A magyar nem lehet egyenrangú a szlovákkal!

Megint csak előbukott egy egészségesen zsíros, sonkarezegtető böffenés valahonnan a hátsó traktusból: még mit nem! A magyarok nem lehetnek egy szinten a szlovákokkal! Mintha Ján Slota szelleme szabadult volna ki a palackból. Megszoktuk. Megszoktuk? Sosem lehet megszokni, ha az embert valami jöttment próbálja megalázni, miközben a szalmaszál kikandikál valamelyik gönce alól.

A Csemadok nem kerülhet egy szintre a Matica slovenskával, sem törvényileg, sem a finanszírozását tekintve!”
A fenti mondat a szlovák parlamentben hangzott el egy bizonyos Miloš Svrček nevű kormánypárti képviselő (Sme rodina) szájából, aki négy titulussal (JUDr., Bc., PhD., LL.M.) cicomázta fel a nevét, amiből kettőt elöl, kettőt hátul visel. A négy billogot lehet, hogy az inkriminált szalmaszál kompenzálására használja. Erre mondaná megboldogult nagyanyám: nem az iskola teszi az embert.

A tiszteltnek semmiképp sem nevezhető házban ugyanis kedden szinte egész nap háromszázezer euróról dúlt a vita.

Szaros háromszázezer euróról, miközben tízmillió eurót lottóztak el boldog együgyűséggel a szlovák államkasszából az oltatkozási kedv növelésére! Ezt úgy képzeljük el, hogy azt a tízmilliót kilapátolták az ablakon, hiszen Szlovákia ennek ellenére most is dobogós helyen áll Európában az oltatlanságban. Ráadásul oltatlanok hordái terjesztik a kórt az üzletekben, s pöffeszkedve hadoválnak valamiféle jogokról, megbénítva a boltot, a rendőrök tanácstalan, bamba asszisztálása közepette. A miniszterelnök meg háborog, ahelyett, hogy utasítaná a belügyminisztert, tegyen rendet.

De vissza a Csemadokhoz.

A Matica slovenská az államalkotó nemzet történelmi intézménye, ezért külön törvényt érdemel. A Csemadok egy szlovákiai kisebbség alulról szerveződő kulturális szervezete.”
Ezt is Svrček kormánypárti (de oly mindegy, milyen) képviselő találta mondani. Aki nyilván nincs tisztában azzal, hogy a Csemadokot 1949-ben a csehszlovák állam – pontosabban a kommunista párt, amely egyenlő volt az állammal – hozta létre, hogy a felügyelete alatt tudja a felvidéki magyarságot. Nem mellesleg, hogy elejét vegye az esetleges politikai aktivitásoknak. Csak táncoljanak, énekeljenek a magyarok, gondolták az elvtársak, abból nagy baj nem lehet. Más kérdés, hogy alaposan lebecsülték a felvidéki magyarság (akkori) életképességét, így a szervezeteket jobb híján egészen járási szintekig jól telirakták besúgókkal.

A Csemadok ennek ellenére élt és virult, tartotta a lelket a magyarságban. És ez így ment egészen 1996-ig, amikor a Mečiar-kormány méltóztatott lefejezni. Ha nincs a magyar polgári kormány támogatása, a Csemadok valószínűleg csendesen kimúlt volna.

Ezen az áldatlan állapoton szeretne Gyimesi György kormánypárti képviselő segíteni, aki úgy gondolja, évi háromszázezer euró állami támogatás kirángatná a Csemadokot a gödörből, ahová a nagy államalapító taszította.

De ha már párhuzamként felmerült a Matica slovenská neve, mind a kormánypárti, mind az ellenzéki honatyák, ha kicsit is ismerik országuk (bocsánat: népük) történelmét, tudhatják, hogy a Matica 1863-ban a kisebbségi jogok megszerzéséért alakult meg a Matica srpska mintájára, 37 évvel a szerb „anyácska” után. A turócszentmártoni memorandum nyomán engedélyezte Ferenc József császár „a szlovák nemzet és élet kedvelőinek” létrehozását. Ennek folytán 29 évvel ezelőtt, a szlovák államiság megvalósulása napján akár fel is számolhatta volna önmagát, hiszen azóta nincs miért harcolni. Többek közt ezért sem lehet a Csemadokot és a Maticát egy lapon emlegetni, hiszen a Matica politikai céllal alakult, így okafogyott az összehasonlítgatás.

Hogy ki mit mondott kedden a parlamentben, annak illusztrálásához nem kell nagy képzelőerő.

A szélsőjobboldal figurái egymásra licitálva ragozták az irredenta, soviniszta, szlovákellenes jelzőket (ki mint él, úgy ítél), ám a lényeg a fenti mondatban öltött testet ismét: egy magyar szervezet nem lehet egyenrangú egy szlovák szervezettel!

Bizisten, unom már leírni, mert bárki azt hihetné, felakadt a lemez, de most is csak egyet tudok mondani: autonómiát! Ha már hergeljük a szélsőséges és a kormánypárti szlovákokat, legyen annak bukéja. Mert amúgy háromszázezer euró sóra sem elég, legfeljebb arra, hogy cirkusz legyen, és hogy Gyimesi képviselő szorgosan építgesse az imázsát.

Kövesdi Károly / Ma7.sk