A kör bezárul, mert ránk zárják? – avagy: Jogállam helyett most már inkább igazságos államot!

Tovább görög a devizahitelezés s(z)aga, stílusosan azt is mondhatnám, valami bűzlik. De azzal is kezdhetnénk, hogy „az előző részek tartalmából”, azonban ehhez a felesleges luxushoz sem időnk, sem energiánk nincs. Csak kapkodjuk a fejünket.

Növekszik a kockázati felár, drágább lesz az ország hitelből történő finanszírozása, ezáltal még jobban nő az árfolyamkülönbség és a végén a kör bezárul. Te, kedves magyar barátom, no meg persze veled együtt én is, megszívjuk! – ahogy manapság az urbánus frazeológia általánosságban alkalmazandó gyöngyszemének tökéletes helyzetértékelésével jellemzik az efféle szituésünök megképződését. Akár így, akár úgy, de jól semmiképpen sem járhatunk. Legalábbis eddig ezt hittük. Na talán majd most…

Nézzük rögtön a legújabb fejleményeket! Részlet a Mokka 2011. szeptember 14-i adásából, a devizahitelesek témakörét felvezető anyag:

„Két napja számolják a bankok mekkora veszteséget okoz nekik a hétfői bejelentés. Barabás Gyula a Magyar Hitelszövetség elnöke szerint kevesebbet, mint amiről az első hírek szerint volt szó.

„Ez nem fogja meghaladni a 120–140 milliárd forintot összességében.”

Barabás Gyula szerint ugyanis kevesen vannak azok, akik forinthitel nélkül ki tudják váltani a meglévő devizahitelüket.

„Nem hiszem, hogy többet érintene, mint a teljes hitelállománynak a 3–5%-a. Legalábbis azok nem, akik a megtakarításaikból a végtörlesztést végre tudják hajtani.”

Közben az osztrák pénzügyminiszter tiltakozott a 180 forintos végtörlesztés ellen. Szerinte ez egész Kelet-Európa pénzügyi stabilitását veszélyezteti. Azt mondta, hogy a tervezett intézkedések a jogbiztonság olyan mértékű sérülését jelentik, amelyre eddig egyetlen EU-tagországban sem volt példa. Azért tiltakoztak elsőként az osztrákok, mivel két nagy bank, az Erste és a Raiffeisen is osztrák tulajdonban van.

Szíjjártó Péter azt mondta, a kormány tudta, hogy lesznek tiltakozások, de kitartanak az eredeti javaslat mellett és azt amilyen hamar csak lehet, szeretnék elfogadtatni.

„Jövő héten a parlament elkezdheti tárgyalni a jogszabálytervezetet és innentől kezdve az ellenzéki pártokon múlik, hogy ez a jogszabály egy vagy két hét alatt, vagy adott esetben egy nap alatt kerül elfogadásra.”

Ahogyan az már lenni szokott, rögtön az elején több gond is adódik. Már megint, még mindig az a bizonyos sokat emlegetett jogállam és csatolt részei. Tetszettek figyelni, ugye? A jogbiztonságot nem, de az állam, az emberek biztonságát minden további nélkül érheti sérelem! A tömegesen eladósított, értsd: idegen, külföldi befolyásnak kitett lakosság pedig  olyasmi, amivel már nemzetbiztonsági szempontból is számolni kell. Különösen egy olyan országban, ahol hadsereg gyakorlatilag már nincs is. Annál inkább jelen vannak viszont nagy létszámú, a hadsereg személyi állományát jelentősen mértékben meghaladó, külföldi érdekeltségű őrző-védő szolgálatok. Ha balul üt ki a dolog, értsd: a tulajdonától, s ezzel egyúttal önrendelkezésétől is megfosztott emberek, lévén már nincs vesztenivalójuk, beláthatatlan cselekedetekre ragadtathatják magukat, s ez szintén felfogható akár nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezőként is. Főként akkor, ha ez a viselkedésforma tömeges méreteket ölt.

De megyünk tovább, mert a cifra rész még csak eztán következik! A műsorban megszólalt Róna Péter közgazdász, az MNB Felügyelő Bizottságának tagja is. A vele folytatott beszélgetésből idézünk:

Róna Péter: Ebből nagyon nagy baj lesz. Tehát egész biztos, hogy az osztrákok ezt megtámadják az európai szinten és nagy valószínűleg sikerrel. De tegyük félre a kérdést, hogy sikerrel, avagy nem, és ne jogászkodjunk, ennek egyszerűen az lesz az eredménye, hogy a magyarországi kockázati felár óriási mértékben meg fog növekedni. Aminek következtében Magyarország forráshoz sokkal drágábban fog jutni, ami az egész nemzetgazdaság adósságának a szerkezetét megdrágítja.

Mv.: – Ugyanakkor Orbán Viktor tegnap azt mondta egy interjúban, hogy még akkor is, ha egy pár év múlva az Európai Unió és megfelelő szervei úgy döntenek, hogy nem megfelelő ez a javaslat és vissza kell vonni, akkor is a devizahiteleseket ebből kár nem érheti.

R.P.: – Hát nem tudom, miről beszél? Ugyanis, ha ő ezt a lépést megteszi, a forrás-szerkezet egésze – ami az országot illeti – emelkedik. Ez az emelkedés mindenkit érint.

Hopp, itt mindjárt álljunk is meg egy polgári szóra, szakítsuk csak meg pár gondolat erejéig a beszélgetés fonalát!

Munkálkodik a kormány hangya szorgalommal a versbéli cimbalmoshoz hasonlatosan a magyar államadósság lefaragásán. Ha kevesebb az államadósság, jobb a hitelbesorolás, kisebb kamatért vesznek adóslevelet (mondjuk magyar államkötvényt) a külföldi befektetők, meg ilyesmi. No, mármost felmerül az emberben a kérdés, mi a rossebér is nem mondták ki a Szent Koronán alapuló jogrendszer folytonosságát? Hiszen, ha visszatérnénk az utolsó legitim állapothoz, vagyis a német megszállást (1944. március 19-ét) megelőző időszakhoz, valamint kimondanák, hogy a jelenlegi Magyarország a Magyar Királyság jogutóda és nem másé, egyszeriben, amolyan hipp-hopp jelleggel, megszűnne a teljes magyar államadósság, hiszen nem a Magyar Királyság vette fel ezeket a soha vissza nem fizethető gigantikus méretű hiteleket. Röviden, dióhéjban ennyit a kockázati besorolásról, mely ez esetben azonnal aktualitását vesztené, hiszen nem lenne adósság.

Ha megképződne az a helyzet, hogy egyszer csak eltűnne az államadósság, azonnal mi lennénk a legpozitívabban besoroltak! Ugye? Vagy mégsem? Dejszen nem ezért ragaszkodik görcsösen a kormányzat, Ceausescuhoz hasonlóan*, még ha csak pár százalék erejéig is az államadósság gyakorlatilag farigcsálással egyenértékű minden áron történő (értsd: ha belepusztulunk, akkor is!) csökkentéséhez? Lám, a jó öreg Csau is mire ment vele, hogy nem volt államadósságuk, közben meg szinte éhen döglött a nép?

*(Kétségtelen, ez egyike azon ritka eseteknek, amikor egyet kell értsek Mesterházyval)

Vagy nemcsak a lakás- és autóhitelnél, hanem egy állam, egy ország, egy nemzet tartós, sanyargatással felérő kiszipolyozásánál is csak akkor számítasz jó adósnak, ha nem egy összegben fizeted vissza a tartozásodat, hanem egy soha véget nem érő történet (Never ending Story) keretében még leszármazottaid is kénytelenek tovább „éltetni” a mások számára gyümölcsöző jog(v)iszonyt? Hiszen ne feledd: az adósság örökölhető! Hát persze, ha azonnal fizetsz, oda a haszon! Már megint ez a fránya kamatos kamat! Erről újfent teljesen megfeledkeztem.

De nézzük tovább a beszélgetést:

R.P.: – Hát nem tudom, miről beszél? Ugyanis, ha ő ezt a lépést megteszi, a forrás-szerkezet egésze – ami az országot illeti – emelkedik. Ez az emelkedés mindenkit érint.  Az államot, az önkormányzatokat, a lakosságot és a vállalatokat, egyaránt. Tehát ez elkerülhetetlen, hiszen ki az, aki további hasonló alacsony szinten fogja finanszírozni azt az országot, amelyik vitában áll az Európai Unióval ilyen körülmények között.

Vitában áll a nagyságos és fényességes Európai Portával, hangzik el a beszélgetésben. Nem tudom, jól értem-e Róna Péter szavait. Ez azt jelenti, hogy most már vitatkozni sem, ne adj’ Isten, még problémát felvetni sem szabad ebben a sajátos érdektömörülésben, mert akkor rögtön megemelkedik az adott ország kockázati felára? Tényleg ez az a rendszer, amely minden áron kellett nekünk? Ó boldog emlékezetű bécsi cukrászdák, ó boldog emlékezetű, Sorbonne-on tanuló magyar diákok! Már ha voltak ilyenek egyáltalán? Kérem, jelentkezzenek szerkesztőségünkben azok, akik jóízűen elfogyasztottak legalább egy darab süteményt valamelyik magyarok által az uniós csatlakozás után nyitott bécsi cukrászdában! Mondanám, hogy köztük értékes tárgynyereményeket sorsolunk ki, de nem mondom, mert ilyenekkel nem rendelkezünk, s pénzünk sincs rá. Ez itt kérem szépen a csodálatos Európa-ház mosókonyhája, közvetlenül a cselédlépcső mellett.

De a csinos műsorvezetőnő – asszem, talán mindannyian jobban jártunk volna, ha Zsu a TV2 helyett a Plaboyt választotta volna – szóval az egykori szóvivőjelölt tovább faggatta a közgazdászt:

Mv.:  Ugyanakkor a kormány folyamatosan azt kommunikálja, hogy ők az emberek védelmében hozzák meg ezeket a megfelelő intézkedéseket, többek között például azért, mert a fogyasztóvédelem ezt lehetővé teszi a számukra és hogy kármegosztás kell a bankok, illetve a kormány és az emberek között. Ezzel az érveléssel egyetért?

Figyeljünk csöppet a kommunikációra is! Higgyék el, megéri. Ismét az emberek és a tőke érdekeit állítják szembe, s rendre ez utóbbit, mármint a tőkét hozzák ki győztesen. Tehát ha valami olyasmit merészelsz, amitől kicsikét jobb lesz az embereknek, akkor azonnal krokodilkönnyek kezdenek aláhullani a magos levegőégből, hangos jajveszékelésben törnek ki és lészen fogaknak csikorgatása. Kizárt, hogy a tőke érdekei alárendelődjenek az emberek érdekeinek. Ez ám az igazi rabszolgaság! Úgy szolgálod a gazdát éjt nappallá téve a nap 24 órájában, az év 365 napján (négyévente a 366-on is!), hogy nem is tudsz róla. Ez tényleg ördögi! De nem is! Ez már sátánian gonosz!

A tőke és érdekei áll mindenek, így az emberek és érdekeik felett is. Ezt sulykolják, az egész beszélgetés, de még a kérdésfeltevések is erre irányulnak, hiszen az, hogy esetleg mi jó az embereknek, az nem fontos, csak az, hogy mi szolgálja a bankok érdekeit, melyek soha, semmilyen körülmények között nem sérülhetnek, ezért születhet csak olyan megoldás, ahol a bankok mindig jól járnak. Pedig az ember találta ki a pénzt, nem a pénz az embert!

A „létezni a mai világban kizárólag eladósodva lehet” című, már-már dogma szintjére emelkedett szentenciához hasonlóan a „te kizárólag a mindenek felett álló haszon kitermelésére jöttél erre a világra” című népi kesergő az adósrabszolgasors egymondatos hitvallásának kvintesszenciájaként manifesztálódik, te pedig, mint hús-vér megtestesítője ennek a szerintük magasabb rendű eszmének.

R.P.: – Nagyon helyes és fontos, hogy a kormány a kérdéssel foglalkozik. Ez rendben van. A megoldás, amit megfogalmazott, viszont teljes egészében helytelenítem, ez egy alkalmatlan, rossz megoldás. Van ennél sokkal jobb megoldás is. Ezt most hagyjuk félre egy pillanatra.

Azzal a megoldással, amit ők csinálnak, falnak mennek, és falnak viszik az országot. Ráadásul nem is igaz, hogy ebben a struktúrában, amit ő felvázolt, a kormány rést venne. Hát hol a kormány részvétele? Az állam részvétele? Itt arról van szó, hogy a bankok viseljenek el egy 20%-os veszteséget. Slussz! A kormány ehhez mit ad?

Mv.:  Lehetővé teszi az embereknek, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, tehát megmenti őket. Próbálok érvelni.

R.P.:  Igen. Tehát nem ad semmit a megoldáshoz. Pénzben.

Mv.: – Kormányzati akarat nélkül, lehet, hogy pénzben nem, de kormányzati akarat nélkül nem jöhetne létre…

R.P.: De pénzben? Ha azt mondjuk, hogy mindenki felelős, a hitelfelvevők, a bankok felelősek és az állam is felelős a kialakult helyzetért, akkor jó, a hitelfelvevők viselik azt a súlyt, azt a terhet, amit viselnek, rendben van, a bankok viselnek egy 20%-os veszteséget, rendben van, mondjuk, hogy rendben van, de mit visel az állam?

Mv.: – Nemzeti eszközkezelő lesz, Ócsán ugye létrehozzák azt a bizonyos központot, ahova majd tudnak költözni azok, akiknek bedőltek a lakásai…

R.P.:  Itt három dologról van szó. Egy: jogilag nyilvánvalóan komolyan aggályos az elképzelés, mint ahogyan az 24 órán belül kiderült. Kettő: pénzügyileg egy nagyon-nagyon rossz szerkezetet találtak ki, ami destruktív. Három: méltánytalan, mert nem egyforma módon tesz lehetőséget mindenki számára, hogy a kialakított elképzelésben részt vegyen. Tehát ahogyan azt már sokan elmondták, itt azoknak kedvez ez az elképzelés, akiknek megvan a forrása arra, hogy éljen a lehetőséggel. Akinek pedig nincs meg a forrása, az nem fog tudni élni a lehetőséggel. Ez egy nagyon méltánytalan elképzelés és a társadalom további szakadását, megosztottságát szolgálja. Tehát rossz.

Itt van még a bankok 20%-os vesztesége, amit megint csak nem értek. Miért csak az embereknek kellett és kell, nem 20, hanem sokszorta 20% veszteséget elszenvedniük? A bankok miért nem szenvedhetnek el legalább ekkora mértékű veszteséget? S higgyék meg nekem, ez nem demagógia, ez bizonnyal jogos kérdésfeltevés!

Tovább is van, mondjam még? Mondom:

Mv.:  Orbán Viktor egyébként mégis azt mondta, illetve azt erősítette meg tegnapi interjújában, hogy 150 és 300 ezer ember között lehet azoknak a száma, akik rendelkeznek olyan összegű megtakarítással, vagy innen-onnan, barátoktól, rokonoktól összeszedik azt és a végtörlesztés lehetőségével fognak élni. Reálisnak tartja ezt a számot?

R.P.: – Én nem tudom, és nem is érdekel ez a kérdés, hogy most 150 vagy 300, maga a szórás mértéke azt bizonyítja, hogy Orbán Viktor sem tudja, hogy miről beszél, amikor ilyet állít. Nem erről van szó. Egy méltányos, igazságos társadalomban a lehetőséget, egy adott lehetőséget minden érintett számára egyformán biztosítani kell. Tehát, ha egymillió ember van és abból 300 ezer tud előnyt szerezni, a lehetőséggel élni, akkor 700 ezerrel szemben igazságtalanok, méltánytalanok voltunk.

Miért van az, hogy nem lehet nem szándékosságra gondolni akkor, amikor ilyen ordítóan nagy különbség mutatkozik a kétfél hitelezési gyakorlat között, s mit ad Isten, a jóval nagyobb károkat okozó terjedt el, terjesztették el tömeges méretekben? Valószínűleg azért, mert ez a szándékosság és tudatosság, talán még jogilag is, de józan paraszti ésszel bizonnyal felfedezhető, tetten érhető az akkori állam által is támogatott gyakorlat mögött.

Vajon miért alakították ki úgy az üzleti feltételeket – mert hülyék azért nem vagyunk! (ahogyan asztat a reklámszatyrok feliratairól is tudhassuk) – hogy ne legyen tényleges verseny a két hitelezési forma között? Eszünk ágában se legyen a forinthitelt igénybe venni, majd ha bolondok lennék!

Ennyi töprengés és találgatás után lássuk most már, milyen megoldást kínál nekünk a szaktekintély:

Mv.:  Azoknak van ott a Nemzeti Eszközkezelő egyébként, tehát a kormány retorikáját próbálom én mondani, megfelelő válaszként, de térjünk rá arra, hogy van önnek egy olyan javaslata, amely azt mondja, hogy megfelelő válasz, illetve megfelelő megoldás lehetne a kialakult helyzetre. Mi lenne ez pontosan ez a javaslat?

R.P.: – Szerintem a megoldás az lenne, hogy a két magyar bank, tehát az OTP és az FHB, 50-50 arányban, fele-fel arányban vegye meg a 20%-os diszkonton, ami a 180 forint és a 230 forint közötti összeget képviseli, az egész devizahitel állományt a bankoktól. És abban a pillanatban, mikor megvette, konvertálja forinthitelre. Fizessen ezért a csomagért kötvénnyel, saját maga által kibocsátott forint-kötvénnyel, az eladó bankoknak.

Mv.: – Igen. Pontosan ez a kérdés, miért tenne így az FHB és az OTP?

R.P.:  Mert megvett egy olyan csomagot, ami életképes egy olyan áron, ami fenntartható, tehát a 20%-os diszkont miatt ez most már egy fenntartható helyzet lenne. Sokkal erősebb lenne a hitelminősége ennek a csomagnak ezen a diszkont áron. Tehát megveszi, fizet érte saját kötvénnyel. A 20%-ot az állam és a bankrendszer megosztja, úgy, hogy fele a 20%-nak, tehát 10% a bankokat sújtja, és a másik fele, a másik 10% pedig az államot sújtja, mégpedig úgy, hogy az állam azt a 10%-ot beszámítja a bank különadóba. Levonja a bankkülönadóból. És akkor ő is rész vett ebben az elképzelésben.

Na most, ugye idáig mindenki érintett, tehát mindenki részt tud venni ebben az elképzelésben és a dolog eszköz oldalát ezzel megoldottuk. Mi lesz a bankok forrásoldalával, hiszen a jelenlegi helyzetnek az egyik legnagyobb hibája az, hogy amikor a hitelt felvevők esetleg élnek a lehetőséggel, és visszafizetik, végtörlesztenek, visszafizetik a hitelt, akkor a bank kénytelen ezt a pénzt vinni a svájci frank-forint piacra és ezzel svájci frankot venni, hogy visszafizethesse az ő svájci frank eredeti forrását. De amikor a bank ezt teszi, akkor a svájci frank árfolyamát emeli, és gyengíti a forintot, és mindenki, aki még nem végtörlesztett, nagyon-nagyon rosszul jár.

Mv.:  És ezt hogyan lehetne megoldani?

R.P.:  Én már megoldottam az eszközoldalt, tehát ott már senki sem szenved. A forrásoldalt pedig úgy, hogy én a miniszterelnök helyében elfelejteném ezt az adósságtörlesztést, amit szintén bejelentett, s ahelyett, hogy a Nemzeti Bank tartalékából az adósságot csökkenteném, ezt a tartalékot eladnám a bankoknak, amiből vissza tudnák fizetni a forrást.

De ha ragaszkodik ehhez az egyébként elhibázott elképzeléséhez, hogy most és azonnal törlesszük ezt az adósságot…

Mv.: – Az államadósságot…

R.P.: Az államadósságot, igen, akkor a Nemzeti Bank lépjen kapcsolatba a Svájci Nemzeti Bankkal és hozzon létre egy ún. SWAP-üzletet, ami abból áll, hogy a Svájci Nemzeti Bank ad a Magyar Nemzeti Banknak svájci frankot, cserébe magyar államkötvényekért. Ebből a svájci frankból aztán vissza lehet fizetni a bankok forrását.

Mv.: – Bármilyen nemzetközi példa volt erre vonatkozóan, hogy ezt megcsinálták valahol?

R.P.: – Valami ilyesmit csináltak, SWAP-ot csináltak a lengyelek, évekkel ezelőtt, mikor rájöttek – egyébként a miniszterelnök úrnak teljesen igaza van – a lengyelek ezt sokkal jobban kezelték ezt annak idején, és azt csinálták, amikor rájöttek, hogy van ilyen baj, hogy azonnal felvették a kapcsolatot a Svájci Nemzeti Bankkal, csináltak egy SWAP-ot és kipucolták a bankok mérlegéből a svájci frankot.

Mv.: – Ehhez kormányzati döntés kell, nem ilyen jegybanki?

R.P.: – Nem, ez egy kormányzati, igen.

Mv.: – Eléggé valószínűtlen, hogy pont az ön javaslatát fogadnák meg, bár ki tudja…

R.P.: – Az biztos, hogy nem.

Mv.: – Bár ki tudja? Tehát legyünk optimisták. Vagy hát legalább feltételezzük azt, hogy legalább leülnek önnel beszélni, de hogyha nem, ön szerint mi lesz jövőre? Van olyan elemző, akitől már azt hallottam, hogy jövőre mindenképpen egy vízszintes vonallal, tehát mínusszal fog kezdődni a gazdasági növekedés, ez akár 45%-os is lehet.

R.P.: – Én nem szeretek ilyen jóslatokba bocsátkozni, mert a gazdasági folyamatok nagyon-nagyon összetettek, nagyon sok minden forog a kockán, most baj van, komoly baj van az euróval, az egész európai gazdasági szerkezettel, szóval nagyon sok minden történhet. Azt viszont aláírom, és ilyen értelemben egyetértek az elhangzottakkal, hogy a dolognak a következménye a nemzetgazdaságra önmagában negatív. Hogy milyen mértékben, milyen más tényezők fognak még közrejátszani, az egy más kérdés.

Mv.:  Nagyon szépen köszönöm, hogy ismét eljött hozzánk és elmondta ezt a módszerét.”

Forrás: videó: http://tv2.hu/mokka/video/rona-primitiv-megoldasokat-kinal-a-kormany

Csak így elöljáróban egy röpke, költőinek szánt kérdés: Jól emlékszem én, nem valami Credit Default SWAP néven elhíresült üzletkötési típus okozta a galibát odaát a nagyvíz túlsó oldalán a Wall Street-en? DE!!! Asszem, ez vót az!

Szóval, ha jól értem, Róna Péter a két még elvileg magyar tulajdonú pénzintézettel no és persze a bankadóból történő jóváírással a magyar állammal fizetetné ki a külföldi pénzintézetek magyar néppel történő könnyelmű és kisded játszadozásainak költségét, méghozzá tetemes haszonnal a külföldi anyabankok felé? Legalábbis a józan paraszti ész ezt mondatja velem így első megközelítésre. A baj okozóin kívül mindenki más nyúljon bele mélyen a zsebébe. Ők meg csak úgy tessék-lássék módra.

Az ember gondolkodik igencsak erőst, de mégsem jön rá, mitől szalonképes veszteség a 10% és a 20% már mitől nem az? Ha csak attól nem, hogy ezt a két részre bontott 10-10%-ot is mással akarja megfizettetni. Én ugyan nem vagyok sem jogvégzett ember, sem pedig közgazdász, de véleményem szerint a Róna Péter által javasolt megoldás az, amire most már semmiképpen sem szabad sort keríteni. Lehet, hogy jóval korábban, amikor még nem volt ennyire kényszerpályára lökve ez az ország, talán megoldást jelenthetett volna ez a módszer, mostanra azonban már elkésettnek tűnik. Ráadásul a kötvényre is fizetnek kamatot, de legalábbis valamiféle haszon reményében vásárolják. A hasznot pedig ezek szerint a magyar államnak, azaz mindannyiunknak és a még elvileg magyar tulajdonban lévő bankoknak kellene kitermelniük. Még a nyomorunkból is ők járnának jól.

Amihez viszont mindenképpen hozzá kellene kezdeni, mégpedig haladéktalanul, az a magán pénzeken alapuló átláthatatlan rendszer lecserélése és felváltása egy magyar pénzintézetekkel megtámogatott kamatmentes közpénzrendszerrel.

Aztán itt van a finanszírozás kérdésköre. Ki finanszíroz? Hát a befektető. Na jó, de ki a befektető? Hát nem magyar, az egyszer hétszentség! De miért nem? Most azon a sokat emlegetett és érdemben senki hivatalos személy által soha meg nem válaszolt kérdésre, mely szerint a külföldi tőketulajdonostól drága kamatért felvett hitel helyett miért nem a magyar állam bocsát ki kamatmentes közpénzrendszer keretében helyi fizetőeszközt, azaz forintot, ne pazaroljuk a drága időt, hiszen a választ mindannyian ismerjük: Európai Unió. De az a kérdés is idekívánkozik, főként akkor, ha látjuk, hogy másutt ez másként is működik, vajon miért nem tették tulajdonossá a saját hazájában a magyar lakosságot? Mondjuk dolgozói részvénytulajdonnal vagy egyéb más tulajdonlási formákkal, eszközökkel. Miért nem tették érdekelté a magyar lakosságot a nemzeti tulajdon védelmében, mondjuk azzal, hogy ténylegesen (értsd: jogilag is), kézzel fogható módon résztulajdonossá tegyék őket a magyar államban? Vagyis a köz(tulajdon) asztalánál mindenki egyaránt helyet foglalhatna.

Miért mindig külföldi tőketulajdonos a befektető? Azért, mert előbb legatyásították a magyart, megfosztottak bennünket attól, ami a miénk, ami jog, de legfőképpen igazság szerint visszajár nekünk. Így nem lévén tőkeerősek (értsd: nem tudjuk érvényre juttatni az akaratunkat, legalábbis tömegével) nem vagy csak pusztán az életben maradáshoz szükséges tulajdonnal bírván labdába sem rúghatunk a létüket a mi kiszipolyozásunkra alapozó, a rajtunk parazita módjára való élősködést választó osztrákok, meg a többi kapitalista befektető náció mellett. Úgy tűnik sógoréknál, legalábbis állami- és bankrendszeri szinten már büdös a becsületes, kétkezi munka. Jó zsidók módjára, hiszen ellesték tőlük a módit, dógozzon helyettük most mán a pénz. És nemcsak az övék, hanem a miénk is! De legfőképpen a miénk!

A gazdasági folyamatok nagyon összetettek és szerteágazóak – mondja a neves közgazdász. Vajon miért nem egyszerűsítjük le őket? Annak idején a Philadelphia című Tom Hanks filmben volt a Denzel  Washington által alakított ügyvéd kedvenc szavajárása, „Magyarázza el nekem, mintha egy négyéves gyerek lennék, hogy én is megértsem.” De nem magyarázzák el. Sőt! Inkább elhallgatják. Ne tudd, ne értsd, ne legyél képes küzdeni ellene. Érezd eleve kiszolgáltatottnak magad, félj, és fogadd el, a létezés csak és kizárólag ilyen lehet. Legalábbis a számodra! Bezzeg Bezzegéknek! Na ja, ők egy teljesen más kategória. Nekik bezzeg mindent szabad, nekik bezzeg mindent lehet. Egy darabig még.

Végül is, bárhogy csűrik csavarják, sehogy sem áll össze a kép, valahol mindig kilóg egy brutális lóláb. Nézem Szekeres Imit, ahogy azon búsong rettenetesen hiteltelenül, hogy a rögzített árfolyamon való végtörlesztést a kutya sem fogja igénybe venni, merthogy az embereknek nincs pénzük. De még a rokonságnak sincs. És én meg sehogy sem értem, hogy akkó’ hogy a rossebbe van az, hogy a sógorok, meg az egész bankrendszerük a létében érzi fenyegetve magát a lázadozó büdös paraszt magyarja által? Kendtek értik ezt? Mer’ én dögöljek meg, de akkó’ se’!

Érdekes módon azonban minden okunk megvan a reménykedésre és a bizakodásra. Az Index internetes portál írásából idézünk:

A per, amitől a bankok rettegnek

Egy szegedi takarékszövetkezet egyoldalú szerződésmódosításai a Legfelsőbb Bíróság (LB) elé kerültek. Ezt megelőzően, a másodfokú eljárást lebonyolító ítélőtábla jogerősen is kimondta, hogy a pénzintézet összes egyoldalú szerződésmódosítása tisztességtelen volt, így azok három évre visszamenően érvénytelenek. Ha az LB elfogadja a bíróság jogi érvelést, akkor tömeges perek indulhatnak a bankok ellen az elmúlt évek kamatemelései miatt. Ha másutt is a pénzintézeteket elmarasztaló ítéletek születnek, az újabb százmilliárdos nagyságrendű veszteséget jelentene a bankoknak. Ha így is lesz, a pereskedések évekig húzódhatnak, ezért a dolognak azonnali negatív hatása nincs. A veszély viszont nagy: nem az a kérdés, hogy a bankok betartották-e a rájuk vonatkozó speciális szabályokat, hanem az, hogy az azok betartásával folytatott gyakorlat tisztességtelen volt-e.

Az egyoldalú szerződésmódosítások többsége tisztességtelen, ezért ezek évekre visszamenően semmisnek tekintendők – mondta ki a Szegedi Ítélőtábla a szintén szegedi Partiscum XI. Takarékszövetkezet ellen indult eljárást március 4-én lezáró jogerős ítéletében.

Az ítélőtábla a pénzintézet egyoldalú módosításokra lehetőséget adó általános szerződési feltételei (ászf) közül a legtöbb olyan kitételt érvénytelenítette, melyek alapján a Partiscumnak joga volt a hitelkamatok emelésre. Az ítélet nem csak a visszamenőlegesség miatt húsbavágó, hanem azért is, mert a takarékszövetkezet minden egyes szerződésére vonatkozik.

Csak suttognak

A Partiscum-per horderejét jelzi, hogy bár az ügy minden közvetlen érintettjét megkerestük, sem névvel sem név nélkül nem nyilatkoztak a konkrét esetről, illetve annak lehetséges távlati következményeiről. Az ügyet közvetetten ismerő forrásaink is csak háttérbeszélgetéseken ismerték el, hogy a bankszakmát és a szakjogászokat nagyon is foglalkoztatja a per, miközben a hivatalos csatornákon keresztül ezt természetesen mindenhol cáfolták. Ehhez képest több forrásunktól is úgy tudjuk, a Partiscum jogi képviselőit a per során több nagybank jogi osztályáról is tanácsokkal látták el, de megkeresésünkre ezt sem ismerték el sehol.

A szótlanság egyik oka feltehetően az, hogy az egyoldalú szerződésmódosításokat elkaszáló ügy a jogerős döntés ellenére még nem zárult le: a Partiscum ugyanis a márciusi ítélethirdetés után felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz (tárgyalás a jövő héten lesz). A másik, több beszélgetőtársunk által is említett ok pedig az, hogy a per jócskán túlmutat önmagán: a Partiscumhoz hasonló szerződési feltételeket alkalmaz a legtöbb magyarországi pénzintézet, és tény az is, hogy a Partiscum-ügy legrázósabb részét jelentő és a bíróság által kifogásolt egyoldalú szerződésmódosítások szintén a legtöbb banknál bevett gyakorlatnak számítanak.

Gúzsbakötve

A döntéssel lényegében minden olyan hiteldrágítás érvénytelen lett, amit a takarékszövetkezet Magyarország hitelbesorolásának és országkockázati felárának változásával, a jegybanki alapkamat módosulásával vagy a bankközi kamatok, illetve a lekötött betéti kamatok változásával indokolt. Szintén semmis lett minden olyan, az ügyfélnek kedvezőtlen kamat-, díj vagy költségváltoztatás, ami a hitelintézetre kötelező szabályozók megváltozásából vagy valamilyen jegybanki rendelkezésből fakadóan korábban minden akadály nélkül beépülhetett a hiteltörlesztőkbe.

Forrás: Szentkirályi Balázs – Index
2011. szeptember 15., csütörtök 13:04

A teljes cikk itt olvasható:

http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/09/15/a_per_amitol_a_bankok_rettegnek/

Addig is, amíg a Magyar Állam benyújtja a közkereseti beadványát a bankok ellen, azt javaslom minden érintettnek, már csak azért is, mert a Bankszövetség fő hallja kendje ennek éppen az ellenkezőjét tanácsolja, hogy pereljenek!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

(Nemzeti InternetFigyelő)