A gyűlölködés mechanizmusa – avagy: „mocskos Fidesz”…
Amíg a Miniszterelnök észszerű, átfogó előadásban, logikusan jelenítette meg a jövő lehetőségeit, addig az ellenzék egyre undorítóbb módon hazudja tele a világot pénzért úgy, hogy maga is tisztában van azzal, hogy a legalávalóbb módon rágalmaz, vádaskodik és izzítja e galád és embertelen magatartással, szónoklatokkal, a remélt szavazókat.
Azt, hogy hol kezdődött ez a mentalitás, nem nehéz megállapítani, hiszen 2010 óta látjuk, halljuk és tudjuk, hogy az úgynevezett ellenzék – amely mára ellenséggé süllyedt –, harsogja a gyűlölködésre sarkaló hazug állításokat. Leginkább Orbán Viktorra hegyezik ki ezt az ellenségképet, hiszen hárommillió embert nem lehet megsemmisíteni, eltávolítani. Tudják azt is, hogy dr. Orbán Viktornak a kisujjában is több van, mint az ellenzék egészének a fejében, s a nemzeti oldal szavazói nem a Fideszre, és a sok bajt okozó középszintű vezetőkre, luxizó, Fideszből élőkre, hanem egyedül a Miniszterelnökre számíthatnak és számítanak. Ezért fontos az ellenzék számára, hogy minden aljas ostobaságot a Miniszterelnök nevével kezdjen.
A gyűlöletkeltésre vannak ugyan törvényi „ellenszereink”, de mint annyi más ügyben sem, ezekben sem alkalmazzuk a törvényt, és ez baj!
Az EU jogellenessége, és új értékrendje bármit tolerál, ami a magyar nemzeti kormány ellen van, így nehéz volna nemzetközi jogi fórumokra számítanunk.
A gyűlölködésnek ma már tematikája van, kialakult a „szakmai nyelvezete” is, de kultúrája nincs, mert nem is lehet, hiszen a kultúrember nem gyűlölködik. Ebből következik, hogy az ellenzék és az azt körülvevő szavazóbázis messze áll a kultúrember fogalmától.
Ez ügyben számomra az etalon maga a Miniszterelnök, akitől még senki nem hallott gyűlöletre uszító mondatot, de ráutaló gondolatokat sem. Ellentétben az ellenzék másik nagy táborával, amely tábort a tudatlanság, a tapasztalat hiánya és a bölcsességtől való igen nagy távolság jellemez.
Ez az a fiatalság, amely sokszor azt sem tudja, miért tüntet, de jó bulinak, a lázadásra való remek lehetőségnek gondol. Ha tudná, nem lázadna, nem tenné ki saját magát egy olyan jövőnek, amelyet az őt lázítók terveznek a számára.
A főbűnösök azok a niemand, ócska celebek, akiknek a koncertjén zúg a „mocskos Fidesz” és az „Orbán takarodj”. És ezek a celebek nem békességre intik a jól fizető közönséget, hanem jó pénzért lázítják őket, hovatovább már gyilkosságot is színlelve a színpadon. Büntetlenül!
Csakhogy… ezek a tudatlan, világmegváltásra készülő, buta fiatalok egy kormányváltás után drámai helyzetbe kerülnének. Behívóparancsot kapnának és egyik pillanatról a másikra valamelyik fronton remegnének, és hősi halottként térnének vissza Magyarországra, ha lenne még akkor Magyarország.
A külföldről fizetett celebek ezt nem mondják el nekik, hanem élvezik a sikert, a hangzavart, a gyűlöletet, amely ezekből a szerencsétlen gyerekekből kitör.
Senki nem mondja, hogy nem lehet bírálni a kormányt, hiszen olyan kormány nincs, amely mindenkinek maximálisan megfelelne. Ám, a bírálatnak is megvan a stílusa, a kultúrája, a méltósága. Az pedig, amit ma látunk sem nem kulturált, sem nem bírálat, hogy a stílusról ne is beszéljünk.
Jó volna tehát, ha ezt a fiatalságot is elérné a digitális világban megalapított Polgári Kör, s igyekeznénk szeretettel, értelmesen, és logikusan rávezetni a „mocskos Fidesz”-ezőket saját érdekük felismerésére.
Mert a tapasztalatlanságnak és tudatlanságnak nem kéne végzetessé válnia a számukra és az egész nemzet számára. Akik pedig lázítanak és hazudoznak saját érdekükben a hatalomért és a pénzért, azokat is meg kell győzni arról, hogy nem minden a pénz, és a legembertelenebb cselekedet másokat bűnbe vinni, hazudozni és mások halálát elősegíteni. Mert legyünk őszinték: aki ma a fiatalságot gyűlöletre uszítja, az potenciális gyilkos. Azoknak a gyilkosa lehet, akiket lázít. Mert a háború közel van – és abból nekünk ki kell maradnunk. Ezt pedig, egyedül az Orbán-i politika biztosítja!
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)