A Középső Birodalom visszavág
Legutóbb azzal fejeztem be a mesterséges intelligencia (MI) fölötti uralomért folyó amerikai–kínai kötélhúzást fejtegető eszmefuttatásomat, hogy a ritkaföldfémek tekintetében érvényesülő monopolhelyzete aduász lehet Kína kezében az USA gazdasági pozíciójának megrendítésében. Időközben „a helyzet fokozódott”.
Kína ritkaföldfémekre vonatkozó legújabb korlátozásai szinte példátlan exportellenőrzéssel járnak, nagyobb befolyást biztosítva Pekingnek a kereskedelmi tárgyalásokban, és növelve a nyomást a Trump-kormányra. Az intézkedést az amerikai–kínai kereskedelmi háború eszkalációjának tekintik, mert veszélyezteti a félvezetők ellátási láncát. A chipek a gazdaság életereje, amelyek az MI-modellek képzéséhez szükséges telefonokat, számítógépeket és adatközpontokat működtetik. A kínai lépés hatással lehet az autók, napelemek, valamint más stratégiai fontosságú termékek gyártásához szükséges berendezésekre is.
Kína a világ ritkaföldfém-termelésének mintegy 90 százalékát adja. Trump a tőle megszokott impulzív módon reagált, bejelentve, hogy az eddigiek mellett új, százszázalékos vámokat vet ki minden kínai árura, és átfogó szoftverexport-ellenőrzéseket vezet be. Valójában a mostani kínai korlátozások közvetlen válaszlépésként szolgáltak a tizenkét nappal korábban bevezetett, hasonlóan átfogó amerikai exportkorlátozásokra, amelyek a kínai techvállalatokat érintették, és amelyek sokkal kevesebb figyelmet kaptak az amerikai média részéről az elmúlt évek szokásos gyakorlatát követve, amikor az amerikai gazdasági szankciók hirtelen bevezetése után Kína válaszlépései az általános felháborodás hullámait váltották ki Amerikában. (Trump Targets China’s Tech Sector by Expanding Trade Blacklist, wsj.com, 2025.09.29.)
„Ne tévedjenek, ez Kína a világ ellen” – mondta Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter, Peking exportellenőrzését „elfogadhatatlannak” nevezve és harciasan hozzátéve, hogy „mi és szövetségeseink nem fogjuk hagyni, hogy egy pekingi bürokratákból álló csoport parancsoljon nekünk és irányítson minket”. A lényeg az, hogy az Egyesült Államok globális kereskedelmi háborút indított több mint száz ország ellen anélkül, hogy lett volna terve a háború lefolytatására és anélkül, hogy felmérte volna annak lehetséges kockázatait önmagára nézve. Ez volt az arrogancia és a gőg csúcsa.
Bessent merészségén (vagy talán teljes téveszméjén) csak nevetni lehet. Azok az országok, amelyeket ő Kína ellen akar bevonni, elsősorban éppen annak az amerikai agressziónak az áldozatai, amelyre Kína reagál. Indiát 50 százalékos vámmal próbálják az amerikaiak rákényszeríteni, hogy ne vásároljon orosz kőolajat. Dél-Korea elnöke azt mondja, hogy az USA által követelt sarc megfizetése csődbe vinné az országát. Japán is megtagadja a sarc megfizetését. Európa saját bevallása szerint nyáron kénytelen volt elfogadni az egyik legmegalázóbban egyenlőtlen szerződést a történelme során. Kanadát rendszeresen annektálással fenyegeti Trump. Az USA szó szerint arra kéri az áldozatait, hogy ítéljék el Kínát azért, mert velük ellentétben tökös, és visszavág. Egyébként ugyancsak Bessent májusban még azzal hencegett, hogy Trump vámjai lehetővé tesznek egy „nagy bekerítési stratégiát” Kína elszigetelésére.
Mára kiderült, hogy a terv enyhén szólva nem az amerikaiak elvárásai szerint alakult. Az amerikai gyáripari tevékenység júliusban kilenc hónapja nem látott mértékben zsugorodott a foglalkoztatottság gyorsuló csökkenése miatt, amelyet a megrendelések folyamatos visszaesése okozott. A gyári foglalkoztatás mutatója több mint öt éve nem látott mélypontra süllyedt, ami arra utal, hogy a gyártók a magasabb vámok és a gyengébb kereslet nyomán igyekeznek csökkenteni költségeiket. Az első fél évben a fogyasztói kiadások és az üzleti beruházások is visszaestek. (US Manufacturing Contracts at Fastest Pace in Nine Months, bloomberg.com, 2025.08.01.)
Mindeközben Trump vámjai ellenére szeptemberben 8,3 százalékkal nőtt a kínai export, ez volt a leggyorsabb növekedés hat hónap óta. GDP-növekedés tekintetében a „fejlett gazdaságok” a vártnál rosszabbul teljesítenek (jelenleg 1,6 százalék szemben a várt 1,9-del), különösen az Egyesült Államok (jelenleg 2 szemben a várt 2,7 százalékkal), Kína viszont a vártnál jobban teljesít (jelenleg 4,8 szemben a januári előrejelzésben szereplő 4,6-del).
A világ legnagyobb országainak gazdasági erejéről szóló nemzetközi becslések, amelyek a legfrissebb, 2024-es pénzügyi statisztikákat is figyelembe veszik, csak megerősítették, hogy Kína gazdaságának reáltermelési mérete – amelyet a valódi nemzetközi gazdasági erő legmegbízhatóbb mérőszámának tekintenek – ma már jelentősen nagyobb (14,5 billió dollár), mint az egész Nyugaté, még Japánnal együtt is (13,5 billió).
Kína jelenleg a világ egyetlen gyártási szuperhatalma. Termelése meghaladja a nyolc következő legnagyobb gyártó össztermelését. 2020-ban Kína a globális bruttó gyártási termelés 35 százalékát adta. Ez több, mint az Egyesült Államok (12 százalék), Japán (6), Németország (4), India (3), Dél-Korea (3), Olaszország (2), Franciaország (2) és az Egyesült Királyság (2) együttes termelése.
Kína iparosodása példátlan. Legutóbb akkor fosztották meg a „gyárkirályt” a trónjától, amikor az Egyesült Államok az első világháború előtt megelőzte az Egyesült Királyságot. Amerikának közel egy évszázadba telt, hogy a csúcsra kerüljön; a Kína és az Amerika közötti váltás körülbelül 15-20 év alatt ment végbe. Röviden: Kína iparosodásának üteme senkiéhez nem hasonlítható. Az USA mindenáron igyekszik Kína ritkaföldfém-ellenőrzését valamiféle indokolatlan támadásnak beállítani a világ ellen, ami szánalmasan groteszk próbálkozás, tekintve hogy ez csak Trumpnak az egész bolygó ellen indított vámagressziójára adott válaszlépés. Kína nem a világot támadja, hanem visszavág annak, aki eddig büntetlenül támadhatott és zsarolhatott másokat.
Nyilvánvalóan szokatlan érzés Amerika számára, hogy először kénytelen megízlelni a saját keserű piruláját, de most majd talán végre rádöbben, hogy Kínával nem érdemes kekeckedni, mert beletörhet az agyara. Kína ritkaföldfém-akciója legfeljebb az amerikai katonai-ipari komplexum ellen minősül támadásnak, és ez jó. Hszi Csin-ping Nobel-békedíjat érdemel.
Kiemelt képen: Hszi Csin-ping kínai elnök / Shutterstock/PuzzlePix
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
