A Don-medence el nem mesélt tragédiája

Lerombolt iskolák, templomok, kórházak – ilyen szomorú képet mutat ma sok város a Don-medencében. Hogyan élnek az emberek a romok között? A Donbass infrastruktúráját elpusztító robbanások Európa kellős közepén hallhatók, de az olasz sajtó hallgat erről. 

A helyzet tisztázása végett kapcsolatba léptünk Eliseo Bertolasival. A don-medencei események szemtanúja, antropológus, a Geopolitikai és Kapcsolódó Tudományok Főiskolájának munkatársa.

Telfonon kerestük a Don-medencében. Íme az, amit mondott:

– Már nem egy napja vagy a Don-medencében. Mit láttál ott?

– Valóban, néhány nappal ezelőtt érkeztem, és már jártam Luhanszk megye néhány városában. Voltam magában Luhanszkban, Perviomajszkban, Novoszvetlovkában, ez 10 km-re van Luhanszktól.

– Mi ott a helyzet? Folytatódik a lövetés, vagy a felek betartják a fegyverszünetet?

– December 15-én délután, amikor Luhanszkban voltam, körülbelül egy órán át hallottam tüzérségi tűzet. Az emberek azt akarják, hogy minél előbb jöjjön a béke, de nem bíznak benne, hogy a háború hamarosan véget ér. Luhanszkban, úgy látszik, az élet lassan rendbe jön, de a falvakban rossz a helyzet: minden le van rombolva, és tél van. Az emberek elsősorban a humanitárius segítségből élnek, amely Moszkvából jön. Kijev nem fizeti a nyugdíjakat és a szociális juttatásokat, ezért a humanitárius zászlóalj kozákjai segítségnyújtási pontokat nyitnak. Az emberek itt kaphatnak élelmiszert és gyógyszert, így próbálnak minden lehetséges módon támogatni a háborútól elfáradt embereket. Idősek, nők, gyerekek fordulnak hozzájuk… Az a benyomásom, mintha az egész köztársaság mozgósítási rendszerben élne, mindenki próbál tenni valamit, hogy segítsen. Az emberek összetartanak, és támogatják egymást.

–És mi a helyzet vidéken? A falusiak kimennek az utcára? Hogyan telik el a háború közepette élő embernek a napja?

– Pervomajszkban és Novoszvetlovkában alig látni embert az utcán. A harci cselekmények kitörése után az emberek többsége a határon túlra, Oroszországba sietett elmenekülni. Itt főleg idősek és a fogyatékkal élők maradtak, akik nehezen mozognak. Mindannyian mélyszegénységben élnek, és minden nap segítséget várnak a kozákoktól. Novoszvetlovkában benéztem a helyi kórházba, vagy inkább ami maradt belőle. Az orvos, akivel beszélgettem, sírt, amikor elmondta, hogy mi történt. Az utat, mely végigfut a falun, a helyiek „az élet útjának” hívják. Ez az autópálya köti össze Luhanszkot Oroszországgal. Ennek köszönhetően Luhanszk sok lakosa tudott menedéket találni Oroszországban, és ezen az úton érkezik most ide humanitárius segítség Moszkvából.

A nyáron az ukrán hadsereg meg próbálta akadályozni a közlekedést az autópályán, körbe vette a falut minden oldalról. Aztán egy bizonyos ponton a Donyecki Hadsereg ellentámadásba indult és kiűzte Kijev csapatait. Helyre állt a közlekedés az autópályán. Egy hónapig tartott az ostrom Novoszvetlovkában. Szörnyű, amit láttam itt: a kórház, az iskola, a művelődési ház, a vízvezeték – minden romokban hever. Még a templomra is lőttek!

– Nem sajnálták sem a templomot, sem az iskolát, sem a kórházat… Nos, mit éreztél ezt látva?

– Ezt nem lehet kifejezni szavakban. Rettenetes látvány. Az olasz médiában erről a háborúról egy szót sem látsz. És innen Olaszországba csak három órát kell repülni. Városok, kommunikáció – minden elpusztult, az embereket bombázzák, és egy szót sem róla! A kórházban, ahol jártam, egész osztályok semmisültek meg, nem maradt ott semmi. Ez az, amit láttam.

– Tegyük fel pontokat az i-re, mert az újságírók gyakran követnek el hibákat. Konkrétan, honnan lőttek? Mit mondanak az emberek a támadások után?

–Novoszvetlovka az autópálya mellett fekszik. Ezt állandóan ellenőrízték az ukrán csapatok. Minden pusztítás az ukrán hadsereg kezének a munkja. A helyiek azt mondják, hogy a Nemzeti Gárda sokkal rosszabb, mint a katonai zászlóalj,a gárdisták nagyon kegyetlenül bántak a lakossággal. Ezek tények. Amikor azt mondják nekem, hogy Luhanszk védői saját magukra lőttek, hogy aztán Kijevre hárítsák a felelősséget, röhögnöm kell. Azok, akik elhiszik ezeket a meséket, menjenek oda, nézzék meg, mi történik ott.

Oroszország Hangja

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!