A Jobbik-ügyről, létállapotainkról, perspektíváinkról és egyebekről
A Jobbikról nemrégiben a Neményi.neten és a Nemzeti InternetFigyelőn megjelent elmélkedéseim az általam vártnál sokkalta nagyobb vihart kavartak. A két cikkhez kapcsolódó írások, hozzászólások hűen tükrözik hazai közéleti viszonyaink abnormális, beteg mivoltát.
Nagyon sok ember kizárólag valamifajta individuális, egoista szempontot tud csak elképzelni egy politikai jellegű lépés háttér-motivációjaként. Nyilvánvalóan anyagi és emocionális jellegűt. Annyiban mindez valóban érthető, hogy ezen kórral súlyosan fertőzött a magyarországi közélet. Az elmúlt 20 év a permanens, államilag szervezett és irányított gyarmatosítás, lopás, népámítás, korrupció, kifosztás, fehérgalléros bűnözés, egzisztenciális zsarolás és megfélemlítés jegyében zajlott ebben a sokkalta jobb sorsra kiérdemesült hazában.
Ezért van az, hogy egy meghökkentőnek tűnő publicisztika után röpködnek a különféle jelzők – a legképtelenebb, egymást eleve kizáró ideológiai megbélyegzésekkel párosítva – a szerző személye felé, összekapcsolva a lefizetettség, árulás meg sértettség, s a Jóisten tudja még miféle elmebeteg agyszülemények vádjával, no meg azt feltételezve, hogy valamely titokzatos háttérerő szócsöve az, aki a mai politikai közbeszédben súlyos eretnekségként visszhangzó gondolatokat merészel fejtegetni. Szerénységem véleménye szerint azért a világ ennél kissé egyszerűbb törvények szerint működik. Mindössze arról van szó, hogy vannak nonkonformista, öntörvényű személyiségek is, akik nem korrumpálhatóak, nem lesznek egyetlen politikai párt zsoldosai sem, s eszközként sem lehet őket senki által sem felhasználni más valaki gazdasági és politikai karrierje útjának egyengetéséhez.
Az egész történetben nem e sorok szerzőjének a személye érdekes, hanem maga a vázolt, létező, súlyos aggodalmakra okot szolgáltató társadalom-lélektani és közéleti jelenség. Elegendő, ha az írástudó maga tudja, senkinek sem a kreatúrája és kitartottja, csak és kizárólag a saját lelkiismerete foglya. Sem morálisan, sem egzisztenciálisan nem függ senkitől. Afféle szabad madár, de még csak véletlenül sem szabadmadár. S hogy lényegileg érthető legyen miről is van itt szó valójában, végezetül álljanak itt azok a gondolatok, amelyek teljes egészében egyeznek a szerzőéivel, bár nem ő, hanem a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb klasszikusa vetette papírra egy jeles esztendőben, 1933-ban, ám 2011 Magyarországán – sajnos – aktuálisabbak és relevánsabbak, mint voltak megírásának korában.
Szabó Lőrinc Különbéke című verséről van szó. Nem minden tanulság nélkül való lírai gyöngyszem.
Ha tudtam volna régen,amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,
nem fütyörésznék most az uccán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.
Régen, mint az álmok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,
azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.
Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,
egyre jobban bírom az évek
förtelmeit
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.
Mert fátylát sorra dobta minden
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:
látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,
látom, milyen rútúl becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,
s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,
s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, –
s mert mindez mégcsak nem is aljas,
nem szomorú,
s minden dolog apja valóban
a háború:
úgy nézem, elszánt nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.
Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztosan felkötöttem
volna magam.
De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmesen:
különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,
ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset irok
s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.
Nos, mindössze ennyi. Csak 72 rövidke sor.Miniatűr strófaszerkezet. És mégis minden benne van. Ami pedig nincs, az tényleg nem számít.
Lipusz Zsolt
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult, s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
Orbánia most egy ilyen kor második, vagy talán már a sokadik felvonását készíti elő, azaz a leves már elkészült a Fidesz undorító vegykonyháján, cionista ciánnal fűszerezve, az elkövetkező hónapokban eteti meg a magyar néppel, amelyben sokan el fognak halálozni. Amikor egymillió kilakoltatás réme jár felénk, elég szerencsétlen dolog a Különbéke című vers bedobása, ahol inkább felkötötte volna magát, ha tudja előbb, amit később megtudott, de felhívással fordulok embertársaimhoz, ezt ne csinálják, mert ezzel csak ennek az undorító, mocskos, és népirtó Fidesz rezsimnek okoznak örömöt. Inkább a nemzet eltiprására szövetkező erőket és személyeket kell fasírt alapanyaggá minősíteni, és ezek a személyek nagy pontossággal behatárolhatók.
Kedves Keszthelyi Úr!
Ez egyéni véleménye, ami bár véletlenül sem fedi a valóságot, a Fideszt azonban gyalázza. Nos, Önnek és az Önhoz hasonlóan gondolkodóknak még legalább nyolc év gyurcsány-korszak kellen, hogy sírva könyörögjenek utána Orbánnak. Önök nem tudják mit tesznek most, amikor ilyen módon és stílusban gyűlölködnek. Inkább imádkoznának a hazért, és a Nemzetért, mint fröcskölődnek ész nélkül. Merthogy ész nélkül teszik, azt az írásaik bizonyítják. Önök most Gyurcsány visszatérését készítik elő. Szóljon, ha nincs igazam.
… Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
(József Attila: A Dunánál – részlet)
Én már kellőképpen kategorizáltam Stoffán urat, de nem közlöm, hogy hova soroltam be, mert kitiltanak innen. Nem a Fideszt gyalázom én, hanem a hazaárulást, és nem én tehetek arról, hogy ez egyenlő a Fidesszel. Nem újabb 8 év qurcsányista időszakot várok, hanem a Jobbik programjának szó szerinti megvalósulását, és a Szent Korona Tan-ra épülő évezredes alkotmányunk visszaállítását jogfolytonosságába, de ez is benne van a Jobbik 88 oldalas programjában. Ha mindez bekövetkezne Stoffán úr is maximum kapálhatna a nagy alföld kukorica tábláiban, mert hazaárulók mellett érvelni, és kampányolni, szintén hazaárulás. Végezetül: valóban ez az én egyéni véleményem, mint amit maga ír, az meg a maga egyéni véleménye. Az, hogy melyikünké fedi a valóságot, nem Stoffán úr privilégiuma eldönteni. Kaszakövem van eladó, ha esetleg igényt tartana rá. Senki sem reménytelenebbül ingyenélő, munkanélküli here, mint az aki tévedésből hiszi, hogy a tevékenysége hasznos munkának minősül. Jó lenne, ha Stoffán úr is átértékelné a hasznos munka fogalmát az értékrendszerében, mert két kéve here lekaszálását többre tartom, mint Stoffán eddigi összes ténykedését ezen a földgolyón.
Stoffan!
A Fideszt-nem kell gyalazni.Megcsinalta onnonmaga,es a tesopartja.
Ha tudnad,hogy mirol van itt nagybaszo?
Amivel meg halvanyan *vedekezel* az MSZ(m)P-s Gyurcsany sem kulonb az OrR-Ban—–al.
Vetted?
Ami igaz -aqz igaz—SAJNOS a Jobbik meg sikerrel pacifizalta az igazi nemzeti radikalis eroket.
Lehet vitatni amit beirtam.
Az a végzetes tragédia, hogy nem csak ez az egy „stoffán” van, hanem sajnos az ország lakóinak a fele is „stoffán”!
Keszthelyi F. két hsz.-val 100%-ban egyetértek. Ragozni lehetne, de felesleges. Az épeszűeknek világos, a stoffánoknak meg úgyis hiába!