A brüsszeli út lényege: szeretet Hazánk és egymás iránt

Népes csoport „rázta” fel az EP épületének semmit nem mondó monoton és embertelen magányát a múlt hét végén Brüsszelben. Magyarok érkeztek abba a házba, ahol az európai ügyeket intézik, a magyarság ügyét meg elintézik az országok képviselői. magyarok méghozzá saját hazájukért és nemzetükért aggódó és tenni vágyó férfiak, lányok és asszonyok.

Sajnos kevés olyan képviselő dolgozik ott az Európai Parlamentben olyannyira komolyan, esküjéhez és képviseletéhez híven, mint Dr. Morvai Krisztina. Egy törékeny asszony, aki nemzetéért, az emberi jogokért, a nemzeti összefogásért és valóban azért küzd ebben a rideg épületben, hogy valamennyien megmaradhassunk embernek, magyarnak és szabadnak egy átkozottul embertelen európai világban.

A szabadság, az emberi jogok és a nemzeti önrendelkezés harcosaként Dr. Gaudi-Nagy Tamás segíti a képviselőasszony munkáját és képviseli a magyarság érdekeit az Európa Tanácsban. Mindketten szakadatlan és igaztalan támadásoknak kitéve, szinte állandó szélmalomharcot vívnak azért, hogy a jog és az igazság kerüljön ki győztesként abban a harcban, mely az isteni igazságot képviselők és a gonosz diktatúrát kiépíteni szándékozók küzdelme. Ilyenek vagyunk mi, igazságszerető és igazságkereső magyarok. Ilyenek mint ők. Kitartóak és bátrak, harcosak és elszántak. Akik ismerik munkásságukat, jól tudják mennyi energiát kell fordítaniuk minderre. Azonban arra is volt erejük, hogy bennünket vendégül lássanak, végigvezessenek azon az európai intézményen, melynek falai között hazánk és nemzetünk állandó csatában áll. Az ő helyzetük különlegesebb másoknál, hiszen nem csupán idegen nemzetek politikusaival kell felvenniük a kesztyűt, de legtöbbször a megalkuvó, magukat magyarnak nevező többi magyarországi EP képviselővel szemben is.

(NIF)

Reiner Péter nyílt levele:

Kedves Morvai Krisztina és kedves Gaudi-Nagy Tamás, kedves valamennyi Vendéglátónk!

Valódi, jóleső fáradtság vett rajtam erőt, amikor otthonomba végre megérkezve leeresztettem. Szinte egész vasárnap délutántól másnap reggelig aludtam. A feszültség, amit tavaly december 4-től folyamatosan éreztem attól fogva, hogy a kirándulás kapcsán Krisztina két aranyos munkatársával fölvettem a kapcsolatot egészen a ferihegyi repülőtér betonjára sikeresen landoló hazaérkező gépig tartott állandóan bennem remegett.

Nem volt kis felelősség rajtam, hogy összeillő embereket hívjak meg széles baráti körömből, akikről feltételezhető volt – túl azon, hogy valamennyiük közös jellemzője Nemzetünk felemelkedéséért érzett olthatatlan vágy és tenni akarás -, hogy az egybe zártságban tudjanak egymáshoz és meghívóinkhoz alkalmazkodni, tudják egymást tisztelni. És bár a legtöbbjüknek volt már alkalmuk egymással és Veletek személyesen találkozni mégis izgalom töltött el, hogy ők tudják az „újakat”, egyszóval egymást és Benneteket meghívóként megszeretni, elfogadni. Visszatérés utáni jelzések szerint ez a szándékom sikeres volt.

Ezért aztán elmondhatjuk, hogy az eddigi tucatnyi közös, a Kárpát medence elszakított nemzetrészeinken átélt kirándulásaink és valamennyiünket gazdagító élményszerzéseink talán méltó betetőzése volt a meghívásotokra tett brüsszeli nagyon tanulságos kiruccanásunk, nekünk szerencsés közel ötvenünknek.

Köszönet és hála Nektek a viszonzott szeretetekért és barátságotokért, a minden pillanatban történt folyamatos és aggódó odafigyelésetekét, a tapintatos és végtelenül figyelmes, színvonalas vendéglátásért, nem utolsó sorban a végkövetkeztetések levonását reánk bízó az EP és ET szervezetek és szándékok befolyásolás mentes hiteles és igényességgel történt bemutatásáért, a vidéki igazgyöngynek nevezhető Brugge-i kirándulásért, Krisztina két aranyos munkatársnőjének szeretetteljes, folyamatos figyelméért, az avatott és könnyen megszerethető idegenvezető felkéréséért, a jó falatokért és a jó italokért, a pihentető, kényelmes szállásért. Egyszóval azért, hogy minden barátom, akivel együtt értük meg ezt a alig több, mint három napot felhőtlenül jól érezhette magát és egymás társaságát.

Ezek után bátran kijelenthetem a nevükben is, hogy még jobban ismerik és tisztelik barátaim és talán még szélesebb körben terjesztik majd nemzetmentő munkátok kézzelfogható eredményeit, valamint az út élményét életük végéig azt hálával megőrizve.

Nem megyek bele most a részletekbe. Egy mondattal elintézve és összegezve: nem véletlen az, hogy meghívott barátaim többsége vagy teljessége a kérdés feltevésekor egyértelmű nemmel válaszoltak az Európai Egyesült Államokhoz történő majdani csatlakozásra.

Utunk eszenciája, közös beszélgetéseink visszaigazolták akkori aggodalmunkat és döntéseink helyességét.

Mivel is tudjuk „visszafizetni” Nektek ezt csodálatos utat?

Igyekeztünk legjobb tudásunk szerint úgy viszonozni szereteteket, hogy a velünk utazó művészek, élménytársaink, szívüket és tehetségüket ajándékozták Nektek és valamennyiünknek. Csillogó és időnként könnyes szemeteken láthattuk köztük az enyéimen is, hogy az ajándékuk és szeretetük célba érkezett. Láttam művész-élménytársaim arcán is a boldogságot, hogy ők is érezték jó időben és a megfelelő helyen vannak.

Valamennyien éreztettük egymással ott, ebben a politikai végleges zsákutcában Brüsszelben, – mely talán most nem a legszebb arcát mutatta nekünk a szürke januári télben, ha egyáltalán van ilyen arca milyen csodálatos ajándék Istentől -, hogy magyarnak születtünk e világra és ekként élhetjük le életünket a csodás kultúránk birtokosaként, továbbadóiként és saját jövőnkbe vetett hitünkkel megáldva.

Talán azzal is viszonozhatjuk barátságotokat, hogy elvisszük a hírét élményeinknek, és kemény céltudatos honmentő önzetlen munkátoknak.

Mi közel ötvenen hű barátaitok maradunk, ahogy eddig is. Most testközelből újra érezve egymás szívdobbanását közös Hazánkért és Nemzetünkért ugyanabban a közös fogalmi rendszerben gondolkodva mondhatjuk el a Kárpátalján élő Credo Verséneklő Együttes gyönyörű dalának refrénjével:

„Mert a Haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!”

Hála és köszönet valamennyi barátom nevében is!

Az Áldja meg Magyar Hazánkat, Nemzetünket és adjon végre Szebb Jövőt!

Hívetek

Reiner Péter

Budapest 2013. jan.29.

Nemzeti InternetFigyelő