A kihalástól megmentett kakapó fordulatos története
A kakapó, avagy bagolypapagáj egy igen furcsa, és meghökkentően mulya madár – természetes ellenségek híján sem a repülésre, sem pedig a védekezésre nem képes. Szinte hihetetlen, hogy egyáltalán még él ilyen madár a bolygón…!
A kakapó a bagolypapagáj-félék közé sorolható, azaz a legközelebbi rokonai a keák és az elsőre bizonyára nagyon mulatságosan ható névvel illetett kaka papagájok. Utóbbiak közül egyébként összesen jelenleg négy fajt különböztetnek meg, s ezekből már csak egy, az új-zélandi kaka (azaz nesztorpapagáj) él – a másik két faj kihalt.
A kakapo családjának egyetlen ma is élő faja, ráadásul egy időben éppen csak „egy hajszál” választotta el a kihalástól, és a mai napig is súlyosan veszélyeztetett fajnak számít. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az emberek tudatos fajmegőrző munkája nem segítené a még megmaradt populáció(ka)t, úgy a faj szinte biztosan kihalna. Az IUCN „súlyosan veszélyeztetett” kategóriába sorolt fajok kihalásának esélye a természetes élőhelyükön tehát kimagaslóan nagy.
Bármilyen meglepő is, a kakapók megritkulását nem az európai telepesek kezdték előidézni. Már a maorik közel 1300 évvel ezelőtti megérkezésekor is patkányok és kutyák kerültek a szigetre – ahol egyébként emlős ragadozók nem is éltek korábban. Az Ázsiából érkezett maorik ráadásul kifejezetten vadászták is a menekülésre, védekezésre képtelen állatot, hogy húsát fogyasszák, és hogy tollait felhasználják.
Ezt követően az európai telepesek érkezése újabb katasztrofális hatással volt a kakapók még megmaradt populációira – újabb patkányok és kutyák érkeztek ugyanis, sőt, már vadászgörények és más menyétfélék is kerültek az igen különleges élőhelyre – ezek az állatok pedig a földön fészkelő madarakat, fiókáikat, sőt tojásaikat is hihetetlen mértékben pusztítani kezdték.
Ahhoz, hogy a fajt meg lehessen menteni, két szigetet egészen megtisztítottak az idegenhonos ragadozó állatoktól – ezekre az utolsó menedéket jelentő területekre költöztették azokat az állatokat, amelyek az évszázados megpróbáltatásokat szerencsésen túlélték. A szigeteken élő állatokat egészen pontosan számon tartják és rendszeresen megfigyelik. Eközben történtek kísérletek az állatok például állatkertekben történő szaporítására, ám ezek kudarcba fulladtak.
Forrás: Élőben.hu
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Megrendít a távolban élő kakapók veszélyeztetettsége, mindemellett kétségbe esésre is okom, okunk van az évek során szerzett tapasztalataim alapján. Olyan helyen élünk, ahol mindennapos volt a szarvasbogár, a cincérek, orrszarvű bogár jelenléte, melyek mára eltüntek. Szentjánosbogarat több évtizede nem láttam, melyek esténként tömegével világítottak erdő szélén.Az idén még nem találkoztam katica bogárral. Vegetációs időben is zúgnak a fűrészek az erdőben, ész nélkül, az azonnali profitért vágják ki az erdőt, tarolják le a Mecseket , de nyilván az ország többi erdeje sincs kímélve. Következménye, hogy az erdő vadjai, mivel elvették az életterüket, a kiskerteket dúlják fel élelemért, róka mindennapos a városban, de a vaddisznó is aszfaltúton jár a külvárosban. Hogy ne feledjem, az állatok helyét az odahordott szemét, kidobott bútor, törött mosdó foglalja el, mintha a középkorban élnénk, heti többszöri szemétszállítások nélkül, nem beszélve a turistautakon levő források, pihenőhelyek mellett eldobált fecskendőkről, amit a drogosok hagynak maguk után…Ez ma Magyarország.
Kedves Olvasónk! Tökéletesen igaz, hogy sok-sok, gyermekkoromban ismert és látott bogár és madár eltűnt,…
Szomorú ez,….
Híradmin