A Gárda elpusztíthatatlan – Gaudi-Nagy Tamás írása a Magyar Gárda születésnapja alkalmából

Felemelő érzés volt részt vennem a Magyar Gárda 4. születésnapja alkalmából tartott seregszemlén a Turul-szobornál és a Rongyos Gárdára emlékező Farkasréti temetőben tartott rendezvényen. Fontos és elgondolkodtató beszédek hangzottak el,  Vona Gábor egységre és összetartásra buzdító szavai jókor jöttek.

Nem szólaltam fel, de ami sokkal fontosabb képviselőtársaim és magunkfajta hazafiak mellett, gárdisták tucatjaival szorítottam kezet, beszélgettem és erősítettem bennük a hitet, illetve ők bennem, hogy ügyük igaz és a gárdista szellemiség elpusztíthatatlan.

Az elszánt, bátor és tiszta gárdista arcokat látva megnyugodtam: a nemzeti öntudat, egymás iránti szolidaritás és a nemzeti önvédelem Gárdában testet öltött gondolata minden rendszert túl fog élni. A temetőben Szilágyi Györggyel és Szabó Gáborral közösen helyeztük el a Jobbik koszorúját és hajtottunk fejet a Szent Korona területéért hősi halált halt rongyos gárdista, Vámossy Tibor sírjánál…

Az eseményekről készült beszámoló itt olvasható

Különös kötődést érzek a Gárda iránt, mivel 2007 óta Vona Gábor megbízott ügyvédjeként, nemzeti jogvédőként mai napig vívom a jogi küzdelmet ennek az értékes, magyarságért tenni akaró, nélkülözhetetlen mozgalomnak az érdekében, 2010 óta az Országyűlésben is. Röviddel a 2007 augusztusi első gárdaavatást követően adta ki Gyurcsány a kilövési parancsot, amelyet az ügyészség 2007 decemberben benyújtott feloszlatatásra irányuló keresete követett, majd egy másfél éves kőkemény jogi küzdelem a hazai bíróságokon.

Annak ellenére, hogy minden nemzetközi jogban és hazai jogban lehetséges érvet felhoztam a számos periratban és a tárgyalásokon elmondott perbeszédekben, továbbá bizonyítottuk, hogy az  ügyészség keresete mind az egyesület, mind a mozgalom tekintetében alaptalan, a hazai bíróságok nem mertek a jogszabályoknak megfelelő döntést hozni és a teljes jogi abszurditásként az egyébként feloszlathatatlan mozgalmomra is kiterjesztették a feloszlatás hatályát. A 2009. július 2-i  másodfokú döntés után megindult a hajtóvadászat  gárdisták ellen, jött a Bajtársiasság napja július 4-én (216 gárdista és tüntető köztük Vona Gábor előállítása, tavaly ősszel azonban a jogerős ítéletet harcoltam ki, amely az Erzsébet téri tüntetés feloszlatását jogellenesnek nyilvánította, azóta már kártérítési pereket is indítottak meghurcolt, majd felmentett gárdisták), ruhaviselésre is kiterjedő alkotmányellenes kormányrendeletek, amelyeket a „nemzeti együttműködés rendszere” szégyenletes módon törvényerőre emelt.

Tavaly júniusban személyesen nyújtottam be Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bíróságán Vona Gábor alapító jogi képviselőjeként kidolgozott panaszt, kérve annak megállapítását, hogy a feloszlatást kimondó justizmordokkal a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének gyülekezési jogot, egyesülési jogot és vélemény-nyilvánítási szabadságot garantáló rendelkezéseit. A jogsértés reménybeli kimondása esetén a Gárdát rehabilitálni kell, biztosítani kell működését, de erre még lehet, hogy éveket kell várni.

Közben pedig a tavalyi kormányváltás, az ún. „forradalom”, rendszere a gyurcsányi rendszer szellemiségét követve folytatja a gárdisták üldözését tucatszám folynak büntető és szabálysértési eljárások, ezekben elszánt harcot folytatunk Jobbik jogsegélyes kollégákkal védőként, az Országházban pedig jobbikos képviselőtársaimmal nem szűnünk meg felemelni a hangunkat az egyenruhás bűnözés hazug fogalmát megalkotó  és ennek szellemében nem a mindennapi bűnözésnek kiszolgáltatott magyar embereket életét megkeserítő bűnözők, hanem a polgárőrként, gárdistaként  tenni akaró hazafiak ellen törvényeket alkotó kétharmados többséggel szemben. Mindenkinek tudnia kell azonban, hogy a Gárda elpusztíthatatlan.

Gaudi-Nagy Tamás

(Nemzeti InternetFigyelő)