A magyar hajó és a kiscsavar
A magyar hajó
Eresztékeiben recseg-ropog a magyar hajó. Nagyokat nyikorog, a nagy hullámzás ide-oda dobálja. A fedélzeten át-meg-át-csap a hullám. Kinn szakad az eső, félelmetesen villámlik, netán még bele is vág rozsdamarta hajónkba. Csavarok gurulnak a hajópadlón ide-oda a hullámzásban, s koppannak nagyokat a hajótestet összetartó lemezeken. Mintha valakik azon dolgoznának a legénység közül, hogy minél több csavart távolítsanak el a lemezekből. Mindhiába csavarják vissza a gépészek a csavarokat, mégis egyre több hever a padlón és gurigázik össze-vissza a hajó ingásától. A gépészek nem bírják az egyre szaporodó munkát.
Közben meg mennek a szivattyúk és próbálják a süllyedő hajóból a beömlő vizet kiszivattyúzni. Egyéb veszélyes rendellenességek is vannak a hajón. A legénység egy része azt sugdossa, hogy nemcsak a csavarokkal van baj, hanem sokkal nagyobb a baj a szivattyúknál. Valakik a szivattyúkat elvitték a vízzel tele kamrákból és most nem vizet, hanem az üzemanyagot szivattyúzzák kifelé a hajóból. A legénység azon is csodálkozik, hogy a kapitány nem rendeli el a csavar kiszedőknek, s a szivattyús üzemanyag tolvajoknak, ezeknek az aljas diverzánsoknak a kinyomozását, elítélését és bezárását! Velünk tart egyáltalán ez a kapitány? Mindezek ellenére a legénység nagy többsége vakon bízik a kapitányban és a hajótisztekben.
Mindeddig a csavarok ahhoz voltak szokva, hogy ellenőrzik őket, elég szorosan tartják-e össze a rájuk bízott lemezeket. Most meg furcsa módon inkább meglazítják őket, sőt el is távolítják a megszokott helyükről. Néha sokukat kiszednek, összegyűjtenek és idegen nagyobb és puccosabb hajókra viszik őket, mert ott csavarhiány van . Trendi lett a csavar meglazulás, sőt a teljes kicsavarodás! Csak úgy önmaguktól, kihasználva a hajótest ingását, néha a vihar általi dobálózását, a csavarok meglazítják önmagukat, s lassan kicsavarodnak.
S mindez történik a kapitány és a hajótisztek szeme láttára. Nem értjük már ezt a világot! S azt se tudjuk merre tartunk!
+++++++++++++++++++++++++++++++
A kis csavar
A kis csavar egy volt a sok millió közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
– Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
– Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
– El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
– A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból…
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
– Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
– Maradok, ahol vagyok!…
++++++++++++++++++
Más kiscsavarok azonban tovább lazultak és aztán kiestek és később más hajókra kerültek. Hajónk recsegve-ropogva, imbolyogva jobbra is balra is, irányt tévesztve, nagyon lassan halad az évszázados viharban.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
” a Magyar hajó,olyan mint a Magyar SZÍV ! Az utolsó pillanatig tartja Magát ! Érzi, tudja, hogy Neki mi a Feladata,Ő nem állhat le. Neki menni,mennie kell ! Tenni a Dolgát. Nagyon sok körülmény „dolgozik ellene,de Ő,vért verítéket izzadva halad azon az „úton, amit a saját Hite diktál. Önön magáért és azokért akikért dobog. Amiért Itt lehet és amiért Itt KELL lennie. Hogy fenn tartsa az Életet egy haldokló környezetbe,hogy esélyt adjon másoknak is,hogy érezzék a Szeretetet,az energiát, ami árad Belőle. Szomorú,mert már nagyon régóta nem törődnek Vele. Mérgezik, elszívják előle az energiát szállító Nedüt, megalázzák, megtiporják,megvetik, de Ő hajthatatlan a Hitében.
Hiszi és tudja, hogy eljön az idő,amikor újra felnéznek Rá, Tisztelni fogják és Tanulni akarnak tőle. Mert a szenvedése és a kitartása a tanú rá, hogy Élet képes, megérdemli az Életet ! Az évszázadok tüzében egy igazi minőség edződött,született. A MAGYAR SZÍV ! TF.
Az írás nagyon jól jellemzi hazánk és Európa helyzetét a földön.
Van egy népcsoport (ős ránkvándorlók) melynek tagjai folyamatosan lazítják,kiszedik a csavarokat a magyar és európai hajókról,de nincsenek megelégedve a helyzet romlásának gyorsaságával és most a szemita fajtársaikat (ránkvándorlók) akarják ránk telepíteni,hogy végleg megsemmisüljenek az európai nemzetek.
Harc lesz Európában a szemiták és európai nemzetek harca!!!
Meg kell tisztítani az európai nemzeteket az áruló vezetőktől,hogy egyáltalán legyen esélyünk a győzelemre!!!
H.B.
Juhász Ferenc: Himnusztöredék
Emeld föl fejedet büszke nép,
Viselted a világ szégyenét
Emelkedj magasba, kis haza
Te, az elnyomatás iszonya
Merítek az ősi tűzből,
merítek a fényből.
Merítek a földanyából,
merítek az égből.
Merítek az ősi hitből,
Fénylő Nap tüzéből.
Merítek én Nap atyánktól,
és a Fény szűzétől.
Merítek a Fény fiától,
a Turulmadártól.
Merítek az erdők mélyén,
a rügyező fáktól.
Merítek egy szarvasgímtől,
mely viszi a Napot.
Amely fent az agancsa közt,
szakadatlan ragyog.
Merítek az őseinktől,
merítek hazámból.
EN-LIL-től, a Nap fiától,
apámtól, s anyámtól.
Meritek egy nagy kanállal,
az életnek vizéből.
Merítek az égi utak,
csillagszekeréből.
Egy vagyok én Nimród atyánk,
ősi táborából.
Egy vagyok én Atillának,
győztes mámorából.
Egy vagyok én azok közül,
kikben Árpád vére.
Egy az Isten, egy a Nemzet,
egy vagyok én véle.
Tiszta tóból merítettem,
tiszta hát a lelkem.
Amit innen eltanultam,
soha nem felejtem.
Egy vagyok a tudatommal,
nincsen másik arcom.
A sötétség ellen vívom,
minden egyes harcom.”
” ezen a hajon,aki kormány közelébe került,mind azon serénykedett,hogy zátonyra futtassa. A „kapitányok mindig olyan „inasokat vettek fel,akik a hajózáshoz semmit nem értettek. Amit tudtak leloptak a hajóról,eladták és hol a „tengert,hol a szelet okolták,hogy nem megy a hajó. Nincs mese, leltárt KELL készíteni a hajón, „kitakarítani és teljesen új „gárdával, a kapitánytól,a matrózokig, tovább hajózni az ÉLET tengerén.
A magyarokat akárhányszor akarták kiirtani, megmaradtak, sőt erősebbek, keményebbek lettek, pedig több kínt, gyötrelmet éltek át, mint más állandóan sírdogáló, agyonkényeztetett nép, nemzet. Ezt a bizonyos hajót is megmentik, partra érnek a leleményességükkel, miközben a többi, hasonló sorsú hajó a tengerek, óceánok alá süllyed.
Egyetértek.
A magyarság élete századok óta küzdelmes megtanultunk szinte a semmiből túlélni,innen már csak felfelé vezet út.Azok lesznek bajban akik megszokták,hogy a 100.m-es síkfutást mindig 20.m.előnnyel kezdik,mert eljön az idő amikor becsületesen, egyenlő esélyekkel kell küzdeni.
H.B.