A marionett bábú húrjai elpattannak: a diktátornak mennie kell
A pénteki, katasztrofális fehér házi leszámolás után, ahol Trump és Vance úgy kétvállra fektette Zelenszkijt, hogy öröm volt nézni, Mike Waltz amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó most nyíltan a korábban elképzelhetetlen amerikai narratívát mondja el egyenes, élő adásban: ZELENSZKIJNEK MENNIE KELL! Trump számára olyan ember kell, aki képes a kompromisszumra, képes a békére, képes a realitások értelmezésére és a legfontosabb a számára, hogy megmentse ukránok százezreinek életét.
Az álarc lecsúszik, méghozzá gyorsabban, mint Zelenszkij népszerűségi mutatói, és maga a birodalom is azon töpreng, hogy kedvenc komikusból lett hadura nem inkább teher-e, mint előny.
Ez soha nem a demokráciáról, a szuverenitásról vagy Ukrajna szabadságáról szólt, hanem arról, hogy egy korrupt hűbérbirtokot a NATO áldozati gyalogosává, geopolitikai fekvőrendőrré tegyék, amelyet arra terveztek, hogy kivéreztesse Oroszországot és kiszolgálja Washington érdekeit.
Zelenszkij, kokainnal teli, zöld pólóba öltözött arroganciájában valóban elkezdett hinni saját propagandájának, egyházi személyiségnek képzelve magát. Ehelyett ő egy eldobható kifutófiú… sose volt ennél több.
Mi váltotta ki ezt a legutóbbi változást? Egyszerű. Trump és Vance békét akar.
Nem Oroszország iránti szeretetből, hanem azért, mert az amerikai birodalomnak nem érdeke ez a háború, nem engedheti meg magának, hogy egy végtelen konfliktusban szétforgácsolódjon egy olyan hadszíntéren, amely számára huszadlagos fontosságú.
A belpolitikai problémák, a bűnözés, a drogok, az illegális migránsok, valamint a Csendes-óceán és a Közel-Kelet mind-mind fontosabbak számára, mint Ukrajna.
A „nincsenek lapjaid” kifejezés egyértelmű volt és ezzel nehéz vitatkozni.
A kényszersorozásokkal járó fájdalom és ordítás az ukrán hétköznapok részévé vált. Így néz ki egy jövőjét elvesztett nép halálhörgése… a béke elsősorban az ukrán társadalom számára fontos. Nem több és nem kevesebb múlik ezen, mint a megmaradásuk lehetősége.
Az ukrán diktatúrában a férfiakat lövészárokba hurcolják és legyilkoltatják egy olyan harcban, amelyet nem nyerhetnek meg. Nincs rá semmi esélyük…
A folyamat mégsem áll le, hiszen ha békére kerülne sor, kiderülne minden gaztett, minden összefonódás és Zelenszkij számára könnyen meglehet, hogy egy talpalatnyi föld nem maradna, amelyen kiélvezhetné a véres dollárokat.
De mint minden bábú, aki azt hiszi magáról, hogy ő a király, nagyon csúnya véget érhet…
Most még Lindsey „Örök háború” Graham is, aki egykor Zelenszkijt álmai szövetségesének nevezte, nyíltan rendszerváltásra szólít fel Kijevben. Az utolsó amerikai támaszokat is elveszíti, pedig ezek a támaszok adták haderejének gerincét.
Eközben a trumpi geopolitika Oroszországban már nem is annyira ellenséget, mint lehetőséget lát. A bábu tehát egyre nagyobb teherré válik. És mit csinálnak egy régi, megunt játékkal, amely csak idegesíti már az embert?
Most is beigazolódott, hogy a harag rossz tanácsadó, amit Zelenszkijnél a félelem és a gyűlölet táplál. Hónapokat töltött bunkerben a háború elején, minden nap azon rettegve, hogy mikor jönnek érte. Ez még egy kemény emberben is nyomot hagyna, nem egy ilyen labilis drogos színészben. Tehát megértem Zelenszkij indulatait, de egy ilyen emberrel nem lehet alkut kötni. Amit viszont tett, a több százezer ember halálba kergetése, olyan bűn, amire a fóbiája nem mentség, és meg is fog fizetni érte. Sajnálom, de egy pszichopata gyilkos se kap felmentést a mostoha gyermekkora miatt.