A Bajtársiasság Napja, avagy a Gárda híven szereti Hazáját!
Szomorú évfordulóra történő megemlékezésre voltam hivatalos. Két éve volt, hogy Draskovics bolsevik terrorának emberei rendőrnek álcázva, visszaélve hatalmukkal, a bebörtönözött politikai foglyok melletti kiállásra érkező Magyar Gárda tagjait és szimpatizánsait megrohamozták, és több mint kétszáz társunkat jogalap nélkül börtönbe zárták és törvénytelen határozattal súlyos pénzbírságra ítélték 2009 július 4-én az Erzsébet téren, Budapesten.
Megalázták és erőszakkal elvitték Vona Gábor Gárda alapítót is.
Szorongva indultam, hogy megemlékezzem erről az évfordulóról, mert sajnos kétszer kellett emlékezni mennem.
Nem tisztem minősíteni ezt a tényt, de meg kell mondjam, kellemesen csalódtam előzetes várakozásaimmal szemben…
Mindkét megemlékezésen, a hozzászólók véleménye alapján, egyre erősödnek azok a hangok, melyek végre felismerik, hogy a Gárda jelenlegi megosztottsága milyen érdekeket szolgál.
Csak belülről érzékelhető, hogy a Gárda minden jelenlegi formációjának tagjai akár meghalnának Hazájuk érdekében, és híven és cselekvően szeretik honukat.
Ezért kell elgondolkodnia a Gárda minden felelős vezetőjének az egység és összefogás megteremtésén, mert szemben a mögöttünk hagyott és a jelenlegi hatalom véleményével, csakis a Gárda önzetlen hazaszeretete és szolgálata húzhatja ki Hazánkat a mérhetetlen bajból és az összeomlásból.
Mindent meg kell tenni a Gárdát megálmodó Jobbiknak, hogy akár az utcára véglegesen újra kivonulva, erkölcsileg és jogilag visszaállítsa a törvénytelenül betiltott bűntelen Gárda tetteivel megszolgált tekintélyét és hitelét.
Bár a Gárda önállósága nem kérdőjelezhető meg, nem végezheti be rászabatott nemzetmentő küldetését, ha szemben haladna megálmodóival.
Ezért kell leülnie haladéktalanul a felelősöknek, hogy nagyságrendekkel növelhesse a Gárda politikai hatékonyságát, egységbe forrva kényszerítse a jelenlegi hatalmat a Gárdával kapcsolatos felfogása feladására, vagy ha ez nem megy, akkor a Gárdát készítse fel az álnemzeti kormányzattal szemben, hogy annak az országot továbbra is kiárusító tevékenysége és az emberek milliói további elszegényítése ellen tiltakozást szervezzen.
Végezetül nem lehetett könnyek nélkül megélni azt a látványt, amikor a megemlékezés rózsáinak ezrei elfedték a rendőrterror színhelyét az Erzsébet téren, ahova álságos és hazug indokokkal, másik, nem létező rendezvényre történő hivatkozással a rendőrség nem adott engedélyt a megemlékezni szándékozóknak.
Isten óvja Hazánkat Magyarországot!
Adjon az Isten Szebb Jövőt!
Reiner Péter
Budapest 2011.július 3.
Képgaléria:
[slideshow]
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Mondja ezt egy zsidó!Kutyából nem lesz szalonna!
Isten óvja a Gárdistákat!!!
Kérem, adjon elfogadható indoklást érveinek. Ez csak sértegetés!
Ráadásul miféle hazafi maga, ha ilyen nevet választ magának. Egy akkád mennyivel jobb magyar, mint más?
Nagy zavar és demagógia van az Ön fejében.
Csak úgy mellékesen ajánlom figyelmébe: „Az i. e. 2350 körül Sarrukín által alapított Akkád Birodalom létrejötte döntő politikai változást hozott Mezopotámiában. A sémi származású és eredetileg az udvarnál hivatalt betöltő Sarrukín eleinte Kis királyát támogatta, majd saját fejedelemséget alapított, melynek fővárosa Akkád volt.” (Wikipédia)
Híradmin
Elnézést kell kérnem a helyes írási hibám miatt!
Nem akkádnak tartom magam, hanem az ellenségüknek.
Sarrukin elnyomó uralmáról a hajdani sumer ősök tudnának mesélni egyet s mást.
Az orrnehéz urak most ugyan azt teszik, mint i.e.2350 körül.
Rá telepednek becsületes dolgos nemzetekre, és amíg azok bírják,
a vérüket szívják, mint a paraziták.
Csak hogy már nem bírjuk!!!
A zavar pedig annak a fejében van, aki egy semita akkádról azt hiszi, hogy magyar.
Ha esetleg azt hinné mindegyikünkről, hogy teljesen agymosott, sajnos
ki kell ábrándítanom. (Ez a mondat így szánalmas, ahogy van!)
Ha meg valaki a véleményét mondja, azt nem kell sértésnek venni,
ugyan is csak tényt közöltem. (Véleményt, nem tényt! Uram, Önnek baja van a logikával is!)
A nevet nem én választottam. Mások hívnak így. (Elég szomorú)
A hazafiságról végül csak annyit, hogy rengeteget tettem már a Nemzet asztalára, (Mit? Mert arra az asztalra sok gusztustalanságot is le lehet tenni!) és szomorúan nézem a bajtársaimat, amint ide-oda csaponganak, és nem találják a közös utat. Mert mindig akad egy-egy akkád, aki belerondít a duruzsolásával abba, amihez semmi köze, de nagyon szeretné, hogy legyen.
A Gárdát sikerült egyelőre megosztani, de nem végleg!
A fröcsögő szájúakra nincs szükségünk, és erre hamarosan mindenki rá fog jönni!
ISTEN TARTSA MINDEN TESTVÉREMET!!!
Kedves akárki (pusztító…)!
Nem csak a helyesírással van baj, hanem nem ismeri az állítólagos anyanyelvét sem. Ha ellentétes értelmet akart volna adni, akkor tudnia kellene, hogy vagy hozzá toldja: „-dot”, hogy világos legyen: „akkádot pusztító…”, vagy egybeírja (netán kötőjellel), és úgy, hogy „akkádpusztító” (akkád-pusztító), megint értelmes és egyértelmű. De nem árt kicsit többet tanulmányoznia a helyesírást. Nem csak ezzel van baj, hanem a rövid-hosszú magánhangzókkal, a vesszőkkel (mondatrészek elválasztása) és a szóközökkel. Most kijavítottam.
Akkád Pusztító Harcos!
Sértegetéssel nem megyünk semmire! Összefogásban az erő, bármilyen nehéz is egyéni sérelmeinket háttérbe szorítani!
Lassan, de biztosan megérnek a feltételei a határozottabb cselekvéseknek! Az idő n e k ü n k dolgozik!
Adjon az Isten!
Szebb jövőt!
Charissime d’la Mancha
Egy igazi harcos nem gyalázkodik, nem magyarázkodik és nem dicsekszik.
Hanem megvárja az alkalmas pillanatot és lecsap. Fegyveres harc nélkül az ország nem szabadul meg a vérszívóktól. Arra azonban csak akkor kerülhet sor, ha a demokratikusan megválasztott magyar kormány elszámoltatásával és vagyon elkobzásával szembeszállnak az élősködők. Mert szembeszállnak, az biztos. Ha nem így történne, a fél világ ránk esne amiért föllázadunk a demokratikus hatalom ellen.
Nem fegyveresre gondoltam. 🙂
Demokráciákban nem szokás fegyverrel felszámolni a vérszívókat.
Az elszámoltatást is a demokrácia adta lehetőségek szabják meg. Annyit is ér.
Sírunk és nevetünk rajta. Sírunk, mert eközben egymásnak esnek a magunkfajták, nevetünk mert bilincsben viszik el a politikusokat, egy-két nap múlva pedig elengedik őket, nem veszélyesek,szabadon védekezhetnek. Innentől kezdve pedig lehet tudni, hogy „ártatlanok”.
Lehetne a kabarét fokozni: fogadásokat kötni, kit mikor visznek be, tartanak egy kicsit fogva, engednek házi őrizetbe vagy szabadon. Esetleg pénzben játszhatnánk, mi is. 🙂 Hogy legyen egy kis hasznunk a cirkuszból.
Hamvas Béla a primitív emberről
A primitív ember életének fő jellemvonását abban találták, hogy totemisztikus. A totem jel, jelvény, esetleg kép vagy ehhez hasonló külső dolog. A jel vagy kép azonban nem közönséges tárgy, hanem a primitív életében és hitében átvitt értelme és jelentősége van. Ilyen totem a civilizált népeknél a nemzeti hős neve vagy szobra, a zászló, a nemzeti dal.(Ez esetben a „Szent korona” tan!) Totem úgy keletkezik, hogy az ember a tömegben nincs tisztában a nemzet, a faj, a nyelv, a közös népi sors jelentőségével, és a közösség. Az a primitivizmus, amelyben a modern tömeg él, és amely a visszaképződésben nemsokára annyira jut, hogy egyenlővé lesz a pápuákkal és négerekkel. Már nem is élhet másutt, csak az anyagban. A kiokádott fajfoszlányok és gyülevész nép excrementum csak ott érzi jól magát, ahová való, a világról levált szemétben. Ebből aztán másvalami is érthetővé válik, az, hogy a gyülevész csőcseléket a francia miért hívja canaille-nak, itt pedig miért hívják söpredéknek. életének nagy tényeit és valóságát tudatosan elferdíti.
A legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, nem az, hogy szolgaságba süllyed, és hatalmasabb, nagyobb számú, erőszakosabb nép számára dolgoznia kell. Szolganépek lehetnek nagyok, a szegénység, a munka, a megalázás ellenére élhetnek magas sorsot. A legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, hogy primitívvé válik, hogy eldobja magától a tudatos gondolkozást és tudatos gondolkozót, s ezzel a tudattalanság óceánjába merül, így válik csőcselékké, söpredékké züllik és oszlik fel, és elsüllyed oda, ahová az őserdő indiánjai, négerei és a tundrák eszkimói és az ausztráliai sivatag pápuái.
18.
A tömeg tudattalanságára semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy e pillanatban a világ urának hiszi magát, holott a halál torkában van. S még itt is ellenfeleit keresi. Azt hiszi, hogy győzelmét fenyegetik. Nem veszi észre, hogy amennyiben valaki szavát felemeli, azt az ő érdekében teszi. S néma szövetség van a tömeg tagjai között, hogy a veszedelmes lényt szabad és kell irtania. Tapasztalni a társadalom minden területén és teljesen egyöntetűen, hogy a tömeg hogyan nyomja el szisztematikusan, bár ösztönszerűen azt, akikben az újat megszimatolja. Ezt a lényt szabad leütni, szabad és kell kifosztani, elnyomni, megcsalni. Nem szabad szóhoz juttatni. Ehhez a néma szövetséghez való tartozás a tömeg ismertetőjele