A nemzetek megsemmisítéséről

„Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: Nem félek…..Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.“  Berzsenyi Dániel

„A totalitárius hatalom nemcsak a cselekvés képességétől fosztja meg az embert, éppen ellenkezőleg: kérlelhetetlen következetességgel tettestárssá teszi a hatalom minden akciójában és bűntettében is, mintha egyetlen személlyé olvasztaná az egyedek sokaságát.“ Hannah Arendt

A fent idézett szövegben szereplő totális diktatúrát akadályozta meg a magyar nemzet az ősi alkotmányosságban, amelyet ma már nagyon is kevesen ismernek, s azok is többnyire felületesen. Épp e felületesség akadályozza pedig annak megértését, hogy nemzeteket miért akarja a globalista világ felszámolni és a középosztályt kifosztani, megtörni.

A mai pénzdiktatúra és a megbukott kommunista diktatúra egy-egy nagy kísérlet két ága, de lehetséges ikertestvéreknek is hívni őket, mert az ál-humánum szabadkőművességének a felhasználásával alakította ki mindkettőt a bankárkaszt. Napjainkban pedig – amikor az ún. kommunista diktatúrát, mint kísérleti terepet felszámolták –, egy új típust vetettek be, amelynek a neve EU. Ez a szuperállam az európai nemzetek kulturális, és a nemzeti középosztályok felszámolásának lassú, fizikai kerete csupán, melyben jól tenyészik a pénzdiktatúra.

Amint már az előző dolgozataimban írtam, a pártok nem alkalmasak a nép politikai képviseletére, de már a hagyományos „nemesség” sem. Csak nemesen gondolkodni képes személyek alkalmasak erre, akik világosan látják a globális nemzetpusztítás mai okait, módszereit, sőt képesek ellene ideológiát és stratégiát kidolgozni, s azt a gyakorlatban megvalósítani.

Ma már nem titkolja a szervezett magánpénz-hatalom sem azt a tényt, hogy minden valószínűség szerint az I. vh. kirobbantásának nem az volt az oka, amit iskolákban tanítanak. Szerintem a Kárpát-medence feldarabolása, nemzetünk öntudatának és államunk szétrombolása, sőt a hagyományos magyar jogrend elpusztítása volt a cél. Létezik egy másik elmélet is az I. világháború okainak kimutatására, ez pedig a Balfour-doktrinában rejlik, mely 1917. november 2.-án keletkezett, a Brit kormány nyilatkozataként. Ami egy félig titkos állami jelentés a háborút követő időszakra, s a legyőzött Oszmán Birodalom területiszétosztása tárgyában. Ebben a kormány támogatni vállalja a „zsidó nemzeti haza” létrehozásában a cionistákat akkor, ha ez nem jár az ott élő más népek önrendelkezési jogának korlátozásával. Mindezt a párizsi béke és a palesztinai brit mandátumot létrehozó megállapodás is tartalmazta. Ennek az ügynek érdekessége – s egyben bizonyíték a bankárkaszt erejére az–, hogy a brit külügyminiszter (Arthur James Balfour) ezen levele, melyet ma a Brit Nemzeti Könyvtárban őriznek, egyenesen Walter Rothschild bárónak lett címezve, aki természetesen azonnal eljuttatta a kiválasztottsági mítosz által megfertőzött zsidóság akkor legnagyobb szervezetének, a Cionista Világszövetségnek.

E levél szövegében szerepel az alábbi idézet: „Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Az a tény, hogy napjainkban is folyik egy komoly belső polgárháború a zsidó és a palesztin lakosság között, világosan megmutatja: mennyit ért a nem zsidók (arabok?) számára a Balfour által kikötött polgári és vallási jogok csorbíthatatlansága. Maga a doktrína megszületésének okai között pedig ott szerepel az I. vh. kitörésének, sőt az Egyesült Államok belépésének a megszervezése. Hiszen a háborúk nem azért törnek ki, hogy az emberek vagy uralkodók jólétét biztosítsák, hanem szinte minden esetben olyan (a háttérben meghúzódó érdekek, vagy) célok rejlenek a „színfalak” mögött, amit csak később – több évtized, vagy évszázad múlva – ismer meg az emberiség, ha akkor éppen az ellenkező érdekűek kezébe kerül a „kísérleti előadás” szövegkönyvíró v. rendezői szerepe. Ennek a két ellenkezőnek látszó, háborút indító oknak az összeolvadása az, amely jelen dolgozat megírását inspirálta.

Az emberi történelemben a szkíta erkölcsök részleges kiirtása óta, már egyre erőteljesebben próbálja a pénzhatalom felszámolni a fennmaradt ősi erkölcsöket. Ezzel akar maga alá gyűrni minden értéket, ami az ősi igazságosság és a mai közjó érdekében felléphetne. Machiavelli óta pedig tudjuk, hogy a hatalom akkor lesz erős, ha a teljes társadalmat a félelem és a kiszolgáltatottság útjára tereli. Chomsky óta pedig azt is, hogy ennek vannak kicsiszolt és beváltnak is mondható technikái. Pl.: Az embereket atomizálni kell, tudatukat és figyelmüket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Főleg olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen hatnak rájuk. Az atomizációval a népet úgy kell lebutítani és ízekre szétszedni, hogy hősökként tisztelje politikai vezetőit – mint a társadalom megmentőit -annak ellenére, hogy azok nem hősnek születtek, csak a média emelte őket azzá. A tömegtájékoztatás tömje őket hamis hír-magyarázatokkal, terelje őket szorongás és félelem zsákutcájába, s ha majd a szorongás elérte a kívánt hatást, e „műhősöknek” kell a mesterségesen kialakított „válságot” megoldani. A pártpolitika hatalomrendszerét úgy kell tehát felépíteni, hogy az a bankárkaszt jóindulatától, tehát hitelfolyósítástól kerüljön függőségbe. Ez a hitel azonban nem valóságos értékjelekből áll, hanem abból a hatalom által elért hamis hitből és bizalomból, amit a pénzfunkció „modern” átalakítása ért el azzal, hogy az értékjelből spekulációs eszközt teremtett, s ezzel az emberiségnek a legrosszabb tulajdonságát hozta felszínre: a gátlástalan kapzsiságot. Ráadásul ezzel még azt is elérte, hogy az így kialakított „hamispénz” rendszere vonzó és erkölcstelenítő hatással lett az élet minden területére. Az emberiség eközben nem ismerte fel a közhatalom mögé lopakodó kufárszellemet, pontosabban annak rejtőzködő és társadalomromboló mibenlétét.

A „műhősök” kormányra kerülve a lobbi-érdekeket kezdik szolgálni. S ha pártjaik a hitelfolyósítás utáni kamatokat tudják csak megfizetni, ezzel függő viszonyba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül az adott párt a bankoktól. Kormányon a párt, kénytelen lesz újra és újra megszorító intézkedéseket bevezetni, hogy vissza tudja adni a függőséget okozó hitelt, viszont csak fokozatosan kell majd a „megszorítást” bevezetnie, mert így az emberek szépen hozzászoknak, sőt örülnek majd, hogy eddig még nem a legrosszabb következett be, hálából pedig önmaguk kérik a politika „hőseit”, hogy a jövő érdekében szabadságjogaikat is korlátozzák.(lásd pl. USA :George W. Bush elnök 2001. Október 26-án aláírt, Patriot Act. S erre mondják egyesek, hogy ez összeesküvés elmélet. Pedig ez nem elmélet, hanem a gyakorlat megvalósulása, ami valamennyiünk szeme előtt folyik, csak sokan nem észlelik) A médiabutítás egyenes eredménye a gondolkodásra képes nemzet felszámolása, s a népnek pedig így – gondolkodó vezetőréteg nélkül –, mindig készen kell állnia a jelennél rosszabb befogadására. Ennek a sulykolása érdekében használják fel a propaganda minden válfaját. S mivel az agymosáson átesett emberek naivságát csak hiszékenységük múlja felül, így készpénznek veszik: áldozatot kell hozniuk a jövőért. Mivel azonban az embereket már régen leszoktatták a gondolkodásról, sőt az elemző készségük hiányában képtelenek már a történésekben felfedezni a lényeget, sőt még az alapvető ok-okozati összefüggéseket is! A lakájmédia által „legyártott nemzeti hősök” pedig, egy minimális szókinccsel rendelkezve, tőmondatokban nyomják az „üzenetet”, mely még jobban lerántja a mélybe, felületessé, primitívvé teszi a népét is. Az infantilis szintű politikai közbeszéd okán pedig a népből, lassan lakossággá süllyed a többség, s így szabadon manipulálhatja a párt és a kormány a hallgatóságát, mert megszokja a polkorrekt maszlagot.

A pártpolitikusokat különleges „kiképzésnek” kellene alávetni, hogy képesek legyenek minden helyzetben hatni az emberek érzelmeire. Így tudják majd alkalmazni a racionális gondolkodás ellen bevált média eszközt, a féligazságok és a logikus rendben felépített hazugságok rendszerét. Bár az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt, de mindkét vonalra fel kell készülni a képzett pártpolitikusnak. Már a bolsevik korszakban felismerték és alkalmazták az oktatásügy lehetőségeit, s ezt ma, a bolognai-rendszerrel tökéletesítették! „Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.” Mivel mára a felsőoktatásban tanulók specializáltan vannak képezve, így nem lesznek képesek átfogó módon gondolkodni. Mivel bárki felvételt nyerhet bizonyos pontszámmal, nagyon felhígul a felsőoktatás első 1-2 éve, s csak a későbbiekben lesz emelhető az oktatás színvonala, amikor már sokan kihullottak a rostán. (bár ez utóbbi az egyetemi finanszírozás okán nem érdeke az oktatónak sem!)

Az alsó és középiskolákban viszont a tananyag felduzzasztása a cél, mert ezzel részben túlterhelhetőek a gyermekek, részben elveszik az a „nevelési” lehetőség, amit egy tekintélyt sugárzó pedagógus adhatna. A saját gyermekeim egyházi iskolába járnak, de már ott is jelentősen érezhető ennek hatása, s a liberalizmus álságossága nehezíti a nevelést

Ha így megszűnik a helyes nemzeti motiváció, s a nép gyermekeit el zárják pl. a helyes történelem szemlélettől, akkor ne csodálkozzunk, hogy csak a trendi dolgok érdeklik őket. Felnőttként e gyermekeket már nem kell elzárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás valódi forrásaitól, mert nem is lesz rá igénye. (hiszen nem is tudja miről is van szó). Gazdaságilag pedig azt az intézményt, médiumot kell támogatni, mely félrenevel vagy félretájékoztat, a többit pedig el kell lehetetleníteni. (ez régóta folyik, de lassan már az Internet következik)

Mivel véleménydiktatúra az iskolától a médiavilágon át a közbeszédig minden szinten fellelhető, így tisztázni kellene néhány fontos fogalmat ahhoz, hogy a nemzet felszámolásának ne csak egyes stációi, hanem a teljes keresztmetszete jól látható legyen. A nemzet szó valódi értelmét ugyanis csak akkor érthetjük meg tökéletesen, ha a nép és a lakosság szavakkal összevetve ejtjük meg az elhatárolását ezektől. Ám ezen elhatárolás egyúttal megmutatja azt is, hogy mi az oka e szavaknak az összemosásának és szinte azonos fogalomként való használatának.

A nép a köztudatban, egy etnikai közösség. Elfelejtődik, hogy inkább együttélési és csak többnyire etnikai közösség, mert így azonnal létre lehet hozni egy megosztást, amely pl. a svábok kitelepítése kapcsán nagyon tetten is érhető volt. A nép tehát sokkal inkább együttélési közösség, hisz a köztudattal ellentétben éppen mi vagyunk Európa leghomogénebb népcsoportja, de soha nem űztük ki magunk közül az idetelepülő idegeneket. (érdekes, hogy ezt sem tanítják iskoláinkban) Mindez nem azt jelenti, amit sugallnak nekünk, hogy „átjáróházban” élünk és leigáztunk itt élő őshonos népeket, hanem ennek éppen az ellenkezőjét. Mert legalább 40. 000 éve őshonosak vagyunk itt, s nem igáztunk le senkit, sőt a saját jogrendünk védőernyőjét terjesztettük ki a hozzánk bekéredzkedő népekre is. Mindez ellentétben áll a nyugati világban (sőt sajnos nálunk is!) elterjedt nemzetfogalommal, ami csak etnikai alapra helyezi mind a nép, mind a nemzet alapjait, ráadásul még hatalmi kategóriává is teszi, pedig az szellemi és nem hatalmi.

A magyar nép tehát az, amely közösségi életösztönnel, sőt közösen kialakított kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel rendelkezik. S e népnek a szellemisége csúcsosodik ki anemzetében, amely lelki és szellemi értelmisége, valamint politikai képviselete és katonai védelme is egyben. A nép önvédelmét mindig a nemzete szervezi meg, akár fegyveres, akár közjogi harcról van szó, mert a nemzet a nép vezetőrétege, s a nemzet mindig a népből táplálkozik.

Ez tehát a közvetlen ok arra, hogy ma, a monetáris diktatúra globális előtörésének korszakában, a nép lebutítása folytán eltűnőben van a nemzet is. Azonban a nép valójában passzív nemzet, de bármikor képes annak tudati és szervezői szintjére emelkedni, hiszen mindez világosan kiderült 1956-ban, amikor a fegyveres ellenállás mellett a vidék élelmiszerrel, szellemi támogatással és önszerveződő erővel is jelentkezett, hiszen napok alatt megszerveződött az új hatalmi erő: a munkástanácsok, forradalmi bizottságok egész országra kiterjedően. A nyugati nemzetfogalommal szemben tehát nálunk népi közösségrész tudatosodik nemzetté, viszont a nép nem etnikai, hanem értékrendi szerveződés, s így azzal válik nemzetté, ha sorsának intézését a saját kezébe veszi, és önálló államot alapít, amelynek öncéljai vannak!

A nép tehát ezt megelőzően passzív nemzet, amely közös túlélési ösztönnel, kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel rendelkezik. A nép szellemisége a nemzetében csúcsosodik ki, bár vannak történelmi pillanatok, amikor a nép java nemzetté emelkedik. Felismeri az ellene irányuló veszélyt, s önvédelmi harcba kezd, vagy közjogi küzdelmet, esetleg ellenállást folytat. Minden nép önvédelmét a nemzet – lelki értelmisége, közjót szolgáló tudatos rétege – szervezi meg, s ők adják a túléléshez a szükséges stratégiát és taktikát, de még a célhoz vezető, önvédő ideológiát is.

A bankárkaszt által manipulált világban ezt az erőt kell a hatalmuk megtartása érdekében meggyengíteni, majd egy részben felszámolni, másrészt megvásárolni. E folyamatnak az elrejtése folyik a lakájmédia berkeiben, ahol az agymosás mellett a nyájszellem beültetése folyik. Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s az igazodási, csatlakozási kényszert. Mert az egyéniségeket nélkülöző tömegembert mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni. Erre szolgál a modern kor titkosszolgálati adatnyilvántartása is, ahol a legmodernebb tudományos eszközökkel és a legnagyobb titoktartás mellett térképezik fel az állampolgárok belső motivációit, a lélektan, a csoportképzés pszichológiája, stb. segítségével, hogy a hatalmi helyzet nehogy visszakerüljön a nép, pontosabban a valóban népet képviselő nemzet kezébe. elkötelezettséget hirdet, amely válasz lehet azon kihívásokra, ami a mai posztmodern világban vár ránk. A világban azonban megindult már az ébredezés, csak még keveset tapasztalunk belőle. Ám létezik pl. Thomas Hübl egy spirituális tanító, aki 2008-ban megalapította az Academy of Inner Science-t, ahol olyan képzés folyik, amely aktív elkötelezettséget hirdet, s amely válasz lehet azon kihívásokra, ami a mai posztmodern világban vár ránk. Hübl írja:„A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját és nem érti jelenét. A környező világ még sokkal hamarabb felejt. Hát a nyelv? Azt minek vennék el tőlük? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik.”

A globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és pénzügyi hatalmat. A marxizmus-leninizmus tehát csak arra szolgált a pénzmanipulációs háttérhatalomnak, hogy a szakrális társadalmakat szétzúzzák, a népet pedig annyira lebutítsák, hogy ne legyen képes önmagából kitermelni egy új és erkölcsös vezetőréteget. Így az „eszme“ betöltötte történelmi hívatását, s szemétre lett dobva. S mivel a bolsevik korszakban a nemzetet teljesen földönfutóvá tették, vagy likvidálták, ezért a nagy kísérlet két ága közül az egyik már feleslegessé vált, hiszen se erkölcs, se nemzeti öntudat, de még népi önszerveződés sem maradhatott meg a vörösök által lepusztított országokban. Magyarország 1956-ban olyan életjelt mutatott azonban, amire a bankárkaszt különösen felfigyelt. S mivel nem akarta, hogy egy életrevaló nép – az íjfeszítő népek egyetlen egységben megőrződött utóda – beleköpjön a levesébe, így nálunk különösen precízen történt meg a köz tulajdonának privatizációja. Semmi nem maradhatott olyan személyek kezében, akitől várható lett volna a nemzetépítés. Ez a nagy feladat a népünk mai generációjára vár! Minden magyar feladata ez, s itt nem lehet semmire hivatkozni, vagy síránkozni! Ezen emberpróbáló feladatunk mellé biztatásul, olvassuk el ismét Berzsenyi sorait:

„Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: Nem

félek…..Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.“

Dr. Bene Gábor

Nemzeti InternetFigyelő