A Hirosima és Nagaszaki elleni amerikai bűn erkölcsi megítélése 80 esztendő után

80 esztendővel ezelőtt, az atomfegyverek bevetésével zárult a II. világháború. Két atombomba pusztította el a japán Hirosima és Nagaszaki városokat, ami olyan sokkoló hatást gyakorolt Hirohito császárra, hogy Tokióban, a bunkerében közölte katonai stábjával, hogy nem fogja tovább feláldozni országát és annak polgári lakosságát egy olyan háborúban, amely tönkreteszi a nemzetet.

„A nukleáris fegyverek használatának erkölcsi megítéléséről a mai napig folyik a vita, az óriási emberi áldozatokra hivatkozókkal. Amit azonban következetesen elmulasztanak számba venni, az az atombombák használatának elmaradásával járó áldozat”

– amire az amerikai elemzők oly szeretettel szoktak hivatkozni, köztük Lawrence Kadish.

„Gondoljunk csak bele, hogy 1945 márciusában a B-29-es bombázók Tokióra mért tűzoltó bombázása több ember életét követelte, mint a Nagaszaki elleni nukleáris csapás. A kritikusok nem tesznek említést a Japán elleni tengeri blokádról, amely a civilek napi kalóriabevitelének mennyiségét az éhínség szintjéig csökkentette. Nem említik a kamikaze öngyilkos pilóták által az amerikai haditengerészet flottájára mért pusztító támadásokat, sem a tengerészgyalogosok szörnyű veszteségeit, akik csupán egy dombot akartak elfoglalni Iwo Jimán. Az atombombák használatának alternatívája a Downfall hadművelet volt, vagyis a japán szigetek elleni tervezett invázió”

• írja Lawrence Kadish a Gatestone Intézet igazgatótanácsának tagja, majd így folytatja:

„A katonai becslések szerint katasztrofális veszteségekre lehetett volna számítani ebben az akcióban: akár egymillió amerikai, és több millió japán ember, katona életét követelve, beleértve a civileket is, akiket arra utasítottak, hogy kihegyezett bambuszrudakkal harcoljanak az amerikai invázió ellen. Az invázió miatt a hirosimai és nagaszaki halálesetek csak apró lábjegyzetnek tűntek volna egy ilyen országos vérengzéshez képest.”

• teszi hozzá.

Az atombombák bevetése a japán császári házat az elképzeléseik átgondolására késztették

Hirohito császár látva azt a katonai fölényt, amelyet az Egyesült Államok a háborúk történetében eddig soha látott fegyver birtokában egyértelművé tett, úgy döntött, hogy a rádió hullámain szól nemzetéhez, amelyet 1945. augusztus 15-én meg is tett.

Hirohito kapitulációs nyilatkozatában hangsúlyosan említette meg „az új és eddigi legkegyetlenebb bombát” ami Japán kapitulációjának kiemelt oka.

Sokan nem is tudják, hogy egy katonai puccsal akarták megakadályozni Japán kapitulációjának bejelentését, ami azonban meghiúsult. Hirohito addig még sosem szólt az alattvalóihoz, népe eddig sosem hallhatta a hangját, azonban most kénytelen volt megnyilvánulni a rádión keresztül, a megdöbbent hallgatóinak. Elmondta, hogy

„a háborús helyzet nem feltétlenül Japán előnyére alakult, sőt a világ általános tendenciái mind Japán érdekei ellen fordultak… elrendeltük a hatalmak közös nyilatkozatának rendelkezéseinek elfogadását”.

Más szavakkal: megadjuk magunkat.

„A revizionista kritikusok azzal érvelhetnek, hogy Japán már vereséget szenvedett, és az atombombák nélkül is megadta volna magát, de a történelmi tények mást mutatnak. A kapituláció után elfogott dokumentumokból kiderült, hogy a japánok nagyon jól tudták, hol fog bekövetkezni az amerikai invázió, és készek voltak életeket áldozni, hogy vér áztassa azokat a partokat. És ez csak a kezdet lett volna.”

• vélekedik cikkében Lawrence Kadish a Gatestone Intézet igazgatótanácsának tagja.

Igaz, hogy a japánok fanatizmusa, kegyetlenkedései, császárukkal szembeni teljes elköteleződésük – akit istenként tiszteltek – vitathatatlan, azonban az Egyesült Államok azon elemzőinek többsége, akik a mai napig boncolgatják ezt a kérdést és kitartanak az atombomba bevetésének szükségessége mellett, legalább annyira fanatikusak ebben a kérdésben, mint a japánok voltak a II. világháború során.

Azt természetesen nem lehet tudni, hogy az akkorra gazdaságilag teljesen tönkretett tartalékokkal már alig rendelkező és utánpótlást, ezek között élelmiszert előállítani is képtelen Japán, vajon meddig tartott volna ki abban az esetben, ha az Egyesült Államok nem egy közvetlen invázióval és nem az atombomba bevetésével kényszerítette volna megadásra a birodalmi Japánt. A valóság azonban minden bizonnyal az, hogy tesztelni kellett az új amerikai fegyvert, amire ott volt Japán alanynak.

Hogy mennyire valós lehet ez az elképzelés, azt az is bizonyítja, hogy Japán kapitulációja után a megszálló amerikai erők nem annyira fókuszáltak arra, hogy egészségügyi ellátásban részesítsék a radioaktív sugárzást elszenvedő áldozatokat, hanem inkább a radioaktivitás hatásait vizsgálták rajtuk, mint a kísérleti egereken.

Ez a szörnyű tett lett az Egyesült Államok saját Auschwitz-a.

Szépe Áron

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Atomfelhő Nagaszaki felett 1945. augusztus 9-én / Fotó: Hiromichi Matsuda/Nagasaki Atomic Bomb Museum/Getty Images)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!