A Harcosok Klubja az információs háború önkénteseinek osztaga, mert hazánk támadás alatt áll

Mottó:

“UKRAJNA VÉDELME ÉRDEKÉBEN SZEMBE KELL SZÁLLNI ORBÁN VIKTORRAL”
(Üzenet egy Párizsban élő hazánklányától)

 

I.

A Nyugat célpontja: Oroszország, a nyomulásukkal szembeni ellenállás legfőbb bástyája. Mely védi saját értékeit. Védi azonosságtudatát – nemzeti, nemi azonosságtudatát. Védi orosz világát – védi a normalitást – a liberálfasizmus rohamaival szemben. Mely liberálfasizmus minket még ravasz, körmönfont eszközökkel próbál megfosztani önmagunktól. Az oroszok, az ukrajnai oroszok esetében, viszont ezt brutális nyíltsággal, vérrel, erőszakkal – idegen kezekkel vívott népirtó háborúval – végzi.

Az ellenállás – egyelőre még – az információs háború frontjain folyik. A Harcosok Klubja így az információs háború önkénteseinek osztaga.

Hogy ez a háború megmarad-e információs háborúnak – hogy harcosai megmaradnak-e az információs háború frontharcosainak – az kizárólag Brüsszeltől, illetve magyarországi ötödik hadoszlopától, annak felforgató tevékenységétől függ.

Most, hogy az információs háború mindinkább kezd átcsapni egy “valódi” háborúba…

 

II.

Immár nyolc éve múlt annak, amikor – 2017. február 2-án este – néhány órás villámlátogatásra Budapestre érkezett Vlagyimir Putyin. Ez alkalomból került sor az emlékezetes “fütyülős tüntetésre”. Aminek fő “mondanivalója” szerint “ORBÁN KORRUPT, FASISZTA DIKTATÚRÁJA AZ OROSZ TITKOSSZOLGÁLATOK SZURONYAIN NYUGSZIK”. Amiért is, úgymond, hazánkban hemzsegnek az orosz ügynökök. Orbán fedezete alatt, A MAGYAR TITKOSSZOLGÁLATOKKAL ÖSSZEDOLGOZVA szabadon folytatják a NATO, az EU elleni aknamunkájukat.

Rosszul áll azonban az urak szénája Ukrajnában. A mind valószínűbb orosz győzelem esetén óriási lesz a bukta. (Mindnyájan jóllakunk majd belőle.) Nemcsak az Oroszországgal kapcsolatos nagyratörő terveik szállnak majd füstbe, de nagy valószínűséggel fény derül az igazságra, viselt dolgaikra is. Azért is nyilvánították az “orosz propagandát” kockázati tényezőnek a NATO és az EU tagállamainak nemzetbiztonsága számára”.

Ez ügyben versenyben mószerolja hazánkat Brüsszelben, a nyugati fővárosokban nagyszerű ellenzékünk, illetve a kijevi rezsim. Orbán Viktort és Szijjártó Pétert rá is tették “Ukrajna ellenségeinek” egy-egy feketelistájára. Egy, az Európai Unióba nyomakodó, ám amúgy több mint kétes legitimitású ország az Európai Unió egyik tag államának miniszterelnökét és külügyminiszterét feketelistázza, mint valami körözött bűnözőket. Ráadásul az ukrajnai nyilvánosság – tehát bárki számára hozzáférhetően.

Orbán ellen azzal fognak támadni – folyamatosan már támadnak is -, hogy, úgymond, fedezi az orosz és magyar titkosszolgálat összjátékát a NATO és az EU ellen.

Nem kell mondani, milyen veszedelmes vád ez! A gépezet, minden esetre, szemmel láthatóan beindult.

Ennek vannak előjelei. A “strasbourgi csörte”’. Amikor “oroszbarátsága” okán ordította le miniszterelnökünket az Európai Parlament üvöltő kórusa. No meg Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője ez alkalommal felkente Magyarország leendő diktátorát. Mondván: “Orbán Viktor a múlt, Magyar Péter a jövő.”

Ide tartozik az is, hogy amikor nyugati újságírók interjúknak álcázott kihallgatások során igyekeznek “rábizonyítani” külügyminiszterünkre az ő állítólagos oroszbarát elfogultságát. Ennek érdekében például a “444” rámenős riportere nemrégiben előásott egy két évvel ezelőtti – a nyilvánosságra egyébként egyáltalán nem tartozó – “ügyet”.

A 444 “interjúja” nyomán Jens Stoltenberg – akkor még a NATO főtitkára – sürgősen Budapesten termett. Orbán Viktor miniszterelnökkel tárgyalva kifejtette;

a Szövetségnek azt a bizonyos 5. cikkelyét akkor is lehet alkalmazni (beleértve a katonai segítségnyújtást is), ha egy NATO tagállamot SÚLYOS KIBERTÁMADÁS ÉR.

Aha! Itt van hát akkor a kutya elásva! A NATO esetleges katonai beavatkozásának leple alatt egyszersmind el lehet távolítani Orbánt a hatalomból. És akárcsak Ukrajnában, egy kezesbárány bábrezsimet lehet ültetni a helyébe.

És nem hinném, hogy tévedek: ez az “interjú” Stoltenberg említett kijelentését volt hivatva előkészíteni és alátámasztani. Ezt úgy hívják: PROVOKÁCIÓ. Amelyek száma feltűnően megszaporodott mostanság. Ami arra enged következtetni: itt valami készül.

Márpedig céljaik érdekében ezek mindenre képesek! Semmi sem szent előttük. Ennek során nem ismernek sem istent, sem embert. Legföljebb taktikai megfontolások késztethetik őket akcióik esetenkénti visszafogására. Ilyen ok lehet, például, hogy – egyelőre még – tartanak Trumptól. (Bár, ki tudja, meddig. Kétszer már kíséreltek meg ellene merényletet.)

Látni kell tehát: Orbánt – Trumpnak közismerten a barátját – nemcsak azért akarják megbuktatni, mert “Putyin bábja az Európai Unióban”. Hanem azért is, hogy ha sikerül Orbánra “rábizonyítani”, hogy orosz tégla az euroatlanti védelem falában, akkor rajta keresztül el lehet jutni Trumpig “az oroszok emberéig”. Aki számára, úgymond, Orbán az összekötő kapocs az orosz titkosszolgálatok felé.

És Orbán megbuktatása után jöhet Trump megbuktatása is. Már csak ezért sem riadnak vissza ezek semmitől.

Trumptól Brüsszelben – a liberálfasizmus európai központjában – tehát nagyon meg akarnak már szabadulni. Bármi áron

Legutóbb “Z, a (viseltes zöld pólójú, borostás) fekete lovag” jelentett föl minket a liberálfasizmus brüsszeli ruszofób tébolydáját karmai között tartó kétfejű sárkánynál.

 

III.

 

Valami készül…

Pár hónappal ezelőtt az interneten feltűnt egy fenyegető üzenet. Egy ábra.

Ezen egy alak előreszegez egy pisztolyt. Alatta ez áll: “CÉLKERESZT: TE LEHETSZ A KÖVETKEZŐ.”

Mindenesetre jó tudni! Van, tehát, ezek szerint, egy velünk szemben ellenséges titkosszolgálatnak egy ilyen elnevezésű műveleti terve. Avagy: ilyen néven van az (állami) terrorista összeesküvőknek egy félig-meddig titkos galerije. Akik végrehajtják a magyar állampolgárok – “Ukrajna ellenségei” – ellen Kijevben kiszabott (halálos) ítéleteket.

Pár éve éppen brit lapok tárták fel, hogy UKRAJNÁBAN KÜLÖNLEGES OSZTAGOKAT HOZTAK LÉTRE UKRAJNA “KÜLFÖLDI ELLENSÉGEINEK” LIKVIDÁLÁSÁRA. Azt megelőzőleg pedig Ukrajna belsejéből Beregszászba telepítettek egy különleges megbízatású egységet.

Külügyminiszterünk meg is kérdezte: a NATO-ba törekvő Ukrajna miért látja szükségét annak, hogy egy NATO-tagállam határainak közelébe telepítsen egy ilyen egységet. Kérdésére választ azóta sem kapott.

Ezektől, tehát, mondom, minden kitelik.

Nézzük hát akkor, kikkel is állunk szemben?

A CBC azeri tévécsatorna szerint Tucker Carlson – aki nemrégiben hosszú interjút készített Putyinnal – elmondta: BIDEN ÉS ANTONY BLINKEN eddigi külügyminiszter PUTYIN LIKVIDÁLÁSÁT TERVEZGETTE egymás között.

Ezzel kapcsolatban az orosz Állami Duma mélységes felháborodását fejezte ki – az esetet az állami szintre emelt nemzetközi terrorizmusnak minősítette.

Azt már csak én teszem hozzá, hogy messze nem az volt az első kísérlet Putyin likvidálására, amikor a nemrég felszabadított Kurszk régióba látogató orosz államfő gépét megpróbálták lelőni.

Dr. Varga Csaba: Ukrajna történelmi mítosza – szemelvények

 

IV.

 

Elfogandó, likvidálandó orosz ügynökök Magyarországon – avagy: egy precedens értékű eset 2019 júniusából

Az emberi jogok, a jogállamiság felkent bajnokai – adott esetben – nekik nem tetsző ÁLLAMI VEZETŐKET tetetnek el láb alól, embereket gyilkoltatnak meg, raboltatnak el.

A legsúlyosabb ilyen eset 2014 nyarán történt. Ez volt az, amikor a maláj légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó utasszállító gépét 2014. július 17-én a Donbassz fölött – az eddigiek szerint ismeretlen tettesek – lelőtték, 298 emberrel – közöttük 106 holland állampolgárral – a fedélzeten.

Nyögvenyelősen bár, de utóbb csak kiderült: a merénylet igazi célpontja Putyin volt.

A Putyin elleni merényletre – majd annak eltusolására – egész nemzetközi összeesküvés jött létre. Több ország repülésirányítási központja is a későbbi katasztrófa színhelyére terelgette mind a maláj gépet, mind pedig a latin-amerikai látogatásáról hazafelé tartó Putyin elnök különgépét.

A kérdéses helyszínre – húsz perccel hamarabb – először a maláj gép érkezett meg. Mindkét gép Boeing gyártmányú – messziről összetéveszthető – volt.

A merénylet végrehajtásával megbízott ukrán vadászpilóta ezért a maláj gépet nézte az orosz elnök gépének, és azt lőtte le.

Agyrém ez, kitaláció? Ez is egy orosz fake news (álhír) lenne? Van arra egy közvetett bizonyíték, hogy nem az. Talán emlékszünk még (nálunk is megírták), hogy a CIA lehallgatta Merkel kancellár asszony mobil telefonjait. Nos, a német titkosszolgálat sem maradt ezért adós: ők meg Obama telefonjait hallgatták le.

A maláj utasszállító lezuhanását követő reggel a német titkosszolgálat munkatársai épületes telefonbeszélgetésnek lehettek fültanúi. Obama telefonált rá Porosenko akkori ukrán bábelnökre, és ORDÍTVA TEREMTETTE LE, amiért amaz elbaltázta kettejük gondosan kidolgozott tervét.

Ugyan vajon mi bőszítette fel ennyire az amerikai elnököt? Csak nem az a pancserség, hogy noha a maláj gép helyi idő szerint 16.20-kor zuhant le; az erről szóló első hírügynökségi jelentések csak 17.15-kor jelentek meg – ám az ukrán elnök már 17.00 órára összehívta ez ügyben az ország nemzetbiztonsági kabinetjét? Alapos megfigyelőnek ez nyilván feltűnhetett volna. Ilyen alapos megfigyelőnek azonban nálunk nem volt és nem is szabad lennie.

Ha ugyanis valamiről kiderül az igazság, az mifelénk – automatikusan – “orosz propaganda”. Ami, – szögezte le annak idején az ezzel kapcsolatban kiadott brüsszeli utasítás – “kockázati tényező a NATO és az Európai Unió tagállamainak nemzetbiztonsága számára”.

A holland főügyész vezette vizsgálóbizottság az első pillanattól kezdve AZT AKARTA BIZONYÍTANI, HOGY A GÉPET AZ OROSZOK, vagy az „oroszbarát szakadárok” lőtték le. Ám minthogy ÖT ÉVI VIZSGÁLÓDÁS UTÁN SEM TALÁLTÁK ENNEK BIZONYÍTÉKÁT, ezért egy (koncepciós) per elindítását határozták el. A vád koronatanújának a donyecki fegyveres erők nyugalmazott légvédelmi rakétatüzér ezredesét, Vlagyimir Cemahot szemelték ki. A holland titkosszolgálat ezért megbízta az ukrán titkosszolgálatot: rabolják el, vigyék Kijevbe és ott „készítsék fel” őt a holland bíróság előtt, a vád koronatanújaként teendő “vallomására”.

Kérdezem: mi ez, ha nem A KÖZÉPKORI INKVIZÍCIÓ ELVEINEK ÉS GYAKORLATÁNAK ALKALMAZÁSA NAPJAINKBAN?

Eleve adott a vád és kész az ítélet. Már csak a megvádolt embert kell rákényszeríteni – ha kell kínzásokkal, a tudatát elhomályosító, kábítószeres injekciókkal -, hogy a vád állításait alátámasztó “vallomást” tegyen.

(Ilyen koncepciós vád az is, hogy – Orbán Viktor fedezete mellett – az¹orosz és magyar titkosszolgálat összedolgozik az euroatlanti biztonsági struktúrák ellen. És hát kitől lehetne erről értékesebb információkat szerezni, mint attól a nyugalmazott magyar diplomatától, akiről egy, a CIA-hez köthető magyar hírportál, a “fütyülős tüntetés” előestéjén közzétett interjúban azt írta, hogy az oroszok (propaganda) ügynököke. (Olyan, akit már 1969 és 1974 közötti moszkvai egyetemi tanulmányai idején beszerveztek Ukrajna ellen (sic!). Időközben aztán még három olyan újságcikk jelent meg, amiben emberünket hol orosz ügynöknek, hol a magyar nyelvű orosz propaganda egyik leglelkesebb fogyasztójának állítják be.

Két éve, januárban, valaki figyelmeztette emberünket: immár a CIA is érdeklődik iránta.

(Ugyan vajon minek érdeklődik a CIA egy nyugalmazott magyar diplomata iránt? Hacsak nem azért, mert fel kívánják használni egy Orbán-buktató játszmában. Ahogy akarták volna azt Vlagyimir Cemahhal is.

A CIA “érdeklődése” sok mindent megmagyaráz. Mondhatni, mindent. A lényegét annak, ami itt folyik a háttérben. Hogy ez az egész Orbán – ha kell, erőszakkal való – megdöntéséről, az ukrajnai háborút ellenző magyar politika feladásának kierőszakolásáról szól. Bizonyosan nem várva be a jövő évi választásokat sem. (Ezzel kapcsolatban Magyar Péterék el is árulták magukat. Amikor bedobták: lehet, hogy nem is lesznek választások jövőre.)

A jövő évi választások- már ha azok megmaradhatnak tisztességes választásoknak – nem kecsegtetnek számukra sikerrel. És hát, mondom, a dolog immár sürgős lett számukra. Nem várhat a jövő évig. Mert hátha addigra az oroszok győznek.

Ahogy 2014-ben is számukra hirtelen sürgős lett a dolog Ukrajnában. Az a kilátás, hogy Ukrajna esetleg mégsem írja alá a társulási megállapodást az Unióval, azonnali cselekvésre késztette őket: a törvényesen megválasztott Janukovics elnököt azonnal meg kellett dönteni. Be sem várva a következő évben esedékes választásokat. Amikor is az országot szétlopó, korruptsága miatt népszerűtlenné vált elnököt a választók amúgy is kiszavazták volna a hatalomból. A maga természetes, törvényes módján

Kiváltképpen ha ezzel a húzással a megbuktatandó Trumpon is fogást keresnek, illetve találni akarnak.

Vajon véletlen-e, hogy a napokban egy érdekes dokumentumfilmet láttam Kennedy meggyilkolásáról. A filmben tulajdonképpen semmi újdonság nem volt. Az ismert állításokat erősítette meg: a maffiához köthető szálak, illetve hogy a meggyilkolt elnök véget akart vetni a vietnami háborúnak. Miáltal sértette azok érdekeit, akik addig degeszre keresték magukat a fegyverszállításokkal.

A filmben még egy dolog fogott meg: a titkosszolgálatok (FBI, CIA) renegátjainak részvétele a merénylet előkészítésében és kivitelezésében.

Nem érzünk-e itt párhuzamot a ma történéseivel? Trump – esetünkben mindegy, hogy milyen egyéni megfontolásokból – le akarja zárni az ukrajnai háborút. Anélkül, hogy a Nagy Cél teljesült, Putyin megbukott volna. Brüsszel, az Oroszország elleni háborúban hoppon maradt ruszofób tébolyda pedig berzenkedik, Trump ellen szervezkedik.

Merthogy Brüsszelben ugyanis már régen eltörték a pálcát Orbán Viktor feje fölött. Már benne van a “köztudatban”, hogy “Orbán Putyin bábja” aki az orosz elnök, a titkosszolgálat utasításait hajtja végre.

De hát nem Mark Rutte volt az, aki folyvást az emberi jogokkal, a jogállamisággal vegzált minket? Nézzük akkor, hogy ő maga miben és miként járt elől, jó példával.

Azokban a napokban, amikor erre az emberrablásra sor került, Oszakában zajlott a G20-ak csúcsértekezlete. Mark Rutte – akkor holland miniszterelnököt (aki, ezek szerint be volt avatva ebbe az előre megtervezett emberrablásba) – a titkosszolgálata értesítette a feladat sikeres végrehajtásáról. Rutte erre sürgős, négyszemközti, bizalmasan kezelendő találkozót kért Putyintól, „a lelőtt maláj gép ügyében”.

Szemtanú állítása szerint Rutte ezzel indított: „Kezünkben van az az ember, aki majd tanúsítja a maguk bűnösségét”.

Nem sejtette azonban, hogy Putyin ez ügyben egy terített durchmars összes ütőkártyáját a kezében tartja. Tudott nemcsak az ellene tervezett merényletről, de értesült Cemah elrablásáról is.

Elég volt hát egy pillanatra felmutatnia kártyáit és hozzáfűznie mondandóját. Minthogy a hollandus kérésére a találkozó bizalmasan kezelendő, négyszemközti volt, így az orosz elnöknek nem kellett visszafognia magát, amikor kiosztotta az őt megzsarolni akaró partnerét. (Aki, emlékeztetnék rá: a NATO nevű, állítólag védelmi szervezetnek most a főtitkára.)

GONDOLHATJUK, HOGY AZ akkor ÁTÉLT MEGSZÉGYENÜLÉS ÉS JEGES RÉMÜLET UTÁN MIT ÉREZ A NATO MOSTANI FŐTITKÁRA OROSZORSZÁG ÉS PUTYIN IRÁNT!

 

V.

“A gyermekek keresztes hadjárata” (anno 1212) – napjainkban, Oroszország kiközösítésére

Nyilvánvaló: Damoklész kardjaként függ a Nyugat fölött, hogy Putyin majd netán egyszer kitálal. Ezért, hogy ezt ne tehesse meg, kitalálták a harmincezer elrabolt és Oroszországba hurcolt ukrán gyermek rémtörténetét. Hiszen így aztán már ki fog majd hinni egy nemzetközileg körözött háborús bűnösnek?

(Közbevetőleg jegyzem meg, hogy Németországban találtak már a harcok elől – szüleik nélkül – oda “menekített” ukrán gyermekeket.)

Az egyik ok, amiért emberek, családok, az orosz csapatok közeledésével, a környező erdőkbe bujdokolnak el a kötelező kitelepítés elől, az az, nehogy gyermekeiket ilyen-olyan “gyermekmentő önkéntesek” kaparinthassák meg. Előrenyomuló orosz katonák bukkantak már olyan gyermekek holttesteire, akikből előzőleg kioperálták létfontosságú szerveiket.

Erről jut eszembe az a hír, miszerint előrenyomuló orosz katonák egy pincében falhoz láncolt gyermekeket találtak. Akik angolul beszéltek. Volt közöttük egy 12 éves amerikai kislány. Aki elmondta: szüleivel egy varsói hotelben szálltak meg. Ahol ismeretlen fegyveresek támadtak rájuk. Szüleit megölték, neki injekciós tűt szúrtak a karjába. A pincében, sorstársai között tért magához.

Amiért ez a hír eszembe jutott – az Szentkirályi Alexandra, mi tagadás, meglehetősen ügyetlenre sikeredett performansza volt. Amikor egy fiatal munkatársa vállalta, hogy összekötözött kezekkel, leragasztott szájjal befeküdjön egy autó csomagtartójába – így szemléltetendő annak veszélyét, hogy Ukrajna uniós tagsága megnyitja az utat az ukrán maffia betelepülése előtt. Ám ügyetlen volt ez a performansz már csak azért is, mert nem vetett számot az Orbánnal szemben részben kialakult, részben mesterségesen felszított és táplált hisztérikusan ellenséges társadalmi közeggel. Ami folytán az akció inkább sült el visszafelé, mintsem hogy szolgálta volna az ügyet.

Pedig a fentiek fényében nem is olyan elképzelhetetlen, hogy az ukrán maffia nálunk is embereket raboljon. Hiszen nálunk is tűntek el már nyomtalanul felnőttek és gyermekek is, akik további sorsáról így nem tudunk semmit. Eltűnésük folytán kerülhettek, éppenséggel, ember- és szervkereskedők karmai közé is.

Arra viszont, hogy az ukrán titkosszolgálat raboljon el embereket más országokból, ténylegesen volt már számos példa. Ukrán titkosszolgálati ügynök mondta el például, hogy több, Bulgáriában meghúzódni próbáló ukrán ellenzékit kaptak már el, és vittek vissza Ukrajnába autók csomagtartójában, vagy furgonok rakterében. Az orosz alvilág közreműködésével próbálták elrabolni Moszkva egyik elővárosából Alekszandr Borodajt, aki egy rövid ideig a Donyecki Népköztársaság legelső miniszterelnöke is volt. Ugyancsak jó pénzért, ugyancsak az oroszországi szervezett alvilág emberei rabolták el egy Asztrahany régióbeli településről, és vitték el egészen az ukrán határig Gyenyisz Haritonov orosz önkéntest, aki 2014 nyarán, a luganszki repülőtérért vívott harcok során lelőtte azt az ukrán katonai gépet, amelyen magas rangú amerikai NATO tisztek is utaztak. Amikor azonban az ukrán titkosszolgálat ügynökei átlopóztak a határon, hogy felnyalábolják és magukkal vigyék az áldozatot, az orosz határőrök észrevették őket.

Aztán volt olyan hír, hogy Viktor Medvedcsukot, az ukrajnai ellenzék külföldre menekült vezetőjét, Magyarországon rabolták el és vitték vissza Ukrajnába.

A “gyermekrablási ügy” egy okkal több, hogy Oroszország elnökét egy ilyen aljas rágalommal illessék, közösítsék ki, mint egy tömeggyilkost. Miközben azon mesterkednek, hogy mi is szálljunk be a tényleges tömeggyilkos hatalmát védelmező háborúba.

Tucker Carlson mostani leleplezése után azonban, meglehet, valami elkezd majd derengeni a liberálfasizmus által átmosott agyú nemzetközi közvéleménynek.

Aleksandar Vulin miniszterelnök-helyettes, szerb belügyminiszter nyilvánosságra hozta értesülését: Amerikában Orbán Viktor magyar, Robert Fico szlovák, illetve Aleksandar Vucic szerb kormányfő likvidálását tervezték.

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja… Washingtonból már követelték Vulin menesztését.

Sokatmondó ezzel összefüggésben Magyar Bálint felcsattanása: „Orbán az orosz titkosszolgálattól rendelte meg ezt az értesülést, hogy lecsaphasson az ellenzékre. Az orosz titkosszolgálat pedig szállította az információt.”

És a legújabb gyöngyszem: a magyar katonai hírszerzés állítólag kárpátaljai állampolgárokat szervezett be, fizetett le, hogy kémleljék ki az ukrán védelmi előkészületeket.

Z, a zöld pólós fekete lovag, máris kész a váddal: nem kétséges, hogy a magyar katonai hírszerzés KINEK A JAVÁRA KÉMKEDETT. Úgymond bizonyítékai, fényképei vannak erről.

Márpedig ez akár indok lehet egy katonai akcióra is.

Minthogy az igazság, annak feltárása nálunk, “orosz propagandának” számít, így, az idők során az olyan esetekről sem értesülhettünk (pedig ilyenek szép számmal voltak), hogy az ukrán hírszerzés és elhárítás – adott esetben milyen módszerekkel csikarja ki letartóztatásban lévő, egyénileg vagy éppen csoportosan elrabolt, elhurcolt áldozataiból a maga számára szükséges “megdönthetetlen bizonyítékokat” Sokszor ehhez a puszta fenyegetés és zsarolás is elegendő. Nem hinném, hogy éppen ebben az esetben nagyot tévednék.

Enélkül is kaptunk már onnan fenyegetést – nem is egyet. Fenyegetett meg már minket Dmitro Jaros, az ukrán szélsőséges nacionalisták ernyőszervezetének, a Jobb Szektornak a vezére is.

Aki azzal fenyegetőzött: hogy ha Ukrajnában vereséget szenvednek, akkor megtámadják és elfoglalják hazánkat – és a területéről folytatják majd “az orosz agresszor” elleni harcukat. Magyarországot pedig elárasztják HÚSZMILLIÓ UKRÁN MENEKÜLTTEL.

Amúgy a Jobb Szektort, rögtön a Majdan győzelme után, beintegrálták az ukrán hadseregbe. (a hadseregen belüli elnevezése: 24. rohambrigád)

(Ahogy az “Ajdar” elnevezésű terrorbrigádot is. A leginkább rettegettet – mielőtt színre lépett volna a rémtetteiben még rajtuk is túltevő “Azov” brigád.)

“Egy nagy háború van a levegőben” – Jevhen Dikij (jelentése: “Vad Jenő”), az “Ajdar” egyik századparancsnoka:

A mi Vad Jenőnk azzal dicsekedett, hogy ő harminc óra alatt elfoglalja majd Magyarországot – még mielőtt a NATO bármiféle döntésre jutna hazánk megsegítését illetően.

Erre mondom én azt: ha Ukrajna az Európai Unió tagja lesz, akkor: 1. kutya kötelességünk lesz őket ebben a harcukban támogatni. Pénzzel, fegyverrel, fiainknak, férjeinknek az orosz front véres húsdarálójába ágyútöltelékeknek való folyamatos küldésével; 2. kutya kötelességünk lesz befogadni a húszmillió ukrán menekültet (ha tényleg ránk szabadítják őket). Mert ha nem, akkor ezért is büntetni fognak majd minket. Ahogy büntetnek a közel-keleti migránsok be nem fogadása miatt is. Kőkeményen büntetnek.

Mégis, honnan tudható az, hogy – ha már egyszer Trump nem engedi fölvenni Ukrajnát a NATO-ba, akkor – Ukrajna az Európai Unió tagjaként lesz a FEGYVERTÁRSUNK a kollektív Nyugat Oroszország elleni háborújában? (Magyarán: az Európai Unió viszi tovább a NATO – amely, ugyebár, védelmi szervezet – háborúját.

Ezt magától az árulóvá lett és ezért leváltott vezérkari főnöktől, Ruszin-Szendi Romulusztól (RSZR) tudjuk. Aki egy, a főnökével, Magyar(ellenes) Péterrel való stúdióbeszélgetésben felidézte felszólamlását az egyik NATO tanácskozáson.

 

“Gyerekek, nem tudnánk segíteni valahogy Ukrajnának?”

(Így, “gyerekek ”. Mintha egy haveri társaságban, sörözés közben vetette volna föl: “Gyerekek, nem megyünk egyet csajozni”?)

Ezzel is úgy volt, mint a “Szlava Ukrajinyi”-vel. Egy magyar katonai vezető, a NATO tanácskozásain a német megszállókkal együttműködő ukrán náci segédcsapatokban szokásos volt köszöntéssel fordul kollégáihoz: “Dicsőség Ukrajnának! / A hősöknek dicsőség!”. Olyan ez, mintha, mondjuk, Manfred Weber, vagy Emanuel Macron – a velünk való szolidaritás jeleként, így fogadná a magyar küldöttséget: “Kitartás! Éljen Szálasi!”

Persze, RSZR-nél sosem lehessen tudni. Aki már kétszer fogadta annak a hadseregnek a vezérkari főnökét, ahol ez is lehetséges:

(A félreértések elkerülése végett ez a kép a napjainkban folyó ukrán-orosz háború idején készült, A REGULÁRIS UKRÁN HADSEREG katonái láthatók rajta.)

Kérdezem én: olyan jó a viszonyunk azon ország fegyveres erőivel és testületeivel, amelyek már kétszer is fegyveres támadással fenyegettek meg minket? Olyan jó a viszonyunk, hogy a Budapestről kiutasított ukrán diplomata, Roland Ceber – az SZBU kárpátaljai központjának a munkatársa – jó barátja mind RSZR-nek, mind pedig a főnökének. Aki megszervezte RSZR ukrajnai útját – benne tárgyalást Harkov, illetve Ogyessza polgármesterével. Ama két város vezetőjével, amelyek elsődleges célpontjai egy, a háború kimenetelét eldöntő, valószínű nagy orosz offenzívának. Mely tárgyalásokra, amúgy, nem volt felhatalmazása.

Ahogy arra sem volt felhatalmazása, hogy – szöges ellentétben a magyar kormány álláspontjával – kérdés formájában ugyan, de kezdeményezze a kollektív Nyugat kollektív katonai segítségnyújtását Ukrajnának. Mondván: ha Ukrajna a NATO, vagy az Európai Unió tagja lesz, jogosultak leszünk oda küldeni katonáinkat.

Egy város – Brüsszel. És mindjárt két VÉDELMI szervezet…

“Fontos ez? KINEK FONTOS EZ?” – kérdezte vissza gyanakodva, a támadásra készülő hiúz összeszűkülő tekintetével az őt kérdezgető újságírótól. Aki azt firtatta: szokta-e, magyar katonai vezető létére, a NATO üléseken használni a “Szlava Ukrajinyi!” (ukrán fasiszta) köszöntést.

Hogy ez kinek fontos? Azoknak, akik tudni szeretnék, hogy mit értett azon “az eljövő szükséges pillanaton”, amikor “újra lehet éleszteni az ukrán vezérkartól meglevő telefonszámokat”. Mi célból kell ezeket a telefonszámokat “újraéleszteni”? Kiknek a telefonszámait kell “újraéleszteni”?

Hogy kinek fontos ez? Mindannyiunknak! Hogy lássuk, tudjuk: provokálnak minket!

Hogy KIPROVOKÁLJÁK AZ ÖNÁLLÓSÁGUNKNAK, SZUVERENITÁSUNKNAK VÉGET VETŐ NYUGATI KATONAI INTERVENCIÓT.

Észrevették, milyen gyakoriak lettek az utóbbi időben a hatalom és a társadalom, valamint az egyes állampolgárok közötti szembenállást, konfliktusokat provokáló események, megnyilatkozások? Hídlezárások, ilyen-olyan, mondvacsinált okokból szervezett tüntetések, amelyek a rendfenntartókkal való – egyelőre még csak kisebb – összetűzésekbe torkollnak. Mely tüntetéseken feltűnnek az Orbán Viktorral való fizikai leszámolásra buzdító feliratok, majd szóban is elhangzanak ilyen követelések. Az említett “strasbourgi csörte” alkalmával Manfred Weber már a képünkbe vágta Brüsszel döntését: “Orbán Viktor a múlt, Magyar Péter a jövő”.

Helyzet van! Működik a kijevi Majdan forgatókönyve.

Ha pedig a kormány keményen lépne fel – szétkergetné a zavargókat, a hadsereg bevetésével biztosítaná a tömegközlekedést, rendet rakna a budapesti városházán, sittre vágná a leszámolásra uszító Pankotai Lilit és az áruló RSZR-t – nos, akkor jönne az, hogy a hatalmában az orosz titkosszolgálatok szuronyaira támaszkodó, fasiszta Orbán Viktor, Moszkva parancsára leszámol mindenkivel, aki Magyarországot védelmezné a terjeszkedő putyini birodalommal szemben.

AKKOR KELLENE AZ, HOGY A NATO – ukrán segédcsapatokkal kiegészítve – A MAGYARORSZÁGI DEMOKRÁCIA VÉDELMÉRE SIESSEN.

Ezért írtam az elején:

Hogy ez a háború megmarad-e információs háborúnak – hogy harcosai megmaradnak-e az információs háború frontharcosainak – az kizárólag Brüsszeltől, illetve magyarországi ötödik hadoszlopától, annak felforgató tevékenységétől függ.

 

Írta: Levédia krónikása

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Kiemelt kép: illusztráció / Kertai Zalán: Hazatérés Kertai Zalán további művei itt tekinthetők meg