A német parlament döntése az EFSF-ről – avagy: Növekvő szakadék a politikusok és a nép között
Mottó: „The Babylon system is a vampire, sucking the blood of the sufferer …” – Bob Marley
(A Babilon-rendszer egy vámpír, ami kiszívja az áldozat vérét..” – Bob Marley)
Szeptember 29-én a német parlament váratlanul nagy többséggel megszavazta az Europäische Finanzstabilisierungsfazilität, (EFSF), azaz az Európai Pénzügyi Stabilizáció Könnyítés kiszélesítését. A döntést hosszú vita előzte meg, mivel az EFSF a tervezett és még súlyosabb következményekkel járó ESM elődje. Közvéleménykutatók szerint a polgárok 76 százaléka ellenezte a döntést.
Hónapok óta tart a pénzügyi válság újabb szakasza és remény sincs rá, hogy véget érjen, bármennyire is igyekszik a fősodor média úgy beállítani a problémát, hogy az néhány nadrágszíjhúzással megoldható. Valójában a kamatos kamat rendszer egy olyan akadályba ütközött, ami már nem hágható át. Véges világunkban nem érhető el többet a növekedésnek egy olyan üteme, ami még megengedné a rendszer fenntartását. De ez nem is célja többé a pénzhatalomnak. Bob Marley prófétikus szavaival most az áldozat vérét akarja kiszívni, hogy aztán azt félredobva egyedül (és hű csatlósaival) élvezze a föld javait. Rajtuk kívül talán 1-2 milliárd rabszolgának van még hely bolygónkon. Ezt tekinti a pénzkartell valójában „fenntartható fejlődésnek”. Görögországot már sikerült elindítani ezen az úton… Az idén megszorítások következtében több mint 5 százalék gazdasági visszaesés várható, 2009 óta már 12 százalék. Mindennapossá vált az olyan tüntetők hada, akiknek jövedelmét már kb. felével megkurtították, és a maradékból nem tudnak megélni. Pedig a bankok soha nem jártak olyan jól, mint most. Az EFSF (és 2013-tól még inkább az ESM) feladata ugyanis nem az európai népek közti szolidaritásvállalás, hanem a bankok felelőtlen pénzkihelyezéseinek, profitjuknak a garantálása. Holott a kamatot azzal (is) okolják meg, hogy a kockázatért jár. Ez az, ami a legarcátlanabb módon hiányzik az „új” rendszerből. A kamatrendszer által már kisajtolt államokat pedig arra ösztönzi, hogy kapaszkodjanak az erősebbekbe, azaz Németországba, mert más nagy erős állam már nincs. Németországban azonban – Merkel kancellár félrevezető taktikái ellenére – erősödik az ellenállás. Egyre többen döbbennek rá, hogy a pénzkartell új technikája Németországot is hamarosan elszegényíti, tönkreteszi.
Az ország kirablásának próbál határt szabni a német alkotmánybíróság szeptember 7-i döntése. A pimasz ESM terv, amely mögött felelőtlen és pénzügyileg teljhatalmú bürokratákat kívánnak úgy pozícióba hozni, hogy bármikor és bármely államot leszívhassanak, újabb akadályba ütközött. Eredetileg nem az EFSF kiszélesítését tervezték, aminek következtében most Németország 123 helyett 221 milliárd euróval járul hozzá a mentőcsomaghoz, hanem már az ESM megszavazását. A terv rendkívüli népszerűtlensége azonban egy hónappal ezelőtt súlyos választási vereséget okozott Merkel asszony pártjának, pont legmegbízhatóbb tartományában, Mecklenburg-Vorpommernben. Az ESM terv megszavazását így elodázták. Az alkotmánybíróság döntése szerint ugyanis „nem szabad olyan hosszú távú államközi mechanizmusokat létrehozni, amelyek más államok döntéseiért kezességet vállalnak, különösen akkor nem, ha nehezen kiszámítható következményekkel járnak.” Persze az utóbbi hónapokban tanúi lehettünk olyan döntéseknek, amelyek korábbi, szent és sérthetetlennek vélt EU elveket semmibe vettek, mint éppen ezt az elvet is, ami a Lisszaboni Szerződésnek is alapját képezi.
Maga a pénzhatalom szolgálatában álló hitelminősítő intézet, a Standard & Poor’s (S&P) is negatívan ítéli meg a német kezességvállalás várható hatásait, hiszen rámutatott, hogy a német állam kockázati prémiuma 111 bázispontra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy amíg néhány héttel ezelőtt egy millió euró követelés biztosításának az ára a német állammal szemben 4000 euró volt, most az 11110 euró.
Vajta Dénes
Szorosan kapcsolódó anyag: EURO: stabilizál-e az ESM „mentőcsomag”? – (NIF)
(Nemzeti InternetFigyelő)
Mementó 2006 emlékmű
Nyomorunk döntő oka az államadósság! Megjelent a Kapu Folyóiratban. Marx Tőke, VII. fejezet, kidobtátok, érdemes elővenni!
Te lényeglátó! Ha kölcsön adok neked 100 000 000,-Ft-ot és megállapodunk, hogy akkor kezdd el visszaadni, ha a havi bevételed eléri a 3 000 000,-Ft-ot, kamatot nem kell fizetned és havonta csak 1 000 000,-Ft-ot kell fizetned, akkor van ugyan nagy adósságod, de mégsem tesz tönkre. Az államadósság önmagában még nem okoz problémát, bár az kérdéses, hogy egy államnak miért kell mindig többet költenie, mint amennyi a bevétele, de ezt most hagyjuk. A gondot az okozza, hogy az államnak adott kölcsön visszafizetési feltételei milyenek, pláne, ha már 3szor visszafizetésre került az eredetileg felvett összeg.