A német elnök bocsánatot kért Varsóban a második világháborús német bűntettekért

Bocsánatot kért a második világháborús német bűntettekért Frank-Walter Steinmeier német elnök szerdán Varsóban, ahol Andrzej Duda lengyel államfővel együtt részt vett a varsói felkelés 80. évfordulója előestéjén rendezett megemlékezésen.

A második világháború után újjáépített óváros szélén, a Krasinski téren álló Varsói Felkelés emlékművénél tartott ünnepségen Steinmeier aláhúzta: a németek tudatában vannak történelmi felelősségüknek. „Nekünk, németeknek, nem szabad elfelejtenünk” – tette hozzá.

„Azt kérem, éppen ma és éppen itt, hogy bocsássanak meg”

– fogalmazott a német elnök.

Elmondta: a német és a lengyel kormány „szoros párbeszédet folytat” a berlini Német-Lengyel Ház tervéről, amely korábbi bejelentések szerint a második világháborús lengyel áldozatok emlékhelyeként épülne.

„Folyamatban van több egyéb dolog is, a megszállás még élő áldozatai érdekében is”

– fűzte hozzá Steinmeier.

Az előző, a Jog és Igazságosság által vezetett lengyel kormány 6,2 ezer milliárd zlotyra (570 ezer milliárd forint) becsülte a Németország által okozott háborús károkat, és jóvátételt követelt Berlintől.

Donald Tusk jelenlegi lengyel kormányfő februári berlini látogatásakor viszont úgy ítélte meg:

„formális, jogi, nemzetközi szempontok szerint a jóvátétel ügye sok évvel ezelőtt lezárult, az erkölcsi, pénzügyi, anyagi elégtételre viszont soha nem került sor”.

Andrzej Duda elnök ezt követően aláhúzta:

a Lengyelországnak járó második világháborús német jóvátétel ügye továbbra is nyitott kérdés.

A Steinmeier részvételével megtartott szerdai ünnepségen mondott beszédében Andrzej Duda – Lech Kaczynski néhai államfőt idézve – kijelentette: a varsói felkelés Lengyelország függetlenségének erkölcsi alapját jelenti.

„Ma, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, azért találkozunk itt, hogy soha többé ne történjen megszállás (.), nem fontos, német, szovjet vagy – ma – orosz megszállásról van-e szó”

– fogalmazott Duda. Hozzátette: ezt a szabad világ azért sem engedi meg, mert emlékszik a varsói felkelők hősiességére.

A varsói felkelés 1944. augusztus 1-jétől október 3-ig tartott. A német megszállók elleni felkelést a londoni emigrációs kormány kezdeményezte. A lakosság – az óriási veszteségek ellenére – támogatta a felkelőket, remélve, hogy a közeledő szovjet csapatok segítenek a németek elleni harcban. Sztálin azonban a felkelés hírére megállította a szovjet csapatokat, és abba sem egyezett bele, hogy a németeket támadó szövetséges repülőgépeket szovjet repülőterekről vessék be. Végül október 2-án a németek elfojtották a felkelést.

A hatvanhárom napig tartó véres küzdelemben mintegy 18 ezer felkelő elesett vagy eltűnt, 25 ezren megsebesültek, 15 ezren fogságba estek. A polgári áldozatok száma 180 ezer volt. A kapituláció után a nácik félmillió lakost telepítettek ki a fővárosból, Varsó nagy részét pedig – Hitler utasítására – a földdel tették egyenlővé.