertek alatt?

Ukrajna egyelőre lekerült a híradók képernyőiről. Pedig vigyázó szemeinket Párizs és a néhol lángokban álló francia városok helyett érdemes lenne néha keleti irányba is vetni, hiszen a nagy nyugati ribillió vagy rebellió mellett, szép csendben, fű alatt, ott is igen csak érdekes dolgok történnek ám!

A fokozódó nemzetközi eseményekre oly jellemző módon most is annak nem lehetünk szem- és fültanúi, amiről a nagy nyilvánosság általában csak olyan minimum fél évszázados késéssel értesülhet. Akkorra jár le ugyanis a titkosítás ideje, lásd az amerikaiak tudtak a japánok támadásáról Pearl Harbournál (nem most, hanem 1941-ben!), és mégis hagyták meghalni a katonáikat.

(Mért ugrik be egyből 9/11? Talán a kísérteties hasonlóság miatt? Talán a miatt.)

Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon miért tesz ilyet egy állam? Majdnem a „nemzet” szót használtam, de mégis inkább az „állam” szó illik ide, mert hát nemzet ilyet egész biztosan nem csinál.

Aztán jön rá az ember, hogy szó sincs itt semmiféle nemzeti, de még csak állami érdekről sem, itt pusztán Mammon világának immáron a régmúltba visszavivő, tudjuk kik– a kimondhatatlan nevűek – által bevezetett és gyakorolt szokásos financiális rendszerének főkönyvi rubrikái (bevételi és kiadási oldal) játsszák a főszerepet. Hogyan is néz ki ez a finanszírozási rendszer? Két mondatban összefoglalva:

CSATA ELŐTT: „Lőszert tessék! Lőszert tessék!”

CSATA UTÁN: „Kötszert tessék! Kötszert tessék!”

És ami a legjellemzőbb ismérve ennek a „közvetítési” rendszernek, hogy a konfliktusban, összetűzésben, háborúban résztvevő összes felet szemrebbenés nélkül kiszolgálja!

No, mármost itt Európában egyelőre még nem engedélyezték újra az „egymást lőjük halomra hagyományos fegyverekkel” című tematikát, ezért itt az öreg kontinensen szükség van némi rafinériára és agyafúrtságra ahhoz, hogy a profitmaximalizálás szempontjából legideálisabb világberendezkedést be tudják rendezni. Éppen ez a rendezgetés zajlik mostanság, méghozzá csendben, feltűnésmentesen. Kicsit olyan ez, mint amikor a Gyűrűk Ura harmadik részében Mordor mindent látó szemének figyelmét elvonják Aragornék, hogy Frodó – a dolgok végleges rendezési szándékát illetően, természetesen megsemmisítési célzattal – feltűnés nélkül odaérhessen a szóban forgó ékszerrel a Végzet Hegyéhez. A különbség csupán annyi, hogy Tolkien történetében – Szauront leszámítva – a végén mindenki örült és jól járt, a valóságban pedig ennek éppen az ellenkezője fog bekövetkezni, azaz a háttérben megbújó láthatatlan zsarnok dőlhet hátra elégedetten, mindenki más pedig – mai divatos szóhasználattal élve – szívni fog. Méghozzá erőteljesen! Már ha életben marad!

Nézzük, miről is van szó!

Vlagyimir Bukovszkij mára már klasszikussá vált Európai Uniót és Szovjetuniót összehasonlító kis szösszenete sok mindent helyre tett a gyanútlan álom- és állampolgárban a kis hazánkban rendszerváltozásnak nevezett hatalomátrendeződési momentumot illetően. Itt jegyezném meg halkan és zárójelesen, hogy Antall József elmaradhatatlan retorikai kelléke volt a média nyilvánossága előtti kínos precizitással végrehajtott szövegértelmezés és pontosítás, mely szerint az ember alsóneműt szokott váltani, nem pediglen rendszert. Így lett a rendszerváltásból aztán a későbbiekben rendszerváltozás. Elsőre talán azt mondhatnánk, árnyalatnyi különbség, nincs jelentősége. De mégse mondjuk! Ugyanis óriási a különbség! Az egyik esetben – ez lenne a rendszerváltás – egy meghaladott, elavult rendszert leváltunk, felváltunk egy újjal, modernebbel, (jobbal?), egyszóval egy másikkal, míg a változtatás fogalmát alkalmazva tulajdonképpen itt marad a régi, csak kissé átalakítjuk, fazonra igazítjuk, átfésüljük, újracsomagoljuk – szimpatikus rész aláhúzandó –, de nagyvonalakban tulajdonképpen marad minden úgy, ahogy eddig is volt.

Ez a rendszer még mindig az a rendszer. És ez még akkor is így van, ha időközben többször is átfestették a cégért. Ahogy az emlékezetes 2002-es parlament előtti gigatüntetésen nyilatkozó nyugdíjas mami nagyon precízen elmondta az egyszeri tévénézőknek, ez a tevékenység, mármint a cégér többszöri átfestése, csupán festék és ecset kérdése.

Manapság ugyanis szörnyű párhuzamokat fedezhetünk fel az egykori KGST (gyengébbek és fiatalabbak kedvéért: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) és a mai Európai Unió között! Mármint a termelési szerepek leosztása terén. Példának okáért az államszocializmus idején azért nem volt gépkocsigyártás Magyarországon, mert nekünk történetesen a buszgyártás jutott a szocialista tábor legvidámabb barakkjaként.

Ma ugyanez látszik megismétlődni a mezőgazdaságban is, megspékelve némi furfangos cselvetéssel. És itt jön a képbe Ukrajna!

Ha a hagyomány állításának hinni szabad, 2018-ban Ukrajnát beléptetik az Európai Unióba! Ez gyakorlatilag eldöntött tény.

Csak emlékeztetőül, a hollandok nemet mondtak Ukrajna társulására az Európai Unióval! Aztán jött az EU elitje. Egy dolog, hogyan döntött a nép, egy teljesen másik dolog meg a valóság, szóval mégsem úgy lesz, ahogy ti szeretnétek, ahogy ti döntöttetek!

C’ est la vie! – ahogy a francia mondja.

Így jártatok – ez meg, ahogyan mifelénk járja.

Új seprű jól seper! És rögtön ki is seper mindent, ami eddig volt. Ukrajna lesz az EU gabonatermelője. Legalábbis ezt a szerepet szánják neki. A lengyeleknek jutott az alma- és káposztatermelés, míg Magyarországnak a csonthéjasok.

Ez nekünk, magyaroknak, akik, amióta az eszünket tudjuk, világ életünkben búzát termeltünk, elsőre talán furcsának tűnhet. De van itt más érdekesség is! Megszellőztették, hogy újra lesz cukorgyár hazánkban! A jelek szerint tehát Magyarországon a cukorrépa fogja felváltani a gabonatermesztést.

De van más is, ahogy egymás mellé kerülnek a kirakós darabjai. Igaz, a teljes kép még nem tárult elénk, de a nagyja már most is látható. Az EU mezőgazdasági tervezőrészlegében minket szánnak „Európa kertjének”. Ezt a funkciót a hollandoktól vesszük át. Hollandia egyébként egyedül is képes lenne ellátni Európát zöldséggel, ráadásul jóval olcsóbban, mint mi. Talán a globális felmelegedés miatt, talán valamilyen más okból kifolyólag, valószínűleg a hollandokra is az eddigiektől eltérő, más szerep vár a jövőben.

Így válik érthetővé, miért adják el gyorsított ütemben a magyar termőföldet, miért van sok támogatás a kertészet fejlesztésére.

A magyar földek sokkal kevésbé terheltek műtrágyával, mint a tőlünk nyugatabbra lévő országok termőterületei. Azonban ahhoz, hogy ezt az EU-s „Kert-Magyarország”szerepet, amit a jóval tisztább, sokkal kevésbé vegyszerterhelt földterületeink lehetővé tesznek, betöltethessük, tovább kell tisztítani a talajt. Ezt a műtrágyákra vonatkozó további szigorításokkal fogják elérni, talán már jövőre kijön majd az erről szóló rendelet. Számítani lehet a magyar zöldségek és gyümölcsök fokozott és szigorított ellenőrzésére.

Manapság általánosan használt médiataktika, az ún. „mutatványos bódé” tematika. Póriasabban: a parasztvakítás. Legyártanak valamilyen tetszetős csomagolást, amit a pórnép előre megtervezett és gondosan kidolgozott hatásmechanizmusok alapján a várható módon, megfelelő reakciók kíséretében zökkenőmentesen bekajál.

Teszem azt, nyilvánosságra kerül, hogy bizonyos műtrágyák urántartalmú anyagokat is tartalmaznak. A hatás garantált, minimum azonnal a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz válunk hasonlatossá, és a dolog működik! Rögtön ki van verve az összes létező és nem létező biztosíték.

És akkor itt jön a képbe ismét Ukrajna. Romániával, Albániával és Grúziával együtt az ingadozó államok között található, már ami a génmódosított élelmiszereket illeti! Ezekben az országokban hallgatólagosan, esetenként nyilvánosan, de engedélyezik a géntechnológiai kutatásokat, olykor a termesztést is.

Úgy tűnik, a tartalék, az ún. „B”-terv valósul meg szép lassan a szemünk előtt. És ez még akkor is így van, ha a kirakós összes darabja egyelőre nem került a helyére. Mivel az óriási társadalmi felháborodása miatt nagy valószínűség szerint meghiúsul a TTIP elfogadása, így akarják bevezetni Európában a génkezelt élelmiszert.

Nem tehetek róla, de nekem Kert-Magyarországról Németh László ugrik be elsőre, nem pedig a termálvizes öntözéssel szikes talajt gyártó EU-konform kert-ország.

Zajlik manapság egy tudatos cserefolyamat. Felcserélik, lecserélik, kicserélik, becserélik azt, ami a mienk, valami másra, valaki máséra. (Akit a téma bővebben és részletesen érdekel: www.moneypulacio.hu; www.saremberkora.hu)). Uniós támogatással csökkentik majd a vegyszerterheltséget a földjeinken, hogy megfeleljünk az újonnan ránk osztott szerepre – ennek még örülhetnénk is talán –, cserébe viszont megkapjuk a génkezelt gabonát keletről.

Cui prodest? – azaz Kinek az érdeke?

„The business of the business is the business.”

Asszem ezzel mindent meg is válaszoltunk.

Annak idején Voltaire szólított fel bennünket, hogy műveljük kertjeinket. És milyen igaza van!

De a mi kertjeinket, a saját kertjeinket! Ne másokét!

Tévénéző foteljeinkben pedig ne terüljünk el, mint a Nagy-Alföld, mondván a TTIP letudva, megbukott, mert a végén alattomos és sunyi módon még becsempészik itt nekünk a kertek alatt Keletről a génkezelt élelmiszert.

Arra kell vigyáznunk, de arra aztán nagyon, hogy a magyar kertészet legyen újra naggyá, ne csak a magyarországi! Az EU által kitalált és preferált, mesterségesen csinált művi kert-ország helyett pedig legyünk végre a Németh László Kert-Magyarországa!

Isten áldja Magyarországot

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

1 öntudatos pécsi polgár

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)