A Kelenföldi pályaudvar (is) a főváros szégyene
Hetekkel ezelőtt olvastam dr. Vassy László írását a budapesti pályaudvarok és a MÁV-os szolgáltatások drámai állapotáról.
A minap magam is megtapasztalhattam ezt az áldatlan helyzetet Kelenföldön, és e személyes megtapasztalás alapján, dr. Vassy László kollégámnak igazat kell adnom.
Néhány fotót is készítettem, s tanúságul kikerestem hozzájuk az „átkos” múltban készült fényképeket. Hiszen, annak a „városfejlesztésnek”, ami nem a városról szól, hanem a pénzről, a Kelenföldi pályaudvar tipikus képe. Amolyan külvárost csinál az egykor szép városrészből, és elnyomja azokat a modern, vagy felújított épületeket, amelyek méltán megérdemelnék a dicséretet. Viszont, maga a pályaudvar főépülete drámai állapotban van. A körülötte lebzselő, padokon fetrengő „hajléktalanok”, a félrészeg és narkós emberek, a modern, de rosszul tervezett aluljáróban kéregetők, a zsebesek, és a klozet-szagú népek, kissé rombolják az ember szépérzékét és közérzetét.
Fent a peronon, hatalmas tömeg várta a Prágába menő nemzetközi vonatot, miközben egy szerelvény gyerek szállt ki a beérkező vonatról… Ugyanis, a Keleti ideiglenes bezárása és a Déli eladásának ismételt, de a nagyközönség előtt titkolt szándéka miatti ellehetetlenítése, az esztelen járatátszervezések és a pályaudvar kinézete nem egy jól átgondolt fejlesztési tervre engednek következtetni. Inkább a pénz mindenhatósága az, amit a főváros egykor volt csodaszép épületeinek mai kinézete tükröz.
Valami nagy disznóság lehet a háttérben, hiszen a Belváros, a Vár és egyéb, exkluzív, a vendégforgalom számára fontos régiók fejlődnek, a lakótelepek környéke és a pályaudvarok azonban, katasztrofális állapotban vannak. Mintha a mindenkori politika haragudna vagy szégyellné a külvárosivá alacsonyított Kelenföldi- és Keleti pályaudvar környéki lakosokat, magát a környéket. Persze, erről nincs szó. Csupán arról van szó, hogy már nagyon-nagyon régen megvannak azok a tervek, amelyek a Déli eladását és a pályaudvarok magánkézbe adását tartalmazzák. Csak idő kell ahhoz, hogy a plebsnek be lehessen adagolni a közvagyon pénzzé tételét, az olyan értékeink megszüntetését, elkótyavetyélését, amelyekből nem lehet, vagy csak keveset lehet zsebre tenni.
Pályaudvaraink tehát, a főváros szégyenfoltjai. És ez nem párt- és politikafüggő dolog, mert a pénz és a sz@revés, a pénzemberek kapzsisága a közösségnek sokat ártanak ugyan, de a kapitalizmus nem ismer párthovatartozást. Hiszen, a Délit már a mindenki Ferije is ki akarta dobolni, csak a felháborodás ijesztő volt. A rablókapitalizmus olyan, mint a fekete – lyukak. Mindent beszippant… rövidebb-hosszabb idő alatt. Ez történik ma Budapest pályaudvaraival is…
Mementó 2006 emlékmű
